Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 53. szám
vábbra is untathatnám a nyájas hölgy- vibigot, de nem teszem, mert meg vagyok győződve, hogy ennyi is elég volt az okulásra ! ASCHENBRENNER JÓZSEF. OLVASÓ ASZTAL. (E rovatban ismertetett müvek lapunk kiadóhivatalában rendelhetők meg.) Rátli Mór legújabb kiadványaiból olvasóasz f álunkra kerültek a következő nagybecsű művek : — S h a k s p e r e. A hatalmas brill; genie összes színmüvei még nem jelentek meg hasonló pompával magyar nyelven. A közel hatszáz illusztráezióra tervezett nagyszabású vállalatot Csiky Gergely látja el bevezetésekkel és jegyzetekkel. A most megjelent nyolezadik füzet Romeo és Júliát folytatja. Ára 40 kr. — A r any J á nos hátrahagyott iratai és levelezése. A nagybecsű műből eddig két, negyven krajezáros füzet jelent meg. Az elsőben Arany László bevezetője s Arany János önéletírása vau, a másodikban több kiadatlan költemény. — 25 év Magyar orsz-á g t ö r t é n étéből. Horváth Mihály harmadik kiadásának harmadik füzete a hnrmiiiczas évek történetét tárgyalja. A becses füzet ára 50 kr.-- Gróf B e n y ó v s z k y M ó- r i c z életrajza, saját emlékiratai és urleirásai képekkel, térképekkel, autógumin mák kai stb. Az első (negyven krajezáros) füzet Jókai Mór remek életrajzát. köz'i Benyóvszkyról, a mnlt század genialis kalandoráról. — É 1 e t e in bői. Igaz történetek. Humor. Örök emlékek. Ufleírás. Irta Jókai Mór. A hetedik füzet ára 40 kr. Taralma nyolcz-kilencz gyönyörű elbeszélés. — H á b o r ú é s b é k e. Történelmi korrajz. Irta Tolsztoj Leo. Tizenegyedik füzet. Ára GO kr. Tartalma.': Borodino. A francziák Moszkvában. Epilógus (1812 1820), Az orosz irodalom legromekebb korrajza. —- Dimitri R u d i n. Pun in és Baburin. Heléna. Irta Turgenyev Iván. Harmadik füzet. Ara 60 kr. A nagy orosz elbeszélő remek műveire már fölösleges a műveltebb olvasót figyelmeztetni.- A z 1 8 G 5— 1 8 8 G. évi tör- vényezikkek bei űsoros tárgymutatója Melléklet az .ESZTERGOM ős VIDÉKE“ 53. számához. egv forint negyven krajezáros erős kö- j tetben jelent meg s a szál:embereknek igen hasznos útmutatásokat kínál. — R á t li M ó r, az elsőrangú magyar kiadó a következő levelet intézte hozzánk: Harmincz év óta szolgálom a magyar irodalmat: az első években mint conspirator, ki naponként szabadságával és existentiájá- val játszik, majd végezve sok irányban az úttörő súlyos munkáját, kevés sikerrel, mert ritkán jártam az olvasó-közöséggel egy nyomon ; végre küzdve azon nagy feladatokkal, melyek az állam átalakításával politikailag, irodalmilag jártak, kiadva a kiegyezés küzdelmeivel járó számtalan bro- cliuret, majd megvetve B. Eötvös-sel s Gönczi-vel az uj aera népiskolai, azután a honvédelmi, közigazgatási és törvénykezési irodalmainak alapjait. Naponkénti látogatóim: Szalai László, B. Eötvös, Deák Fe- rencz, Horváth Mihály, Csengery Antal stby íróim legnagyobb része, a közélet és irodalom annyi kitűnősége, kikkel együtt éltem át az elnyomatás, a csüggedés, a titkos küzdés sötét éveit, majd a remény hajnalát, a győzelem derűs napjait, és végre ismét a győzelmet követő viharokat,! immár elköltöztek, s ha most végig nézek az általam kiadott, raktáraimban porladozó kötetet végtelen során, melyek között egyetlen egy, meggyőződésem ellen spekuláczi- óból közrebocsájtott egészségtelen irányú könyv nincsen, melyek legnagyobb része' az irodalmi niveaut emelve, kezdeménye-; zésem nélkül nem jelent volna meg, és melyek a magyar könyvek díszes külső kiállítását inaugarálták, nagy részükben már csak a meghiúsult jó szándékú törekvések sírköveit látom. Legyen megengedve e helyen egy jelenet emlékét felelevenítenem melynek mély benyomása mai napigo is kisér. 1880-ban szokott alpesi nyaralásom után még néhány szép őszi napot töltöttem a szigeten Arány-nyál és Csenge-1 ry-vel. Az esti órákat rendesen a nagy íj vendéglő padjain csendes beszélgetésben töltöttük : «Prophete rechts, Prophete links, das Weltkind in der Mitte.«— Ha azután Arany felállt, hogy hű pipája kíséretében egy kis sétát tegyen, azt szokta mondani Csengery-nek : »te nem tudsz oly gyorsan menni, mint én..majd annál és annál a' pádnál megvárlak», mire azután Csengery mély részvéttel utána tekintve, de mégis fél mosolylyal megjegyezte : »ez a szegény János! ő azt hiszi, hogy én vagyok a betegebb.» Es valóban Arany-nak lett szomorú igaza, mert hű barátja hamarább hagyott el bennünket.... örökre. De szándékom mégis, mielőtt az utolsó »imprimatur« kimegy kezeimből, megírni és megküldeni vállataim barátjainak könyveim történetét, bár tudom1 hogy hallani fogom a »ne sutor«gúnykiáltást; megemlékezve íróikról, közölve ezer és ezer leveleikből a közérdekű részleteket és elmondva sok oly dolgot, miről az irodalmi és politikai történelemnek éppen nincs tudomása, vagy miről legendaszerű benyomások kezdenek általánosokká lenni. Valóban nálunk még inkább mint más irodalmakban »habent sua fata libelli.« De azt is tapasztalom, hogy mily nehezen tudják már most, néhány évtized múlva, kikutatni a politikai és irodalomra nézve oly fontos levelezéseket, melyeket a Göthé-k, Lessing-ek, Gentz-ek, a V, Hugó-k, Guizot-ok, a Shel- ley-k, Moore-ok stb, kiknek autograph)aiért immár százakat fizetnek — kiadóikkal váltottak. — Heinrich Brochaus kevéssel halála előtt kézirat gyanánt kinyomatta, és barátjainak, rokonainak —- nekem is — elküldte memoireszerű feljegyzéseit, azzal mentegetve magát az előszóban, hogy miután annyi másnak műveit kiadta életében, megengedheti magának öreg korában azon luxust, hogy a saját könyvét is kinyomassa. Talán szabad nokeni is példáját követni — hisz az üzlet rideg prózáját, melyre soha kedvem és talentumom nem volt, mely közt minden ellenem intézett fortélynak erőszaknak könnyű áldozatja lettem, mindig csak kényszerből tűrtem ;min- dig inkább szerettem volna az író babérjaiért küzdeni, melyekre tanulmányaimnál, hajlamaimnál fogva talán némi szerény Igényt tarthatok vala, mint müveikkel vesződni, oly művekkel, melyek, nyelvüknél fogva, a művelt külföldtől mintegy deszkákkal vannak kizárva. Végre, lehet annyi sanyarú év után időm is fog szakadni emlékeim megírására, Gyula fiam, kit ezennel bemutatni, és ajánlani bátorkodom, már híven osztozván gondjaimban. Reményiem, firmánk az ő közreműködése mellett is mindenkor gyűlhegye fog maradni a magyar intelligencziának ; reményiem, Ő is, mint kiadó és mint »Sortimenter« mindenkor inkább a jóban, szépben, mint az anyagilag hasznosban fogja örömét találni, és hogy azon jelvény, mely a firma megalapításakor az üzleti ház szögletén volt látható. mely azóta könyveinken néhány millió példányban a világnak ment — ezentúl is a magyar műnek szívesen látott a- jánló jele marad. — Az Írók és m ü v é s z e k E r d 6 1 y b e n. Az írók és művészek társasága által augusztus 21 — 28-án rendezendő érd Tyi kirándulás programm- ját következőleg állapította meg a választmány, egyetériőleg az E. M- K. E. kolozsvári elnökségével: Ang. 21-én, vasárnap, reggel indulás Budapestről a magyar ál lain vasút pályaházából, érkezés Aradra, hol a várost megtekintik s este 8 órakor művészi és irodalmi előadás. — Aug. 22-én reggel indulás Aradról, megérkezés Dévára, társas ebéd, este irodalmi és művészi előadás. — 23-án reggel indulás Déváról külön vonattal Vajda-Hun vadon villásreggeli, Potro- zsényban a bányatelepek megtekintése, este érkezés Segesvárra, hol 24-én mepihennek. Este itt irodalmi és művészi előadás. — 25-én d. e. kirándulás Segesvárról, d. u. továbbutazás, este érkezés Brassóba. •— 26-án Brassó város nevezetességeinek megtekintése, dél ben diszebód, délután kisebb kirándulások, este irodalmi és művészi előadás. — 27-én reggel kocsikon érkezés Élőpatakra, este irodalmi és művészi előadás. 28-án indulás kocsikon Sepsi-Szont- Györgyre, hol testületileg megjelennek az erdészeti közmivelődési egyesület évi rendes közgyűlésén, délután az ez alkalomra rendezendő székely kiál litás és a város nevezetességeinek megcokijuése. Este irodalmi és művészi előadás, majd visszatérés az előpataki szállásokra. — A kirándulás az előpataki fürdőben ér véget, de a kik akarnak, kirándulhatnak Tusnádra onnét a Szent-Anna- tóhoz és a Büdös-barlanghoz, vagy pedig Brassón keresztül Siana;ába, a román király nyári tartózkodó helyére. Vissza lehet a jegygyei utazni Kolozsvár felé is és a jegy visszautazáskor még egy hónapi érvény nyel bír. Részvételi jegy ára a teljes körútra 30 frt. Jelien kezeseket Dolinay Gyula titkár fogad el a kör helyiségében (nemzeti színház bér- háza, 1. em.) az est' órákban. — Az esztergomi fokáptaian az eperjesi, nagykárolyi és loroczkói tüz- károsultaknak egyszáz forintot, — az alföldi árvízkárosultaknak pedig cgy- százötven forintot adót!. — Bérmálás. Ő Eminencziája, a Herczeg prímás Péter és Pál napján osztotta ki Pál ás thi Pál püspök segédkezé- sével a bérmálás szencségéf, melyet közel háromszázan vettek föl. Az ujonau megbérmáltak között volt Tauber Paula, Gesztesi Miksa ésneje szül. Schlesinger Etelka, kik csak a nem régiben keresztel kedtek ki. — Harmincz éves püspök. A her- czegprimás Péior és Pál ünnepén egész zajtalanul ülte meg püspöksége har- minczadik évfordulóját. 1857-ben nevezték ki ugyanis győri püspökké, honnan tiz év múlva az érseki székbe jutott. Az ünnepnek tehát kettős jelentősége is van. Harmincz éves püspöki, illetve húsz esztendős érseki pálya van az egyház nagy mögött. Hogy az a harmincé esztendő milyen gazdag nagy eseményekben, azt már az egész ország tudja. A hívek áldása és imája zajtalanul, mint az istenitisztelet tömjéné emelkedik fel a mindenek urához, hogy az egyháznagy harminezéves püspöki V. Az első látogatással az árendást tisztelték meg. (Tudta azt jól Duka Matyi, hogy a szabadság fája az árendás pinezéjében gyökerezik.) Hatalmukba kerítették a pinczekulcsot és félóra múlva minden hordóból folyt a bor s az egész horda ott hentergett a pinezében. Duka Matyi kedvteléssel nézte ezt a • dőzsölő, dorbézoló, ujjongó, ordítozó töme- í get. Dióst már rajta a sor. Nem kis fáradságába került míg a szesz- r tői s bortól elkábult, rmámoros dühöngő [ hősöket ki tudta csalni a pinczéből. A szabad levegő aztán nagy nehezen ftalpra állította őket. Gyönyörű hadsereg volt. Kaszával, balgával, buzogánynyal, puskával felfegyverkezve, rongyosan, véresen dühöngtek egy- [ más mellett a szép holdvilágnál is vigyo- Jrogva mutogatták a zsákmányt, mit a szabadság juttatott nekik. Mikor aztán az utolsó vitéz is fölkerült a [.pinczéből, Duka Matyi kiadta a jelszót: — A báróhoz ! És ördögi mosolylyal kacsintott a báró i inasa felé, kit szintén sikerült a maga i pártjára megszerezni. — A báróhoz! — ordította a tömeg. IÉljen Duka Matyi! Ezt a kurjantást, üvöltést hallgatta ablakából a báró és mikor a közeledő zajból Duka Matyinak, az o elcsapott tiszttartójának neve kezdett kibontakozni, ónkényte- Jenül szorosabbra fogta kezében a revolvert. Sejtette, hogy a gyűlölet, melyet az az ember érez iránta, végzetes lehet rá nézve, ha segély nem érkezik. A zűrös zajból kihallatszott az utcza- hosszat bezúzott ablakok éktelen csörömpölése, és a báró csakhamar sötét, rendetlen tömeget látott kibontakozni a félhomályból. Futva, rohanva, vijogva tartott egyenesen az ő kis nyári laka felé. Mikor már csak vagy 500 lépésnyire lehettek, fölállt helyéről és nejének is intett, hogy húzódjék félre az ablaktól. VI. A hadizenetet egy kődarab hozta meg, mely a báró ablakát bezúzta. Csörömpölve hullott alá az üvegcserép és a fülkében nyugvó kis gyermek hangos jajszóval ijedt föl álmából. Éktelen örömrivalgás hangzott föl a sikerült dobásra és csakhamar újabb meg újabb csörömpölés hirdette, hogy egyetlen ablak sem kerülte ki sorsát. Majd a külső ajtót kezdték ostromolni és messzire visszhangzottak a tompa ütések. A báró most az ablakhoz állt és stentori hangon kiáltá : — Mit akartok ? Duka Matyi felelt : — Fizetni ! És egy kő repült be az ablakon, mely csak azért nem találta el a bárót, mert ez hirtelen visszaugrott. Fölemelte revolverét és czélba vette el- osapott tiszttartóját. Egy durranás, egy sikoltás és haldokolva rogyott össze — az a czipészlegény, a ki mögé Duka Matyi az utolsó pillanatban menekült. A haldokló kínos vergődése, a patakként elősugárzó vér tetőpontra lokozta a részeg csapat vak dühét. Most már volt vértan uj ók is. — Rajta, emberek ! Mindjárt fizetünk ! — kiáltá a vezér, a ki folyvást másnak a háta mögé húzódott. A felbőszült tömeg, mely bizonyára nem számított ilyen komoly következményekre, a halott láttára talán meggondolta volna magát, hogy folytassa-e tovább is a hadjáratot, ha most hirtelen föl nem pattan az ostrom alá fogott ajtó. Az áruló inas más oldalról kerülte meg -'z épületet és egy ablakon át behatolva, belülről nyitotta fel az izmos tölgyfa-ajtót. Mint vérengző falka tódult be a tömeg a szélesre kitárt bejáraton és az inas vezénylete mellett ostromolta az ajtókat, melyet a hálószobától elkülönítettek. A báró most már látta, tudta, hogy vége mindennek. Recsegtek, ropogtak a bútorok és tiz- tizenöt ember vállvetve feszitette a szekrénynyel támogatott utolsó ajtót is. A báró újból meg akarta tölteni revolverét, de az ajtó szekrényestől együtt bedőlt a szoba közepébe . . . . . . Es a neki vadult, bőszült csőcselék irgalmatlan mészárlással oltotta vérszoinját. Nem kegyelmeztek senkinek. Féktelen dühvei láttak hozza a pusztításhoz, rabláshoz, fosztogatáshoz, egymás közt is összemarakodva egy-egy értékesebb tárgy fölött. YII. És a holdvilág még mindig szépen, nyájasan, szelíden mosolygott az égen, mintha nem is latta volna, mit mivel lent az a szegény félrevezetett nép, mely kielégítve boszuvágyát, nyers röhögéssel és kaján ordítással húzódott ki az elpusztult nyári lakból, végig-végig kurjantva a magános, elhagyatott utczán a szent jelszót: — Éljen a szabadság ! HEVESI JÓZSEF. A NŐKRŐL S Ä HŐKNEK. Vannak érzelmek, melyeket egy leány sohasem fejezhet ki szavakkal; de bármily erős legyen is, elárulja könnyűivel. Vadnak Mi a természet minden szépsége azon képhez, ha egy asszony szemében látod az érzés köunyét csillogni. A béke istene hinti onnan Világölel8 nia- lasztjait. Kisfaludy K. * Az ártatlan, nemes szív első érzelmei szentek s hozzá'uk szerénytelenül közelíteni tilalmas. Kölcsey. Az ördögnek is lehetnek olyan fájnak. sebei, a melyek Dósa. Neked úgy látszik, mintha a fájdalmakat, melyeket szenvedsz, Isten csak a te számodra teremtette volna- mintha felőlük másnak pnég csak fogalma sem lehetne! Ilyen az ember! Átviszi büszkeségét keservei közé, ki akar válni embertársai közül, ha csak szenvedései által is ; a koldus hiúsággal mutogatja szörnyű sebét, melynél mélyebbet, meggyőződése szerint senki sem látott. Eötvös. * Vannak fájdalmak, melyeknek terhe alatt önkénytelenül térdre süllyedünk; örömek, melyekért köszönnünk kell; pillanatok melyekben mindent bírva vagy mindent vesztve, mit ez riet nyújt, a szem e földön tárgyat többé nem találva föl, az éghez emelkedik; oh vannak ily pillanatok s nincs a világon senki, ki azt sohasem érezé. Eötvös. * Az asszonynak csak egy birtoka van: a fájdalom, de ez az Övé s ezt nem osztja meg senkivel. Eötvös.
