Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 63. szám

«Prímás bácsi.» (Folyt.) Végre a szigora ajtónál lóhoz fordult és igv szólott : — Ne küldjön el kérem, huszár bácsi, hanem engedje meg, hogy itt maradhassak a küszöbön. Talán ki fog jönni a prímás bácsi, ha a. nagy urak­kal beszédt. s talán akkor ón is beszél­hetek vele. — No jó, hát csak állj ide mögém. És a kis fiú oda állott glédába első koldusnak. Hogy dobogott szive, mikor a váróteremből egymásután jöttek ki ragyogó arczczal a nagy urak s a sze­gény emberek. Számon tartót a őket. Még tizen vannak. Már csak kilenczen. Milyen soká van bent az a kiloncz ! Végre az is távozott. A mennyire meg- fogyolt ottben a várakozók száma, annyira megszaporodott odakin a napi kéregetők glédája. A koldusok maguk között szemtelenek, vészéködők s a jótevők kinevetői. Nagyon tarka-barka volt a gléda. Félszemű, balog, béna, süket, púpos, féllábú foszlányos alakok voltak, a leg­nyugtalanabbak. Türelmetlenül várták, hogy mikor kerül már rájok a sor. Néhány árva s tisztes asszony a sor legvégére került, mert oda tolták a szemtelenek. Egy-egy vándorló legény az ajtónálló huszártól volt kénytelen a kíméletlen kollegák durvaságai miatt elégtételt kérni. És a kis fiú csak várta, csak várta a ki­jövő két . . . Még öt . . . még kettő . . . Végre az utolsó is eltávozott a váróteremből. A huszár belépett a főpaphoz. A folyosón mozgás támadt. Hogy dobogott a szegény kis tanuló szive ! Hányszor elfelejtette, hogy mit fog mondani a prímás bácsinak. Es mé­gis milyen boldog volt4 hogy vaiahára rákerül a sor. Az ajtó csakugyan megnyílt s a prímás az ő piros-szegélyű fekete talár­jában, hófehér fejével, szigorú szeme­ivel de jóságos ajkával kilépett. A koldusok glédája leborult s a főpap végigtekintett rajtok. A mint a kis tanulót észrevette, oda lépett hozzája, nyájasan msolygott reája azután megsimogatta az arczát, ezt kérdezte : — Hát te mit akarsz, kis fiam ? Hangosabban beszélt a kis fiú szive, mint az ajka. Áhítattal és félelemmel nézett föl a uagyszivű főpapra, a ki már annyi ezer és ezer embert meg­vigasztalt és boldogított. — Beszélni szeretnék a prímás bá­csival. . . . Nem hamarjában egyebet mondani; de hogy jót mondott, azt a prímás bácsi derült mosolyából kiolvashatta. — Hát csak maradj itt egy kicsit, ha beszélni akarsz a prímás bácsival, mert ezek itt úgysem akarnak velem beszélni. Ezek mást akarnak. És a koldusokra mutatott, a kik csókokkal halmozták el kezeit és ruhája minden szegélyét. Mindenkinek jutott valami s mindenki imádkozva távozott. Kitudta olvasni prímás bácsi a szemekből, hogy kinek nincs ebédje, kinek van valami nagy betege, kinek nincsen utravalója, s ki koldul csak úgy rendes napi foglal­kozás gyanánt. A nagy sor rendetlenül bomlott fel s hálákat rebegve özönlött le a lépcsőkön. Erre a kis fiúra került a sor. — Mi az itt a kezedben, fiam ? — kérdezta a bíboros főpap szol idén. — Az iskolai bizonyítványom. —- Mutasd csak. Es végig futott rajta. — Hát szegény gyerek vagy, ugy-c ? — És tanulni szeretnék, — Tovább akarsz járni? — Igen a gymnasiumban. — Vannak e már könyveid? — Még nincsenek. — És ez az egész ruhád? — - Ez prímás bácsi. — No hát majd segítek egy kicsit- rajtad. Hanem azután jól tanulj ám, mert ködömben nem szabad többet hoz­zám jönnöd! — Oh mily örömmel fogok tanulni! — Hát nesze fiam. Ezzel a zsebébe nyúlt s egy egész marék ujdonat uj papírpénzt nyomott a kis fiú markába.-- És mit csinálsz ezzel a pénzzel? — Oda, adom, prímás bácsi, az apám­nak, hogy vegyen nekem könyveket, ruhát és Írasson be. Hogy fog örülni édes anyám is, ha elmondom neki! . . . — No hát csak jól is viseld magad, fiam! A prímás bácsi erre megsimogatta a fiúcska örömkönyektől ragyogó arczát s a boldog gyerek diadallal távozott. A templom előtt jutott eszébe a köszönet. És megköszönle mindjárt az Istennek, a mit a jó primásbácsitól kapott. Odahaza nagy örömmel és boldog­sággal fogadták a fiút, a ki a «prímás bácsival beszélt» milyen nagy szerencse ez és milyen áldás járt a nyomában! . . . ... A kis tanulót még sokszor meg­segítette a jó főpap. Pedig hány ezret segített még rajta kívül! Végre a gyermeknek szárnyai nőttek, megtanult kenyeret keresni, dolgozni és küzdeni ................. .............. Majdnem húsz éve már an­nak, mikor a kis iskolás gyerek először beszélt a prímás bácsival, a kinek olyan sokat, majdnem mindent köszön­het. Most már máskép beszél vele. Most már törleszteui jár hozzá a nagy hálából. És ilyen csekély részlet, ilyen szerény kis törlesztés, ez a rövid kis t ménét is, melyet a hála nyelvén mon­dok el most a magyar ifjúságnak arról az én első dicsőségemről és boldogsá­gomról, mikor még, mint szegény kis diák, a «prímás bácsival» beszéltem. KÖRÖSY LÁSZLÓ. (Vége.) Hl HEH. — Körrendeletek. A belügyminiszter újabban két nyári saisonba vágó beteg­ség ügyében küldött körrendeletét tör­vényhatóságunkhoz. Az egyik a veszett ebmarás következtében bekövetkezett víziszony, — a másik az egyptomi szembetegség. Az elsőt illetőleg, arra figyelmezteti a törvényhatóságokat, hogy a belügyminisztériumnak nincs arra való alapja, hogy veszett ebmarta embere­ket Parisba küldjön Pasteurhöz. Mint­hogy azonban gyakran megtörténik, hogy ily emberek abban a kiszemben, hogy a kormány Párisba fogja őket küldeni, Budapestre jönnek ; utasítja a törvényhatóságokat, világosítsák föl a népet, hogy a belügyminiszter az ily kérdést csak előzetes hatósági bejelen­tés és tárgyalás után szokta elintézni, a ki pedig közvetlenül a minisztérium­hoz fordul, azt elutasítják. — Az egyp­tomi szembetegséget illetőleg pedig : ha valamely katonacsapat állomását változtatja, s a lakosságnál óhajt el- szállásoltatni, az illető csapat-parancs­nokság, a hadügyminiszterrel történt megállapodás értelmében köteles a le­génység közt netán előforduló szem- betegséget az állomás polgári hatósá­gának bejelenteni, másrészt joga van felvilágosítást kérni a. polgári hatóság­tól, hogy a községben nincsenek-e szembajos emberek. — Adomány. Megveri Krausz Izi­dor ur az esztergomi izr. imaház épí­tési költségeihez 1UO Írttal volt szives hozzájárulni. Városunk uj birtokosa, akit nem régiben súlyos anyagi csapás ért, kiválóan érdeklődik a városi köz­ügyek iránt, és már eddig is számtalan tanujelét adta annak, hogy mint a vá­ros egyik legújabb birtokosa a jótékony­ságok gyakorlásától sem vonja magát vissza. — A fiumei kirándulás. A magyar tűzoltókat nagyba, várják a magyar ten­gerparti ki kr» ő városba. A Thierry lo­vag elnöklete alatt álló fogadó bizott­ság, a központtal egyetértőleg már meg­állapította a részletes programot. Áz indulás Budapestről három külön vo­naton a központi pályaudvarból törté­nik aug 17-én, 18-án lesz a közpon­ti választmányi ülés és 19-én a nagy közgyűlés a fiumei városház dísztermé­ben. Augusztus 20-án, Szent-István napján a Scoglietton nagy tábori mise lesz, melyen Várady Ferencz német- ságlii esperes-plébános pontifikái s Gfo- reczky Károly veszprémi növendékpap mond magyar ünnepi beszédet. Ezután fölszentelik a fiumei tűzoltóság disz- zászlaját, Ciotta podesta neje lesz a zászlóanya. Lesz ezenkívül tengeri sze­renád s több kirándulás Abbáziába és a környékre. A fiumei ünnepségek után mintegy négyszáz tűzoltó külön hajon megy Velenczébe. A közgyűlés alatt az egyes tűzoltótestületek által vitt ajándék-és emléktárgyakat Fűimé­ben közszemlére állítják ki Ezenkívül Mécs Zsigmond szerkesztésében,,Fiume“ tiniméi díszes emléklap jelenik nieg, jnely szakezikkekeu kívül ilusztráczió- kat is fog közölni. Az érkezők szá­mára a fiumei háztulajdonosok töme­gessen ajánlották fel lakásaikat. I)e e mellett rendelkezésre áll a nagykaszár­nya, elemi iskolák, továbbá a magyar és korváth gymnázium is. Miután ily bőven vau hely, a tűzoltó-szövetség titkári hivatala még utólagos jelentke­zéseket aug. 12-ig elfogad. —-Halálozás. Klein Ede volt pisz­kei jegyző neje, az esztergomiak által is ismert kedves háziaszony hosszas szenvedés után elhunyt. Béke ham­vaira. — Kirándulás. A kereskedő-ifjak egyesülete által ma a « Kovácsi-patak »- nál rendezendő kirándulás nem csak a programul változatos és érdekes pontjai­nál fogva Ígérkezik nagyon sikerültnek, hanem a tavali kasonczélu és czimü mulatság után Ítél ve, ügyesen rendezett és tömegesen látogatott mulatságnak remélhető. A közkézen forgó program­nak mintegy kiegészítéséül megemlítjük, hogy ott megyénk egyik legjobb nép­zenekara fog közreműködni, a mi­ért külön díjjal nem lesz terhelve a közönség. — Uj távirda-állomás. A helybeli távirdahivatal, miután a postával egye- sittetott, Budautczára a postahivatal épületbe tétetett át és a inai naptól fogva sürgönyök az eddigi póstafőnöki irodába vetetnek fel. — Kirándulást rendez az eszter­gomi fiatalság f. hó 11-én délután a primási sziget felső végén levő árnyas ligetbe, mely batyu-majális egyúttal felavató ünnepe lesz ennek a regényes s kellemes helynek. A sziget ezen ré­sze már a város tulajdona s mintegy arra van teremtve, hogy a közönség mulató helyéül szolgáljon. — Elveszett fűi. A távírda- és postahivatalok egyesítése egy sze­gény napszámos embernek a fülébe került. Ugyanis az uj távirdavonal el­helyezése alkalmával a távírda oszlop kicsúszott a munkások kezéből s oly szerencsétlenül érte az egyik munkást, hogy a fülét majdnem teljesen lesza­kította. A szerencsétlenül járt napszá- most társai nyomban orvoshoz vitték, a hol kellő orvosi segélyben részesült. • — A borzasztó hid, melyről lapunk­ban annyiszor említés volt téve, a na­pokban a kocsiközlekedés elől el zára­tott még pedig egész ünnepélyességgel, amennyiben a szenttamási oldalon az o tani rend embere, az esztergomiolda- lon pedig az itteni rend embere őrkö­dött a szeuttamási és esztergomi ácsok működése fölött. Ha a porosz franczia határszélen ilyen hid lett volna, a Schnäbele-ügy nem zavarta, volna meg a világbeliét! — Prágai kirándulás. A budapesti cseliegyesület tudvalevőleg Prágába ki­rándulást szervez, melyen körülbelül 300-an vesznek részt. Az elindulás aug. 6-án este 7 óra 50 perczkor tör­tént az osztrák-magyar államvasut kü­lön vonatán. Prágába aug. 7-én d. u. 3 óra 40 perczkor érkezik. Az igen szép tervezettel egybekötött kirándulá­son városunkból is vesznek részt. — Városi közgyűlés volt e hó 5-én melynek egyik legérdekesebb tárgya az id. üresedésben volt tanítónőt állás vég­leges betöltése volt. A három pályázó közül, miután Gfogola Margitnak ké­pesítése nem volt, Gfoszt ayer Berta kisaszonv lett 16 szavazattöbbséggel megválasztva. — Színház. Mint értesülünk holnap hétfőn Németh József a budapesti nép­színház elsőrangú tagjának vendégfel­léptével «Czigánybáró» közkedveltségé operetté adatik harmadszor. — Legújabb. Lapunk zártakor ér­tesülünk, hogy a Malina-Frey-féle sajtó­ügyben a sajtóügyi vizsgálat elrendel­tetett. FELELŐS SZERKESZTŐ: 1) r. K Ő R 0 S Y L A S % L Ó. N YI L T T É R. E rovat alatt kő/,lőttekért nem vállal felelőssé­get a s/.erk.) Orvosi tekintélyek által vese, hugydara, köszvény és hólyag hántalmak ellen, továbbá légző és emésztési szervek luirutos bántal- maiuál rendelve égvényes vasmentes savanyúviz szénsavdús, lithium tartalmú forrás. Borral használva igen kellemes üditö italt szolgáltat. Kapható ásványvíz-kereskedésekben s legtöbb gyógy­szertárban. A Salvator-forrás igazgatósága Eperjesen. Bpesten főraktár ÉDESKUTY L. urnái. HIRDETÉSEK. 2857/l887* tkv. SZ. Árverési hirdetményi kivonat. Az esztergomi kir. járásbíróság, mint tkvi hatóság közhírré teszi, hogy Weisz Mór végrehajtatónak, Richter Lipót és neje Schvarcz Róza végrehajtást szen­vedők elleni 550 frt tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében az esztergomi kir. járásbíróság mint tkvi hatóság területén levő Farnad község határában fekvő faruadi 556. sz. tjkben Richter Lipót és nejeSehvarcz Róza nevén felvett f I. rd. sz. 1418. hr. sz. közép diillői szőlő, pineze és szilvásra 170 írtban megállapított ki­kiáltási árban és az u. o. 715 sz. tjkben végrehajtást szenvedőknek nevén felvett f 43. hr., 148. népsor szánni ház, udvar és kertre, 1093 frt kikiál­tási árban az árverést elrendelte, és hogy a fonuebb megjelölt ingatlanok

Next

/
Oldalképek
Tartalom