Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 57. szám
KSZTKRGOM IX. KV FOLYAM 57. SZÁM. VASÁRNAP, 1S87. JULIUS 17. MEGJELENIK HETEN KI NT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. rci.ÖKlZKTKSl ÁIÍ : égés;- óvro .... 6 fit — kr. fél évre..........................................................................8 fit — kr. |; negyedévre ................................. 1 Irt 50 kr. i E yy szám ára 7 kr. ““ I Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317.' SZÁM, hová n. I:t.p szellemi részét illeti! közlemények küldendők. KIADÓHÍVATAL: ' SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyiI(térbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamáhisok intézendő!». HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : MAGÁN-HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. megállapodás szerint legjn 100—200-ig . 1 frt 50 kr. i tányosahhan közöltéinek. 200—300.-ig . 2 frt 25 kr. j I ] ,— Uélyegdij 30 kr. j NY1LTTKI». sora 20 kr. Békés kilátások. Budapest, jul. 15. Egy ismert nevű országgyűlési képviselőtől kaptuk a következő sorokat: Miután az utolsó pótválasztás is megtörtént, a belpolitikára vonatkozólag «átvette csendes birodalmát» a szünetelés és e tekintetben élénkebb mozgalom nem is lesz észlelhető mindaddig, míg a miniszterelnök elérkezettnek nem látja az időt arra, hogy választói előtt megjelenvén, előttük választottjuknak munkaprogrammját föltárja, mely egyszersmind munkaprogrammját képezi a kormánynak és a szabadelvű-pártnak is a legközelebbi öt évre. — Öt évre — vagy talán hosszabb időre is, — mert alkalmasint fel fogja az ölelni belső állami életünkben tapasztalt minden bajaink alapos orvoslását, ezek azonban oly számosak és oly intenzivek, hogy azokat a törvényhozásnak és a kormánynak még öt évig tartó szorgalmas tevékenysége is alig ha fogja alaposan megszüntethetni. Ha helyesen fogjuk fel a dolgot, a ministerelnök a kormány tendenczióiról és gyakorlati javaslatairól lehetőleg hű és terjedelmes képet szándékszik nyújtani s e szándék vezérelte őt, hogy Nagyváradra menetelét oly időre ha- laszsza, mikor már a részletekről, vagy, legalább a jelentékenyebbekről neki magának is tiszta áttekintése leend s ilyet nyújthat a közönségnek is, hogy no kelljen az általánosságokban való mozgásra szorítkoznia, hanoin konkrét dolgokat hozva szőnyegre, a közérdeklődést és a nyilvános megbeszélést azonnal az érdemleges térre terelje, a konjektnrák előtt, melyek csak zavarólag hatnak, az utat elzárja és a de- liberáló s kritizáló elméket reá vegye, hogy a tárgyhoz beszéljenek s ez által a szanálás művét maguk is előmozdítsák. Do a nagy pauza közben sem szünetelnek az előmunkálatok : a terv el van készítve, az osztályok kijelölve, az alapvető munkálatok előírva s gondoskodva van arról, hogy a felhalmozott anyag lehető gyorsan kiválogat- tassék és rendeztossék. Arra számítani nem lehet, hogy az újra szervezés és orvoslás nagy munkája egy ütésre varázslatszerüleg elvégeztessék és a meglepett közönség szemei elé állíttassák ; arra azonban bizton számíthatunk, hogy a munka alapos és a közélet minden ágát felölelő leend és hogy a tervezetek nyílt és világos áttekintésben lesznek az ország és a nemzet elé állítva. A mi a Magyarország és a monarchia másik állama közt létező viszonyt illeti, ezek a jelen pillanatban a képzelhető legjobbak ; a legkisebb árnyék sem zavarja az egyetértést, minthogy a legközelebb foganatosítandó vám- és kereskedelempolitikai intézkedésekre nevezetesen a szeszadó reformjára vonatkozólag a magyar és az osztrák kormány közt a legteljesebb megegyezés létesült, a tisztán politikai viszony tekintetében pedig a két kormány mindegyike a legszigorúbb semlegességet követi s bármely formában jövő minden oda irányzott kísérlettel szemben, hogy a szövetséges államnak más politikai tényezőivel, mint a minisztérium tagjaival történjék érintkezés, mereven eliitasitó magatartást tanúsít. De minél nyugodtabb és zavartalanabb a helyzet benn, annál mozgat masabbnak és nyugtalanabbnak mutatkozik a külügyi viszonyok képe. A Ffancziaországban végbemenő események és a bolgárkérdés elég aggodalomra és gondra szolgáltatnak okot az edrópai béke zavartalan fontnrtásáért. Az aggodalom és gondok sajnosán jogosultak; do azért bizonyos nyugalommal nézünk a helyzet kibontakozása! elé. minthogy erőt nyújt a bizonyos-1 súg, hogy egyrészt monarchiánk a békét őszintén és komolyan fenn akarja tartani és semmi esetre sem engedi magát, komp 1 ikátiókra csábittatni. Másrészt német szövetségében, mint, évek-! kel ezelőtt, ugv ma is megbízható, al megpróbáltatás idején is kitartó, inga-! dözásnak alá nem vetett támaszt bir. I Es ezt jól tudta Oroszország, a mint! tudja azt is, hogy mi vele a viszályt) nem keressük s bizonynyal mindazt j kerüljük, a mi legjogosabb kívánalmai) figyelmen kívül hagyásának tekintet-j lietnék; uszály-hordozói semmi esetre! sem leszünk és semmit tűrni, még ke-1 vésbé tenni nem fogunk, a mi egyí nemes nemzet önelhatározási jogait sértené, vagy a Keleten saját érdekeinkkel ^ ellenkeznék. Es Francziaország ? Reméljük saját érdekében, hogy ismét lecsöndesül ; a Rouvier-kabinetben tapasztalt és -- a mi fő — higgadt kormányt bir. A tüzes, de felületes franczia szellem nem ragaszkodik sokáig egy divathoz, a «Boulanger-divat» is el fog múlni s igy békés nyarunk lesz. Politika és társadalom. Esztergom, jul. 16. A lövész-egyesület július 14-én rendkívüli közgyűlést tartott, melynek hivatása volt egy tagtárs kigolyózásának szentesítése. A választmány ugyanis annak idején heves beszédek után Maiina Lajost, követválasztási keserűségek miatt eltávolította az egyesü'et köréből. A kigolyózott ember a közgyűléshez appellált s a közgyűlés igazat adott a választmánynak. Nem akarjuk Maiina Lajos eljárását bírálat alá venni, mert nagyon népszerűtlen tliómát kellene kidolgoznunk. De mint az esztergomi események történetírói nem riadhatunk vissza egy igazságos elv hangoztatásától és ez az, hogy: nem szabad és nem lehet, politikai visszovonásokat és pártütéseket társadalmi térre átvinni. A mit Maiina Lajos, mint politikai ember elkövetett, azért Maiina Lajos, mint társadalmi ember nem büntethető, ítélje cl, bírálja meg, czáíolgassa azon párt, mely ellen küzdött; de ne Ítélje el, ne bírálja s ne czáfolja a társadalom, mely mindig tisztábban és nemesebben gondolkodik, mint az indulatok és szenvedélyek aerája. Legyen igazuk azoknak, a kik azt hirdetik, hogy Maiinának eljárása, hivatalos párttitkok leleplezése által menthetetlen. De hát mit szólnak tikkor például Piilszkv Ágost szerepléséhez, a ki hajdan Apponvinak olyan I. Ősz volt, hogy tolod válni kellett, A fecske, gólya útra keltek S mire megjött a tél maga, Szerelmünk bús emlék vala. Tavasz van, fecske, gólya, régen Álmodozik az ősi fészkén ; Csupán szerelmünk zord egén Borong a tél még feketén. II. Még tél borong a bérezek ormán, De lenn a völgyben, már nyíl, fakad, Selyem fűágyon álmadozván, Hallok szerelmes hangokat. Szivemben épen igy borong még, Az elmúlás, a ’fájdalom. Míg boldogan, remegve kéjtől, Zárlak szivemre angyalom. III. Hogy visszatérsz, hogy szivemre zárlak, Kaczagva mondtam a világnak, Mert tudtam : mi a szerelem ; Nézd a fecskét, bár merre száldos, Csak visszatér a liíi tanyához, A hol született, édesem ! LLVAY SÁNDOR. M a i Lz én primadonnám* Visszagondolok reá s kénytelen vagyok egy stoszseufeert megereszteni. Ali ! Telkemre, nem vagyok pénzügyi fogalmazó, sohasem is voltam s azt hiszem, bajosan is leszek; mégis lia reá gondolok! nyomban emelkedik a szivem födőjo. Milyen világ is volt az ? ! Illatos, virágos (tényleg) aranyos, gyé- mántos (névleg) és mindenek fölött festett. Ali, ha visszagondolok ama kis mennyországra, mit öltözőnek liinak ; ha magam előtt látom annak uralkodó istennőjét és a festékei tégelyeket meg a pcmzliket — valóban újra éledek ! Az a szép idő megugrott előlem s onnan a múltból jár el hozzám kísérteni, de csak kisérteni ! Egyéb mély belátási! és kifejlett Ízlésű vállalkozó szellem helyett engem dugtak be színi kritikusnak, mint a kiről országvilág, illik tudni egy egész szerkesztőség személyzete tudta, mert egyszer rajta csípett, a mint a hamburgi dramaturgiában lapozgattam, melyből sokkal jobban meg lehet tanulni, mint kell a színdarabot megbírálni — mint előadóit. De megnyugtatásul kijelentem, hogy én bizony egyiket sem tanultam meg. Tehát semmiféle reflexiótól nem kell tartani! Mindez azonban mit sem használt; a szerkesztőségi személyzet, mely állt vezér- czikk-, tárcza-, bir-, közgazdasági- és hir- detés-iróból egy személyben, beleugratott, hogy a tárogatójában akármiféle bcpo-liupa szinielőadástól én legyek elragadtatva s zámunkhoz fél ív n hogy a közönséget, mert nem érez velem, dolgozzam meg jól. Tejfeles szájú voltam s szörnyű bolondja a festett világnak és vékony pénzű teljes életemben, no meg a rettegettség hire is csábított, hát bementem. Az orromat e nap óta, igaz magasabban hordtam, hajamra jóval több gondot fordítottam — a művészi (!) rendetlenség kedvéért s ugyancsak neki dülleszkedtem a tánilásszékemnek. Ifilátogattam a próbákra, belekotyogtam a rendezésbe s még a kar- dalosnőknek posituráin is igazgattam ha fitos orruk volt és más szemre való jelességük. A Lórándok akármilyen Di- csöífyak voltak is, azért nem küldtek hozzám segédeket. Lehet, tudták ha kard van kezemben, reszketek s ha pisztolyt látok, valami ájulás-féle kerülget. — No de az az eshetőség sincs kizárva, hogy féltek az én k ö z v é 1 emé ny e intő 1. Még a hős tenor is bizonyos kedvkereső leereszkedéssel nyújtotta felém vékony, hosszú ujjait ha találkoztunk, pedig vetély- társak voltunk ; igenis vetélytársak ! A primadonna ha kicsipte magát, nagyon jól festett. — Mi tagadás ? belefészkelte magát az én szivembe is, Első szerelem volt, valóságos szalmaláng. Egész nap ott tudtam volna lógni a nyakán, ha nem tudtam volna, hogy egyéb dolga is van, meg hogy az a höstenor — az Isten akárhová tegye ! A primadonna Zelmira névre hallgatott és jóval ezelőtt kitünően énekelhetett — valami nagyobb vidéki színház kardalosnöi közt; nagyon jól játszott a — szivekkel. Okos leány volt ha jól emlékszem és roplelléklet van csat pantmód ambicziozus. Hanem a tanulástól irtózott, mint az üres zseoű udvariétól. Hogy ambicziózus volt, bizonyítja, hogy reám vetette szemét ! Én persze boldog voltam hivatalban és azonkívül. Bemutatkozásom óta egészen az utolsó jelenet utánig sohasem tanultam meg a leczkémet és roppant sok papirost pusztítottam el. Egyetlen szerencséje az olvasóközönségnek, meg nekem is a krach után nem lettem pessimistává. Primadonnámnak kedvében jártam, megtettem ezüst szavú csalogánynak, szeraf- hangúnak és a tündéreket hozzáképest kis miskáknak deklaráltam. Merész dolog volt, de a ki mer, az nyer, a közönségtől tán bizonyos négylábú állat titulusát, hanem a primadonnától nyájas szót — és lopva egy- egy . . . pszt, eljár a szám. Hát azt akartam még csak mondani, hogy az öregemet a kelletinél jobban kezdtem pumpolni, mert virágliferánssá váltam s a bőkezű maecenásokat, mivel azok a szendének és hősnőnek jutottak, csak virág- utján helyettesitettem. Jutalomjátéka alkalmával meg is voltam akadva. Primadonnám rettegve figyelmeztetett a veszélyre, mely hírnevére háramolnék, ha jutalomjátékáról koszorútlan tudósítást kellene olvasnia. Mit volt mit tennem ? — becsaptam felöltőmet és téli- kabátomat (gyűrűm már akkor régen tanulmányúton volt, s tán még most is ott van) és tárogatóm következő számában kövér ciceró cursiv hetükkel olvasta a közönség, «az ezústszavu csalogány érdemei fölött való frenetikus elragadtatásának — a tehetséget, a művészetet és pompás o I v a.
