Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 82. szám
KSZTIíUíiOM IX. LVt'OLYAM 82. SZÁM. MRO.IELEN11< HETEMl< INT K ÉTSZKE VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. HI.OKI/.H'riiSi Ali : i ej'PS'.' övi« |i fél évre . uegvo'lúviü (i Irt — kr. | 3 Irt — kr. i, I Irt r»0 kr. E(jy szám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZlf.t IT-AMUA-UTCZA GF7. SZÁM, li<* V :’l :i I :i (.» luill < illető kÖ/.ltUIHMIV <*l< lí Ü I il (Hl i|íl le. KIADÓHIVATAL : SZÉCniCNYI-TÉR SS! - SZÁM, liov.í ;i I;i|i Iliviilíilos s a inagíín |iinliil(j.mu, a. nyilllórlio s/iinf. kii/.- I((inniivnk, cli'ili/.dlcsi |»éii/.<*k és riícliiiii.-ilások iiilty/.oinlök. CSÜTÖRTÖK, 1887. OKTÖBKR 13. HIRDETÉSEK. I: HIVATALOS III I? I »MTI-;,SIÓK : l szólói 100 k/.iíí^ — frt 7ő l;r. 100 - 200 ig . I frt, .70 kr. 200 5100-ig . 2 frt 2-7 kr. Mély*■”ijjj 30 kr. il — iMAÍJAN-llllíHKTKSKK nu'giilln.poilás szerint logju- fónyosiililniii kö/.öllcfnek. NYILTTÚR sora 20 kr. A magyar nőkhöz. A magyar közművelő egyesületek budapesti kongresszusa a következő nagybecsű nyílt levelet intézi hölgyeinkhez : Bizalommal és várakozással fordul felétek Magyarország leányai, a közművelődési egyesületek budapesti kongresszusa ! S megköszöni nektek első sorban ama zajtalan, de hasznos támogatást, melyben e haza közművelődésének ügyét a m nit ban úgy, mint a jelenben részesítettétek. A jövőre azonban támogatástok mostani mértékét nem tartja többé elegendőnek. A nemzeti erők békés megfeszítésének korában élünk. Szükségünk van minden szellemi és erkölcsi képességre, a mi bennünk lakik. Teljessé és tökéletessé kell tennünk országunkban a hazafias érzést nemzeti irányú művelődés által. Egygyó kell fűznünk társadalmunk minden osztályát, csoportját és töredékét az igazi és erős hazaszeretet kötelékei által. Magyar lelket kell adnunk műveltségünknek. Magyar jelleget kell adnunk társaséletünknek. Egygyé, erőssé és vonzóvá kell tennünk egész nemzeti életünket mindenki előtt, hogy helyünket nocsak az önálló, de a müveit nemzetek közölt is kellő méltósággal elfoglaljuk. E feladat legszebb része reálok néz Magyarország leányai ! Az anyákra, a kik a jövőnek adják át legszentebb érzelmeinket és gondolatainkat ! A nőkre, a kis osztályos társai küzdelmeinknek, szenvedéseinknek és örömeinknek ! A leányokra, a kik derék fiatalságunk sorsát, a logkuzyLbbi jövőt tartják gyöngéd- kezeikben. I Lelkesüljetek föl a mólt idők pél- délin s mint egykor a hosszas nemzet ■ önvédelem dicső küzdelmeiben, ngy ve- "> gyetek részt ezentúl is ama kitartó- békés törekvésben, melyet a müveit- ségérfc szinte történelmi ösztön által i sarkalva folytatunk. Sorakozza tok, Ma gya rország 1 eányai. a magyar közművelődési mozgalom lobogói alá minél nagyobb számmal ! Lépjetek be a hozzátok és sziveitekhez legközelebb álló közművelődési í ° egyesületbe. Követeljetek ott a mun- ’ kából a magatok részét. S lakjatok akár a fővárosban, akár más váró- sainkban, akar (díváinkon, alakítsatok csoportokat, bizottságokat és választmányokat valamely közművelődési egyesület védpaizsa alatt. A hazának minden talpalatnyi földje . szent s nincs egyetlen pont sem az országban, a hol a magyar kultúra munkája fölösleges volna. ; Vegyétek áldott kezeitekbe a kisded- . óvás ügyét és a gyermekkerteket! ; Ápoljátok a nemzelics irányú népoktatást s legyetek különös tekintettel ; a leányoktatásra és nevelésre, a mitől még sokat lehet várnia e hazának. Irányozzátok finom kezeitekkel a gazdasági munkát: a földmivelést, ipart és kereskedést a haza czéljai felé mindenütt. S nemesítsétek meg a vagyont a hazafiasság érzelmeivel. Vezessétek a müveit magyar társadalmi életet. És élénkítsétek azt föl ott, a hol tespedés mutatkozik, vagy ellentétek állanak fönn a haza gyermekei között. Kendőzzetek a családban és családon kívül estélyeket, irodalmi és művészeti becsű szórakozásokat, föl- olvasásokat, hangversenyeket, helyi ki- á Ilit ások a. (, á mesa r n o k o k at, k őz mula! - Ságokat és tánczvigalmakat. Es kössétek össze a nemes szórakozást hasznos gyűjtésekkel a nagy nemzeti czél érdekében. I)e műveljétek különösen családjaitokban és belső társasköreitekben kitartóan a haza gondolatát. Nyissatok utat környezetetekben a magyar nyelvnek, a magyar irodalomnak, a magyar könyvnek, a magyar festménynek, a magyar szobornak, a magyar ipar készítményeinek. Irtsátok a túlhajtott kültöldieskedést s vegyétek körül magatokat és tűzhelyeteket ne csak a tiszta magyar érzéssel és gondolattal, de a magyar irodalom, művészet, ipar s általában a magyar munka termékeivel. Vigyázzatok rá, hogy gyermekeitek első öntudatos pillantása a haza jelvényeit lássa meg s első gondolata egy legyen a koszorús költő gondolatával : «a haza mindenek- olőtt!» Magyarország leányai ! Sorakozzatok közművelődési egyesületeink lobogói alá. Gyűljetek össze oltárainknál, a hol a hazafias érzelem tiszta lángjai lobognak. Vigyetek el ebből a tüzből naponkint uj meg uj szikrát a saját magatok és környezőitek tűzhelyeihez. E láng még nem lobog mindenütt. Es lobogása sok felé nem elég magas. Dolgozzatok a hazafias irányú műveltség, a magyar kultúra teljessé tételén lelkesedéssel és kitartással. Nyomjátok rá gyöngéd kezeitekkel társaséletünkre a magyarság kedves bélyegét! Lássátok el nagy nemzeti müvünket a magyar szellem és Ízlés hóditólag vonzó és nemes zománczával ! Es számoljatok mindezért biztosan e lovagias nemzet nagylelkű háladatos- ságátra ! Az örök szeretet nevében! A Mária Dorothea-ogyesület, mely Mária Dorothea 0 Fensége védnöksége alatt a magyarországi tanítónők, gyermek kertésznők, nevelőnők, zongora- s nyelvmesternők, egyszóval a hazánkban tanítással és neveléssel hivatásszerííleg foglalkozó nők anyagi és erkölcsi érdekeinek megóvása s fejlesztése végett 1885-ben alakult, Budapest fővárosában egy a fővárosi hatóság által e czélra díjmentesen felajánlott telken «Mária Dorothea-intézet» czim alatt külön épületet akar emelni, mely egyedül élő szegény és munkaképtelen volt tanítónőknek és nevelőnőknek otthont biztosítson és egyúttal központja legyen a magyar nevelőnők törekvéseinek, az a hely, a honnan a légiiletékesebb egyének egyesült erővel emelhessék fel szavukat a nemzeti lét (Elbeszélés.) Tomkay László ur egy csinos kis feleségnek a férje és három pajkos gyermeknek boldog apja. Kedélyes, jókedvű s a mellett oly békés ember, hogy a légynek sem tud ártani. A rosszakaró nyelvek, a melyek még a kákán is csomót keresnek s még az erényben is niegróvni valót, azt mondják róla, hogy sétaközben mindig a földre néz, mintha a köveket olvasná, pedig nem igaz : szíve annyira könyőrülettel van a földnek csúszó-mászó teremtménye iránt, hogy megnézi a helyet, hová lép, nehogy ily ártatlan foglalkozása is, milyen a séta, egy-egy Istenadta bogárnak életébe kerüljön, egy szóval : bízvást lehetne őt az állatvédő társulat elnökének megválasztani. Még nem öreg ember és már is adótárnok. Ezen gyors előléptetését írem valami hatalmas befolyásnak köszönheti, hanem azon vasszorgalomnak s mondhatni aggályos pontosságnak, meg lelkiismeretességnek, melylyel az állam érdekeit kezdettől fogva szolgálja. Vidéki városban, szerény viszonyok között él. Gondol a holnapra s megforgatja eszében sokszor azt, hogy ma-holnap, midőn a most még apró jószágok fölkerülnek, ki iskolába, ki nevelő- intézetbe, elkel egy pár garas. Egy szóval háztartása példás berendezésű ; a fölösleges költekezéseket nem ismeri, vagy talán ismerni sem akarja. S igy minthogy kevés az igénye, beéri azzal, a mit hivatala magával hoz. Felesége derék, rátermett asszony volt. Gondos, takarékos, szeretetreméltó, a ki férjének homlokáról behízelgő módon sokszor el tudta eltavolitani a redőket, melyeket a gond gyakran ott felejtett. Egyszóval Tomkay ur a legboldogabb embernek látszott. Pedig még sem volt az. Barátai és ismerősei gyakran látták borús arczczal, maga elé meredő tekintettel az olvasókör helyiségében, a hová naponkint a hivatalos óra leteltével eljárt piquetirozni. Ilyenkor ideges volt s a kérdésekre csak röviden kelletlen válaszolt. A pajkos barátok nem hagyták nyugodni. Kedvüket lelték a faggatásban, pedig egy árva szót sem csikarhattak ki belőle. Nem jcllemes ember sajátsága, hogy dobra üsse a baját. így gondolkodott ő. A felesége azonban máskép gondolkodott. E részben nem volt ő férjének felemása. Sőt a mit elhallgatott Tomkay ur, megnagyitva, felezifrázva került az napfényre a felesége szájából. A hallgatás soha sem tartozott a nők erényei közé. S Tomkayné asszony volt. Szerette a pletykát mástól hallani s ugyan ily örömmel mondta el a saját ügyét-baját fűuek-fá- nak. Ha örvendetes dolgot mondhatott valakinek, azt hitte, hogy az öröm megosztva szaporodik ; ha panaszolnia kellett, úgy gondolkodott, ha a fájdalom több vállon megoszlik, könnyebb azt akkor elviselni. S igy mivelhogy asszonyok előtt ritkán közönyös valami, Tomkaynénak is volt mindig valami érdekes mondani valója. S ez mód nélkül bántotta Tomkay urat. Szerette ugyan feleségét, de csend.>s vérmérséklete is lángra lobbant, valahányszor egy-egy uj pletykának hírét vette, ilyenkor azután heves jelenetek színhelyévé lett azon ház, a hol máskülönben csak a szerelemnek turbékoló hangja hallatszott. * í{C 5-C Elmúlt a hivatalos óra. Tomkay uram izgatottan lépdelt az utczán hazafelé. Bántotta nagyon, hogy feleségének csacskasága ismét közbeszéd tárgyává tette. «Ez az asszony csak nem tud nyugodni» — szőtte tovább gondolatait, — «az az átkozott ellenőr pedig ma ismét alaposan elrontotta a jó kedvemet, hogy leleplezetlenü! elmondott mindent, a mint azt nejétől hallotta. Tehát csakugyan nem lesz ennek vége? Csak oly kíméletlenül fenjék az emberek nyelvüket házi becsületemen ezentúl is, mint idáig? Nincsen-e mód, melylyel feleségem csacska száját bezárhatom s elveszem kedvét egyszer s mindenkorra a pletykától ? Nehéz, nagyon nehéz dolog ez ! Örvendve vár most oda haza, de bánatos kétségbeesésre változik aranyos jókedve, ha elmondom neki azon szerencsétlenséget, a mely férjét érte. Azt tudom ! De nem mondom el, nem ! különben ezt is kipletykázná ! ? Belépett a házba. Neje mint mindig, ma is kitárt karokkal lépett eléje s oda nyújtotta kipirult arczát egy szeretetteljes csókra. Azonban megtán torod ott s egy székre hanyatlott vissza. Férje gyengéden I bár, de határozottén eltolta magától. Az | asszonyok nagy megfigyelő tehetséggel! vannak megáldva. Tomkayné is azonnal észrevette, hogy férje kebelében iszonyú liarcz dúl. Legalább ezt mutatta kerekre nyílt s maga elé meredő szeme, zilált hajzata, lázasan lüktető ere s halovány arezszine. Tomkay leült. De az étel hiába párol- gott előtte. Nem nyúlt hozzá. Más bajok gyötörték most a megkínzott embert, mint hogy az emberi természet legprózaibb foglalkozására, az evésfe gondoljon. Kezett sűrű fürteibe temetve, könyökölt az asztalra. Felesége hiába kérlelte. Fáradozása nem vezetett eredményre. — Mondd csak lelkem, mi bánt ? — folytató fájdalmas hangon — hiszen már annyiszor történt életünkben, hogy megvigasztaltalak, talán most is tudnék írt fájdalmadra. Mondd, mi fáj ? — Hagyd el, nincsen bánatomnak orvossága ! — Ej, ne légy oly kis lelkű. Erős az ember lelke és sokat elbír. A tied sem fog megtörni akármily teher nehezedjék is rá. Még aztán itt vagyok én. Közöld velem mi bánt? ! Edesem, hagyj magamra. Jobb meg nem tudnod a szerencsétlenséget, a mely férjedet érte ! Tomkay úr hatásra számított ezen utolsó szavaival. Nem csalódott. Feleségét mintha kiváltották volna. Unszolta a férjét, hogy födje fel a titkát. Kérésre, majd meg sírásra fogta a dolgot, de csak annyit ért cl, hogy férje hajthatatlan maradt s annyit mormogott csendesen a foga között : «nem asszonynak való megtudni bánatom okát!»
