Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 67. szám

szellemileg' fegyelmezett iskolázott inassal bajlódni, mint egy vásott, buta, neveletlen gyermekkel. Annak megértésére nem kell belátás, bogy a jobbat előbb válasszuk, hogy az igazság, a szorgalom, az ügyesség s gyakorlottságnak útja a legbölcsebb, melyen biztonsággal haladni csak derekas képzés mellett lehet.

Az iparos tanulók oktatása körül nehézségekkel kivétel nélkül minden iskolában találkozunk. A tanulónak az előadásra történő pontatlan megjelenése kárára van nemcsak a fegyelem megzavarásának, de a tanidő nagy részének felemésztésénél kétes kimenetelűvé teszi a tanító buzgalmának s odaadó tevékenységének eredményét. Ily körülmények között rendszeres tanításról, következőleg haladásról szó sem lehet.

Erős számba menő akadályt képeznek a mulasztások. Eltekintve azon iparágakkal foglalkozóktól, kiket a törvény ipari foglalkozásukra való tekintetből a munka idénye alatt kivételben részesít, kőmi vés, ács, asztalos, mert anyagi kár s érdekeik veszélyeztetése nélkül nem kívánhatjuk, hogy sokszor távoli vidéken vállalt munkálatoknál alkalmazott tanonczaikat, drága fuvaron haza szállítsák — mondom, eltekintve ezektől, a szobai műhelyhez kötött iparosokról szólok. Ezekről feltétlenül megkövetelhetjük, hogy lanon- czaikat könnyen elhárítható akadályok miatt az iskolától vissza ne tartsák, ellenkezőleg őket az iskola szorgalmas látogatására kényszerítsék; mert ezt tenni nemcsak az iskola érdeke, de a mesternek önmaga iránt tartozó kötelessége. Csakhogy iparosaink e felül helytelenül gondolkodnak. «Minek az ipariskola ?» «inast és nem diákét fogadtam, tanulja ki mesterségét s megélhet», ilyen és ehhez hasonló indokolatlan panaszt és zúgolódások gyakran hallhatók, de leginkább olyanoktól, kik a műveltség legalacsonyabb fokán állanak. Igv tehát nem az ipariskola behozatala, mint inkább az oda való járatás, vagy mint mondani szokják, a, munkátóli elvonás a. főbaj. Ebben rejlik egyes mesterek ellenszenve, hideg közönyössége az ipariskola üdvös intézménye iránt. Minden helyesen gondolkozó polgár főkötelessége az ily térdén gondolkozókat meggyőzni arról, hogy az ipariskola üdvös czélu int 'zmniy, igy az oda való járatás ki— De hisz nem tudok lovagolni — mondá E an ing.

— Ezen a pompás állaton majd megtanulsz, ha csak ülni tudsz és ahoz amint észrevettem, nagyon jól értesz, mert látom hogy sehogy sem akarsz fölkelni.

— Úgy van Róbert, bizony inkább ülve maradnék. Es én úgy gondolom, hogy maradj csak te is ülve és hadd üvöltsön hült helyeden Diána haragja.

— Még csak az kellene. Tán azért a három pisztolyért.

— Bizony van miért.

— Átkozott ember ! kiáltá a festész és felragadta öt a székről — most jer !

Aztán a karját vette. Aztán prédikálj csak tovább az utón.

— Igen ám te az istentől elrugaszkodott ember! — kezdó Raning grotesk prédikáló hangon, miután barátjával elvitetett — ki adta más neked az életet mint az Ur, mint dobhatod el azt magadtól, a mi nem a tied ?

Várj addig, mig az isten maga veszi el és ha háromszor nagyobb bajba kerülsz, kiálts föl: oh Uram, a te, utaid titkosak !

Ki vagy te ? Festész ! Es miért mázolnád el az életedet!

Ha a küzdtéren maradsz, micsoda hasznod lesz- belőle ?

Azt hiszed, hogy benyitsz oda. a hol sirás és fogak esikorgatása leszen ?

Oh bűnös gondold meg, mit művelsz, gondold meg, hogy a sötétség birodalmába fogsz sodortatni, ki olyan könyelműen fecsérelted el az életedet!. ..

— Amen ! — kiáltá Hegeling — most pedig fogd be a szádat!

számitliatatlan haszonnal jár; mert hivatva van, az értelem kiművelésével jövőben az ipart emelni és virágzásra segíteni. Nem elegendő mai napság, midőn mindenfelé halad is észlelhető, egyedül a műhelyben elsajátított kézi ügyesség tulajdonával bírni ; hanem ezzel együttesen szükséges az értelem kiművelése is, mely nélkül az iparos nem iparos, hanem kontár, ki a vállalat kiszámításához mit sem értvén, ellialászsza a derék, szakavatott iparos elől a megrendelt munkát. Felette szükséges az értelem kiművelése, mely képessé teszi az embert a haladásra s törekvéseinek elérésére. Kívánatos tehát, hogy bontakozzanak ki érték- hiányt tanúsító eljárásukból azok, kik e nagy hézagpótló intézmény iránt akár rábeszélés, akármi előítéletből származó ellenszenvvel viselkednek.

Egy másik sajnálatra méltó állapot a tanulóknak otthon töliött ideje. Egyrészt azért, mert a tanoncz o korban gyönge értelmi felfogással bírván, nincs elegendő Ítélő ereje az ismeretszerzés szükséges voltának belátására, másrészt pedig azért, mert a mester nem enged neki időt feladatainak elvégzésére ; a mely eljárás legkevésbé sem igazolt, a, jól felfogott érdekkel pedig ellenkező. Mert a mesternek viszonya a ta- nonezhoz nem csupán a tisztességes kenyérkeresetre való ki tanítási feladatnak egyedüli megoldásában áll, de kötelessége kiterjeszkedik tanoiiczát testileg, szellemileg művelni, a családból hozott nevelési hiányokat pótolni, a jó erkölcsöket s szokásokat szép bánásmód által vele megkedveltetni s a testi fejlődés megkárosítására irányult törekvésektől gondos felügyelet alatt visszatartani.

Méltán sújthatja a közvélemény, méltán nevezhetők a kortól elmaradottaknak az oly iparosok, kik tanonczaik szellemi érdekében mit sem téve — a közművelődés boldogitását s ez által a haza fel virágozását parányi hozzájárulással nem igyekeztek előmozdítani.

A mostani viszonyok között nincs rá kilátás, hogy az idegen ipar ellen hamarosan más védő eszközt találhassunk s használhassunk, mint a melyet az önsegitség nyújt. Az önsegiiségnek legbiztosabb eszköze a folytonos tanulás. Tanuljunk t diát, tanuljuk cl nyugati szomszédaink finom Ízlését, kézi ügyességét, hogy képesek legyünk a nagyobb igényű közönség kívánalmainak

— Jól van — mondá Raning.

Ezzel kiértek az udvarra. Blesz örömtelten nyerített ura meglátásakor, mig a mellette álló gebe nyomorultan tekinte az érkezőkre.

— Kedves barátom ez lesz a négy lábú karosszéked — mondá Hegeling hüledező barátjához.

— Micsoda? Csak nem akarod, hogy tán ezen a gebén nyargaljak ?

— Mindenesetre, mert valami kitűnő lovon rosszul esnék lovagolnod.

— Ezt nem teszem. Semmi esetre sem teszem.

Még az állat is kinevetne, ha megtudná, hogy én «lovagolni» akarok rajta.

— Ülj fel!

— A világ minden kincséért sem. Azt hiszed, hogy nevetségessé teszem magamat az utczai gyerekek előtt, ha erre a meg- bőrözött ló-csontvázra ülök és azon kínlódom ide-oda ?

— No csak ülj fel. Még most néptele- nek az utczák és csak este térünk haza, szegény állat jó darab, csak a hire rósz.

— Nem, nem, nem.

— Hisz a Bleszemre nem ültethetlek. Az az első lépésnél le vet magáról. Aztán magányosan engednéd barátodat elveszni?

— No hát legyen meg. Mindig csak a barátságra appellálsz, habár azt lábbal tapostad, miután ilyen csontvázat adsz alám.

Raning aztán fölugrott a gebe hátáraés egy nagyot ütött a nyakára.

Erre Hegeling egy férfihoz lépett, a ki különféle szerekkel állott a háttérben.

— Chirurgus ur ! Fia a csodálatraméltó Aeskulapnak ! Üljön a kocsiba és kövessen

is megfelelni. Mutassuk meg, hogy nemcsak a harczias munkában, de békés foglalkozás küzdelmében is — a mi nem más mint harcz — a létért — ki tudjuk csavarni a fegyvert elleneink i most még erősebb kezéből.

Támogassuk az iparosiskolát, magas czéljainak elemez lírásában, hogy elérjük nemzetünk boldogságát s gazdagságát; ne engedjük nemze.linket gazdaságilag tönkre jutni, sem a külföld, sem pedig közönyösségünk által : mert ha, ezer évig fenn tudtuk nemzetünket tartani dicsőségesen, karddal kezünkbe vérünk árán, úgy a második ezredévben vezéreljen bennünket a tudomány, a műveltség, hogy az ipar terén önnálióvá fejlődve legyünk nagyok — dicsők.

(Vege.)

Szegény vidéki színészet !

Sorra oszlanak, bomladoznak és pusztulnak a vidéki magyar színészet legerősebb várai. Egymásután adják be a jobb direktorok a kulcsot s a szegény színészek a magyar szélrózsa minden irányába szabad elmenetelre vannak feljogosítva.

A jobb vidéki társulatok nem tudnak gázsit fizetni, csak amúgy kisebb részletekben törlesztik a mindennapi megélhetés garasait. Keresztül vergődni a nyáron ! ez a jelszó. Télen mégis csak kellemesebb viszonyok közé kerül a vidéki színész a kiválóbb vidéki városokban.

Esztergom nyári stáczió. Mint ilyen azonban szörnyű bizonytalan. Megbuktak már itt kitűnő társulatok s prosperáltak tizodrangu truppok. A mint I épen a közönség hangulata akarta.

Örömmel konstatáltuk az idei színi szezon sikerét Bács Károly színtársulata javára. Éhez a sikerhez hozzájárult a városi közélet majd minden kiváló embere jó lelkű, rokonszenves pártfogás által.

Erre aztán betoppan egy czirkusz, a szolgabiróság engedélyt ad neki előadásokra ; a lóvak néhány nap alatt megeszik a színtársulat babérjait s összetiporják az arénát teljesen. AI publikum tolong a czirkuszba s a színtársulat megbukik. A magyar színészet bukásának főrendezője pedig nem más, mint Revisnyei Reviczky Győző főszolgabíró, a ki különben tősgyökeres magyar ember, sőt a színészet barátja. A viszás állapotok rugója tehát nem lehet egyéb, mint az a régi átok, mebennünket. Legyen részes a dörgésben, a villámtól ne rettegjen, ha csak úgy valami félrelövés ügyetlenül nem találja.

A kis ember nyitott szájjal figyelmesen hallgatta a hozzá intézett beszédet.

— Szálljon a kocsiba ! — kiáltá Hegeling a süket ember fülébe, ez barátságosan intett és engedelmeskedék.

Hegeling Bleszre pattant azután mentek előre.

De milyen sors elé ment ? Ej hisz a világ olyan vén, mi meg olyan fiatalok vágyunk, az élet önmagában él, az a halál önmagától meghal, tánczolni, szeretni és tréfálni nagyon sokszor lehet, de meghalni csak egyszer. A nap olyan szépen ragyog, mindenfelé az élet él és a vér is olyan hevesen lüktet az erekben !

— Kiváncsi vagyok arra, vájjon hány ellent terítünk mi ma a földre — mondá Hegeling Ran inghoz, ki csak nagy nehezen bírta egyensúlyban tartani magát.

Minden pillanat közelebb jár a czélhoz ...

*

* *

Midőn Eugenia felébredt, kínos nyugtalanság szállotta meg. Lepke reggeli ruhában állott a kapu lépcsőin, midőn a férfiak lóra keltek és igazán megijedt, midőn Barbcrg azt mondá, hogy most be fogja váltani a szavát.

Ábrándozva tekintett a lassan elvonuló férfiak után.

Mily különös ! Milyen lehet ő ?

Ez a kérdés, mely tegnap este támadt benne, mindinkább megerősbödött.

Úgy fájt a szive . . . mintha valami kedvesét veszítené el.

(Vége kiiv.)

lyot válogatott szavakkal úgy szoktunk jelezni, hogy : város és megye.

A megrendített ügy sokkal nemesebb, hogy sem egyszerűen napirendre térhetnénk fölötte. A közbeszéd tárgyát képező újabb tapintatlanság pedig még inkább megerősíti bennünk azt a hitet, hogy központi főszolgabírónak olyan higgadt gondolkozása, megbízható szavú, apró hiúságokon felülálló, müveit férfin való, a ki nemcsak közigazgatásunk okos vezetésére, de szellemi éle.fink fejlesztésére is alkalmas és hivatott. Erre a felfogásra vezérel legalább bennünket a kínos czirkusz-kérdés.

SZÍNHÁZI szemle.

(27. Arany ember,)

Fodor Fruzina k. a. második vendég- fellépteül Tímea szerepét választotta s a jelen volt kis számú közönségtől nem kevesebb tapsot nyert, mint első fellépte alkalmával.

A hosszú dráma meglehetős kihagyásokkal s mégis vontatottan ment, zivataros eső, ha-almas villámlások és menu ydörgések köze pe11.

Angyal Ilus igen rokonszenves Noémi volt.

Bácsnén meglátszott, hogy Atháliát nem kedvvel játszta s mi is jobb szeretjük egy kedves vígjátéki szerepben. Öltözéke nagyon csinos s egész korhű volt.

Krisztyán nem Bács szerepköre, de azért iparkodott annak megfelelni. Andrássynak (Tímár) voltak több sikerült jelenetei, de Tintámét több dicséret illeti, mert legalább szerepeit mindig kifogástalanul tudja.

Fehérváry kitűnő alakot mutatott be mint Brazovics, de még sem volt eléggé mérges, habár talán szerepén kívül arra egyéb oka is lehetett volna.

(28. A Stomfai család.)

Jobb szerettük — és sokkal jobb lett volna, ha Fodor Fruzina k. a. harmadik vendég fellépteül inkább egy vígjátékot választ, a melyben tehetsége minden kétségen felül jobban érvényesülhet, mint a dráma terén, a hol nemcsak természeti, de egyéni hiánya nagyon sok kívánni valót hagynak fenn. Természeti hiánya a csekélyebb természetű hanganyag és a torokhang, mely a drámai kitöréseknél soha sem érvényesülhet. Egyéni hiánya az egyforma hanghordozás, mely folytonosan egyforma szavalhatában nyilvánul. E mellett gestusai és mozdulatai még merevek és kezdetlegesek.

Nem alakit csak másol, nem játszik csak szaval, úgy a hogy azt betanulta s a nélkül, hogy átárazná.

Egyszóval nem drámai színésznő s mint nem arra hivatott, nem is lehet azzá. Elismerjük, hogy e kritika szigorú, de ki kell jelentenünk, hogy ennek megírásában csak a jóindulat és jóakarat vezérel.

Az egyéni hibákról leszokhatunk, de a természeti hiányokat nem győzhetjük le.

Fodor Fruzina k. a. csinos színpadi jelenség s jövője küszöbén áll, de szép jövőt csak akkor jósolhatunk, ha a drámáról teljesen lemond.

Egy egész közönséget hívok fel tanúságul s legyőzve azt, hogy legjobb, legszebb jelenete az volt, midőn atyjával először találkozik, és miért, mert , a gyermeki naivság öröm és szeretetthez nem kell drámai hév, erő.

Fodor Fruzina k. a. kétségtelen tehetség s ha elfogadja a tanácsokat, és ? c mellett még törhetleu kitartással tanul és vasszorgalommal tanulmányoz, úgy álmodott jövője teljesedésbe mehet.j de — és ezt ismételve kijelentjük — mint drámai művésznő soha, Lehet, színésznő, de művésznő legalább 1 szerintünk o téren nem. Hanem igen i