Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 32. szám
MECHELEN IK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖI<ÖN. iaöi<T/KTÉsi Aii : . . . ..................................(> fit — kr. ........................................................8 fit - kr. .................................................. . I fi;t 80 kr. E yy 8'ám ára 7 kr. egesz evro fél évre . negyedévre \ Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: HIRDETÉSEK. SZENT-ANN A-UTGZ A 317. SZÁM, HIVATALOS 111 If 1 > ETI<:kEl< : ;| MACÁN-111 Ifi>ÉTÉNEK \ hova. a la.p szállami részét illető közlemények küldendők. 1 szótól 100 szóig — fit 75 kr. megállapodás szerint Jegju- :l 00-200-ig . 1 Irt 50 kr. : M táiiyosnbha.n közöltéinek 200-800-ig . 2 fi t 25 kr. 7 KIADÓHÍVATAL : SZÉCHENYI-TÉ.h 331- SZÁM, Mél yegdij 80 kr. ; NY ILTTEIf sora 20 kr. j 1 hová a lap hivatalos s a. inasán hirdetései, a nyíl (.térbe szánt kő/,* “• ---- 1 lemén vek, elölizetési [léu/.ek és reedamá lések inté/aiiidök. BOKBÉTÁS VILÁG. Budapest, apr. 20. Az előkészületek a választási mozgalomra már most egész Magyarországon meg vannak téve. - • A mennyire a helyzet ma áttekinthető, már most biztosra lehet venni, miszerint a szabadelvű kormánypárt tekintélyesen erős- biilve fog a választásokból kikerülni. E mellett természetesen föl kell tenni, hogy a szabadelvű párt szóvivői a külön biró választókerületekben magukat a fölötte eleven, és kitünően szervezett két ellenzéki párt által háttérbe szorittatni ne engedjék, különösen erély és a választási téritgetés minden lelkesítő, de nem iható eszközei fölhasználásának tekintetében. Régi tapasztalás mutatja, hogy uj választások kellemetlen meglepetéseket hoznak magákkal valamennyi párt mindazon országgyűlési képviselői számára, a kik legkevesebbet dolgozva, magukat leginkább az úgynevezett szerencsére és választásoknál légy fik rabban szeszélyes véletlenre bízzák. A legutóbbi választásoknál is épen csak azért buktak meg nagy zajjal minden pártból egyes kimagasló parlamenti egyéniségek és némely a magyar parlamentre nézve épen nem nélkülözne tlen képviselők is, mert éveken át választókerületeikkel nem törődve, ellenjelöltjeiket kicsiny lették és magukat kizárólag a pártbefolyásra bízták. Ha a jelen választásoknál, melyek mostan a magyar képviselőház megalakítása fölött öt évi tartamra határozati dók, a téritgetés amaz eszközei, me- lvöfeVa közvéleményt boros hordók és pálinkás üvegek nélkül is befolyásoljak hatályosabban alkalmaztatnak, úgy a politikai vélemények eme szellemi mérkőzése a választások valódiságának s ezzel a magyar parlament tekintélyének szükségképen csak előnyére válhat. Daczára a heves párttusáknak, a személyes vélemény különbségeknek, az ellenzéki pártoknál egymás között, valamint mindkettőjüknél a szabadelvű kormánypárttal szemben, manapság örvendetes összetartás és megállapodás uralkodik abban — és ez meghatározott, tényleges megegyezéssé is fog alakulni, — hogy mind a három párt egységesen fog eljárni azon 'képviselő- jelöltekkel, illetőleg politikusokkal szemben, kiknek program injuk egyaránt ellenséges mind a három párt alapelveire nézve. A mostani választásoknál minden esetre minden egyes képviselőjelöltre nagyobb tevékenység- kötelezettsége nehezedik, mint bármikor ezelőtt. Tisza Kálmán és a sajtó. Tisza Kálmán -úgy is mint miniszterelnök. úgy is mint az ellenzék feje mindenkor bebizonyította, hogy nemcsak a sajtó szabadságának legragasz- kodóbb hive és védelmezője, hanem bebizonyította főleg azt is, hogy méltányolni és becsülni tudja azon nagy szolgálatokat és áldozatkész munkálkodást, melyet Magyarországon a sajtó és irodalom a magyar állameszmének és az ország legmagasabb érdekeinek előmozdítására végez. Ez okból minden oldalról megelégedéssel üdvözlik, hogy a jelenleg elő első rangú magyar írók egyike, a ki nyilvános pályájának kezdete óra a magyar hírlapirodalom általánosan kedvelt díszeihez tartozott, Bérezik Árpád osztálytanácsos, a “miniszter elnökségi sajtóiroda főnöke, miniszteri tanácsossá történt kineveztetése által méltó és minden tekiutetben jól megérdemelt elismerést aratott kitűnő és értékes szolgálataiért, melyeket becsületben és munkában gazdag hosszú pályáján mint zsurnalista, mint iró s mint a magyar miniszterelnökségi sajtóiroda főnöke Magyarországaak tett. Bérezik Árpád, az uj miniszteri tanácsost, kire a magyar zsurnalisták és irók büszkék lehetnek, személyes sze- retetreméltóságának és politikai nyugodt tapintatának köszönheti, hogy nemcsak az összes politikai pártok, hanem az egymásra féltékeny magyar irodalmi frakeziók részéről is általános kedveltségiek és őszinte rokonszenvüek örvend. Egy iparos-egyesületünk múltjából. ír. Azok között a lelkes iparossegédek között, kiket Zajcsek jegyzőkönyve említ, á leglelkesebbek Szabókynak legügyesebb fiai; a Csepreghy-testvérek voltak. Még akkor nem is sejtették az intéző körök, hogy mily kincsei- lesznek ezek a tervbe vett egyesülő tnekUgyanezen az értekezleten »ő Emi- nencziaja, mint minden jónak, szépnek és nagynak gondviselő papja és bőkezű pártfogója, midőn kegyesen odanyilatkozni méltóztatott, hogy a főpásztori és keresztény szeretet e születendő gyermeke fölött fi fő védnökség és pártfogás tetemes áldozatokkal járó főszerepét átvállalja, egyszersmind megbízni méltóztatott a jelen vo 11akut, hogy az egyesület leendő helyiségére nézve a szükséges intézkedéseket megtegyék.« (Jegyzőkönyv.) A mesterekkel Zajcsek csupán két értekezletet tartott, a melyekről szóló jelentések örvendve hirdették a gyors- ered ményt, úgy hogy a márczius elsején tartott általános alakuló gyűlésre már Szabókyt is meghívhatták, a ki az ügy előmozdítása czéljából öt pesti legényével szívesen meg is jelent. Ez a gyűlés, melyre Esztergom iparos osztálya, mesterek, legények egyaránt nagy számmal sereglettek össze, Szabóky indítványára elhatározta, hogy a legény- egyesület felállithatását a plébánia hivatal utján a prímástól kérelmezni fogja. Megválasztotta a kérelmező küldöttséget, a mely egyúttal hálát mondjon a prímásnak eddig tanúsított jóakaratáért. A küldöttségbe hét mestert és három legényt választottak s ez utóbbiak közt első volt Csepregky Fe- rencz. A küldöttség vezetésére és a prímás jóváhagyásának reményében a megalakultunk kimondott egyesület élére elnökül megválasztották Zajcsek Regény. Az Esztergom és Vidéke számára irta: Kőrösy László. (Huszonkilenczedik folyt.) XX. T7* A boldogság galambháza. JA ÉT fajta boldogság lakozik közöttünk. <ÁXÉgi származású mindakettő és azért van küldve, hogy már idelent hozzá szoktassa a kiválasztottakat a túlvilág örökkévaló gyönyöreihez. Az egyik édes vágyakat és reményeket fakaszt szivünkben s erőt kölcsönöz megvalósításukra. A másik maga az édes vágyak és remények beteljesedése. Az első angyal kezében még kard van ; a másikéban már pálma. Az előbbi még küzdelemre izgat; az utóbbi már a diadal mámorával kábit el. És az egész emberiség, mely a boldogság országát keresi, az egyik vagy a másik angyal szárnyai alá csoportosul. Az első angyal megtanít a boldogságért küzdeni és megszenvedni: a másik megtanít a kivívott földi menyország megbecsülésére és élvezésére. A boldog embernek már nincsen kívánni valója, mert a miről álmadozott s a miért küzdött, azt elérte. A pálmaágas angyal ilyenkor olyan varázsitalt önt diadalmas hőse serlegébe, hogy attól minden küzködését és szenvedését elfelejti s csak azt látja és élvezi, a mi üdvözíti. Övé a verőfényes jelen s övé a fellegtelen éggel mosolygó jövő. A múltak küzdelmeit a feledés kapja örökségül. A mi korunk a boldogságot nem az érzések világában, hanem a jólét gondtalanságában keresi. Azért van olyan sok szegény gazdag és gazdag szegény a világon. Á szegény gazdag megvásárolja a világ- minden eladó élvezetét; de csak egy árú- czikket nem talál az élet zsibvásáréban: a boldogságot. A gazdag szegény pedig megfeszített munkaerővel iparkodik az élet anyagi napszámát megkeresni, de jutalmul már megtalálta a legszebb koronát: a boldogságot. Hányszor cserélne a milliomos koldús a koldús milliomossal! Az eszményi boldogság osztályrésze csak nemes érzésű és eszményi gondolkodású embereké lehet. Van a boldogság hiányának egy különös pótlószere, a mit többnyire az elmélkedő természetek kapnak ajándékba. A ki bölcselkedéssel fogja föl az életet, az nem lehet boldogtalan. A pessimista sohase fog kétségbeesni, de üdvözülni sem. A ki boldoggá tud tenni valakit, az már betöltötte hivatását. A ki boldoggá tesz valakit, az már maga is boldogul. Csakhogy a mi lázasan előretörő századunk nem törődik sokat ilyen dogmákkal. Azért van annyi elégedetlenség, szerencsétlenség, boldogtalanság, bűn és öngyilkossága nemesebb érzelmek ápolásában és fejlesztésében teljesen elhanyatlott társadalomban. A szív világa sftlyed, az értelem országa gyarapodik. Okosak leszünk, de egyúttal sivárak. Sokat tanulunk, de sokat is felejtünk a régiek legszebb erényeiből. És úgy van ez idő szerint berendezve az egész modern világ, hogy ne legyen benne nagyon sok boldog ember. Ö Felsége a pénz már rangot, nimbuszt és halhatatlanságot bir vásárolni s míg azelőtt a boldogság és megelégedés egyenlítette ki az ember és ember között való óriási különbségeket; addig most a lét és lét között való óriási különbségek teszik az embereket elégedetlenekké és szerencsétlenekké. A pénz zsarnoki uralma millió és millió uj rabszolgával népesíti be a világot, a kiket újra föl kellene szabadítanunk. Európa gyárai tele vannak elégedetlen rabszolgákkal s Európa palotái szívtelen uzsorásokkal, a kik a munkás osztály véres verítékéből szedik ki millióikat. Az értelmi munkások rabszolgái szintén bérbe adják önmagukat, hogy egymás hátán megélhessenek s olyan lázas hajszával igyekeznek bilincseikből szabadulni s a jólét bizonyos függetlenségére vergődni, hogy már nem is igen rettennek vissza a becstelen eszközöktől. A siker mindent szentesit. Meggazdagulni! Ez a jelszó. Ez szabadit fel a modern rablóvárak ünnepelt zsarnokai közé, akiknek barátságát még a fejedelmek is keresik. Az érzések nemesítésére s a mohó kapzsiság csillapítására nem adnak sokat korunk apostolai, kik elvették ugyan a néptől a vigasztaló vallást, de nem adtak cserébe egyéb boldogító tényezőt. A boldogtalanság és boldogulás utjain vergődő küzdelem az ember tragédiája a szó mindennapi jelentőségében. És ez a nagy tragédia még sohase került színre a világ színpadán annyi millió és millió komédiással, mint napjainkban, mikor a valódi boldogság eszményét már csak a költők és művészek álomlátásaiból ismerjük. Majdnem hihetetlen mosolylyíl beszélünk már napjainkban a valódi boldogságról. Hát van még ilyen is! Én is ilyen hihetetlen boldogság történetét akartam megírni két találkozó szív üdvözülésében. De szinte látom sok pessimista olvasóm gúnyos' mosolyában azt a megjegyzést, hogy: hiszen ez az egész boldogság nem egyéb, mint egy keresztül álmodott regény, néhány nehéz küzdelemből összeszőve. Van még az életben is olyan boldogság, a milyet a kiröpült galamb és párja történetében festeni akartam. Van még! Nagy ritkaság, kiáltó ellentét ugyan, de elég magnak a jövő számára, hogy a társadalom mostani korhadt alapjainak az emberiség véres küzdelmeivel megtermékenyített földjéből újra és dúsan kihajtson az elvesztett paradicsom ; a világegyetemes boldogság! A kiröpült galamb és párja eszményi boldogsága az Istenhátamögött galamb fészekben kezdődött zavartalanul, édesen és hosszan, mint a szerelmesek első csókja. Tudták, hogy Kara bácsi kereste őket ; tudták, hogy a plébániánál utánuk kutattak ; de ez nem zavarta boldogságukat. Bíztak egymásban és szerelmükben s nem rettegték a jövőt. Kovács László a legeszmétiyibb idillben, legnemesebb érzelmeinek formát tudott
