Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 72. szám
KSZI'KI’ViO.M IX. KV FOLYAM ;Q jfr. f. 72. SZÁM. ESZTERGOM es CSÜTÖRTÖK, 1887. SZEPTEMBER 8 VIDÉKÉ MRP,.JELENIK HETENKINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egPH’/ tívru fél évre . lieg} eilévi e KI-OIT/KTKSI AU Eyy szám ára 7 kr. 0 fit — ki. í> IVt — kr. 1 fit r»0 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT:ANNA-UTCZA 317. SZÁM, Imvá :i. Isi.p H/.elleiii' részét illeti) kö/.leiiiéiiyek kiilileml/ik. KIADÓHIVATAL : SZÉCHEN YI-TÉR 331- SZÁM, hová a lap liivatalos s a magán hirdetései, a nyílttéribe szánt köziemén vek, előlizetési pénzek és roelamálások intézeiulők. HIRDETÉSEK. 111V AT A KOK HIRDETÉSEK: M AGÁN-IIIRDKTÉSKK ; I szólni 100 szóig — fi t 75 kr.; megállapodás szerint legju- 100 — 200-ig . 1 fit 50 kr. táiiyosabhan közöltéinek. 200 —300-ig . 2 fit 25 kr. ’ ,---l lélyegdij ‘ó0 kr. Hí NYJLTTMlí sora 20 kr. j Esztergomi vasút. Esztergom, szept. 7. Minden esztendőben végig szokott tekerőzni koresztülvihetetlen vágyaink tengerén ez az érdekes tengeri kigyó : az ,esztergomi vasút terve. Az esztergomi vasút eszméje olyan, mint a minden áron férjhez menni akaró vén leány. Van már bizonyos múltja, beszéltek már róla soka(, jegyben járt, már nem egyszer, hanem azért mindig hoppon maradó. Kezdve a mágnás-kaszinó griiuder- sz aj ónjától, végig a képviselőválasztások politikai hullámain, az esztergomi vasú/ kérdése már annyiszor fölmerült; lapunk, is évek hosszú során keresztül a kérdést már annyiszor tárgyalta, hogy elosépeltebb újdonság s egyúttal keresztütvihetetlenebb idea nem is igen került a mindennapi beszédek asztalára. Végre az eszme olvesztei te kalandos természetét s olyan stádiumba jutott, mely már legközelebb áll a realizáláshoz. Másholyütt értesítjük arról olvasóinkat, hogy Burány János ur, szövetkezve Szokolyi Gyulával, a helyi ér- idekü esztergom-budapesti vasút clő- íinuukálataira engedélyt kapott. A fővárossal való állandó összeköt- itetés, de különösen ősteruiónyeiukiiek ‘értékesitése az, a mi Esztergommegye dunántúli részének felvirágoztatását Ihirdeti. Az uj esztergom-budapesti vonal be fogná ágazni Leányvárt, Doroghot s innen Tokodot, Tóthot, Nyergesujfalut fajilerpíslilikfilárczája, [FENEKETLEN TÓ. KOZMA MIKLÓSNAK. Hol a gyarmati ut, lvéménd felé térve, Háborúi szelíden Nagy-patács ölére, All ä tói malom, régi ódon fészek, Tövénél mostan a tücskök heverésznek; É-égi ódon fészek, de minden kövére, Mintha egy történet emléke voln’vésve, [Mintha a kerék is folyton kepeiné : Hogy egykor itt lakott a szép Kelemenné. A szép Kelemenné, hej, a kinek párja, Keni is volt, nem is lesz, széles e hazába’ A kinek két szeme, piczi piros szája, Gyönyörű orczájáj hajnal hasadása. Hosszú selyem haja, csókra termett ajka, íMintha piros eper mosolyogna rajta, Kinek hószin nyakán úgy állt a kaláris, Hogy megnézhette voln’ akár a király is. Dióst is, hogy kiáltott a malom elébe. Tincsen az a két szem, mely reá nem nézne, Hosszú selyem haja, vállaira bontva, líintha csak egy bűvös tündér leány volna, j mosolygó ajakán mig a dal megcsendül. , loha el nem múló örök .szerelemről, ’észkén a vadgalamb szárnyait megrázva, Jonfiol szeretettel bujdosó párjára. üsté lesz a tájon, haza száll a lepke, Szárnyait mutatni nincsen többé kedve, Cihái a mezőség, és a néma csendben, lüvös esti szellő, köunyü szárnya lebben; és a sárisáp-annavölgvi kőszéntelepet. Más szóval az esztergomi fekete gyémántok vidékét. Nem ismerjük még Burány János ur derék tervének reális részeit; de hízunk benne, hogy az ő Esztergom jólétéért lelkesedő nemes buzgalma arányban lesz azon eszközökkel is, melyek a terv praktikus részét képezik. Burány János ur nemcsak illetékes* de hivatott is a jóravaló terv keresztülvitelére. Evek hosszú során keresztül tanulmányozza Esztergom geológiai viszonyait, évek hosszú során keresztül gondolkodik egy előnyös vasúti összeköti etés tervén. Örömmel vesszük tudomásul, hogy Burány János ur az esztergomi-vasút eszméjének reálizálásához komoly elhatározással hozzáfogott. A ki ismeri Esztergomot s különösen azt az érintetlen vidéket, mely a biztos közlekedés szerencséjéből eddig ki volt zárva; a ki ismeri Esztergomnak s a megyének régi óhajtását egy állandó vasúti összeköttetés ügyében; a ki ismeri végre a mostani firma szolidságát : az csak örömmel üdvözli Burány Jánost és Szokoly Gyulát, hogy a nevezetes munkálathoz elvégre is már hozzá fogtak. Kisérje szerencse és siker, kitartás és elismerés minden léptüket! Közművelődésünk. Esztergom, szept. 7. Közművelődésünk társadalmi fejlesztése és értékesítése egyesületeink hivatása volna; különösen azon egyesületeké, a melyek előkelő elemekből s számbavehető összeköttetésekből alakultak. Közeledünk azon szezonok felé, melyek a társadalmi életet szorosabbá, a társaságokat összehozzák, szóval, amelyek a városi életet elevenebbé és tartalmasabbá teszik. Esztergom ugyan még nagyon sokáig fogja nélkülözni az állandó színház rendkívül fontos közművelő hatását; de ad- flig is, mig ogykori fejlettségünk ez a bizonyítéka rendelkezésünkre áll, mig az állandó színház ügyével a művészet különféle képviselőit ide vonhatnék:társadalmi ufón kell elkövetnünk mindent a hézagos és hiányos fejlődés kitöltésére. Az őszi és téli szórványos szinielő- adások nálunk műkedvelők kezében vannak. A hangversenyeket szintén rendesen lelkes dilettánsok rendezik s babér itt is, ott is le kell mondanunk a művészeti élvezetekről, mégis szívesen megtapsoljuk azon szórakozásokat, melyeket a tiszteletreméltó jóakarat nyújt. A közművelődés tényezői nálunk még nincsenek az egyesületi életben eléggé figyelembe véve. Alig van városunkban kiválóbb egyesület, mely minden hónapban két társas estét ne tudna szervezni. Társas estét akár színi- előadással, akár zenével, akár felolvasásokkal, akár szavalatokkal, akár tanú I ságos természet tudomány i m u tat vá- nvokkal. Szóval megelevenítő társadalmi eseményekkel. Ha minden kiváló egyesület hozzá fogna hivatása ilyen irányú betöltéséhez, akkor nem kellene azt a panaszt hallanunk, hogy az eszHalotti szemfödél borul rajta végig, | Elmenjen, ne menjen, igy is, úgy is kínos, Messziről'a hunyó napsugára fénylik, | Istenem, Istenem, jaj minek is kínoz; Mint halotti lámpa még egy-kettőt lobban, S patyolat ingvállát keblén összevonva, Azután kialszik csendesen, nyugodtan... Befordul csendesen, lassan a malomba. Lassan az ég ivén, elterül a felleg, Itt-ott a kanális, csillagokat rengett, A malom körül is, a sok éji pille, Mintha maga körül sötétséget hintne ; Maga a kerék is olyan lassan fordul, Mintha nem is menne, csak úgy unalombul, Mintha ö is tudná, hogy vége a napnak,— Küszöbén a kutya álmodozva hallgat. Ott aztán leül a nagy tükör elébe, Mosolygóikéi szeme -minthacsak beszélne, Selyem viganóját leveszi a szegről, Hogyha azt felölti, azt hiszi megszebbül, Sűrű holló haját lassan bontogatva, Selyem pántlikával köti egy csokorba, — S mire a fiástyuk felnézett az égre, Kelemenné már a fakereszthez méné. Es a néma csendben, ott az erdő mellett, Mintha hangja kelne néma szerelemnek, Furulyaszó hallszik, alig-alig hallik, A teknősi csendes tói malom aljig. Alig-alig hallik, hej de azért mégis, Csillag szemeivel mosolyog az ég is, Mintha ő is tudná, hogy az a szép nóta Titkos szerelemnek édes hirthozója. Azt beszéli az a kis furulya hangja : «Nincs a szivemnek sehol se nyugalma, De úgy legyen nyugta hánykodó szivemnek, Mint a milyen híven, igazán szeretlek ; Csak úgy legyek boldog, úgy segítsen engem A teremtő, a mily igaz hozzád lelkem,"'’ És ha te is engem oly híven szeretnél: Várakoznál rám az öreg fakeresztnél.» A szép Kelemenné csak Hallja, hallgatja, Fölnyilna, még nem is visszhangra ajaka, Szeretni szereti, jaj de mikor mégis, Hátha megharagszik még maga az ég is, Oly csendes az este, fű, fa, virág alszik, A nagy kőhíd mentén furulyaszó hallszik, Lenn a kanálisnál vizimadár szálldos, Csapongó denevér ötödik az ághoz. Itt-ott a bokrok közt gyenge szellő játszik, Bontogatja kelyhét a fakadó játszint. Fenn a halovány égen csillagsugár reszket, Messziről látni az öreg fakeresztet. Harmatos éjfélkor, harmatos a kéve, Visszhangzik az erdő pittypalatty füttyére, Harmatos éjfélkor a szél kalászt rengett, Szegény Kelemenné csak megy egyre beljebb. Piczi gyönge lábát megtörik a hantok, Pedig alig látszik nyom, merre megy rajtok, Selyem viganóját a tüske megtépte, — Minek is hallgatott a hivó beszédre. Vissza menne ö már, baj de mikor késő, Selyemlágy hajából elveszett a fésű. Keresni, keresni, seliol nem találja Kebelén szétbontva patyolat ingválla. tergomi közönség csak a farsangban szórakozik. A farsangolás drága és részben fölös mulatság olyan értelemben, a mint az nálunk kifejlődött. Tisztán Terpsi- choré gyönyörei nem nyújtanak az egész társadalomnak élvezetet s a mi a fő, a társadalom közművelődése majd teljesen elesik. Ha minden valamire való egyesület válogatott társas esték, parádé nélkül váló összejövetelek s végül fényűzés- telen, családias és valóban házias jellegű vigalmakat rendezne havonkiíit egyszer-kétszer, akkor megszűnnének a drága bálozások s helyükbe lépnének a szegényebb, de sokkal kedvesebb egyesületi esték, a hol nemcsak vigadni, de közben nemesen szórakozni és tanulni is lehet. Vegyék tehát az egyesületek a kezükbe Esztergom társas életének ügyét, tartsák szemek előtt városunk közművelődését s akkor azután kellemes őszi és téli társadalmi életre számíthatunk. A szathmári püspökjelölt. Meszlényi Gyuláról, a következő sorokat kaptuk. Meszlényi Gyula az esztergomi szeminárium rektora, s a főkáptalan kanonokja. Jelöltségének hire már hosszabb idő óta az első hír a prímás újabb és természetes befolyásáról a minisztertanácsra. Bizonyos idő óta a prímás és a kormány között nem uralkodott az az egyetértés, mint azelőtt, mikor főpapi állások betöltéséről volt szó. Három-négy újabb püspök inkább a kormány jelöltjének teSzegény Kelemenné, nagy selyem hajával, Dobogó kebelét úgy takarja által . . . Selyem viganója össze-vissza törve, TTgy érzi jobb volna, meghalni örökre. Szép tavaszra nyár jő, nyárra őszi éjek, Fecske, daru, gólya, más vidékre térnek, Kihala vidék is, a mező oly puszta, Pedig tegnap .virágerdő koszoruszta-; A szép Kelemenné ő se már a régi, Sokról tudna az a sápadt arcz beszélni. Virágos kertjében alig van egy rózsa, Mintha nem is az a régi kis kert volna. Selyem viganója ott hever az ágyon, ügy.sincs többé senki, a kit benne várjon Patyolat ingvállát sem veszi fel többé, Azt hiszi meghalna, ha magára öltene; A malom is csendes, a kereke hallgat, Nincsen virágokkal megrakva az ablak, S régi vigélet elszállott belőle, Szerelemnek lett az néma temetője. Szegény Kelemenné asztalánál ülve Nem tekintget többé aranyos tükörbe. Kapcsos imakönyvet forgat a kezével, S mintha mindig csak egy szent lapon ütné fel. Hét fájdalmas szent szűz imája van ottan, Azt lapozza folyton buzgón, ájtatosan Attól vár ö békét, enyhet, nyugodalmat. Ha ugyan szivének nyugodalmat adhat. A nap még csak elmegy, de ha jő az éjjel Szelíden mosolygó halvány osillagfénynyel, Szegény Kelemenné akár merre fordul, Nem tud szabadulni sehogy a malombul,
