Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 69. szám
KS/Tlí I !<;<)>! IX KV FOLYAM 69. SZÁM. VASÁRNAP, 1887. AUGUSZTUS 28. MKf5.IELF.NIK HETENKINT KÉTSZER : VASÁRNAP ^CSÜTÖRTÖKÖN. EJJIIG/ATÚSI Á Ií : egPs'/ évié .... ...........................6 Irt — kr. f él évre......................................................3 Irt — kr. negyedévre.................................................I írt 50 kr. E jjy szám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZEM' P- A NN A-UTCZ A 3!7. SZÁM, i„„* I f*. m i részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL : SZÉCHENYI-TJeR 33i- SZÁM. íi lap liivn.lialos s íi. magán leménvek, (dölizetési pénzek Intései, a nyi11léi be szánt köz- ree 1 íunáIások i 11 l.ézeu«lük. JL HIRDETÉSEK. HIVATALOS 111 RUJiTKSEK : 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. i 00-200-ig . 1 fi t 50 kr. 200-300-ig . 2 frt 25 kr. Jiélyegdij 30 kr. MAGÁN-III RUK’TÚSKK megállapodás szerint logjn- táiiyosaljliau közöl tét noic. NYJLTTÚR sora. 20 kr. Társadalmi élet, műveltség férhető és igv legfontosabb factora a műveltség fokozásának : a társalgás. A bol igazán nemesen szórakoznak, a hol ki van fejlődve a társas élet és indokolatlan gőg, kevélység, fenliéjázás a kisebb ranggal vagy társadalmi állással biró előtt nem teszi lehetetlenné az úgynevezett jobb körök között forogni ; pihenésre, szórakozásra szánt idejét itt töltené el, akkor fel használhatja a legfőbb factor!, a társalgást és a műveltség, a társadalmi élet o fő kelléke oly arányban fog terjedni, hogy rövid idő alatt alig lehet a társaságokban külümbséget tenni a hivatalnok, kereskedő és iparos között. Mert sajnos, de he kell vallanunk, hogy az a kínai fal, mely leomlott a főrangúnk és a középosztály között, az a kínai fal kezd épülni a középosztály tagjainál egymás között. És ebben a főhibában leginkább le- ledzenek a vidéki városok. Ha egy kis városban tudakozódik az ember a társas viszonyok felől, itt is, ott is azt hallja : «Ob kérem, itt lenézi a gazdag a szegényt, itt a rangban magasabban állanak, derogál a kisebbel társalogni» és igy tovább. Ebben a dologban aztán az a legfurcsább ha valaki fáradságot venne magának és minden egyes családot megkérdezne, valamennyi igy nyilattkóznék és panaszkodnék e türhetlen állapot ellen, mely csaknem semmivé teszi a társas életet. És a dolognak ez a furcsa, mondhatnám nevetséges oldala. Hát édes Istenem, ezt a nagyon nagy hibát külön mindenki kárhoztatja és mégis meg van ; ez pedig csak abban lelheti magyarázatát, hogy az ember önön hibáját mindig leghamarabb észre veszi másoknál. Tekintsen minden polgár-család szive mélyére, szedje elő onnan a legszebb érzelmet, a szoretetet ; irtsa ki a rangkórvágy, az oktalan pöffeszkedés átkozott csiráját: ezzel egy erényt nyer egy hiba helyett és nemcsak magának s családjának szerez kevésbé feszes, kellemes, ismerősei közt bizalmasabb életet, hanem szent, hazafiul kötelességet is teljesít, mert hozzájárul hazájában a műveltség, a társadalmi élet terjesztéséhez ; és a műveltség, a polgárok bizalmas összetartása az a szilárd alap, melyen egy országnak boldogsága, virágzó társadalmi élete nyugszik. Félre kell dobni a faj, vallás, rang, vagyoni külömbségszülte apró villongásokat ; békében a társadalom emelésének nagy harczában minden embernek kisebb-nagyobb mértékben meg van a maga szerepe, polgári kötelessége, melynek kitartó lelkes teljesítése igazolhatja első sorban a nemzet legelső napszámosának nagy szavait: «Magyarország nem volt, hanem lesz!» Közgazdaság a sportban. Midőn a legnagyobb magyar a lóversenyt nemzeti szokásaink közé behozta, az országban csak kevés nyílt szem volt képes az ő messzetekintő pillantatát követni s általános volt a hajlandóság az uj intézményt «nagy(M. B.) Kétségtelenül a legfontosabb tényező arra, hogy az ember üres ide- jébon a pihenésre szánt órákban jól érezze magát és igy kellemesen éljen: a társadalmi élet. Valódi társas élet csak ott fejlődhet, bol nemcsak képzelollen. hanem a szó valódi értelmében le vannak rombolva a feudális kor válaszfalai; a bol születés, rang, vagyon nem képeznek többé gátat az emberek együttlétére és igy nem zsibbasztják el a társas élet pezsgő, lüktető erét. Egyetlen egy a mi a társas életben is külön csoportokat alkothat: a műveltség foka. És arra, hogy a műveltség feltűnő külömbsége az emberek között minél kisebb legyen, ismét a társas élet bir legnagyobb borderével. Az önképzésre, műveltségünk fokozására, látkörünk, tapasztalatunk, Ítélő és társalgó képességünk minél nagyobb öregbítésére bárom fő factor van : az utazás, olvasás és társalgás. Nagyon kevés embernek van azonban megadva az anyagi előny, hogy utazás által szerezzen magának bő tapasztalatokat. A legtöbb embernél a folytonos munka, a napi kenyér megszerzése, családjának társadalmi állásához megkívánt tisztességes fen tartása annyira igénybe veszi idejét, hogy alig- alig marad még az olvasásra is idő, vagy legfel ebb a napi eseműuyek figyelemmel kisérésére és a hazái irodalom termékeire terjedhet ki. És igy kétségtelenül a legjobban hozzáA PRÍMÁS udvara. Magyarország ünnepelt herczegprimásá- ról már igen sok érdekes és tanulságos közlemény jelent meg a napi lapok külön- féle rovataiban; de udvaráról, arról az irodalmi és művészi körről, mely a nemes főpap gondolkozásának és Ízlésének irányt ád, még senki se vázolt képet az olvasó- közönségnek. Megpróbálkozom az érdekes thémával; talán ki tudok domborítani néhány jellemző vonást arról a szellemi körről, mely a nagy főpapra oly nevezetes befolyást gyakorol. Simor János lierczegprimás nem barátja sem a dolce farniente fajtájának, sem a bársony-nyeregre ültetett képtelen nagyságoknak. Ő maga jelöli ki emberei számává az irányt s a tevékenységet. A hetvennégy esztendős aggastyán valóságos anakronizmus a maga nemében. Testi és szellemi ereje rugékonyságát, üdeségét és fürgeségét nem törte meg a magas kor, hanem megaczélozta. Mozdulatai elevenek, gondol- kodásmenete gyors, beszéde élénk, tevékenysége erélyes, munkabírása bámulatos, szavai tettekre vonatkoznak. Nem barátja a parádénak s a frázisoknak. Mutatós külsőségeknek ép olyan ellensége, mint a czif- rálkodó urliatnámságnák. Szereti a nyíltságot, a munkát, a becsületességet, a kitartást, az alkotást. Es ezt nem csak szereti, de el is várja azoktól, a kiket a maga körébe rendelt. Udvarában tevékeny férfiak laknak és dolgoznak. Irodalmi és művészeti képzettségük magas színvonalú ; munkásságuk termékeny ; hatásuk egymásra s a középpontra serkentő. Az udvari papok cgytől-egyig kiváló képzettségű és képességű emberek. A prímás oldalkanonokja, Rainer Lajos, az érseki kanczellária vezetője, olyan testi szervezetű férfiú, a ki megérdemelné a nyugodtál}!) életet; de az udvari szellem csak olyan tevékenységet követel tőle, mint mindenkitől s a szeretetreméltó oldalkanonok előljár iparkodásban, munkabírásban és kitartásban. A prímás nemcsak szereti, de el is várja; udvari papjaitól, hogy hivatalos munkájuk | példás betöltése után, irodalmi munkássá- j got is kifejtsenek s a modern eszméket előnyös összhangzatba hozzák az egyház felfogásával és szellemével. És a primási udvar első tagja, az oldalkanonok s az érseki kanczellária vezetője meg is felel eb- beli missziójának s míg a katolikus sajtót magvas közleményekkel támogatja, addig az egyházi irodalmat is önálló becsű könyvekkel gyarapítja. Jellemzi a prímás körének irodalmi tevékenységét, hogy az idén egész sorozat könyv és értekezés keletkezett az udvari levegőben. A prímás oldalkanonokja, a kinek szalonja egyébként nem más, mint egy hatalmas könyvtár, csak az imént fejezett be egy újabb egybázirodalmi müvet. Csernoch János dr. érseki titkár csak a napokban adta la tanulmányos polémiáját a halottégetés ellen, melyben az egyház álláspontját védi és illusztrálja a fölkapott modern végső szertartás ellenében. Csernoch János egyébként nemcsak előkelő intelligencziája, de gyors és alapos munkássága és fiatal kora után az udvar egyik legszebb reményekre jogositó tagja, kinek nagy jövője van. Érintkezésében és felfogásában rokonszenves, hivatalában lelkiismeretes és munkabíró s a prímás gondolatvilágát alig ismeri, közelíti és követi valaki annyi sikerrel, mint épen a főpap fiatal titkára. Ő az udvar tolla, a prímás kedveltje, a klérus bizalmasa, s a nagy közönség egyik legnépszerűbb embere. Láncz- szenie az udvar s a kormány kapcsolatának, hídja a prímás és a nagy világ összeköttetéseinek. Tanult fő, a lói egyetlen egy mo- I dern eszmét sem hanyagol el, hanem igyek- j szik az egyházi felfogást a század eszme- ' áramlataival, kibékíteni és összhangzásba hozni. Ismeri a művelt nemzetek irodalmát urak és pazar lóbűt,ők számára való játck»-nak, legjobb esetben, «költséges kedvtelös»-nek tekinteni. Es midőn a rege up rál t alkotni á n y os Magy a ro rszá g első földmivelési minisztere a lótenyésztés emelésére és roppant drága csődörök vásárlására százezer forintot kért évenkiut s liivatalbeli utódai példáját nemcsak követték, hanem ezen «luxus- kiadások»-ban egyre többet-többet igényeltek: sajtó és parlament a legélénkebb panaszoktól és vádaktól, visszhangzott ily elpazarlása miatt az adózók garasainak. Nagyon kevesen, de szerencsére épen az irányadók, minden panasz daczára, megmaradtak a meggyőződés mellett, hogy e kiadások nem terméketlenek. És mit látunk ma? Nemcsak magyar versenyistállók küldik a világ legelső versenytereire a legjobban idomított lovakat, melyek a magyar lótenyésztés dicsőségét messze földön hirdetik s a legszebb dijakat haza hozzák, hanem Magyarország egyszersmind a legkedveltebb piacz, honnan Német-, Frauezia-, Olasz-, Törökország s az összes kis Bal kán államok lószükségletüket fedezik. Nem kevesebb mint átlag 14000 drb hadi szolgálatra kitűnő ló vándorol ki éven- kint Magyarországból, gyakran még másfélszer annyi is; a középár 500 frt s még több; tehát évenkiut legalább 7,000.000 frt jő be lovakért kívülről hazánkba. Ez a közgazdaság a sportban, mely megérdemli, hogy államilag segélyeztessék, gyámolittassék. Államilag, de még inkább a «társaság» reis s szép készültségével mindig résen áll, mikor magasabb színvonalú fejtegetésre van szükség. Maehovits Gyula dr., az érseki kanczellária fiatal udvari papja, Csáposi név alatt ismeretes az újabb katolikus irodalomban. Szép, piros, pozsgás, ifjú arczu ember, folytonos nyájas mosolylyal szellemes ajkain. A hol csak egyszer is megfordul, kedves emléket hágy maga után, Szeretik paptársai, szeretik a világiak s a világiak közül leginkább a szép nők, pedig maga a szép fiatal pap mindig tartózkodó ezekkel a nagy hatalmakkal szemben. Néhány nap előtt jelent meg Taxii után francziából fordított könyve, melyre nyolczszáz előfizetője volt. Ez a nyolczszáz előfizető nagyrészt a legszebb olvasók köréből való s a szép fiatal papnak erősen is azt tanácsolták, hogy ne engedje ifjúságát s irodalmi tevékenységét egyesitetlenül, hanem írjon minél többet, inig szépsége csak olyan tényező a szép olvasók előtt, mint készültsége a szakközönség előtt. Lebilincselő külső tulajdonai tellát nagyban hozzájárulnak szellemi kiválóságainak gyümöl- osözéséliez. Ilyen előnyökkel van megáldva a tevékeny fiatal udvari pap, a kit maga a lierczegprimás is szeretetével tüntet ki s a hová csak lehet, magával viszi. Séda Ernő, főszentszéki jegyző már régebben ismert alakja az irodalomnak. Igen figyelemreméltó tanulmányokat irt az ön- gyilkosságról s a párbajról. Két vaskos könyvben kiVM korunk e két főbaja ellen, körültekintő tanulmányokkal, szellemes fölfogással és eredeti megokolásokkai. Stílje és logikája ép olyan erőteljes, mint alakja. i^EsítcrpHIblárcnja. EPITAPHIUM. Délibábos életem volt mindég, Sok szép ábránd, keserű csalódás ; Filiszterek soha meg nem érték, Mit regélt a fényes csillaghullás. Fájdalmamat soha meg nem Írtam, Bánatomra irt sohase kértem, Kényeimet büszkén, titkon sírtam, Soha senki nem bánkódott értem. Kifáradtam, legyőzött a bánat, Kik ellen nem küzdtem,győztek rajtam .. . Csillaghullás táján felhő támadt. . Elröppenő életem van abban. AUCUN.
