Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 32. szám

János , kin ole a v ;i 1 ;i szt.issn 1 csa.lv odd ig* tamrsitott buzgóságát ismerte el az iránta. lelkesült polgárság és ifjúság.

A prímás is, mint a mozgalomnak értelmi szerzője, igám szívesen adta engedélyét az egyesület felállításához, elnökül kinevezte a kívánt férfiút, helyiségül kífogadtatta az újon épült Takarékpénztár második emeletét, azt c-zél- •szerűen boh'.Boroztatta s az egyesület ünnepélyes megnyitására kitűzte a saját püspöki ftöIszen.teI ésének harminezötödi k •évfordu 1 ó.ját, Gyümölesoltó Boldogasz- szony ünnepét. A legények is szervezkedtek ez idő alatt és dékánnak egyhangúlag Osepreghy Forenezet választották meg.

A megnyitó ünn;ep szent örömek közt folyt io- i\Iaga a prímás misézett a kir. városi plébánia templomban, hol a megyei és városi hatóság is megjelent teljes diszken. Szabóky tartott rövid, szivhezszóló beszédet, melyben sz. Józsefnek, mint a. tisztes ipar mintaképének példájából kitartó buz- góságra intette az egyesület ifjú tagjait, kiket azután, számra 120-at, a, prímás áldozhatott meg, rövid beszédet intézve az ifjakhoz. kik között Szabóky ás a prímás kezéből vette az ür testét.

Rendkívül megható jelenet lehetett, midőn a tanuló ifjúság, mesterfogé nyék serege s a tömérdek részvevő nép köpött, mely mise. után körmenetileg vonult az egyesület helyiségébe, olt halait az agg érsek is bíbor ruhájában, mellén a Szt. István-read nagy keresztjével, gyalog egész a Takarékpénz- pénztár épületéig, mely szőnyegekkel és zászlókkal volt diszkre.

Miután a. prímás Szabóky kérelmére az egyesületet főpásztori hatalmánál fogva megerősítettnek és megnyitót mik nyilvánitá, szökött nyájas, patria rclialis modorában hosszasabban szólott úgy a jelen volt hatóságokhoz, mint az ipart képviselő mesferekkez s különösen a mesterlegényekhez, kiket fiainak nevezett; szólott buzdítva, intve, ajánlva, ■szólott igazi atyai jó indulattal.

(Folyt, köv.)

ESZTERGOM IRODALOMTÖRTÉNETE.

.(Esztergom város és vármegye egyházi és világi Írói.)

XXX.

1874.

C s á k y K á r o 1 y gróf, pápai kamarás, pozsonyi kanonok; előbb káplán Tardoskcdden, primási levéltárnok, s plébános Esztergomban. Szül. 1852. Irodalmi műve : Több szent beszéd

»Schach-Matt? !« cziinii röpirat. 1872. »Traurede gehalten in der Domkirehe zu Oedonburg am 20. szept.

E e h é r Ipoly szent-Benedek- rendü áldozár és főgymnasiumi igazgató Esztergomban 1874—83. Szül. 1842. ápr. 11. áklozárrá szenteltetett 18(35. szept. 24. Irodalmi műve : »Kísérleti természettan.« Az újabb elméletek alapján szerkesztett kézi-könyv a középt.auodák felsőbb osztályai számára. Pest. 1871. Xyomt. és kiadta Heckenast Gusztáv. 2. kiadás 1875. »A vegytan alapvonalai.« A főgym- násiumi ifjúság használatára s az újabb elméletek alapjára fektetve. Pest. 1872.

2. kiadás. 1874. »A vegytan rövid vázlata.« Az újabb elméletek alapján szerkesztett kézi könyv algymnasiumok számára. Pest 1872. 2. javított kiadás. 1874. »Természettant műszó- tár. « 1871. »Felsőbb men nyiségta n

elemei.« Esztergom. 1871. »Győr megye és város egyetemes leírása.« 1874. Irt még számos tudományos czikket többnyi re tét m észe t ta n i dől gok ró I.

R a j n e r L a. j o s pápai kamarás, primási iroda igazgató Esztergomban. Szül. 1842. szept. 4. fölsz. 1806. jól. 25. Irodalmi műve : Szent-beszédek a »Lelkipásztor« czimii szónok- hiti füzetekben s több tudományos czikk a »M. Sion «-ban.

(Folyt, köv,)

PERGER LAJOS.

TÁTRA-FÜREDI LEVELEK.

I.

A Magas Tátra természeti szépsége és nagyszerűsége hazánkban közszájon forog, sőt már a, külföldön is kezd hire terjedni, úgy, hogy minden évben meglehetős számban, idegenek is, különösen németek el szoktak látogatni hozzánk. De nem csak a jó lábú, erős tüdejii és magasra törő tourista lel itt tág tért vágyainak kielégítésére, ki meg- megni ászhatja a meredek sziklafalakat, a büszke csicsókát, elmélázva a vízesések morajánál s gyönyörködve az elrejtő! t tavak sima tükrében, hanem a beteg, a gyöngélkedő, az üdülő is megtalálja itt nemcsak a gyógyulásra szükséges eszközöket, liánéin a kellő kényelmet is közlekedés, lakás, fürdés,

sétautak stb. tekintetében és a kitűnő ellátást.

Ezen utóbbi tényezők szintén nem csekély fontossággal bírnak egy gyógyhely megitRésénél, mert hiába ajándékozott meg a természet egy helyet a legszerencsésebb climaticus viszonyokkal, a, legki,imőbb ásványvízzel, egyedül azért még sem fogja, gondolkodó orvos betegét odaküldeni, ha nincs meggyőződve arról, hogy betege a ki.űző.t helyre kényelmesen eljutó hat, ott száraz szobát kellő berendezéssel kaphat s hogy jó ellátásban részesülőiül. Valóban örömmel töltheti el keblünket az a tudat, hogy hazánkban 1000 meter magasságban vannak immáron gyógyhelyek, mint a bárom Tátrafiired, melyek berendezés fekinte- ben európai színvonalon állanak, melyeknek ve id ‘glőibeu oly választékos Ízletességgel lehet étkezni, mint Budapest legjobb éttermeiben, hol a vasúti állomásnál az érkező utas kényelmes, ruganyos kocsit talál, mely jól gondozott ufón, hatóságilag megállapított vitelbér ^ mellett, B/4-ed óra alatt fel szá l litja 0-, Uj- vagy Alsó-Tátrain redre. Nem kicsinylendő a culturá- nak ezen vívmánya egy oly tőkeszegény országban, melyet idegen utazók csak elenyésző csekély számban szók tak fölkeresni, sőt melynek saját bonfiai is fájdalom inkább szeretnek gyönyörködni Karinthia. Stiria 'és a Salzig ammergut regényes vidékeiben, azt hozván fel ürügyül, hogy a hazai fürdők drágák, s még sem nyújtják ellátás tekintetében azt a kényelmet, étkezés tekintetében azt a jóságot, melyet külföldi telepeken ugyanannyi, vagy kevesebb pénzért föl lehet találni.

Erre mindenek elő t az a megjegyzésünk, hogy legalább Alsó-Tálrafü- redre absolute nem vonatkozbatik a drágaság vádja, mert egy olyan jól berendezett gyógyhely, hol egyes ember 60 krtól 1 frfc 50 krig, két személy 1 frt 50 krtól 3 frtig terjedő napi ár mellett, a fősaisonban, teljesen fölszerelt egészséges, tágas szobát kaphat, melynek vendéglőjében a Budapesten szokásos árak alatt kitünően lehet étkezni — drágának nem mondható. S e mellett ne feledjünk még két körülményt. Először nálunk a kamatláb még mindig magasabb, mint a tőlünk nyugatra fekvő tőkében gazdagabb országokban, s hogy honi gyógyhelyeinken, de kivált a Magas

Tátrában, a saison oly rövid, bogy a legjobb években is alig kerülhet, ki a befektetésnek igen szerény kamatja. A fősaison, mely nálunk 11égy 11éI re tehető, rendesen jól látogatott s ekkor még lakáshiány is mutatkozik, de úgy az elő- mint az utósaison semmi jövedelmet nem bajt, sőt néha még ráfizetést követel.

Ha e hiányon segíteni lehetne, ha a közönség, kivált a. szerényebb viszonyok között élők, di1 mások is, kiknek kórállapota csöndes visszavouult- ságban folytatandó valódi eurát követel, hallgatnának az orvosok tanácsára s a. tourista és mulatni vágyó sereg megjelenése következtében el kerül het- leniil zajosabb július hónap helyett, a sokkal csöndesebb, de éj) oly kedvező s az átlagos hőmérsékben alig l°-al bűvösebb júniust, vagy a rendesen állandóan szép őszi időt, Augustus második felétől szeptember végéig választanák gyógyulásokra, ebből kétségtelenül első sorban az illetőknek, de mellékesen a fürdőknek is előny és haszon származnék, de sőt, ha lehetne némileg jövedelmező elő- és utósaisonra számítani, idővel a fősaison árainak csökkentésére is kilátás nyílnék.

Az elő- és utósaison emelése czéljá- ból egy fontos intézkedést léptettek életbe, melyre különösen bátorkodunk fölhívni az érdeklődők figyelmét. Ez abból áll, hogy juuius 1-től julius 10-ig, tehát körülbelül 5 hétig és augustus 20-ikától szeptember végéig úgynevezett pensiot rendeztek be, mely magában foglalja a. lakás , teljes ellátást, u. m. reggelire tej, kávé vagy csokoládé, ebédre 4 tál étel, uzsonnára tej, vagy kávé, vacsorára egy húsétel ; továbbá, bele vau értve azoknál, kik hidegvizgyógymódot használna, k, a teljes cura. Mindez együttvéve, tehát lakás, ellátás, hidegvizeura, egy hétre előre fizetendő 22 frt összárban vannak megállapítva. Ez, azt hiszszük, oly mérsékelt díjszabás, hogy jó ellátást, melyről a fürdőorvos kezeskedik, ennél olcsóbban adni, kivált oly nehéz élelmezési viszonyok között, mint a minők a Tátrában számításban jönnek, teljes képtelenség. De szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy e pensiorendszer nemcsak azokra érvényes, kik bidegvizeurát használnak, hanem igénybe veheti azt bárki s természetesen azok is, kik Alsó-Tátra- fiired főspecialitásáf, a moorfürdőket használják.

keresni s épen akkor, mikor legnehezeb-1 ben megy az irás: mikor legboldogabbak vagyunk, akkor alkotta legszebb műveit.

Miről írhatott volna egyébről, ha nem a boldogságról? Hát szemébe nézett-e bárom esztendő alatt csak egyszer is a fáj - dalomnak ? Hát látta csak egy per ezre is a sápadt arczú bánatot? Szemébe szökött-e csak egy gyöngye is a szenvedés mély tengerének? Szivébe nyilalt-e csak egyszer is a kétségbeesés? Nem tud az egyébről gondolkodni, mint arról, a mit átél, a ki úgy szeret, mint Kovács László.

Arról irt tehát, a miről legkevesebbet tudnak a mi költőink: a boldogságról s a mit legkevesebb kritikusunk is ösmer személyesen. Es megirta a maga galambháza 'történetét olyan verőfényes szavakkal, a milyenekkel az őszinteség szokott dolgozni.

De nem akarta könyvét a világ piaczára vetni. A világ rendesen szánni vagy irigyelni szokta érzéseinket. Szánja boldogtalanságunkat és vergődésünket, irigy li boldogságunkat és megelégedésünket; dg nem tart velünk részvétben és nem osztozik örömünkben.

Azután kinek írjon ? A ki nem tartozik .nálunk valamelyik irodalmi czélibe, az hiába remekel. Remekelni csak annak van jussa, a kinek irodalmi pajtásai vannak, a kik merő viszonosságból a tagtársak minden munkájából remeket csinálnak.

Van azután közönsége annak, a kinek előkelő családi összeköttetései vagy irodalmi kortesei nincsenek? Első rangú szellemeink közé néha üli: csoportosul néhány szál ember s a családi rokonszenvvel körülvett,

rossz szerelmi versekkel vagy gyarló novellákkal kitöltött kötet, akárhányszor második kiadást is megér. Hogy azután csakugyan megéri-e?!

A szellem alkotásainak becsét pedig teljesen gyanússá teszi a vidéki levegő. A magyar irodalom és művészet olyan kis kör, melynek csak egyetlen egy középpontja van, a hová a szellemi élet sugarai összefutnak. A vidék seholse esik ebbe a központba s igy nagyobb súlya és értéke sincsen. A vidék fogalma a központiak előtt majdnem egyforma az esetlenséggel az együgyű seggel, a naivsággal. Vidéki író, vidéki színész, vidéki művész nem hangzatos szólam minálunk, a hol mindenünk olyan sajátszerűen központosítva van.

Es mégis akadnak a vidéken is tehetségek, a kik nem egyszer túlszárnyalják a főváros uralkodó szellemeit nemcsak gondolatokban és érzésekben, de nyelvben is. Maga a nagy közönség, mely még Kazinczy óta mindig csak »pártol«, jó formán a vidéken van elszórva. Az irodalom pártolás minálunk még még nem kötelesség, hanem kegy. A költő esengve kér »pártolást«, az iró megható hangon keres »pártfogást« ; a művész »pártolás« reményében alkot ; a színészet »hazafias pártfogás« czimén kér kenyeret. Es mi erényt csinálunk a kötelességből s a ki megveszen egy könyvet, az már »pártolja az irodalmat«; a ki megszerez egy eredeti festményt vagy szobor- müvet, az már »pártolja a hazai művészetet« ; a ki jegyet vált egy hangversenyre, vagy páholyt egy s'zin [előadásra, az »nemes pártolója a magyar szellemnek.« Sehol a világon, egyetlen egy nemzet szótárában

sincs meg a »pártolásnak« az a különös jelentősége, mint minálunk, a hol csak a politikát, a párbajt, a kártyát meg a költekezést nem »pártoljuk«, hanem »űzzük« nemzeti mesterség gyanánt. Addig míg mi csak a »pártolásnál« maradunk, a magyar szellem értéke idehaza kisebb lesz, mint a nagy világpiaczon, a hol nem csinálnak abból hazafiúi vagy nemzeti érdemeket, ha a szellem kiváló alkotásainak megadják az árát.

A mi jó közönségünk még mindig nem hiszi el, bogy a szabó, a mészáros, a lisztes, a füszerkereskedö s a divat czikkek évi költségvetésébe belé kellene már egyszer foglalnia a nemzeti szellem alkotásaira szánt adót is és pedig rendszeresen, természetesen, erénycsinálás és érdemkovácsolás nélkül, kötelesség szerint.

Hála Istennek, annyira vagyunk már, hogy valamikép nem lehet éhen halni a szellemi munka mellett. íróink és művészeink meg bírnak élni idehaza is. De hány mű iparos cserélne első rangú művészünk kenyerével? Hány kereskedő ajánlana cserét első Írónkkal és költőnkkel ? Szép a babér, sokat ér a dicsőség; de szebb a nagy vagyon s többet ér a gondtalan élet napjaink általános kalmár felfogása szerint.

A mi irodalmi és művészeti életünk sokat javult félszázad óta, de még mindig nem vált európai értelmű és értékű életté. A mi irodalmunkban és művészetünkben vannak ugyan királynők és fejedelmek ; de szellemi arisztokracziánk még mindig nincsen. Az anyagi gondokkal vergődő szellemi munkás n vn 'mg má’ a vagyonos

közönségnek, mely még mindig ntávol áll attól, hogy a szellem napszámosait föl- oldozza a nyomasztó mindennapi kenyérgondok alól s őket, mint a nemzeti szellem hivatott és kiválasztott képviselőit a társadalomban is magosabb rangra emelje.

Ismerte és átérezte ezeket a leverő szellemi viszonyokat Kovács László is, a ki sokáig tanulmányozta a fővárosban s a vidéken az irodalmi és művészeti állapotok nyomasztó okait.

Épen azért már előre is elhatározta, hogy a mit megír, azt egyelőre eltemeti Íróasztala fiókjába s nem keresve elismerést és dicsőséget, névtelen és ismeretlen fog maradni a szellem bajnokainak glédájában.

Irt az alkotó erő buzdító gyönyörével. Azzal a csodálatos varázszsal, mely a szellem munkásait olyan véghetetlenül boldoggá avatja a teremtés óráiban. Mikor minden fájdalom és minden gond elbúcsúzik oltárrá változott íróasztalunktól, a honnan egyenesen a túlvilágba látunk.

Nem kért kölcsön gondolatokat senkitől. Érzés világa olyan gazdag volt, mint a természet, mely az ö szépségeivel mindig megragadta fogékony lelkét. Leírta azt, a mit átélt azalatt a szép három esztendő alatt s megirta a boldogság idilljét a maga mesés gyönyörűségeivel és tündérvilágbeli melegségével.

A buja vadszőlőindákkal befuttatott kis kertiházban, az ö első építmény ében azután felolvasta, a feleségének, a mit átérzett és leirt.

Hányadik nő születik arra, hogy fenko.lt szellemű férje szellemi világát megértse ! A költőket és művészeket rendszerint sí