Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 63. szám
Yitis Riparia, sauvago és a Y. Lo- louis és a Clinton fajok. Az utóbbi családból idemelendők : a Jaqnez, Her- bemont és Cmnmingham ; a korcsok közül a Canada, Othello és Vial la, valamint a nálunk már meg’Eonosult nádor Isabella vagyis York Madeira. A fehér fajok között az Elvira érdemel emlitést, mely azonban csak televény- dús talajban áll ellent. A tiszta riparia fajok minden körülmények között ellenállóknak bizonyultak, de a talajban válogatások és főleg a vasas, agyagos telcvénydús és mészszegény talajt kedvelik. Az aestivalis család fajai a talaj iránt nem oly érzékenyek; például: a Jaqnez és Herbemont a meszes talajban is jól diszlenek. Közvetlen bortermelésre a riparia fajok egyike sem alkalmas, hanem oltásra jó alanyul szolgálnak, a mennyiben dús gyökérzeténél fogva buján tenyésznek és az európai oj un nyolcat gazdagon táplálják ágy, hogy azok az eredeti fajokénál sokkal dnsabb tenyészetet és termékenységet fejtenek ki. Az utóbb megnevezett aestivalis fajok közvetlen bortermelésre is használhatók; boruk vörös, többé-kevésbbé sötétszinü, az európaiakéhoz hasonló szesztar.aliná- izi'ík, egy kissé savaiiykás, fanyar és legtöbbnek némi idegen, kellemetlen mellékzama.a (rókaszag) van, mely tulajdonságuk miatt azok a magyar jelesebb fajborokat pótolni nem fogják, hanem csak tömeges termelésre és közönséges korcsmái használatra alkalmasak. Legdicsértebbek köztök : a Jaqnez, mely bőtermő, késői-érésű faj sötétszinü, szeszdus bort ad; továbbá a Herbemont. mely egy kissé világos, de erős és tiszta izíí bort, szolgáltat és a Canada, mely ál látó lag- legjobb európai vörösbor- termő sző lő faj tájnak kai versenyez. Borának semmiféle mellékize nincs, de ez idő szerint még igen ritka és nálunk semmikép sem kapható. Az Elvira kellemes ízű, szeszes, fehér bort ad, mely minőség tekintetében hazai jobb fehér borainkkal vetélkedik. A közvetlen bortermő amerikai fajok oltvány-alanyokul is használhatók és e ezélra annyival inkább ajánlhatók, mert az oltás nem sikerülte, vagy az ojtvány elhalása esetében közvetlen termelésre is használhatók. Ezredünk története. III (F - E—) Kljucuál Gráczkó József csapatvezető tüntette ki magát. Ő volt az első, ki, a legsűrűbb golyózápor közepette, saját erejéből a felkelők egyik lakóházába nyomult; csapata vakon követve, tökéletesen birtokába ejtő a házat. Gráczkó diadalától elka- patva, jóval előbbre megy társainál, a felkelőket üldözni kezdi, inig egy ellenséges golyó bátor szivét fúrta keresztül; vad kiáltással rohantak most reá a felkelők; e perezben Földi János rohan csapatvezetőjének segítségére, de sajnos siker nélkül, mert Földi nem látva a veszélyes helyzetet, úgyszólván a felkelők zömébe hatolt. Nagy bajjal azonban mégis utat tör magának, megsebesül s egy elhagyatott házba menekül. A felkelők ide is követik, ő azonban holtnak tetteti magát és igy csak ruháitól lön megfosztva, jóllehet a számtalan rúgások és ütések következtében életével is lakói hatott volna. Magához térve összeszedi magát s egy ingben szakaszához jutott. Gráczkó csapatvezető s Földy János közember ezüst éremmel lőnek kitüntetve, előbbi a harezban elesvén, az érem övéinek lett elküldve. Horovitz Salomon csapatvezető, midőn a 4. század szuronytámadást intézett, nehéz sebet kapót; minden rábeszélés daczára, sem hagyta el a csata teret, sőt a legközelebbi rohamban ismét részt veit. ,,Ide nézzetek!“ monda fáradt baj társainak, vérző karját mulatva, nekik, .,én megvagyok sebezve és mégsem hátrálok, előre ki bátor akar lenni!“ A rohamot csakugyan kitűnő sikerrel hajtotta végre s csak azután engedő magát az orvosok által beköLöztetni, mi azonban hasztalan volt, mert Horovitz a sok vérvesztés következtében, hősi lelkét csakhamar kilehelte. Lantos Sándor, csapatvezető a 3. századnál, Schubert hadnagyát látja sebe következtében összerogyni. A hatalmas tűzeső daczára odarohan, hadnagyát, vállára kapja s a legveszélyesebb utakon törekszik terhével menekülni; már már sikerül ez neki, midőn egy ellenséges golyó őt is találja ; minden erejét összeszedve tovább vonszolva Lantos hadnagyát, inig valaliára társai észreveszik őt, terhétől megmentik s az orvosok elé vezetik. E szép tettért az ezüst érem lőü jutalma. Lukács István őrmester az 1. századnál, a 22. gyalogezred néhány szakácsáéval képezett összeköttetést s meg- bizafott, hogy Kljuc külső házait vegye ostrom alá. Alig hangzók el a parancs, midőn a felkelők a házak belsejében kitűnő védelmet látva, golyózáporral üdvözölték Lukácsot. Ez, látva, hogy a kölcsönös tüzelés inkább kárára lehet mint hasznára, félszáIitá a legénységet, hogy bátran előrenyomulva kövesse őt. A. legvitézebbek hozzá is csatlakoztak s midőn a visszamaradtak a pompás eredményt látták, csakhamar az egész század nyomában volt, s rövid liarcz után számos lakóházat foglaltak el. Lukács ezért szintén az ezüst érmet kapta. 1880 őszéig Boszniába találjuk ez- redünket, hol nemcsak katonai gyakorlatokban lett iskolázva, hanem a legkülönfélébb munkákban nyert kópezte- tést. így több kilométernyi utat épített, kerteket művelt, a postai szolgálatokat látta el stb. stb. 1880 végén Laibachba lett az ezred rendelve. 1882 ben uj zászlót kapó, t, mely Laibach bau lett felszentelve, mely alkalommal 0 Felsége a királyné vitte a zászlóanya szerepét. A remek szalagok, melyek a zászlón láthatók, 0 Felsége njándokai. 1882-ben Komáromban, 1883-ban ismét Esztergom ez ezred székhelye. (Vége.) SZÍNHÁZI szemle. (19. Csókon szerzett vőlegény.) Olyan összevágó jó előadást és olyan jól mulatott közönséget, — mint N é m e t li n é szerda esti jutalomjátékán — megvallom már nagyon régen nem volt alkalmam láthatni Esztergomban. Es ha netán egy alkalmas napon Szigeti e legkitűnőbb bohózata még egyszer színre kerülne, az csak a közönség örömére s a társulat előnyére szolgálna. Nem is tartom tehát szükségesnek a figyelmet erre felhívni, mert meg vagyok győződve, hogy nem csak azok fogják újra és szívesen végig nézni, (s ez nálunk ritka dolog) a kik ezúttal szűnni nem akaró tapsokban adtak teljes megelégedésüknek s mondhatom reszté föl és ő megrezzenve fordította hátra fejét. Blesz egészen megfeledkezett magáról és a patak felé lépett, hogy annak hűvös vizéből szomját enyhítse. A művész boszankodva tekintett lovára. A szép fürdő nő ajkairól erős sikoltás hangozék, melyet a visszhang megkétszerezett. A lovag erre villámgyorsan lovára pattant, erősen megsarkantyúzá azt és mintha fúriák által űzetett volna, rohant át árkon bokron. A patak partján egy szép nő sirt megsértett szégyenérzetének tudatában. — Blesz te nem jó helyre vittél engem — mondá a lovag — nekem udvariasabban kellett volna eljárnom, de ki kerülhette volna ezt el ? És most a művész képzeletében már megteremté azt a képet, melyet nemsokára készíteni fog. A nap méltóságteljesen kelt fel. — Blesz — szóla a lovag — álmodtunk-e vagy ... ? Blesz vidáman nyerített, Blesz ártatlan, mert Blesz nagyon szomjas volt, ezt a lovász is belátta, a ki hazaérkeztiik alkalmával pompás takarmánynyal és vízzel fogadta a kimerült lovat. * * * Egy kis szalonban találjuk magunkat, mely kellemesen és elegánsan van bútorozva, minden a legpontosabban áll helyén és egy kis üres tér sincs, melyet a szükséges bútor be nem töltene. Valóban kitűnő szalon ez és a fölösle- leges fényűzés teljesen nélkülözve van benne. Egy karszékben mereven és egyenesen egy idős férfi ül, mellette a pamlagon egy bájos leányka, ki körülbelül tizenkilencz éves és kinek szellemdus arcza, élénk pírral van belehelve. A bájos leány némely vonásaiban hasonlít a mellette ülő urra, melyből azt a következtetést vonhatjuk, hogy a két személy : atya és leány. A fiatal hölgynek vonásaiban valami olyan különös feküdt, mert finom szem- öklei haragosan ijesztők angyali szép szemeit és ajka is daczosan volt felbigyesztve: a fiatal hölgy meghatottan bár, de nyugodtan igy beszélt : — Lajos bácsi már kiállhatatlan és mindég kiál Ihatatlanabbá válik, nem is tudom, hogy mint nyilatkozzam már róla. — Bizony úgy van, jegyző meg boszankodva az öreg ur. — Kedves apám, — mondá komolyan a leányka, — a bácsi anyja, Eveline néni már többször mondta nekem ; oh az én Lajosom páratlan szép és szolid fiatal ember ! I)e maga kedves atyám velem együtt nemsokára meg fogja látni, hogy a háztetőn a verebek is azt fogják csicseregni: Lajos bácsi a szellemdús fiatal ember szeret téged, milyen nagy szerencse! Mindenütt ez a Lajos bácsi, valamennyi rokon örökké csak azt mondja, hogy — Lajos bácsi! A szalonokban is *— Lajos bácsi ! akár- liová tekintek, mindenütt ez a két szó áll előttem: Lajos bácsi! Oda van minden nyugalmam, mert mindenhol csak Lajos bácsiról hallok beszélni. Az öreg ur most hangosan felkaczagott, de arcza nemsokára újra komoly ránezokba borult. — Te elfeledted azt Eugénia, hogy Lajos bácsi nagyon szerény fiatal ember, hogy ő az egyenes utón jár és hogy forron szeret téged. Ő mindig a papának nvlivánitja szerelmét és örökös hűséget esküszik számomra s midőn a papa haza jön igy szól leányához : találd el minő ajándékot hozok most neked ? Lajos bácsi szerelmét és esküjét ! — Papa, Lajos bácsi előttem nem ember! — Mi az ördög ! mormogá az öreg ur. — Hát mi volna más, újra ismétlem, hogy az ilyen gyáva ember előttem semmi. — No csak lassabban — válaszolá az öreg ur, — emlékezzél csak arra, hogy milyen hiányos volt nevelése, ő korán vesztette el atyját, azután egészen nénje kezei alá került, ily asszony! kezek között pedig nem nyerhetett sokat kiképzésére. Emlékezzél aztán arra is édes leányom, hogy nem rég... itt az öreg ur felsohajtott... hogy nem rég vesztéd cl anyádat, igy tehát a férfiakra nézve el vagy rontsa, te olyan fél ifjú, fél leány vagy és ez az én nevelésem kifolyása: épen azért ti egymásnak valók vagytok. Te majd elhagyhatsz valamit férfias- Ságodból, és az ő niességéből vehetsz fel j valamit, mert az egyikteknek sem fog | ártani ! — Bocsáss meg atyácskám, — szóla komolyan a fiatal hölgy és finom közéj atyja i tüntető kifejezést, hanem a közönség mindenik tagjának lesz még egy-egy valakije, a kit magával fog hívni, hogy egy kedélyes jó, estén együtt mulassanak. Hogy az est hősnője Németh u é volt, azt felesleges mondanunk ; leghelyesebb volt mint szamóczás asszony s legjobb volt, mint a kis zsidó fin. Mint kártyavetőnő s mint tót fin kissé erősen volt maskirozva s mert erre szükség nincs, nem is vo’t előnyös. Játékát s dalait minden felvonás után sűrű tapsok kisérték s a közönség mint jutalmazottat, csokrokkal tűn etett ki. Fehérváry, Szabó Gábor és Timimé mind há rman excel IáI tak. Bács Károly mint rendesen mindvégig nyugodtan, szépen s jól játszott. Becz- kóy kitünően volt maszkírozva s általános derültséget keltett. Andrássy apró szerepétől egy kissé idegenkedett, mig Yiola parányi szerepében is akadozott. (20. Egy csepp méreg.) Hogy Bács Károly társulata a jó társulatok közé tartozik, az kétségtelen, s tekintve a helyi viszonyokat s egyéb nem lokális körülményeket, hogy eddigelé eléggé szép pártolásban részesült, azt első sorban maga a társulat is elismeri s ezt készséggel teszi annyival inkább, mert igényei egyszerűek, szerények. Általánosságban véve eddig nem is volt panaszuk, sőt ha kérdezik, sokkal udvariasabbak, hogy sem az ellenkezőjét mondják, — ennek tulaj do ni tható a közönség iránti azon tapintat s figyelem, melylyel hogy a csütörtöki előadás elmaradt, ezzel lön hirdetve: «köztienjött betegség miatt.» A minő malitiosus az előadásra hirdetett darab, olyan volt maga a nap, az est is: egy csepp méreg. Méreg, mely árt a közönség hírnevének, méreg, mely árt a társulatnak, ha afeármily kevés, ha akármily csepp is. így történt tehát, hogy az «Egy csepp méreg» előadása a közönség hirtelen, váratlanul közben jött betegsége folytán — egyelőre egy jobb, szebb időkre elmaradt. Pedig kár, nagyon kár, hogy megtörtént (igaz, hogy Esztergomban nem először történik), de ezzel Esztergom leginkább csak önmagának árt. kezére tette, — bocsáss meg, hogy én ezt egészen más színben látom, tegyük fel, hogy ő egészen nőies, én pedig egészen férfias, már pedig igy jellemeink kiilöm- bözők és igy nem egymásnak valók vagyunk. — ő hyper nőies, én pedig . . . — Te pedig hyper férfias, — mondá komoly arczczal az öreg ur. — No ez túlságos férfiasság — kaczagá a leány. Azért papa azt gondolom, hogy az én férjem legyen tökéletes férfias jellem, habár kemény is, habár durva is, de legyen ám meg benne a férfiasság, a mit nekem tisztelnem kell. — És szeretned! — sóhajtá komikusán az öreg. —• Szerelem ? — mondá a hölgy huzva beszédét — szerelem ? hát még az is létezik ? Én nem bírom ezt a fogalmat sem tisztába hozni, sem fölfogni. Az önző természetének, kik időnkint föladhatják énüket, azok megtehetik azt, hogy ez érzésnek vakon hódoljanak, de mi. .. — Igen ám mi — mondá az öreg, —■ mi a kik legkevésbé sem vagyunk önzők, hanem lcgföílebb, ha valaki beszélni akar, azt hallgatásra bírjuk . . . A leányka arczán világos pir futott végig. Az öreg ur fölemelkedők. — Kár — szóla ő és néhány lépéssel az ajtó felé ment — kár azért a fiatal emberért. Csak tudnád, hogy mit akarsz; de ő legalább tudja ezt! (Folyt, köy.)
