Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 53. szám
MF/*.! ELEN IB HETENKINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. L LÖK I/TT LS I Ali: eg<b:' év hí .... ..................................6 Irt — k f él évre....................................................................3 Irt — k n e{>_v«ilóvi'tí.........................................................I Irt :>0 k E yy szám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, liová a lap szellemi részét illető közlemények kiiMendök. KI4DÓHÍVATAL : SZÉCHENYl-TÉR 331- SZÁM, lmvá a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyi11térbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és radarnál ások intózendök. HIRDETÉSEK HIVATALOS III I’DIOTKSKK 1 szótól 100 szóig — fit 7ö kr. 100-200-ig . i fit őO kr. 200-300-ig . 2 fit 25 kr. Bélyegdij 30 kr. MAÍÍAN-IIIIÍDKTKSKK megállapodás szerint legjn- tányosahhan közöltet.neic. NVIIiTTKlf sora 20 kr. u Hullámtörés. Nagy-ölved, jul. 1. (P. L.) A korteskedés megszűnt, a verseny kifejezést nyert, a telzaklatott kedélyek csillapulni kezdenek, a pártok közül az erősebbiknek győzni kellett, az elesett fél kell hogy megnyugodjon a sors végzésén, a győztes fél ne kérkedjék győzelmével, békejobbot nyújtsunk egymásnak; különösen a jelen viszonyok közt kell, bogy testvérek legyünk, a különféle nemzetiség és vallásból alakult haza jövőjét csak úgy biztosíthatjuk, ha a lezajlott hullámok után ismét szélcsend áll be. A bukást igen gyakran magunk szerezzük, a győzelem a mi érdemünk, foglalja el minden párt tagja ismét azon tért, melyre a gondviselés őt helyezte, — küzdjünk, munkálkodjunk saját magunk, családunk, hazánk boldogsága előmozdításáért, mert azok, kiket a közbizalom szerzett többsége megtisztelt, csak a mi segédkezésünk mellett képesek megteremteni azon állapotokat, melyek hazánk jóléte, boldogsága, nyugalma felvirágzását előmozdítják. Választottunk jogtudósokat, kik a törvények alkotásaira hivatvák, — választottunk Írókat, kik képesek szellemi életet önteni a holt betűkbe, — választoltunk iparost, kereskedőt, gazdát, technikust, kik mind egyenkiut társadalmi életünk külön factorai s egyöntetű tevékenységek által mindannyian a legszebb várakozásokra jogosítanak. A pap foglalja el ismét helyét és híveit ismét munka, szorgalom, takarékosság és józanságra serkentse, különösen a jelenkorban, midőn a számtalan szövetkezet közt ott látjuk a «mértékletességi egyesületet», kell hogy ezen elvek hangoztatja legyen. A pap ismét vegye kezébe a szent könyvet, melyet esküvel a megváltótól vett át s mely a felebaráti szeretet elveit hangoztatja. Az iparos foglalja el megint műhelyét, teremtsen újat s az Ízlést fej- leszsze. A gazda fogja meg az ekeszarvát, hánytorgassa a földet, versenyezzen a természettel, mert az idő gyorsan el- ropül, de többé soha vissza nem kerül, azután pedig, mert az az idő, melyet a gazdaközönség azon pár deci kortes pálinkáért vagy tanyai borért elvesztegetett, bizonyára nem ér fel azon veszteséggel, mely majd heteket követel kárpótló munkára. Még egy évtizeddel ezelőtt szegény, de teliéi séges ember is kiléphetett a küzdőtérre, ma azt látjuk, hogy min-! denekelőtt vagyon kell, csak azután egyéb és országgyűlési követek lehelünk. A múlt országgyűlés öt évre terjedő állást teremtett, a mi országszerte helyeslésre talált, mert a gyakori követválasztások még inkább siettetik azt a rémet, mely felénk közéig, mely úgy fenyegeti vagyoni károsítással a szegényt, mint a gazdagot, elsőt mint utolsót, szolgát mint az urat és ez az anarchizmus. Ma Belgium, holmi]) Magyarország; estik osztogassuk a potya italt s az ámító és bujtogató elveket, itassuk népünket s akkor, ha bekövetkezik a- rombolás időszaka, 11c vádoljuk őket durvasággal, miveletlenséggcl, mert úgy Iáiszik, hogy az utat magunk nyitjuk meg részükre. Sokkal helyesebben teszi a társadalom előkelő tagja, ha vallásosságra és munkára téríti a népet s nem tűr viszályt, egyenetlenséget, gyülölséget, hanem békét óhajt és ennek országát igyekszik megteremteni. Reáliskolánk történetéből. A reáliskola mostani fejlettségében századunk intézménye s mint ilyen az ipar és kereskelem föllendülésének gyümölcse. Tásadalmunk már régebben érezte, sőt sínylette a régi gymnasiá- lis képzés egyoldalúságát s a reális irány kifejlesztésére több rendbeli matlio- matikai, mechanikai kísérleti-iskolák ufán végre megtalálta a mostani reáliskola szilárd alapjait. Az első kísérlet Semmi er Kristóf hü bű plébánosé, a ki a porosz kormány engedőimével 1706-ban alapította »Mathematische und mechanische Realschule« elnevezéssel az első reáliskolát, mely közel harm ad fél évig kézműveseket képezett ki, azután feloszlott. 1740-ben Hecker János «Oekonomiscbe-matlie- matische Realschule» névvel uj iskolát alapított Berlinben. Monarchiánkban az első reáliskolai kísérlet Wolf György badeiii rectoré volt, a ki 1770-ben, Becsben «Realhand lungs-Akademie»-t szervezett. Századunk elején sorra keletkeztek a brünui (1811) a trieszti (1815) a , lemborgi (1817), a reichenbergi (1837) s a gráczi (1841) reáliskolák. Az első magyar reáliskola Pozsonyban keletkezett iS 4 6-ban. A reáliskolák alapításának valódi kora azonban hazánkban a szabadságiulrcz elnyomása után a Thun-félo Organi- sations-Entwurf-fal (1849. szept. 14.) kezdődik. Thun a reáliskolákból olyan magas színvonalú s a gymnasiumokkal teljesen egy rangú intézeteket akart teremteni, a hol az általános műveltséget nem a classicusokból, hanem a modern nemzetek nyelvéből és irodalmából s á speciálisan reális irányú tudományok részletesebb tárgyalásából lehet megszerezni. Az absolutistikus kormány bukása után a bilincseiből ismét felszabadult magyar alkotmányos szellem sorra oltörülte a gyászos idők emlékeit és alkotásait; do a reáliskolát, mint jó és életrevaló intézményt, nem bántotta, sőt inkább virágzásra segité. A mint a Thun-féle Organisations-Entwurf megjelent, a polgári elemekből álló magyar városok sorra engedélyt kértek reáliskolák szervezésére. Pozsonyt Pest, Pestet, Buda és Kassa, Kassát Esztergom követte. Esztergom tehát az első magyar városok közé tartozott, melynek művelt polgársága a polgári elemek számára uj iskolát, reáliskolát kért. Teljes harmincz esztendeje annak, hogy az esztergomi reáliskola áldásosán működik. Az eseményekben ép oly gazdag, mint tanulságos évtizedek történetét sokan alkották, de nem sokan küz- dötték mindvégig. A kik megérték alkotásuk három évtizedét, azok nyugodt KIS SIRHAL0M. Nincsen körülte pompa, fényözön, Zöld pázsitos, szerény, kis sirdombja; Susog felette az esti szellő, S ráborul egy árnyas ákácz lombja. Ide járok merengni a múlton, Rég eltűnt boldog éveim felett; Elfödve virágos kis halom Az egyetlent, ki engem szeretett. Oh az ábrándos, szép ifjú évek ! Vágyról, reményről szólt akkor dalom.. Pár év tűnt el s dalomban, szivemben Nincs egyéb, csak csalódás, fájdalom. Pihenj nyugodtan, imádott anyám ! A szenvedést panasz nélkül tűröm. Sűrűn omló könnyűimmel csupán, E drága hant virágit öntözöm. Tudom, mire lehull a lomb, virág, Nem lesz többé szenvedés, fájdalom.. Csak a lombvesztett ákáoz alatt lesz : Egy helyett, két jeltelen sirhalom. MÁGOCSI BÉLA. w M a i VALLÁSI. A kis Eszterkének egy hét óta nem volt maradása. A papa megígérte neki, hogy a mamával együtt jövő szerdán elutazhatik majd Szégyenbe a nagymamához. Egy hét óta folyvást locsogott a kis apróság a szőgyéni nagymamáról, annak szép galambjairól, meg kis nyulairól, melyeket ugyan még sohasem látott, de any- nyiszor emlegették előtte, hogy már valamennyit ismerte. A szomszédék kis Malvinkája bizony — szó a mi szó — már irigykedett R Észter- kére és titokban ö is egy szőgyéni nagymama után epekedett, a kinek szintén vannak galambjai és fehér, selyemszŐrü, tenger'- nvulai, melyek olyan fürgén tudnak szaladni és nagy füleiket olyan nevetségesen tudják mozgatni. Végre nagy sokára eljött a szerda is, az a nehezen várt szerda, melyről a kis Eszter el nem tudta képzelni, hol késhetett olyan sokáig. Vasárnap, hétfő, kedd, mind hamarább jött el s a türelmetlen leányka bizony ki nem tudta találni, miért nem jön előbb az a szerda, mikor ő ezen a napon akar elutazni. Szerencsére keddre már csakugyan szerda következett és ez véget ejtett az ő kalencláriumos töprengéseinek. Jókor keltek, becsomagoltak mindent és mikorra Eszter megreggelizett, előállott a j kocsi is. A kis leány átfutott a szomszédba, buszámunkhoz fél ív csút venni Malvinétól, kinél uj batiszt ruhája a nagy plisséfodrokkal nem csekély feltűnést keltett. A mi a búcsút illeti, hát biz az nem volt valami nagyon érzékeny, de sőt inkább kedélyes. Ügyetlenül ölelték meg egymást, iparkodtak ajkaikat fölfedezni, a mi nagy nehezen sikerült is nekik. Eszter ke megígérte, hogy hoz majd Malvinkának kis galambot meg kis nyulat — és elváltak. II. Eszterke nagyon boldog volt, mikor a kocsi ruganyos ülésén édes mamája mellett helyet foglalhatott és a kocsi elrobogott. Hát még mikor a gőzösre ült és az zakatolva röpült szebbnél szebb tájakon át. A zöld mezők, lombos erdők, kövér pázsiton legelő báránykák még mind újságok voltak a négyéves kis bébének, a ki a fővárosban születvén, még sohasem látta isten nagy szabad természetét. Ott állott vaggon ablakában s szakadatlanul kérdésekkel ostromolta az édes mamát. — Ali az a nad ezomó ott ? — Széna, kedves leányom. — Ali az a széna ? — Fű. — Miből jesz a fű? — Torem. — Alitoj tejem ? — Mindig. — Ünnepen is tejem ? — Hallgass már te kis csacska ! Eszterke azonban nem hallgatott. Folytatta kérdezősködéseit, mig csak Szőgyénre nem értek. Itt már várta őket a nagymama, ki kemelléklet vasi csat belére szorította, össze-vissza csókolta kis unokáját, a kit az ö ragyogó csillagának nevezett és kitűnő vajas pogácsával kínált meg. III. Több hét múlt el. Eszterke már egészen otthon érezte magát a galambok és nyíllak között, mikor a kis mama a hazatérést kezdte emlegetni A leányka eleinte hallani sem akart róla csak mikor az édes papát hezták előtte szóba, szállta meg kis szivét a honvágy. Azután meg a Aíalvinkát is szerette volna már látni. Alert nem feledkezett meg kis játszótársáról sem és kis feliér nyulat vitt magával az ö számára. Sima, selymes volt a szőre, a szemé vörös mint a tűz. Hát még a füleit milyen hollón tudta ránczigálni ! Alost az egyiket le, a {másikat föl; majd meg lekonyitotta mind a kettőt vagy pedig felhegyezte Őket, mint a jóvérű paripa. Eszterke olyan jóizüt nevetett, valahányszor reá nézett. Hogy fog majd ennek örülni Malvin! Jaj csak már átadhatná! Igazán alig várta most már, hogy otthon lehessen galambjaival és Malvinka kis ny u bicskájával. IY. Apjának csókja még ott égett ajakán, mikor már a Malvin káé k ajtaja előtt állott. A nyulat szépen hátra tette, hogy játszótársa ne vegjre mindjárt észre, milyen öröm vár rá. Minthogy két kezecskéje a nyullal volt elfoglalva, lábával dörömbölt az ajtón. Meg is nyjlott ez nemsokára, de csak félig. o I v a
