Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 72. szám
hinthető, mint a prímásénak, a ki pedig hatalmas egyházmegyéjéből szereti a megyés püspököket kiválasztani. Örömmel konstatáljuk, hogy a kormány végre ismét egyetért a prímással, mikor nj megyés püspökökről van szó. Meszlényi Gyula kanonok a prímás egyik legkedvesebb embere, a kivel majd mindennap társaságban van. Szeitovszky prímás udvari papja volt, mikor komáromi plébános lett, a hol nemcsak a reformátusokkal, de a katonai körökkel is olyan jó viszonyt tartott, mely őt Komárom legrokonszenvesebb a pá t-pl ébá nosává avatta. Innen Simor János herczegprimás ő Eminencziája esztergomi szemináriumi rektorrá s főkáptalani kanonokká nevezte ki. Hatalmas termetű, erőteljes főpap, előkelő főúri modorral s ritka szeretetreméltósággal. Kiváló liazafisá- gáuak nem régiben azzal ad-a jelét, hogy az esztergomi szemináriumban uralkodó tót szellemű klerikus-kört föloszlatta s több hazafiatlan bujtogatót elbocsátott. Meszlényi Gyula most a főszékesegyház szertartó kanonokja, a ki a nagyobb istenitiszteletek élén, az egyházi diszmeneteket vezeti. Az esztergomi társadalom valóságosan ünnepli, annyira szereti előkelő tulajdonai iért. A püspöki székre tisztán papi érdemek juttatják. Irodalommal nőm foglalkozik. Kossuth Lajos sógora, Meszlényi Gyula kanonok mint magyar hitszónok, a főegyházmegye legszellemesebb szónokai közé tartozik. Szóval meg vannak benne mindazok a kiválóságok, melyeket a prímás püspökjelöltjében felsőbb helyen is előbb-uíóbb kellő méltánvlatban részesülnek. SZÍNHÁZI szemle. (36. Nézd meg az anyját.) Jobb darabot B á c s n é nem is választhatott volna, s hogy ez igaz, arról a szombat esti jelen volt kiválóan intelligens közönség mindegyikei tanúságot tehet. Rég nem láttam olyan elegáns, olyan kiválóan szép közönséget s rég nem láttam, hogy ez a közönség olyan megelégedő; ten, olyan szívből tapsolt volna, mint a szombat esti. Es méltán, mert úgy a szereplők s közöttük első sorban Bácsné, mint jutalmazott, valamint a minden tekintetben összevágó előadás teljesen kielégíthet; ék a magasabb igényeket is. Bácsné Leontinet oly elegáns felfogással, oly kitűnő sikerrel, annyi könnyedséggel és otthoniassággal alakította, mert meglátszott rajta, hogy a művészi egyéniségéhez mért szerepkörben mozog, hogy az a zajos tüntetés és gyöngéd figyelem, mellyel a közönség kedves játékát mindvégig kisérte, a legméltóbb elismerés jele volt. Másod sorban Limámét kell kiemelnünk, a ki a társulat igen tehetséges s haszna vehető tagja, s a kinek Homok mé viszont egyike legjobb szerepeinek. Harmad sorban pedig Fehérvárat dicsérjük meg, a ki megjelenésével s játékával folytonos derültséget keltett. Bács Károly, Angyal IIus és Kovács Sándor, ugyancsak az est sikerét mozdították elő. (.37. A betyár kendője ) Abonyi Lajos e népszínműve egyike a legjobb, legrégibb daraboknak s ha az alakoktól, eltekintünk s a kevés zenét mellőzzük, úgy talán inkább dráma, mint népszínmű. Sajnos, hogy igen kevés közönség nézte végig, kivéve a zsúfolt karzatot, a mely vasárnaponként elég szépen ki tesz magáért. Hogy a darab hősnője .Némethi) é volt, azt talán szükségtelen mondanunk. (38. Csók ) A n g y a 1 I 1 u s n a k, a társulat é tehetséges, szorgalmas és törekvő Halvájának jutalomjátékára, igen intelligens közönség gyűlt egybe s Dóezi Lajos e remek művét nagy figyelemmel hallgatták végig ; az igaz, hogy olykori botlások s a némelyeknél ismétlődött gyenge szereptudás miatt a darab nyelvezetének rovására. Angyal Ilust a közönség igen szép csokrokkal s többször megújuló tapsokkal tüntette ki, mint Maritta mind végig kedves és jó volt, de leghelyesebb volt, midőn a királynak a csókot definiálja. Kovács Sándor Carló szerepében sokkal jobb volt, mint egyébkor. Bácsné a térítési jelenésében excel Iá 11. Bacsón meglátszott, hogy nem volt disponálva. Fehérvárynál kiemelendő, hogy túlzás nélkül alakított. Kovács Ilonáról nincs mondani valónk. A még hátralévő három előadásra ej helyütt is felhívjuk közönségünk figyelmét és búcsúzó színészeink nevében kérjük a szives pártfogást. Akár merre fordul, akár merre tér is, Mintha visszhangozná még maga az ér is Piczá gyermeksirás csendül a fülébe... Azt hiszi jobb volna, hogyha nem is élne. Sűrű, sótét éj volt, nyugalomnak éje, Piczi gyermeksirás hallatszott az éjbe, Piczi gyermeksirás, de csak egy-két perezre A inig Kelemenné karjaira vette ; Azután kivitte, ott a nádas mellett, Ásott neki gödröt, szegény kicsi gyermek, — Csak alig egy röfnyi az a gödör s benne Mintha csak két élet volna eltemetve. Evek után évek, lassan jönnek-mernek, Emléke sincs mar a régi szerelemnek, A szép Kelemenné ö se már a régi, Nem tud ö már mást, csak virágait tépni. Virágos kertjében egy rózsatő sincs már, Mind elültetgette ott a piczi dombnál, Fakadó könnyével addig öntözgette, A mig egész rózsaerdő nyílt fölötte. Ez volt az ő útja, talán nem is birna Máshová elmenni, mint arrakis sírra, S addig-addig járt a virágos domb mellé, Mig egyszer nyugalmát maga is ott lelné. S azt tartja a monda, a sok rózsatőből, Kr.stály tiszta víznek cseppje gyöngyözött föl, És mivel kerülte azt a bujdosó vad, Elnevezte a nép : feneketlen tónak. Azóta a vidék olyan csendes, néma, Egy-egy faradt vándor pihen itt csak néha 8 álrnélkodva nézi, itt a nádas mellett, Az a kristály, mély tó vájjon honnan termett; És úgy elhallgatja, a mig elregéli, Az ott legeltető juhász ember néki, A mit a nádasok esténkint susognak, A tova szökellö, fecsegő haboknak. LÉVÁT SÁNDOR. A NŐKRŐL S A NŐKNEK. Feleség az ég s föld közt a határ. * Petőfi. Minő csodás kevercse rossz s nemesnek A nő, méregből s mézből összeszürve. Madách. * Valakit vagyonáért tisztelni — balgaság. Eötvös. * Ki legszebben hizeleg, az boldog. Petőfi. * Mily becse van oly hűségnek, melyet őrzeni kell ! Széchenyi. * Kit őrzeni szükség, nem érdemel Őrizetet. Kisfaludy K. * A gyermekkor után következik s belőle fejti ki magát a cselekvények időszaka : az ifjúság, keblében a tettekre törekedés lángja küzd és forr s viv önmagával. Nyugtalan óhajtások támadnak fel bővült képzeletei előtt. Érzeni kezdi ereje hatalmát; a őzéi, me'yet kivívnia kell, világosabb lön előtte. Korlátot és lehetetlenséget nem ismer, kezd A g y ü r ü. (Kultúrtörténeti csevegés.) Irta: ASCHENBRENNER JÓZSEF. (Vége.) A gyűrűvel, mint az eljegyzés jelével szintén'inár a rómaiaknál találkozunk; valószínű azonban, hogy e szokás-mód a keleti népeknél is dívott. Megjegyzendő azonban, hogy a rómaiaknál csak a menyasszony kap gyűrűt saját vőlegényétől ; a gyiirűváltás már későbbi eredetű és különösen egyházi befolyás által lön általánosan elterjedt szokásmóddá. Ennek kimutatása, illetőleg a gyűrű használatának bebizonyítása mellett régi. hiteles bizonyítékok is tanúskodnak. így a «Rigsmaí»-ban, egy régi felsőnémetországi dalban a paraszt fiától és ugyanannak kedvesétől halljuk, hogy ők már gyűrűt is váltottak ; Sigurd (Siegfried) a Skalda után cserél gyűrűt BrűnhiIdával. A kézfogéval vagy az eljegyzéssel hasonló jelentéssel bir a, gyűrű egyházi személyeknél is sz. hivatalukba való ünnepélyes beiktatáskor; a gyűrű i;t a lelki menyekzőt, a lélek eljegyzését, nászünnepét jelenti. Ez értelemben a zárdák, kolostorok lakói, a szerzetesek is gyűrűvel tisztelteinek meg. Gyűrű németül «Fingerring,» közép-felnémet nyelven «Vingerlin»-nek hangzik («er zoch ir ab der hende ein guldin vingerlin» — Nibelungen. 1. 629) későbbi időkben a gyűrű egyszerű karika alakkal bírt, vagy pedig spiral formára volt idomítva. A merovingek korában pedig a rómaiak pecsétgyűrűjének formáját ölté fel. Azon ékszerek és fényüzési drága csecsebecsék : fibulák, kapcsok, érmek, medaillonok s. a. t. között, melyeket nemrégiben, még a Vl-ik és VÍI-ik századból eredő sírboltokban felfedeztek, -— a kar- gyüriik és kösöntyűk a legváltozatosabb formában lépnek elénk. A germánoknál a gyűrű mellett való esküvési-mód is dívott. így ;iz «Atlakwida» czimű költeményben ITIler saját gyűrűjére esküszik. Nemes lémből készült gyűrűk viselése már a legrégibb népeknél is kedvelt szokás volt. Eliazar, Ábrahám szolgája, Rebeccának : Izsák jövendő hitvestársának a kútnál «két siklust*) nyomó arany-gyűrűket, és tiz siklusnyi nehéz, *) Egy arany „siklust“ annyiba vehetni, iniflt a mi egy aranyunkat. és mert több érzelemmel, mint ésszel, több szerte áradozó,® mint czélra irányzott erővel. A különös, csodás, rendkívüli báj- erővel vonják magukhoz, szóval feltűnik a kalandok időszaka, a hőskor, melyet tettek jelölnek ki inkább, mint megállapodott Charakter. Harezok támadnak minden léptén és nyomán a lelkesült ifjúnak, a szellemek és csodák országa a maga egész varázs- fényében felnyílik, a gyermekálmak egy nagy, égy szép teljesülést érnek s zengi Calliope a fél istenek és hősök tetteit. Bajza. * Me ssze szállong a férfi lángesze, világokat ölel, múlton, jövendőn mereng tekintete ; de a jelenlét titkába csak asszony hat he ; amaz bátrán Ítél a külső életről, ez a szív érzeteit méri s gyöngéd keble első biztosa a serkenő, eget lehajoló szerelemnek. Kisfaludy Ív. * Ne ítéljünk senki fölött, kit meg nem hallgatánk. Eötvös. * Asszonyi Ítélet csak a szebb asszony és hitetlen imádó iránt kemény ; az ifjak ellen mindig részrehajtó és tekervényes. Kisfaludy K. * A nemes büszkeség inkább rongyban jár s száraz kenyeret rág, mintsem azzal élne, a mi nem az Övé. Széchenyi. ugyanannyi karpereczcket» — nyújt át ; és nagyon ^jalósziníí, hogy a «kiválasztott nép» leányai nem voltak az egvedüliek, a kik ez ékszerben kedvtelésüket lelték. A germánoknál utóbb a férfiak is viseltek arany kargyíirűket, máskép karkötőket vágyig karperecze- ket; a longobard mondában Adelcbis szintén említést tesz a hősök, valamint N.-Károly nagybecsű gyűrűiről. A későbbi fényes fejedelmi és herczegi udvartartás és az udvari élet befolyása folytán a kargyürűk (karpereczek) lassan kint megszűntek a férfiak ékszereivé lenni ; ezentúl csak a női nemnek lett kizárólagos tulajdonává, mely kiváltság, - minthogy az asszonyok minden oly tárgyhoz és dologhoz, melyek alkalmazása által testi bájaikat és szépségeiket fokozhatni, kitüntethetni vélik, erősen ragaszkodnak, — egészen napjainkig femitartá magát. A kargyürű még most is nagyon kedves ékszere a hölgy-világnak. A régi népeknél azonban a kargyürű és pcreczeknek még más értemén ve is volt. A nő ugyanis ta régi népeknél semmiféle jogot sem élvezett ; ő feltétlenül a férj akaratának volt alávetve a férj uralkodott és korlátlan teljhatalmat gyakorolt neje fölött. Ebhői kifolyólag viselték a nők állandóan a karpereczet, evvel akarván mintegy jelezni a férj fensőbb hatalma iránt való meghódoítságukat és alávetett helyzetüket. A foglyok, rabszolgák kezeire erős vasból készült kargyürűk tétettek, hogy már ez által is figyelmeztetve legyenek nz urukat megillető köteles tiszteletadásra, és személyének jogos beesbentartása. A régi népeknél tehát a kargyürű vagy a karperecz az alárendelt szolgai minőség jelvénye gyanánt szerepelt. Nagyon természetes, hogy e szokásmód a fogolyul ejtett katonák, szökevény rabszolgák kezére vert békék és bilincsek használatából I eredt, mely aziCán szelidebb értelemben az önkéntes megkódoltság jeleként továbbra is fenntarrá magát a karperecz alakjában. A gyűrűvel egyidőben a nyakláncz- hoz hasonló nyakgyürűk is alkalmazásra találtak. Fakit,us «Germaui» czimű művében, mint sajátos, egészen különös szokásmódot említi, hogy a germánoknál: «a legbátrabbak is — úgymond vasgyürüt hordanak rablánca | módjára mindaddig, mig az valamelyik ellenség legyőzése következtében ünnepélyesen fel nem oldatik.» A gyűrű a közmondásokban is szerepel. A mondás: «Gyűrű és eladó leány együtt jár! «a gyűrűt világosan a kölJ csönös szerelem zálogának és jelének tünteti föl, még egy másik szólásmód «A feltört, kérges kéz több tisztesség; gel bir, mint a drága gyűrű !» — az: nagyon is kétséges sziliben állítja elénk; A gyűrű, minthogy alakjánál fogva seit; kezdettel, sem véggel nem bir, azérl* az symbolikus érleiemben az örökkés valóságot jelképezi. Ily ér elemben haszná l tátik a jegv-gyürű a házasulni}! dóknál, mely a kölcsönös mély szerqo tét állandóságáról, annak örökkévalói ságáról való ünnepélyes tanúbizonysági és Ígéret fejében adatik. A gizehi pergament. Van nekem egy franczia archeológus barátom, a ki már tiz év óta kószát; Egyiptomban és hieroglyphok fejtegető* sével foglalkozik. Ma kaptam tőle éppen levelet, moh ben legújabb fölfedezéséről értesít. A levél magyarra fordítva ig hangzik : «Kedves barátom ! A napokban Lophog-piramis omla dékai között kutatva, egy kőből ki faragott szekrényben pergamentől ta Iái tani.
