Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 63. szám
es VASÁRNAP, 1887. AUGUSZTUS 7 Városi s megyei érdekeink közlönye. . ________ | METIELENIK HETENKIEfT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖI<ÖN. KIÜEU/KTÉKI Au : | egész évre .... ................................fi írt — kr. tél évié...............................................................3 Irt — kr. negyedévre..........................................................1 Irt 50 kr. Egy szám ára 7 kr. ^ =- —|| SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 3.17. SZÁM, hová. a lop szelleni' részét illető közlemények küldendők. KIADÓHÍVATAL : SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, hová a lop hivatalos s a magán hirdetései, a nyílttérije szánt köz kemények, előfizetési pénzek es reelamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : MAGÁN-HIRDETÉSEK 1 szólói 100 szóig — fiit 75 kr.: megállapodás szerint lugjii100—200-ig . I fi t 50 kr. tányosaJbljaii közöltéinek. 200 —300-ig . 2 fi t 25 Icr. : % j Uélyegdij 30 kr. i NYILTTER sora. 20 kr. A phylloxera meggátlása. ii. Téves ti szőlőbirtokosok közt uralkodó azon általános hiedelem, ínoly- szerint a hamu csekély mennyiségénél fogva a szőlők trágyázására elégtelen volna, mert minden növényi trágyának tápláló ereje csak annyit ér a szőlőre nézve, a mennyi hamuja és kali-tar- talma vau. így a száraz istáló-trágyá- uak elégetés után csak 10%, a nyers vagy szalmás istái ó-trágyának pedig 5% hamuja van ; ehhez képest egy mázsa trágyahamu 10 mázsa száraz és 20 mázsa nyers vagy szalmás trágyával ér fel. Ha tehát tekintetbe veszszük, hogy Esztergomban évenkint mennyi venyige és tüzelőfa, kő- és barnaszén égettetik el, melyeknek hamuja legnagyobbrészt az utczákra és árokszélokre öntetik, vagy egyébként veszendőbe megy ; továbbá, hogy a környékbeli mészkcmen- czéknél mennyi fahamu hever évszázadok óta felhasználatlanul és a házi ürülékeknek fel nem használásával mily nagy mennyiségű növényi tápanyag vesztege totik el, akkor mindenki át fogja látni, hogy ezeknek gondos összegyűjtése és a szőlők trágyázására fordítása által, az összes városi szőlők rövid idő alatt kevés költséggel a legjobb karba volnának helyezhetők. A gyéritési eljárással tehát a, hegyi szőlők gondos kezelés mellett, a fajok változtatása nélkül is állandóan jó karban fentarthatók. Minthogy azonban ezen mód szerint az európai szőlőfajok fcntartása szünet nélküli küzdelemből áll és kevés birtokos van oly kedvező anyagi helyzetben, hogy nagyobb kiterjedésű szőlejének fen tartására éven- kint állandóan oly nagy kiadást fordíthasson, mint a 1 a védekezés ezen módja szükségkép kerül, — habár attól bővebb termés várható is, — mely azonban az időjárás sokféle viszontagságainak van kitéve; ennélfogva előre látható, hogy a szőlők fentartá- sának ezen módja a, kevésbé vagyonos szőlősgazdák körében nem fog nagy elterjedést nyerni és csak kivételkép fog az a jobbmódu szőlőbirtokosok által, különben is jó karban lévő s bőven termő szőlőik, vagy a nemes asztali- s borszőlőfajok megóvása végett alkalmazásba vétetni. Hátrányos tulajdonsága a gyéritési eljárásnak még az is, hogy annak kezelése nagy pontosságot és alkalmazása száraz időjárást igényel; mert a rendszer nélkül vagy rendes talajban alkalmazott szénkéneg hatástalan marad, mig a túl mértékben használt ir tó-anyag a tőkét is elöli, vagy erősen megrongálja, Yan azonban a szénkéneggel való gyérítésnek egy igen nagy előnye is, mely minden szőlőbirtokos által felhasználható oly esetben, midőn a phylloxera fertőzés még csak kezdetén van és kisebb foltokra szorítkozik. Ily esetben az a rovar elterjedésének korlátolására még a kevésbé vagyonos szőlő- birtokosok által is könnyen alkalmazható, mert néhány négyszöginéter kiterjedésű földnek gyérítése nem jár oly nagy költséggel, hogy azt a legszegényebb szőlősgazda is meg ne bírná. Ezáltal a phylloxera elterjedése kétszeres, sőt háromszoros ideig is késleltethető, mely idő alatt a szőlőnek ellenálló fajokkal való megújítása fokozatosan nagy anyagi erőfeszítés nélkül is bárki által keresztül vihető lesz. Ezen állapotban van jelenleg Esztergom kir. város szőlőhegysége, mert itt a phylloxeralepelt foltok, kevés kivétellel, még csekély kiterjedésnek; minélfogva a rovar elterjedésének megakadályozására itt még sok helyen nagy sikerrel alkalmazható. Igen szükségesnek látjuk azért néhány gyéritő-fecskendőnek, — ha lehet a földmivelési minisztériumtól kölcsön képen, egyen kint pedig tulajdonul községi költségen, még a téli évszak beállta előtt leendő megszerzését .és a szőlőbirtokosok által igénybe veendő szénkénegiiek, a borászati vándor-tanár nr közvetítésével hivatalból való megrendelését a végből, hogy azon szőlőbirtokosok részére, a kik a kibocsátandó hirdetés folytán magukat a szénkéneg átvételére kötelezik, a fecskendők kölcsönadassanak, a szén- kéneg pedig a beszerzési áron kiszolgál tassék. Az erre megkivántató néhány száz forint csak előleg természetével fog bírni, mely a fecskendők használati dijából és a szénkéneg árából gyorsan vissza fog térülni, és a szőlőbirtokosoknak, kik önerejükből vagy kezdeményezésükkel magukon segíteni nem ké-1 pesek, rendkívül jótékony segélyt és támogatást fog nyújtani. Ezen intézkedés annyival inkább szükséges, mert a zár alá helyezett határokon belül a phylloxera el hur- czolása ellen semmiféle évrend szabások nincsenek alkalmazásban és mert az őszi és téli hónapok alatt az időjárás szerint egy fecskendővel 10 -18 kát. hold kiterjedésű foltok gyérithetők. Másik gyakorlatilag sikeresnek bizonyult módszer a, hegyi-szőlők lentartására a pkylloxerának ellenálló amerikai sző lő faj ok ültetése az elpusztult európai tőkék helyébe oly talajokban, melyek vagyai kainknál vagy fekvésüknél fogva a phylloxera-tcnyészetet nem gátolják. Az amerikai szőlőfajok között több van olyan, mely a phylloxera pusztításának az európai szőlőtalajokban is ellenáll, mint ezt a külföldön és hazánkban szerzett tapasztalások igazolják. Ezen szőlőfajok gyökérzete sem mentes ugyan a phylloxerától, sőt amerikai hazájukban ezen rovar állandóan rajta él és szaporodik, hanem az amerikai szőlő gyökerének az európai fajokénál tömöttebb rostauyagát szórásaival elrombolni és bonne az életnedv keringését megszüntetni nem képes, mig az európai tőkének hajszálgyökerei a phylloxera szórásaitól csakhamar elrothadnak, minek következtében a nedv- keringés a tőkében egészen megszűnik. Az európai talajokban főleg a Yitis riparia és az aestivalis családok fajai találtattak többé-kevésbé ellenállóknak. 1 Az előbbiek között különösen kiválnak a A pilis-maróthi r. k. templom SZÁZÉVES JUBILEUMÁRA 1887. augusztus 10-én. örvend a szív e magasztos napon, Templomunk százéves ünnepén ; Örömsugár tükrözik arezunkon, Hogy e n agy nap immár megjővén. A toronynak éreznyelvű lakója Ünnepélyes hangon zúgva szól, Jer keresztény ! — térj be e szent helyre,— Úgy üdvözölsz, ha imádkozol! Öli keresztény ! — érzed-e szivedben, Mily dicső nap, mely ránk virradott ? —- S a toronynak érezszavú lakója Imádkozni mért hívogatott? — Száz éve ma, hogy felépítették Őseink itt e templomot, És száz év múlva most megifjodva Kegyeletből ifjú mezt kapott. Ifjodjál meg hát te is hitedben, Vesd le bűnöd, mely bomooskozott! — Jer, imádkozz’ e régi szent helyen, Mert csak úgy nyersz —- hünbocsánatot 1 — Örvend a szív e magasztos napon, Templomunk százéves ünnopén; Örömsugár tükrözik arozukon, Hogy o nagy nap immár megjővén. SIN KA É.NPM, A HARAGOS ISTElífO. (Elbeszélés.) Az „Észt. és Vid.“ számára: MARISKA. I. — Te csodateljes enyhe nyári éj ! Mily édesen csókolgatnak a to illatos szellőid, melyek az erdőből a völgybo lengenek alá, mintha ezer meg ezer tündérmesét regélnének ; alig rezeiül meg egy-egy lóvéiké, főn az égen ragyogó csillagok tündöklőnek és mintha már izzadnának attól az örökös táncztól, melyet az ég nagy ivén lejtenek! Ezeket gondola magában egy fiatal ember, ki egy szép júniusi estén az erdőből a völgybe lovagolt alá ; mintha a tüzes ló is erezné a jótékony estnek húsét, fáraó- tan bár, <le büszkén omeli finom lábszárait, mialatt a lovag kényelmesen ült a nyeregben ogy finom szivarral szájában és néha szeretettel simogatá meg kedvencz lovának nyakát. A ló és lovag végre kiértek az erdőből és olyan helyre jöttek, hol már csak kisebb bokrok állottak. Blesz, ez volt neve a lónak, mélyen lehajolt a magas fűbe, és ezen meghajlása által fölrozzenté ábrándozásaiból a lovagot. — Blesz! — kiálta fel —=• mit jelentsen ez ? -— mialatt sarkantyúját végig húzá gyöngéden a lovon — nincs te neked becsületes takarmányod '? Már minek szorulsz te orvé az erdei fűre ? Előre ! — Blesz engedelmeskedett ura szavainak és tovább ügetett. A róna távolabbi részén lovagunk egy vasráosozatot látott, mely egy pavkuak határát körözte, A lovag kétkedve tekintett jobbra-balra, azután igy szólott: — Alkalmasint vissza kell fordulnunk Blesz, mert látom, hogy ma nincs kedved ezt a vaskerítést átugrani, de úgy látszik nekem sincsen, no de azért jerünk közelebb. Előre ! Blesz mmtha megértette volna urát, gyorsabban haladt előre, mialatt a lovag hóna alá vette szál makalapját. Szabad és nemes homlokát váltig érő fekete és finoman bodort haj födte, szemeiből élénk tűz ragyogott sas orra merész hajtással állott arcza közepén és félig nyílt ajkaiból elefánt csont fehérségű fogak mosolyogtak elő, e liatal ember szellemdns arczkifejezésóről és nemes magatartásáról ítélve, mindenesetre felülállott a köznapi embereken. A parknak kerítését most elérték, belül büszke fák állottak és néhány virág a rácsozat körül kikandikált, mintha a szabad növények súttogásait akarta volna meghallgatni. A rácsozatnak mintegy közepén egy ajtó állott, mely fölött nyíl alakú vasrudak nyúltak az ég felé, Blesz felfigyelt azután hirtelen fejével az ajtóra ütött, mire az felpattant. A lovag meglepetve monda: — Köszönöm hű lovam, hogy e felfedezést tetted, de most alkalmasint valami kalandra megyünk, mert olyan furosa érzés száll meg. De azért előre ! — Tehát kísértsük meg ! Yiseld becsületesen magadat, ne tépj ki egy szál füvet sem, ne bántsd a virágokat és a fákat, nehogy rosszul járjunk, mert itt hívatlan vendégek vagyunk ! Ekkor a fiatal ember lovával a kipattant ajtón belépett, és a ló óvatosan és lassan emelő lábait, mert tudta, hogy itt nem járnak biztos helyen. A park távolabbi részén pompás facso- portozat állott, melyet rövid idő múlva elértek. Ekkor Blesz hirtelen megállóit, a lovag is figyelni kezdett és halk locscsanást hallott ; ez nem lehetett a szökőkút sugarának esése, mert néha elhallgatott, néha pedig erősen, mint a hullám midőn a parthoz verődik, loccsant A lovag leugrott a lóról, Bleszneuk gyöngéden vállára ütött, a ló pedig türelmesen engedelmeskedett és megállóit. A fiatal ember gyorsan áthatolt a bok- rozaton és előtte állott a hold sugarától szépen megvilágított tág terjedelmű patak, egy terrasse vezetett le hozzá, melynek utolsó lépcsőin egy alakot látott, a mi hősünknek vére rögtön elborította fejét és szivét, mert az alak gyöngédségére és szépségére nézve még szebb volt, mint a hab szülötte Venus: kecses tagjai az elefánt- csontnál fehérebbek voltak, melyekre a szende hold bűbájos fényt vetett. A fiatal váratlan vendég ajkairól egy halk sóhaj lebbent el, és a művész egészen el volt ragadtatva, mert még képzőimében sem tudott volna teremteni ilyen túlvilág! tündérképet. Oly szép volt ez alak a hold világos csöndes nyári estén a patak tükrén, mint valami égbeli angyal, ki a csillagos egekből szállhatott alá, vagy pedig a teremtő által valami csodaszép rózsás hajnalban nyerte volna léteiét, A fiatal embert álmodozásaiból zaj éh-
