Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 53. szám
lélekkel vallhatják a reáliskolát városi kulturális intézményei között az esztergomi kereskedelem és ipar leggondozottabb gyümö 1 esőskor tjének, mely Esztergom városa áldozatkészségnek és műve- 1 ődésszereteténok termő talajában továbbra is gyarapodni fog. Esztergom városa 1854 május 12-én tartott tanácsülésből egy kérvényt terjesztett föl a csász. kir. megyebatéság főnökéhez, Jagasicshoz. Ez a kérvény Tinin Leo grófhoz, a bécsi cultusmiuiszterliez volt intézve s történeti becsénél fogva megérdemli, hogy szórul-szóra megörökítsük reálisolánk krónikájában. A reáliskola megalapítását kérő okirat a következő: «Főméltóságú Oktatási Minisztérium! Esztergom szab. kir. város község Tanácsa a haladás és a szellemi művelődés eszméjétől vezéreltetve, a serdülő ifjúság részére, jövő életpályá juk megalapítása és biztosítása tekintetéből, felsőbb! kegyes jóváhagyás mellett múlt 1853. évben fölemelt elemi iskolai épület egyik részében az annyira kívánatos és jó sikert tanúsító alreál tanoda felállítását határozta el, melynek első osztályában a felsőbb helyről előirt tantárgyaknak ■előadását a jövő 1854/6 iskolai év beálltával megkezdeni óhajtaná. Mi végett a Főméltóságú Oktatási Minisztériumot legmélyebb alázattal megkérni bátorkodunk, ha ezen üdvös alreál tanoda, mint nyilvános intézet felállithatását kegyesen jóváhagyni és abban még elegendő alkalmatos s képes tanuló ifjak hiánya miatt a jövő 1854/5 iskolai év kezdetével csak egyedül az első osztályra i felsőbbileg előirt tanulmányok előadha- tását legkegyelmesebben megengedni méltóztassék.» Jagasich, megyei főnök, néhány meleg ajánló sort csatolt a város kérvényéhez, melyet Thun Leo gróf szives örömest fogadott, s Első Ferón ez József apostoli királyunk ő Felsége legfelsőbb elhatározásával megengedte az esztergomi reáliskola megalapítását. Milyen volt a megalapított reáliskola terve? Egészen a cs. k. cultusministerium által kiadott «Entwurf der Organisation der Gymnasien und Real-Schulen» nevezetes pátensének szelleme szerint való. j Három külön osztályra volt tervezve ; de az uj tanévben egyelőre csak az elsőt akarták felállítani. A városi tanács megbízásából Kollár István kir. városi plébános készítette el az uj tan-i ■ •------------------= i ntézet vázlatát, melyben azt Írja, hogy az első évben az első osztályban a hit- tanáron kívül két tanár fog alkalmaztatni, mindenik ötszáz pengő forint fizetéssel. A tervezett tantárgyak a következők voltak : 1) Vallástan, 2) Rajztan. 3) Számtan. 4) Terhrészettan. 5) Természetrajz. 6) Magyar, mint oktatási és német nyelvtan. 7) Földirat és történelem. 8) Magyar és német szépírás. 9) Rendkívüli tanulmányul ének és zene. A megválasztandó világi tanár köteles ezen tantárgyak közül a hittant kivéve, négyet választani és elvállalni s azokat a rendes tanítványoknak hétköznap s a kereskedelmi és iparműves tanulóknak vasárnap előadni. Az első osztály s a rajzterem felszerelése az idejekorán megválasztott tanárokra lesz bízva. A tanárok tartoznak a felszerelést két hónap alatt teljesíteni.» A város szakadozottságá- nak kérdéso már a tervrajzban is kisért még pedig a következő sorokban : «Esztergom kir. város az oktatási ügyre eddig is önállóan sokat áldozván anélkül, hogy a szomszédozó városok ebben legkisebb részt is vettek volna, azért jelenleg ezen tanoda fölállítása alkalmával, ezéIszerű és hasznos lesz a szomszéd városokat felszólítani arra, ha ezen tanoda üdvös hatásait, ők is aránylag a tanoda költséges szervezésében és a tanárok fizetésében részt vegyenek, különben kénytelen lesz ezen város Pozsony, Győr és Pest városok példája szerint, gyermekeiket hasonlóan a vidékiekhez tíz pengő forint évi tandíj és két pengő forint boiratási dij lefizetésére szorítani.» A terv a kereskedői testület által küldött kereskedő inasok vasárnapi oktatását is az uj tanárokra ruházza, de az oktatásért járó fizetést s a tanpénzeket és beiratasi dijakat a város pénztárába utalja. Az eszmét nemcsak Esztergom, de Jagasich által néhány esztendőre közigazgatásilag összekapcsolt Víziváros, Szeuttamás és Széntgyörgymező városok lakossága is örömmel karolta fel, a mit a közös tanácskozás jegyzőkönyve is igazol. A négy város meggyőződvén ezen üdvös reáltanoda felállításának az ifjúságra nézve hasznos jótékonyságáról, önként és együttesen szavazták meg a tanárok évi illetményét és kötelezték magukat teljes készséggel arra, «hogy a rájuk esendő mennyiséget Esztergom kir. város pénztárába bofize- te udik.» Malvinka kidugta kis göndör fejét s mikor Eszterkét megpillantotta, lebigygyeszté ajkait s így szólt: — Ne dele ide! — Miért ? kérdé Eszterbe, ki erre a fogadtatásra nem volt elkészülve. — Hát azéjt, mejt a mama azt mondotta, bőd te — zsidó lány vad. V Erre a szörnjm vádra a kis Eszter nem volt elkészülve. Szegényke annyira elrémült hallatára, hogy kiejté a rejtegetett mulat, mely szintén ijedten menekült el apró kis lábaival s bohókás nagy füleivel. 2. ÉLJEN A SZABADSÁG! Pénteken éjféltájban kopogtattak a báró ur ablakán. — Báró ur, nyissa ki egy szóra ! A báró kitekintett az ablakon és a holdvilág ezüstös fénye mellett ráismert a falu jegyzőjére. Kinyitotta az ablakot. — Mi a baj jegyző ur ? — A népség fellázadt. — Nem értem. — Nincs idő a hosszas magyarázgatásra. Megtudták, hogy Szolnokon kiütött a szabadság, hogy Váradon a félváros lángban áll, hogy Egerben már leverték az urakat, most ők is lázadnak.-— Mit akarnak ? — Eel vannak bujtogatva. Fosztogatni akarnak. Az árendást már kirabolták, legyilkolták ; borát, pálinkáját kifolyatták s most fogcsikorgatva emlegetik a báró ur nevét. Előre siettem, hogy figyelmeztessem a báró urat. — Köszönöm jegyző ur, de hát mit tegyünk ? De erre a kérdésre már nem volt a ki feleljen. A jegyző mint suhanó árny tűnt el a hold világos csendes éjszakában. II. 5 olt mégis a ki feleljen a báró ur kérdésére : egy gyönge viszhang. — Mit tegyünk ? A báró neje volt, a ki remegve hallgatta a szörnyű hirt és most kétségbeesve nézett férjére. A báró mikor észrevette neje arczán a kétségbeesést, mosolyogni iparkodott. — Ide ugyan be nem hatolnak. A végső esetben az egyik ablakból én fogok rájuk duplázni, a másikból meg az inas. A báró megnyomta a falon a légnyomatú táviró gombját és az éj csendjében hallani lehetett a zizegő csengetyű-szót. Félperczig csend volt. A báró türelmetlenül nyomta meg újból a porczelán-gombot. Az inas szobájából semmi nesz sem hallatszott. A báró gyertyát gyújtott és hálókabátját magára rántva, nézett ki az inas szobájába. Üres volt. Az inasnak hült helye. Ez a felfedezés a bárót is megdöbbenté. Mikor visszatért nejéhez, ez már leolvasta arczárói, mi történt. — Megszökött. A kandallón egyhangú lassúsággal ketyegett az óra és a fülkéből kihallatszott egy kis gyermek szabályos lélekzetvétele. A báró az éjjeli szekrény fiókjából revolvert vett elő és mialatt ezt vizsgálgatta, látszólag nyugodt hangon mondá: — Meglásd nincs is mitől tartanunk, ide így keletkezett az esztergomi reáliskola, a testvérvárosok közösen vállalt [ áldozatkészségével 1854-ben. A NŐI SZÍV. (Csevegés) A női szív ! Örök, megfejthetlen talány, kikutathatlau rejtély ez. Az érzelmek mily telje: szerelem, lemondás, hév, megadás, nyugalom és gyűlölet rejlik e három kis szóban! Mennyi tévedt önérzet, leplezett hiúság, mennyi kényes büszkeség és lenéző negély tapad gyakorta a női szív keskeny falához ! Ki képes, ki fogja valaha a női szivet kikutathatni, ki képes annak titokzatos homályába behatolni, annak mélységét felfogni, titkait ellesni ? Azt hiszem, hogy e boldog, szerencsés, — vagy talán annál szerencsétlenebb — halandó még nem született e földre. Magam som tudom, én sem tudnám megmondani, hogy milyennek kellene és egyszersmind hogy milyennek nem kellene loiniie a női szívnek; a nők egyedül önmagukban bírják a talizmánt, a mely érzelmeik szövevényes szálait intézi, mely zsarnok módjára kényuraskodik fölöttük ; e benső talizmán az, mely a női szivet jóvá, kegyes és szelíddé, de egyszersmind go- noszszá, könnyelművé és képmutatóvá í is teheti. A női szív olyan legyen, mint a Szentirás: oly telve legyen jámbor istenfélelemmel, oly egyszerű, hű és mesterkéletlen, oly örökké igaz és1 őszinte legyen ; és ismét ne legyen olyan, mint a Szentirás : ne lebegjen az annyi számosak nyelvén, ne létezzék az oly sok nyelven. A női szív olyan legyen, mint egy harang: az emberiség örömei és fájdalmai egyaránt érzésteljes visszhangra találjanak benne ; és ismét ne legyeu olyan, mint a harang, mely a legkisebb sérülés következtében, melyet a sorsliarag mostoha keze üt rajta : repedt, tompa hangot hallat. A női szív olyan legyen, mint egy szilárdan épült hajó : ha künn az élet tengerén a zajló hullámok és szélvész a legerősebben, fékvesztvo tombolnak, akkor az ez őrjöngő, magasra felcsapó hullámokon fel az ég felé vitessék ; és ismét ne legyen olyan, mint a hajó: ne lebegjen csak egyre künn a viz sem jönnek. Csak az a nyúlszivü jegyző ijedt meg tőlük. De mintha csak czáfolat akart volna lenni a báró szavaira: messziről, zűrös-zavaros moraj hangzott föl a csöndes éjszakába. Vad kiáltások, diadalmas üvöltés. A báró és neje aggódva nézett egymásra. III. A faluban csakugyan kiütött a szabadság. A fővárosban ügyes izgatok különböző népszerű jelszavak alatt indították meg a mozgalmat, mely a vérmesebb lakosságú vidékeken, a hol a munkakerülés még az ősi virtusok közé tartozik, csakhamar fogékony talajra talált. A hullámok eljutottak a kis faluig is, mely csak úgy hemzseg az elégedetlen elemtől. Mohó lázzal olvasták a lapokat, melyekben a véres jelenetek ezélzatos színekkel voltak kifestve. Lelketlen népbolonditók kik a szenvedélyekhez fordulnak, aljas daemagogok, telhctetlenségükben, toporzékoló, féltanult mesteremberek, kihet már megütött a szo- czialismus szele, tönkrejutott proletár ivadékai egy-egy jobb módú családnak, kik most lihegnek a bőszéiért arra az osztályra, mely dolgozni és szervezni tud ; mindezek felütötték fejüket, mikor olvasták azokat a hírlapi tudósításokat, melyek az általuk várva várt hajnal derengését hirdették. A nyomor, az irigység a tehetetlenség, a düh s vad szenvedély által éveken át össze- gyülemlett epe kavarodni kezdett és görcsösen összeszoritott öklök, melyek eddig a zsebbe voltak elrejtve, mostan a levegőben kezdtek hadonázni. Most rajtunk a sor. A mi napunk is felsiitött! Reszkessetek ! felszínén, ne legyenek oly hányatott, szövevényes útjai. A női szív olyan legyen, mint egy jó festmény ; az idő a kissé kirívó, élénk színeket változtassa át, tegye összbangzóbbá, lágyabbá, szebbé és tetszetősbbé ; és ismét ne legyen olyan, mint a jó festmény: ne keltse fel minden emberben, minden szemlélőben a forró vágyat, azt újra és újra láthatni. A női szív olyan legyen, mint a fecskemadár : oly házias, oly kedves, nyájas és barátságos ; és ismét ne legyen olyan, mint a fecske : ne repüljön el, ne hagyjon itt minket, ha az ősz, a tél előhírnöke közeleg. A női szív olyan legyen, mint a tenger mélyén rejtőző gyöngykagyló : gyöngyházának falai csak egyszer táruljanak föl, hogy a szerelem éltető harmatát magába szívja, és azt azután egész éltén át drága gyöngy gyanánt önmagában őrizze és rejtegesse ; és ismét no legyen olyan, mint a gyöngy- kagyló : no legyon oly kemény, hozzá- férhetlen héja. A női szív olyan legyen, mint a szökőkút: az érzelem tiszta, friss su- gára bensőjéből törjön elő és ezer meg ezer jótékony, meleg esőcsepp alakjában hulljon alá a tikkadt földre, mindent felelevenítve és felüditvo maga körül; és ismét ne legyen olyan, mint a szökőkút: az érzelem, mely azt kitörésre készteti, ne legyen olcsó vízhez hasonló, és ne térjen az mindig csak önmagába vissza. A női szív olyan legyen, mint egy viruló rózsaszál: legyen hóditó, bájoló, legyen igéző, bűvölő ; és ismét ne legyen olyan, mint a rózsa : ne legyenek szúró tövisei, ne üssön sebet. A női szív olyan legyen, mint az aolbárfa, mely a leggyöngédebb benyomás vagy érzés fuvalmaitól érintve: lágy, édesen zengő, andalító zenét, olvadékony akkordokat hallat; és ismét ne legyen olyan, mint az aolbárfa, melynek finom húrjaiból minden enyhe, kóbor szellő összhangzóan megegyező haugokat csalhat. Végre a női szív olyan legyen, mint egy naptár: valamennyi égi-jel meg legyen benno; és ismét ne legyen olyan, mint a naptár : ne ünnepeljen oly sok névnapot. Kétségkívül ekkép még számos más variatióval is élhetnék, és a női szít fölött tartott efféle dolgokkal még toIV. Szervezkedtek. Vezérnek egyhangúlag a báró elcsapott kasznárját, Duka Matyit kiáltották ki. Ez tudott legjobban olvasni, kiabálni, izgatni és inni. És ez az elcsapott naplopó, kit a báró csupa kegyelemből nem szolgáltatott ki a törvénynek, noha éveken át lopta, csalta, fosztogatta, most teljesen elemében volt. Maga köré csoportositá azt a gyiilevészt, melynek éveken át tett ezélzást a szabadságról, (melyet ő a maga módja szerint értelmezett) bujtogatta, tüzelte, izgarta, osztozkodott velük már előre, az urak vagyonún és vezette őket rabolni. Délután négy órakor érkezett meg a fővárosi posta. Az a lap, mely legbuzgóbb terjesztője volt a népszerű jelszavaknak, szintén megérkezett. De milyen tartalommal ?! A vezérczikk valóságos dicsőítése volt a bor- és pálinka-gőzben született szenvedélyeknek, melyek immár több vidéken az országnak diadalt ültének. Azután következtek a tudósítások • a hordák glóri- íikálása, nagyhangú frázisok görögtttz fénye mellett. Duka Matyi örömkönnyeket hullatva, olvasta föl a remek czikket és a személye köré gyülekezett tömeg torkaszakadtából rikoltott, sivitott, ordított: éljen ! Mikor aztán isten szép napja leszállóit az égről és beállott az est, akkor kezdett felderengeni ennek a hordának a hajnala. Duka Matyiiiál volt a találkozó. Itt gyűlt össze a tömeg és innen indult ki felkorbácsolt szenvedély ly el.
