Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 58. szám

il ­___—_____ , M BGdELENTK HETEN KI NT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. laŐIT/TTKSI Á lí : ! egész évit} .... ..................................6 Irt — kr. fé l évre....................................................................3 Irt — kr. j negyedévre..............................................................I Irt 50 kr. j| Egy szánt ára 7 kr. ___ H • • . ' ~li Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 3Í7. SZÁM, hová a. lap szellemi részét illető közieményelc küldendők. KIADÓHIVATAL : SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, hová a lap liivfi.tii.los s ;i. magán hirdetései, a nyilttérbe szánt köz­lemények, előfizetési pénzek és reklamálások intézendíik. . HIRDETÉSEK ! HIVATALOS IIIJÍDKTHSUK : MAfiÁN-HIRDBTKSKK ' 1 szótól 100 szóig — írt 75 kr. megállapodás szerint legjn-' 100—200-ig . 1 írt 50 kr. tányosajdian közöltetnek. j 200 — 800-ig . 2 fit 25 kr. í . 1 Mélyegdij 30 kr. i NYILTTKlí sora. 20 kr. i 1 Kereskedelmi oktatásunk s a társadalom A múlt év végén egy igen érdekes franc/,ia könyv jelent meg a kereske­delmi oktatásról. Szerzője E. Léautey, czime : A kereskedelmi oktatás és ke­reskedő Imi iskolák Francziaországban s az egész földön. 774 negyedrét alakú lapon ismerteti nevezőit iró Franezia- országnak és a többi mivolt államok­nak kereskedelmi intézeteit. A mű valóban bámulatot érdemlő szorgalommal s utánjárással készült. A keresk. oktatásra vonatkozólag sok becses észrevételt s főképen sok oly adatot találunk benne, a melyek meg­érdemlik, hogy megfontolás tárgyaivá tegyük. Léautey művéből megtudjuk, hogy Francziaországban s főképen Angolor­szágban a. keresk. oktatás még olyan mértékben sincs elterjedve, mint pl. hazánkban. Francziaország 7 felsőbb keresk. iskolájának 1880-ban összesen 018 tanulója volt, mig ugyanekkor Budapest keresk. tetőzeteiben a tanulók száma meghaladta az ezeret. Angolor­szágban, a legnagyobb keresk. nemzet­nél, tulajdonképpeni keresk. oktatásról eddig alig is lehetett szó. Bristolban, Liverpoolban, Londonban s más helye­ken csak a legújabb időkben kezdtek más intézetekkel kapcsolatosan keres­kedelmi tanfolyamokat nyitni. S hazánkban, valóban azt hihetne a külföld, hogy nincs a magyarnál ke­reskedőül) nemzet, ma már 23 közép kereskedelmi iskola van. Mig Angliában s Francziaországban több a gyakorlat s kevesebb a theoria, nálunk megfordítva áll a dolog . . . Itt most kezdtek a kereskedelmi oktatásra, nagyobb figyelmet fordítani, belátva a, keresk. ismeretek szükségességét, hogy más nemzetekkel, a némettel, meg fő­képpen az amerikaival a versenyt ki­ál 111 ássák. Mi maholnap oda jutunk, több lesz nálunk a keresk. iskola, mint a nagy- kereskedés. Szerintünk ez az állapot komoly meg­figyelést érdemel. Nálunk egy idő óta ipar és kereskedelem a jelszó. Ennek köszönhetik az úgynevezett polgári, ipar- és kereskedelmi iskolák létrejöt­tüket. — Az intéző körök azt hiszik, hogy ipar- és keresk. iskolák állításá­val megteremtik a hazai ipart és vi­rágzásra juttatják hazánkban a keres­kedelmet. — Szeretnek, ha így lenne. De fájdalom, nem igy ál! a dolog. Miért, ki az oka ? Társadalmunk, kimondom bátran. Az ipari és kereskedelmi pályát a legtöbb ember ma is csak olyan utolsó megélési módnak tekinti, s a legtöbb szüle csak akkor szánja rá magát, hogy fiát ilyen pályára adja, miután meggyőződött fiának a gymnasium ke­reszt ül küzdésén való gyengeségéről. — Pedig iparunk és kereskedelmünk csak úgy lehet virágzóvá, ha kitűnő, kiváló tehetségű iparosaink és kereskedőink lesznek. Gustave Boy is, a párisi kereske­delmi kamara érdemes elnöke, 1881-beu egy párisi felsőbb keresk. iskola (az École des hantos étudos cominerciales) megnyitásakor tartott beszédében a többek közt azt mondta: «Ebbe az intézetbe' oly ifjakat kell hoznunk, a kik klasszikái kiképeztetést nyertek, nem a gymnasiumok bukott tanulóit, hanem azokat, a kik ott kitűntek.» A mi társadalmunk sajátságos tár­sadalom. Ennek szellemével sehogy sem elégedhetünk meg. Nálunk még az ipara és kereskedése által jólétbe jutott iparos meg kereskedő sem tartja a maga pályáját fia számára eléggé tisztességesnek, s ha csak lehet, min­den áron hivatalnokká nevelteti. Ideje volna már, hogy rázzuk le magunkról a, középkori előítéleteket s vegyünk példát attól a néptől, melynek ma leg­virágzóbb anyagi állapota van, az amerikaitól. Ez a nép igazán megbecsüli az ipart és kereskedelmet. Semmi sem bizo­nyítja azt jobban, mint az Egyesült Államok keresk. iskoláinak statiszti­kája. 1870-ben az amerikai Egyesült Államokban 26 kereskedelmi iskola volt 154 tanárral s 3824 tanulóval ; x885-ben már 269 keresk. iskola 1199 tanárral s 51,403 tanulóval; tehát 15 év alatt a keresk. intézetek száma itt megtízszereződött. De itt a keresk. iskolát végzett ta­nulók kereskedőkké is lesznek, nem mint nálunk. A mi keresk, szakiskoláink eléggé látogatottak s mégis, széttekinthetünk hazai kereskedéseinkben, alig akadunk keresk. iskolát végzett kereskedőre. Kereskedelmi iskolát végzett tanu­lóink inkább elmennek bármilyen kis jövedelmű hivatalnoki állásra., mintsem valamely jónevü kereskedő-házhoz gya­kornokul mennének s lenne belőlük a már szerzett elméleti ismereteik segít­ségével értelmes, igazán szakértő ke­reskedő. Ma már elég kereskedelmi iskola vau hazánkban, hogy ez intézetek egv olyan kereskedő osztálynak vessék meg az alapját, a melynek hivatása lenne egész hazai kereskedelmünk színvonalát emelni, forgalmát kedvezőbbé tenni s igy egész nemzetgazdaságunkat elő­mozdítani. Most arra kell törekednünk, hogy a meglevő kereskedelmi intézeteket fej - loszszük, tegyük olyanokká, a melyek­ből a jó kereskedő minden tulajdonsá­gával felruházott ifjak kerüljenek ki, a kik szeressék a munkát, a pontos­ságot, a becsületességet s ne tartsák méltóságukon alulinak zsebükben a keresk. akadémiák diplomáival az áruló asztalok mögé állaui s 2—3 éven át «inaskodva» megszerezni a gyakorlati ismereteket. Hiszszük, hogy kereske­dőink az ilyen ifjaknak örömmel adnak helyet üzletükben, a kik elméleti is­mereteikkel felszerelve, nekik jó szol­gál al okát tehetnek. Nagykereskedőinktől meg éppen el­várnék, hogy csak keresk. iskolát sike­resen végzett ifjakat alkalmazzanak üz­letükben. Ha meglevő keresk. iskoláink vég­zett tanulóinak csak fele kereskedelmi pályára megy, egy évtiz alatt ennek meg lesz a jó következménye. Ü2MEszicrpi!i^W;e“iámája. „NINI EGY VELOSZIPÉ (Azok is elolvashatják, kik sohse ültek még rajta.) Km"! .Csiit ! hangzik a hátad mögött s mire meglepetésedből jámbor olvasóm ma­gadhoz térsz, — talán meg is ijedtél egy kissé — akkor már messze karikázik a melletted elsurrant vasparipa. Arczodat csak a szellője érintette, de fájdalmasan tapogatod meg oldalbordádat: vájjon mi lett volna, ha féltett testeddel közelebbi érintkezésbe jő ? Első dolgod persze egy czifra mondást ereszteni a rúg-kapálózó lovas után, hogy csengetv(íjévei a kité­résre jelt nem adott, miközben nem gon­dolod meg, miszerint- ő csupa jóakaratból tette ezt. Ha csenget, mindenesetre meg­zavar sétádban, de meg épen akkor ki vagy téve a veszélynek, hogy meglepetésedben az ellenkező oldalra ugrói s kész a — ca- rambol. A második gondolatoddal már bá­mulod a vasparipást, hogy tud az két egy­más után helyezett keréken egyensúlyt . tartani? Hogy nem dűl jobbra, vagy balra? Hogyan vau, hogy a vékony kül­lők a nagy súly alatt el nem törnek ? A harmadik gondolatod pedig ez : szegény ördög, ugyancsak elfáradhat a lába a nagy taposásban ? — Mivel ilyen formán gondo­lataidat kitaláltam, iparkodni fogok azokra meg is felelni. Bizonnyá™ láttál már abroncsot hajtó gyereket? Azt mondod, igen. Vájjon azon nem csodálkoztál, hogy mig az abroncs gördül, az sem jobbra, sem balra el nem dűl, hanem saját forgási síkját megtartva, tova halad. Mihelyt azonban az abroncs megáll, rögtön meg van a fölfordulás. így van ez a velocipédnél is. A lovag csak arra ügyeljen, hogy úgy tartsa magát, mintha nyársat nyelt volna, ne izegjen- mozogjon s esetleges mozgásait a kormány­rúd igazítása által ellensúlyozza s akkor soha nem fordulhat le. Az pedig, hogy a velocipédliajtás által a láb elfárad, merő képzelődés. Hisz egy jó bicyclenek a pedáljára csak rá kell he­lyezni a lábat s az rögtön fut (jó utón,) úgy hogy .alig bírod megállítani. Gyakor­lás és kitartás oda viszik a bicyclistát, hogy naphosszat karikázhat a nélkül, hogy legkevésbé is elfáradt volna. A kifulladás különösen kezdőnél gyakran előfordul, de később már ez se történik, csak nyomok­ban vehető néha észre, midőn érezzük, hogy szörnyen vágyódunk valami folyadék után. Ne mosolyogj kedves olvasóm, nem bor, vagy sör után, sőt inkább kiszáradt torkunknak jobban esik egy korty tiszta forrásvíz, mint akár egy liter Rajna, vagy Tokaj isteni nedűjéből. íme a velocipéd egy eddig fel nem fedezett erkölcsnemcsitő és a közegészségre üdvös hatása! Harmadik gondolatod, hogy a bicycle vékony küllői el nem törnek a sokszor potrohos lovag alatt, megengedj de kissé nevetséges. Tapintsd csak meg a pompás angol aczélt, miből a küllők készülnek, ol­vasd csak meg, mily tekintélyes számmal vannak s nem fogsz többé félni, hogy azok eltörnek. Városunkban a bicycle-sport az utóbbi időben meglehetős virágzásnak indult, ha­bár sajnosán kell tapasztalnunk a leges­legutóbbi időben némi hanyatlást. E ha­nyatláson szerény véleményem szerint, csakis egy velociped-club alakításával le­hetne segíteni. Tudtommal van Esztergom­ban annyi bicyclista, hogy egy kezdő egye­sület tagjait előállíthassa! De volnának bár eleinte öten-hatan, ilyenformán kirándulá­sokat, versenyeket rendezve, majd maguk­hoz csábítanák a többi tagokat, úgy hogy más városok példájára mi is nemsokára életerőtől lüktető bicyele-clubbal rendelkez­nénk. Csakhogy ezen esetben, még inkább mint most, egy nagy ellenséggel kellene leszámolnunk s ez ellenség r a szigeti sé­tálók. Igen gyakran hallunk panaszokat a jámbor kerékpárosok ellen : hogy a békés sétálók nyugalmát, testi épségét nem csak veszélyeztetik, hanem mint arra már példa is van, vigyázatlanságuk folytán szeren­csétlenség is történt; ezek miatt el akar­nák a szigeti sétalielyeket a bicyclisták elöl zárni. Érvelnek, pedig ezen zúgolódók leginkább avval, hogy az esztergomi egye­düli sétahelyet bitorolják, sőt jogtalanul elhódítják a sétálóktól. — Bátor vagyok ezekre a következőket megjegyezni: Először nem áll az, hogy a szigeti utak Esztergomnak egyedüli sétahelyei. Hogy többet ne említsek, ott van a primáskert, hol a békés járókelőket bicyclista bizonnyal nem fogja háborgatni andalgásukban. De az már ugyancsak fájdalmasan igaz, hogy velocipédezni csakis a sziget jó utain lehet. Nem értve itt a gyakorlott kerékpárosokat, kiknek ambitióját messzebb helyekre, fa­lukra s más városokba tett kirándulások elégítik csak ki, hanem a félig-meddig kez­dőket és gyakorlókat, kik egyenesen rá vannak utalva a sziget jó irtaira s más helyeken, mint a poros, majd sáros, lie— .gyes-völgy es, girbe-gurba országúton bizony nem boldogulhatnak. Azért mert talán egy vigyázatlan bicyc­lista kellemetlenséget okozott privát köny- nyelműsége által, igazságtalanság volna az összes velocipédezők elől elzárni az egye­dül járható helyet: a szigetet. Igen. tessék megrendszabályozni a kerékpározást, úgy pl. a ! csengő tyű már messziről ismételve használandó, este lámpa nélkül járni nem szabad, sűrű közlekedésnél, mint pl. vasár­nap. délután, vagy a hajóállomásnál, hajó induláskor járni tilos stb. s akkor bizony- nyára nem lesz a panaszra többé ok. Nem lesz talán érdektelen rád nézve ájtatos olvasóm, ha a következőkben egy kissé megismertetlek a velocipéd történe­tével ; vájjon hogyan jött létre, hogyan fejlődött az ördöngős masina, mig a tökély oly fokára jutott a melyen jelenleg áll ? Sokszor halljuk ugyanis emlegetni, hogy a magas bicycle elérte tökéletesedése leg­magasabb fokát. Hogyan juthatott any- nyira ? A mi tökéletes és — nem tagadhatni — elegáns vclocipédünknek ős apja gyanánt, ha egy pár nehézkes, több kerekű géptől, melyek inkább csak kisérlet-számba jön­nek eltekintünk, báró Drais találmányát tekinthetjük. Mint látjuk a velocipéd ere­dete egészen arisztokratikus. Ez állott két egyforma, egymásután helyezett, fából ké­szült kerékből, melyek tengelyére merőle­ges rudak segélyével egy részben vízszin­tes gerincz volt erősítve. E gerinczen ült

Next

/
Oldalképek
Tartalom