Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 47. szám

KSZTKRROM IX. KV FOLYAM

47. SZÁM.

VASARNAP. 1887. JUNIUS 12.

es

MRR.IRLENIK HETRNKINT KÉTSZER :

VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN.

iolőki/jETéki Ár :

ti v rt;

léi évre . negytíilevre

ß frt — kr. B Irt — kr. 1 Irt HO ki-.

Egy szám ára 7 kr.

Városi s meyyai érdekeink közlönye.

SZERKESZTŐSÉG:

SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM,

11 o v rí. :i I :i.p k /, i ■ K rÚH/.ét illető kő/,lemén vele kiilMendők.

KIADÓHÍVATAL :

SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM,

liová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyílttérije szánt közlemények, elöli/,etési pénzeli és reclamálások iutézendök.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOK HlltllHTIOKHK :

I szólói 100 szóiig — fi t Tő kr. 100-200-ig . I fi t ÖO kr.

200 — B00-ig . 2 frt 25 kr.

Ilélyegdij BO kr.

RIAdAN-HIRDETESEK

megállirpoilás szerint logju- tányosabhan közöl telnek.

ti’ILIT ÉR sora 20 kr.

PÁRTKÜZDELMEK.

Esztergom, jun. 11.

Polcnyi Géza is kinyilatkoztatta politikai nézeteit. Ezek a politikai nézetek nem voltak ugyan egy kidolgozott programmbeszéd ni máj óba foglalva; de az alkalom- és kelyzetszeriíség minden attribútumával elég bőven föl voltak szerelve.

Az országos két nagy ellenzéki párt üzente meg egymásnak a háborút Esztergomban. Mindkettőnek más alapokon és elveken az a közös törekvése van, hogy a kormányt megbuktassák. De hogy mennyire távol érzik magukat ettől a czéltól, azt leginkább az bizonyltja, hogy semmi közösség sincs a két párt között. Sőt olyan elkeseredett ellentétek vaunak az ellenzékiek között, mintha nem is lenne egyetlen egy találkozópontjuk sem, a melyben egy kissé egymáshoz edesedhetnének.

Hát legyen a pártküzdelem olyan, a milyen a 1 egei len kezőbb törekvésű zászlók közt lehet. Mint mikor a maradni és uralkodni akaró kormánypárti lobogó ellen síkra száll a lenül és uralkodni akaró ellenzék. Csak személyes térre ne tereljék a küzdelmeket. Apró pletykák, kicsiszeríí motívumok, naiv adatok, komolyképű és következtető tárgyalása nemcsak egyféleképen fog- lalkozatja a nevetés izmait. A lényegtelen adalékok feszegetése a komoly elvek iránt teszi érzéketlenné a közönséget, mely azonban nemcsak a pelen- gérezett semmis adatokat neveti meg.

liánom azokat is, a kik egyéb komolyabb fölhozni valók iránt élénkebb érzékkel nem viselkednek.

Legyen hát küzdelem, ha ’r lennie kell ; de no bántsák egymás személyét az emberek. Küzdjenek egymás ellen az elvek nemes fegyverekkel. Mikor a két ellenzék bírálja egymás hibáit és hiányait akkor egy harmadik valaki, a ki nem ellenzéki, — (hanem inter duos litigantes tertius) — tanul és örvend. A kormánypárt azonban, mely ellen az ellenzékeknek valóban okuk lett volna erősebb küzdelemre kerekedni, nem nyújt az idén alkalmat személyes megmérközésre s igy teljesen nyugodtan és csöndesen kellene lefolynia a választásoknak.

Nekünk Horánszky Nándor ép oly tiszteletreméltó, mint Polónyi Géza s a mérsékelt ellenzék vezetőit és közönségét nem állítjuk a függetlenségiek fölébe. Grúnyszavak és éles kifa- kadások teljesen nem valók a mostani választás mezejére. Minden választó- polgár közös értékű és becsül etil, ha vásárra nem viszi a lelkét. Épen azért mind a két párt iránt föltétien tisztelettel viseltetünk mindaddig, a inig Esztergom társadalmi harmóniáját s a politikai erkölcsöket féltékenyen megóvják. A személyeskedés olcsó szerszámai helyett föl kell venni az elvek ellen küzdő nemes és lovagias fegyvereket s akkor a győző pártnak nemcsak diadala, — de átalános tisztelete is lesz.

ESZTERGOM IRODALOMTÖRTÉNETE.

(Esztergom város és vármegye egyházi és világi Írói.)

XXXIX.

T o 1 d a 1 é k.

N á r a y Gr y ö r g y esztergomi születésű, pozsonyi utóbb esztergomi kanonok. Meghalt 1694. Kiadta szent beszédeit magyar nyelven.

S z i 1 y János plébános Esztergomban. Szent István tiszteletére Bécsijén mondott beszédét kiadta 1798-ban. ü. o.

V é g li 1st v á n esztergom várbeli beneficiatus. Irodalmi művei : Herczeg Fitz james Ferencz soissoni püspök oktató beszédeit magyarra fordította. Esztergom. 1830. Eredeti munkái : »Egyházi beszédek az esztendő minden vasárnapjára.« Esztergom. 1839. »Világosító jegyzemények szent Máté Evangéliumára.« Pest 1810.

Hűié n y i Ferencz esztergom kir. városi karnagy. Szül. Esztergomban, 1816. ápr. 1. Mint karnagy működött itt 1840-től egész haláláig 1886. April 6-ig. Irodalmi műve : »Több ének- és zenedaráb. »Egyházi énekek a kath. ifjúság számára.« E munka három kiadást ért.

P o n o r i T e wr e w k József 1855 körül Esztergomban lakó magánzó. Epigrammákat írt, »Szikélyek« czim alatt.

Helyi lapok.

P o n g r á c z Lajos jelenleg Hontinegye alispánja 1863-ban szerkesztette az »E s z t e r go m i U j s á g«-ot. Pongrácz szül. 1820. Irodalommal

szorgalmasan foglalkozott; művei: Honfi literatúrai füzér.« I.— III. Hilda 1846. »Magyar úti képek'.« Pest. 1845. »Költemények.« Pest. 1846. »Novelláik.« Pest 1846.

1864-ben H a a n R o z s Ő vette át az »Eszte r g o ni i U j s á g« szerkesztését. - 1865-ben szerkesztette S á n t h a, I g n á c z ; ez évben a lap megszűnt.

Helyi lapot indított »Esztergom« czimmel 1874-ben Ompolyi Ernő; szerkesztette két évig. 187 7—79-ig az »E s z t e r g o m«-ot szerkesztette R é n y i R e z s ő.

1879-ben egv második helyi lap is jelent meg »Eszte r g omi U j- s á g« czimmel ; szerkesztette Sarkadi; e lap csak egy évig élt. Ő szerkesztette még 1879-ben a »Gr o in i Misi« cziinü u. n. élczlapot; de ebből csak 3 —4 szám jelent meg.

Az »Esz te r g o m és V i d é k e« Rényi Rezső lapjának megszüntetése után Kőrösy László alapításában megindult 1879-ben ; megjelenik hetenként kétszer. Kiadója Tábor Adolf.

Az »E s z Lé r g o m i Közlöny « szintén 1879-ben indult meg Haan Rezső által szerkesztve.

Az esztergo m i irodaimi e ;g y e s' ü 1 e t.

Létrejött Esztergomban 1868-ban Prímás 0 Herczegsége védnöksége alatt, a magyar kormány jóváhagyása mellett. Létrehozója, egyszersmind választott elnöke Majer István ez. püspök. Tagjai világi és egyházi férfiak. Feladata: a művelt hazai közönségnek felvilágosítására és épülésére igaz

^„Esztergom ísVidíka“ tárczája.

ÖT EMELET.

(Beranger.)

Földszinten születtem a kapusnak Lakában, mely szűk és szegény,

Alig tölték tizenöt évet,

Utánam járt a sok legény.

Szerelmi fecsegéseiktől Egy ifjú urfi mente meg. . .

Erényem volt a szerencsének ára, — Selső emeletre megyek.

Ott fényes, butorzott szobákban Fehér és puha lön kezem.

Uram pénzén a napokat mind Vasárnapokként élvezem. ’

Ő az igen sok szerelemtől

Meghal ! én nem tudom hová legyek !

De bájaimat könnyeim kimélik,

S a második emeletre megyek.

Ott eg}r jó vastag angolt úsztatok,

Ki bárónénak és özvegynek hisz. Magamhoz csalok két tőzsért s szerelmem — Urambocsá’! — sok embert jégre visz! I)e egy kujon, — kit szereték — Meglop, mig házassággal h teget... Mindenem oda, hajam őszül;

S lakásom a negyedik emelet

Más életmód következik már, Unokahugok kellenek nekem,

Az egész negyed botránya között A. rendőrséget .én csak nevetem.

A jó ebédben lelek csak gyönyört, Pedig gyönyörök tanyája lakom,

De vénségemtől futnak azok is ;

S az ötödik emeletben lakom!

lm itt a szűk padlásszobában A ház seprőnője vagyok,

Rideg magányban érnek véget A vigan kezdődött napok.

Elmondom bámuló szomszédaimnak ; Mikép játszott a sors velem, 8eperegetvén mind az öt emeletben Örömeimnek romjait lelem.

(Elbeszélés.)

V.

A szobában kétes, alkonyszeríí félhomály derengett. Gerőné szokott, kedvencz helyén az ablakfülkében ült — ámbár a süni köd elvette a kilátást, — és egészen bele volt mélyedre kötésébe. Gerőné az írót, mint rendesen, — úgy most is feltűnő szivességgel fogadta. Most az egyszer azonban az iró arcza is örömtől sugárzott.

Mai számunkhoz fél ív melléklet

Szívesen engedett a háziasszony -gyöngéd unszolásainak és helyet foglalt, mialatt mosolyogva tekintett annak elégedett, békés arczába.

— Hogy szolgál egészsége asszonyom ; úgy tűnik fel nekem, mintha már egy egész örökkévalóság óta nem láttam volna. Nem unatkozik, ha így — egyedül van? — kérdé Mohai egy éles, fürkésző tekintetet vetve a szoba minden szegletébe, ha vájjon nem csalatkozott-e és Gerőné csakugyan egyedül van-e?

— Ez szép kegyedtől, hogy egy kevéssé irántam is érdeklődik ; de áiszen én jól tudom, hogy önnek Moliai úr jó szive van. És az unalom! Oh boldog Isten! nem, az már nem létezik számomra, mióta az én kedves Dinám nálam van. Epen az imént ment csak ki, hogy egy kissé az öreg Karolina szolgáló után nézzen. Kegyed tudja, hogy a jó lélek beteg, fi ina majd mindjárt a lámpát is be fogja hozni; az alkony- ilyenkor már korán beköszöntött. Óh nem tudok eléggé háladatos lenni Moliai úr ; mert „mégis csak kegyednek köszönhetem, hogy ez a kedves, aranyos leány a Dina, házamhoz került. — (Gerőné a leánykát csak Pinának szólította, Diona nem tetszett neki).

— Örvendek, hogy kegyed olyan nagyon elégedett — monda Mohai röviden a beszédes háziasszony utóbbi megjegyzését ö is helyeselve.

— Nos, reményiem, hogy kegyed is az?

— Óh igen, bizonyára ! erósité az iró

szörnyű egykedvűséggel. Én nagyon megvagyok elégedve az ön jelenlegi házitársnőjével ; ö tud hallgatni. . . ...»

v a n e s at

— Nemde ? kérdé Gerőné a legőszintébb csodálkozás hangján. Igen Dina soha sem. beszél kelleténél többet. Hacsak ne lenne néha olvan nagyon is komoly és magába vonult. Öt bizonyára valami nagy fájdalom érhette, mert különben nem volna oly gyakran olyan levert és szomorú.

— Valóban ? kérdé az iró.

Gerőné nem vévé észre a sajátos aggódó hangot, melylyel az iró e szót kiejté.

— Ah igen, folytatá serényen. Lássa először azt hittem, hogy ez csak olyan futó melancholia, mely az ilyen fiatal leánykáknál többször tapasztalható ; majd ismét azt gondoltam, hogy a szegény gyermek talán boldogtalan szerelem miatt búsul oly sokat; — mert Mohai ur bizonyára még nem vette .észre, — hogy Dina feltűnően csinos egy leányka.

Az iró hallgatása csak biztatólag hatott' reá, a miért is folytatá : Igen és azért

már kérdezősködtem is és iparkodtam belőle kivenni fájdalma titkát, természetesen egész gyöngédséggel. Kérdeztem tőle, ha vájjon szive van-e megsebezve, vagy kedvese után sovárog-e oly nagyon és több effélét.

— Nos, és? — Jó volt,- hogy Gerőné a folyton növekedő félhomályban már nem láthatta a feszült figyelmet és izgatottságot, a melylyel Mohai beszédét kisérte.

— Képzelje csak Mohai úr, eleinte meg sem értett, azután mikor már megérté, hogy hová ezélzok, hangosan felkaczagott és okos, Őszinte szemeit reám emelve, szólott: Nem kedves Gerőné,. és nem vagyok, szerelmes és még nem is voltam soha.

o I v a.