Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 57. szám
nagy intimusa volt s egykori vezére ellen annyi párttitkot vetett ki a nyilvánosság elé? Melyik társadalmi klubb- uíik jutna eszébe a Pál fordul ás sokszor visszatetsző politikai szerszámai miatt Ibilszkyt kigolyózni? Csúnya, nagyon sokszor csúnya dolog a politika; de sokszor sokat sanctions!. Emlékezzünk vissza csak arra a szörnyű plakátháborura, mely nálunk a választások lázában kiütött. Rágalomnak van ott például nyilvánítva az a koholmány, mintha a városrészek egyesítése mellett fogna küzdeni a képviselőjelölt. Pedig az egyesítés kérdése valamikor programmelve volt. Azután meg beszélne-e a társadalom, mint a hogy a politikának joga és kiváltsága, van beszélni ; a legélesebb hangon, a logkihívóbb stílben ; mert hiszen olyankor minden csak eszköz s az eszközök között nem mindig van nagy választék. Ilyen válogatlan eszközül használta Maiina az úgynevezett párttitkokat. Hogy miként járt el, azt bírálja meg a politika aerája. De mi köze a társadalomnak a. politikához? Hiszen akkor minden választás után egyik vagy másik párt összetömörülhet a kisebbségben maradt emberek kigolyózására. Es mi lesz akkor az egész egyesületi életből ? Kortesek kritériuma, a hol minden más politikai nézetű s ellenkező kiizdelmü polgárt egész természetesen máglyára Ítélhetnek ! Ismételten hangoz a tjük, hogy Maiina, Lajos politikai vétsége miatt, Maiina Lajost, a lövészegyesület tagját, csakis a még le nem csillapodott, párt- szenvedély büntethette. Adja Isten, hogy a politikai és társadalmi felfogások mielőbb megtisztuljanak és elkülönüljenek városunkban, különben képtelenseggé válik az egyesületi élet s a társa,dalmi harmónia, melyet mi idehaza, minden politikai áramlatnál is nagyobbnak, nemesebbnek és szükségesebbnek tartunk. SZÍNHÁZI szemle. (5. Nőemenczipáezió.) A jó öreg Szigeti bácsi ez az újabb «ifjúkori bűne» nem aratott peniteu- cziá.t Esztergomban, a hol pedig nem igen szoktak megbukni a darabok. Már ez a, dolog is azt bizonyítja, hogy a, közönség a színésztől vár mindent s azt kívánja, hogy a legképtelenebb színpadi terményeket is megmentse és élvezhetővé tegye. Szigéti bácsi legrosszabb darabjának is meg meg van azonban az a jó tulajdonsága, hogy nagyon szinszerű. Ilyen volt a szerdai előadás darabja is, mely különben nem vonzott nagy közönséget a kis arénába, hanem azért, mint előadás, sokkal különb volt a darabnál. Német hűé Bernjén Mari asszony kezében volt a legkülönösebb metapho- rákon keresztül járó Flóra szerepe; de a kiváló tehetségű színésznő olyan csinos átalakulásokat és csintalan helyzeteket tudott teremteni, hogy a közönség mindvégig derült hangulatban tapsolt tűzről pattant játékának s gyújtó dalainak. Viola cselekedte Adámot, a darab második Flóráját, mely szintén teli van hóbortos absurdumokkal s megfoghatatlan jellemvonásokkal. Hanem jóízű játékával azért még azokat is ki tudta engesztelni, a kik Szigeti bácsi vétke miatt rája aprehendáltak. A vén huszárban Feliérváry Ottó aratott átalános elismerést tősgyökeres jellemző tehetségéért; a furvézer hadnagyban Reczkóy nemcsak kitűnő maszkjával tartotta folytonos derültségben a nevetés izmait; a vén kisasszonyban pedig Timárné asszony kaczagtatta meg a házat. Rács Károly a nyugalmazott generálist adta a,zzal az előkelő felfogással és kivitellel, melyről különben is minden felléptében uj bizonyságot tesz. (6. Vasgyáros.) Csütörtökön Ohnot kitűnő színműve hatalmas házat csinált. Nagy örömmel konstatáljuk, hogy előkelő közönségünknek jó érzéke van a magasabb becsű szavaló darabok iránt s habár az operette, mint mindenütt, ugv itt, is több dédelgetésben részesül, mint Shakspere vagy Moliere akármelyik remeke, a modern franezia drámai termékeknek nálunk is nagy hatása, van. Oh net Vasgyárosa virágirodalmi alkotás s mint ilyen hazánkban is közkeletű. A czimszerepben Szarvasi Soma, mint vendég mutatkozott le. Esztergomi fm, vendég is, meg kezdő is, tehát nem adunk róla, terjedelmesebb kritikát. A színészethez nemcsak hajlama, de tehetsége is van s fejlődéséhez nincs egyéb szüksége : jó iskolánál. Több jelenését megtapsolták, különösen a hevesebb kitöréseket. Claire Bácsné asszony alkotása volt. A csodálatos vérű modern franezia nő jelleme annyi művészettel, sőt rafinériával van szőve, hogy valóságos tanulmány szükséges megértetésére s arra hangfutamokat gyönyörrel hallgatott, óriási, nagy és lelkesült közönség, két, igazán művészien kötött: egy piros és egy kék szalaggal ékesített, drága (!) rózsa és kamélia koszorúval adott a megérdemlcttnél mégis kisebb kifejezést.» Ezért a kritikáért aztán elvettem meg- érdemlett jutalmamat. A | rimadonna bájos mosolya, biztató szeme, m deg kézszoritása, midőn a még nyomdaszagű friss lapot olvastuk, nem a hatodik égbe vitt, ahova — mohamedánok szerint, ha jól tudom — a zsidók kerülnek, hanem a hetedikbe. De kaptam én más, még jobban megérdemlett jutalmat! A tárogató összes személyzete lapunk megjelenése után egy nappal magához czi- táltatott. Egy kissé szepegve mentem be, mint mindig, mikor nagy emberek elé kerülök. A szerkesztőség rám nézett, az orrom rögtön megnyúlt s kalapomat véve, azonnal rückwärts akartam magamat con- centrálni. A szerkesztőség felborzolta haját, zsebre- vágta kezeit, gyilkos tekintetet szórt felém s rám kiáltott: — Megálljon ! — Ké—kérem ! — Maga tönkre tette az én lapomat, maga kiveszi az én számból a kenyeret. _ 9 — Ide nézzen — szólt, s kirántotta vaskos kezeit a mély zsebekből — egy egész csomó levél van itt a markomban, melyben nekem szalad a primadonna juta- Joinjátékán jelen volt mind a 15 ember (köztük !J ingyenjegyes !), hogy micsoda szamárságokkal töltöm én meg a lapot; hogy nem tudom-e, miszerint a primadonna hangfutárnáitól minden ép hallású ember megszalad; s hogy jutalomjátékáni is, szokás szerint, csupa gixert hallottak ; hogy elragadtatva legfölebb a boszuságtól voltak, s hogy azokkal a koszorúkkal a kisasszony bizonyosan maga magát tüntette ki ? ! — Ez, kérem, nem igaz ! — szóltam oda dühösen s reszketett minden porczikám. — A kisasszony pompásan volt disponálva s a koszorúkat én vettem neki; igenis én! — Hm, kis fiam, hát igy vagyunk? — Kérem, én nem vagyok a szerkesztő urnák semmiféle kis fia ! — Elhiszem. Hanem adja csak ide azt a szabadjegyet! — De kérem . . . — Semmit se kérjen. Ide vele ! — Tessék, szerkesztő ur! — Azzal sarkon fordultam s mikor az ajtónál voltam, remegő, suttogó hangon mondtam: Reszkessen boszumtól ! Rögtön a primadonnához vágtattam. Nem is kopogtattam, úgy rohantam be. Éppen ruháit csomagolta. A neszre megfordult s amint észrevette, hogy bizonyos hasonlatosságot keresek benne az eddig ismert primadonnával, fel- sí költött. Isten bizony, eldőltem volna, ha időm akad erre. Zelmira nagysám nekem esett nyomban, abban az éppen nem hóditó kiadásban : — Maga tönkre tett engem ; maga az én hírnevem gyilkosa; maga az én ambi- tióm sírásója. Még most kínozni jött? — Kérem, szépen, Zelmira nagysád, (tehát már nem kedveském !) én nem vall hatásra, mely az idegek tulcsigázása által majdnem közel áll a közönség hipnotizálásához. Bácsné elragadóan adta vissza az ideges asszony szerelmi undorál s szerelmi őrületét. Ezt a két rettentő pólust, melyet csak egy olyan franezia, mint Ohuet, tud összeolvasztani. Viharos tapsokat aratott több Ízben. Athenaist, a darab démonát, a csábitó horczegnét, Bernjén Mari ép oly hatással alaki tolta,, mint Susant, a darab angyalát, Angyal Ilus. Kellő elismerésben kell részesítenünk az előadás többi résztvevőit is, a kik teljes igyekezettel munkáltak az összevágó hármon iáért, i A szép közönség a seusatiós színmű előadásáról teljes megelégedéssel távozott. A dandy mama. (Korkép.) Ha nem volna dandy mama, nem lenne dandy lány, ha nem volna dandy lány, nem volna dandy sem. Dandy nép nélkül pedig a világ csupa trottliból állana, az bizonyos. A dandy mamák a magyar társas életnek törzsei. Ok a dandy kosztnak fen tartói, oszlopai, ő nélkülük a társa- seg csak olyan lenne, mint börze nélkül a kereskedelem. Ok a partiek hautes financiérejei. Dönt heteti en elvük, logikájuk az : hogy hát ha férjhez kell adni a lányt, előbb meg is kell fogni valahogy. Es ez a férj fogás, ez az ő művészetük. Nézd meg, ha látod, mily műértő szemű ; hogy tudja, kinek mint kell a köszönés ; ennek igy, annak melegebben ; néha ennek igy is jó, de máskor a körülmények szerint meg amúgy kell. Állítsd csak össze a statistikát, kiket bátorít s kiket hanyagol el s biztos lehetsz, hogv ez a census szigorával is fölér. No, nem mindig pénz, a világért sem. Például tudja jól, hogy egy csapat «fess fiú» fölér egy parthie reményével. Azért hát legelőször is a flór dandy népet hódítja meg, mert végre is őket könnyebb, mint egyszerre a jó partiét. De hát ők avatják a bálkirálynőket, ők tánczoltatnak, ők csiripelnek, reklámot ők csinálnak, hű-hót stb. — eI mondt am szerepökét. gyök semmiféle gyilkos vagy sirásó; én nem akarom megkinozni; én mindössze is i azért jöttem ide, hogy (mikor jöttem, csókjában akartam kárpótlást keresni; de e hangra és látványra nem volt hozzá kedvem) elbúcsúzzam. Látom . . . — Mit lát ? Nekem az igazgató felmondott, én most maga miatt mehetek koldulni — s erővel nyakamba akart borulni. Nem kértem belőle, mindössze is annyit mondtam : — Kezet foghatunk, engem is elcsaptak. — Ah, hisz ez pompás ! Nem jön velem ? — Majd én ezentúl csak a leczkémet tanulom meg. A primadonna jót nevetett s azt mondta: — Pá! — Pá ! Boszumat a szerkesztőségen különféle álnevek alatt beküldött munkáimmal elégítettem ki, melyeket az kénytelen volt elolvasni ; de szörnyű rósz voltuk miatt soh’sem adni még laptölteléknek sem. Egy barátom mesélte el nekem ezt a kis históriát. Az ö lelke rajta, ha már most olvasóimhoz is eljut kisérteni. . . HAB ER SAMU. A NŐKRŐL S A NŐKNEK. Öli, ne irigyeljétek az asszonyt, ki körülvéve hódolóktól, ünnepek közt tölti napjait ; szegény vigasztalás az örömvesztett boldogság helyett s fényes köntöse csak a világ előtt takarhatja mély sebét. Ki tudja mennyit szenved; ki tudja mily keveset remél ő s ha szemei szárazai s ha nem hallja senki sóhajtozni, ki tudja mennyi Egy farsangot végig mitmacholni kell és pedig splendid, mutatni kell, ha nincs is mit. Hogy épen nincs, azzal a flór dandy úgy sem törődik, csak udvarolni s azért uzsonnáim akar. És ezt a mama nagyon jól tudja. Ezért jour fix, minden héten uzsonna, néha improvizálva másszor is. Mikor azután a lány már schwung- ban van, akkor kezdődik a manoeuvre. Egy időn túl a dandy népet elhanyagolja, nyíltan leszólja, fitymálja s csak egy párt tart udvarul, a kik aztán az előnyt a többi fölött észrevéve, még többre tartják magukat s igy többnek hiresztelik még azokat is, kik által növekedtek. Ezalatt a mamácska vizitről-vizitrc járva, itf-ott felcsipegeti, meginvitálja bem utat latja ezt-azt, a kire rávetette a szemét s illik a kombináczióba. Oh, a dandy mamák ebben egy kézre játszanak, ha kétes a fogás, kiosztják egymásnak, no természetes csak úgy hal 1- gatag. — Úgy látszik a Felcser Muki érdeklődik a lányod iránt kedvesem. — Na igen, dohát még . . .- Értem . . . Na de ez kedves ! Tudod mit, szerdán hozzátok el őt is majd . . . az ember nem tudhatja . .. Természetes a viszontszolgálat mindig kész és mindjárt kombinálnak is, rendeznek összejövetelt, csak úgy véletlen, egymásnak lányát jól feldicsérik, a konkurrenst leszólják oly ügyesen, hogy a jelölt még el is szégvenli magát, hogy valaha ott udvarolt. így oszt akad egy, a ki számba jő, azt elcsípni, lépre vinni a maneuvre, néha meglepő. Először csak egész ártatlanul tesz a mama egypár megjegyzésfélét, ajánlva a lány kiváló tulajdonait. — Szinte bosszant — jegyzi mega komolyan számba jöhető előtt — a lányom mennyire otthon ülő, nincs semmi kedve ide-oda járni, pedig a lánynak, nem igaz? hisz úgy való ? Beszélje rá, hogy legyen kedve a szombatesti piknikre. Meg az természetes, el nem marad, hogy elmeséli, nagyon szépen hogy az ő kedves lánya mint volt nevelve, mily gonddal s közbe axiómákat mond : «a leány lelke csak addig tiszta, a mig a lányos leikéből el nem tűnt» — és ilyen bölcseket. No meg az is hozzátartozik, hogy egy fejezetet mond el az ő saját családi boldogságáról, hogy lásd, miként a lány körül minden csupa nem ismert keserv apasztó el könnyei forrását ; mennyi csalódás tanitá oly hidegen mosolygani? Mert bizonyosan neki is voltak szép napjai egykor; egykor ő is remélt, ő is szeretett. Oh, ne irigyeljétek fényét, csak sir-pompa az, melylyel elkölt szivét körülveszi s ezer világ sem melegíti a holtat többé. Ne irigyeljétek s ne vessétek meg azt, ki sülyedett; ki tudja mily lángolóan érzett s miket tapasztalt ő ; ki tudja nem mondta volna-e róla is az űr: neki sok bossáttatik meg, mert sokat szeretett. Ne vessétek meg a süllyedőt, de ha találtok olyant, ki tisztán halada végig pályáján, kit nem ronthata csábítás, le nem sujthata fájdalom; ha találtok olyant, ki tűrve az élet minden kínjait, sértve legszebb érzeménveiben, hivatásának mégis megfelelt: akkor örvendjetek, mert ily aszszony a természet remeke. Eötvös. * A megelégedett élethez nem szükséges milliókkal bírni, elegendő annyi, mennyi helyzetünk tisztességes föntartásához szükséges. A gazdagságot kipótolja a takarékosság és körülményeinkkel való kibékülés. És a ki megtanult magán uralkodni, ki vágyait kormányozni tudja, az sohasem fog- sorsa ellen zúgolódni. Szabó R. * Gyermek nélkül a ház, bármennyi kincs legyen is benne, üres marad. Eötvös. * Nem az legboldogabb, ki létöbbel bir, hanem a ki megelégedett ; mert gazdagság és megelégedés nem járnak mindig karöltve. Szabó K.
