Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 31. szám

KSZTKIÍHOM IX. HVl-’OLVAM 31. SZÁM. VASÁUNAIt 1887. Al’lílLIS 17. MEGJELENIK HETENKINT KETSZF.R: VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. ni.ÖI'T/.HTKSI Ált : égés/, övru .... ...............................6 I rt — kr. f él évre...............................................................3 lit — kr. negyedévre.........................................................1 frfc :)0 kr. E yy s/áni ára 7 kr. Városi s megyai érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG:-SZENT-ANNA-UTÖZ-A 3i7. SZÁM, liová. n I;i.p s/,el In,ni rés/,ét illető közlemények küldendők. "^RHÜJÓhTvATAL : SZÉCUENYI-'T'ÉR 331- SZÁM, hová a lap hivatalos- s a magán hirdetései, a nyílttéribe szánt köz­lemények, elöli/,etési pénzek és ruela,múlások intezendők. |_________________ II H IRDETÉSEK 1 HIVATALOS IIJIÍHETESEK : ; M A G Á N-1111? 1) ET ÉS E K 1 szótól 100 szóig — frfc 7ö kr. I : megállapodás szerint Jegju­100-200-ig . 1 fit r»0 kr. lányosabban közöltetnok. 200-300-ig . 2 frfc 2S kr. ■: : — Uólyegilij 30 kr. í NYJ LTTElf sora 20 kr. Egy iparos-egyesületünk múltjából. T. Ivét igen taimlságos könyv jelent meg a napokban I\uscher Antal gvőr- szigeti plébános Íróasztaláról, a Sz. Ist­ván Társulat kiadásában. A második kötet a hazai ka:k. 1- gény- egyesüleíek történetét vázolj a s ezek között első helyen emlékezik meg az esztergomi katli. legényegyesületről is, melynek története nem lehet érdekte­len lapunk olvasói előtt. Az a szomorú emlékezel ű esztendő — Írja Reseller — mely a folyton tar­tó szárazság miatt nagy ínséget hozott, az országra —az 1863, a magyar le­gény egyesületi ügynek a legbővebb ter­méssel fizetett. A mióta a legelső ma­gyar egyesülett létrejött napjainkig egyetlen év sem látta több egyesület születését, mint épen ez az esztendő. Esztergom, Yácz, Gyulafehérvár, Szé­kesfehérvár, Veszprém, Kismárton, Győr és Pécs mindmegannyi tekintélyesebb város alkotta meg ez évben a jóratö- rekvő iparos ifjak e menedékhelyét. Ezek között a legelső az esztergomi egyesület volt. Az ország bíboros fő­papja, ki már hét évvel, előbb megnyi­totta. a budapesti egyesületet, bőkezű támogatásában részesítette a pozsonyi, nagyszombati és a budai egyesületeket és atyai vonzódását az egyesület iránt különösen kitüntette azáltal, hogy az esztergomi zsinat tagjai közé a katlio- likus legényegyesület ügyét is felvétette, nem engedhette, hogy az ő primási szék­helyének, az iparííző Esztergomnak ipa­ros-legényei tovább is nélkülözzék a legényegyesülét kiszámitbat 1 a 11 áldásá.t. 1862. év deczember havában meg­bízta a főpap Zajosok Jánost (most Zaj- nai János nagyváradi kanonok), a ta­nítóképző intézet igazgatóját, hogy dol­gozzon ki tervet arra nézve, mikép le­hetne Esztergomban legényegyesületet létesíteni. A tervezet csakhamar meg­készült, minek következtében a herezog- primás a tervezőt is Mcslényi Gyula érseki levéltárost (most esztergomi apát­kanonok és szemináriumi rector), Esz­tergomnak akkor igen népszerű két papját, Budapestre küldték, hogy ott decz. 28-án, vasárnapon, az egyesület életét tanulmányozzák és a pesti egye­sület kitűnő elnökétől mindenben tájé­kozást szerezzenek. (A kerczegprimás a legényegvesülett minden apróbb ügye iránt annyira érdeklődött, hogy az esz­tergomi egyesület alakulásának legap­róbb részleteiről írásbeli tájékoz látást kívánt, melyre sajátkezű leg vezette rá megjegyzéseit.) A két buzgó férfin kirándult Pestre és küldetésük eredményét terjedelmes emlékiratban terjesztették fel a prímás­nak. Az irat, a tett tapasztalatok alap­ján, meleg ügyszeretettel, finom tapin­tatossággal részletezi a módokat és esz­közöket, melyekkel a legény egyesületet legalkalmasabban létesíteni lehetne. A többi között, mivel ily egyesület ala­kításánál az erkölcsi kényszerítésnek még árnyékát is el kell kerülni, ajánlja, hogy az egyesületet ne az egyházi ható­ság kezdeményezze, hanem a majdan megkezdettet engedélyezze. Hogy a do­Számitgatom, miként a kis gyerek: Még egyszer alszom, egyszer ébredek S aztán meglátlak njra tégedet! Édes reménynyel lesz szivem tele S a régi búnak, fájdalomnak ott Ez érzelemtől nem marad helye. Örömet érzek s vágyat, égetőt, Hogy ott lehessek valaliára már, Igéző, bűvös szemeid előtt. Hogy elmondhassam: mennyit szenvedek Távol tetöled, és hogy nélküled Mily hosszú, kínos, egyhangú a lét : Hogy az. örök szomjúság égetett Egy forró csókodért, s cserébe oh Od’ adtam volna üdvösségemet; Hogy elmondhassam : mily szegény vagyok Te nélküled, — s veled meg gazdagabb Mint a királyok, — dölyfös Krözusok ! ! FÖLDVÁRY ISTVÁN. ■»ÁgfÓTY--íj. • A REGÉNY. Az Esztergom és Vidéke számára irta: Kőrösy László. (Huszonuyolczadik folyt.) Á prókátor az asztalhoz ült s néhány jegyzetet csinált. Azután igy szólott: — Kutassuk ki a szekrényeket! — Megtehetjük — felelte a szolgabiró s az öreg almáriom felé ment és ki­nyitotta. A prókátor szomjas szemekkel tekintett a szekrénybe. Kara bácsi is odasietett. Egyszerre csak diadallal kiáltotta fel az ügyvéd: — No lám itt az ezüstnemű! Ráismer Kara ur ? Kara kezébe vette az ezüst tárgyakat s egész őszintén mondta: — Az ám a kis Mari ezüstje. Mind meg van! — konstatálta bambán. — Csakhogy ez mind a magáé volt ám, a mi egy kis különbség! — tette hozzá a prókátor szemrehányó oldal pillantást vetve a naiv emberre. Egy fiókban sok tallért találtak. — Itt köszöntenek pedig az ellopott ezüstpénzek! Rájuk ismer Kara ur ? — Az ám! — felelte az öreg gyámol­talanul. A szolgabiró az asztalra rakta a fölis­mert értéknemüeket. — Van itten még valamt! — szólott azután s a fiók aljából kivett egy levelet. A prókátor belepillantott, de első te­kintetre nem ismerte. Kara bácsi azonban egész megindulva kiáltott fel : — Szent Isten, ez a kis Mari édes anyja kezeirása! — Biztos benne? — kérdezte a szolga­biró. — Megesküszöm rája. Itt van különben néhány levele is a zsebemben. Hasonlítsa csak össze tekintetes ur. Az összehasonlítás megtörtént. •— Csakugyan egy kézírás —- hajto­gatta a prókátor — de most hadd olva­som fel, hogy mi van benne. Hátba újabb nyomok valami rejtett bűn felé?! A prókátor sóvár szemmel, de folyton lohadó tűzzel olvasni kezdte: — »Örzse lelkem, nagyon beteg va­gyok«. — Ki ez az Örzse lelkem, Kara ur ? — kérdezte a szolgabiró. — Egy olyan gyereknevelő asszony, a ki a bizonytalanból eltitkolni való cseme­téket kap a kezére, tetszik tudni: angyal csináló. — Menjünk tovább! — »Gondoskodni akarok gyermekem jö­vőjéről, — folytatta a prókátor — őrizze meg titkomat, még halálom után is, mert boldogtalanná teszi családomat és emléke­met. A kis Mari számára leteszek magá­nál ezer forintot érő ezüst neműt, másik ezer forintot érő ezüst pénzt s harmadik ezer forintot érő papírokat;«- Megállj, egy pillanatra ! — szólt: bele a szolgabiró örvendetes hangon — hadd hasonlítom össze ezeket a tételeket a te hűnlajstromoddal ! — »Ezüstnemű: ezer forint. Ezüst pénz-' ezer forint. Vánkosból kifejtett papírpénz: ezer forint. Kovács László által eltol vaj olt összes érték háromezer forint.« — Össze­vág. Ki diktálta ezeket az adatokat erre a lisztára ! — En dictáltam! -—- felelte Kara bácsi egész őszintén. — Menjünk tovább! —sürgette a szol­gabiró nemes hévvel. A prókátor már alig merte tovább ol­vasni; de folytatnia kellett: — »A maga fáradságáért hagyok külön ezer forintot. Nevelje föl gyermekeimet, taníttassa, óvja és védje. Odafönt majd imádkozni fogok érte és vigyázok reá,ja. Ha szive szerint lesz, adja férjhez és szol­gáltassa ki neki a háromezer forintot. Cse­kélység, de mégis valami. Arczképeniet óvja meg. Valamikor még mentő angyala lesz ez a kép.. .« Kara bácsi épen ennél a tételnél meg­hatva szólalt bele : — Ott van a falon, nézzék csak kérem, az a fehér asszony, a kis Mari édes anyja képe! Ezt is a kis Mari vitte el tőlünk. — Mentő angyala ! —- tette hozzá a szolgabiró s hálásan nézett a bánatosan mosolygó szép halovány asszonyra, a ki olyan szelíden tekintett a betörő szuro- nyos emberekre. A prókátor kelletlenül olvasta tovább : — »De ne árulja el neki sohase a ne­vemet. . . Ne mondja meg, hogy ki vol­tam. . . Halálos ágyamon is az én szegény jó kis Mariskámra gondolok, a ki sohase mondhatta nékem azt az üdvözítő szót, hogy: anyám...« letett 1844. hoy. 20. Esztergomban. Irodalmi műve: »Lélektan» a gymna­sium ifjúság használatára. »A társa­dalmi élet használatára. »A társadalmi élet befolyása a nevelés ügyre és isko­lára. Budapest kegy, rend. gym. 1872. Pór A n t a 1 esztergomi plébános, később pozsonyi apátkanonok, a m. akadémia levelező tagja. Született 1834. okt. 18. fölszenteltetett. 1858. júl 15. Irodalmi müvei: Levelek és czikkek, értekezések stb. Önálló művei: »Athen Perikies korában.« Curtins után. Pest. 1868. »Hellas földirata s a hellen I államrégiségek.« Pályamű. Pest 1871. ! »I. Frigyes viszonya Oroszlán Henrik- jliez.« Buda. 1870. »Szent István ki- jrály.« Pest. 1871. »Róma története.« Pályamű. Pest. 1872. »Hunyady Já­nos.« Pest. 1872. »Egyházi beszéd sz. István ünnepére.« Budán 1873. Paulo vies 1) ö m j é n szent Fe- ! rendű áldozár Esztergomban. Szül. j 1794. jún. 4. meghalt 1872. jún. 19. Irodalmi műve: »szent beszédek.» Pár­beszédek czimű füzet. 1872. 1873. B r á z a y K á 1 m á n esztergomi szü­letésű papnövendék, mint ilyen meg­halt 1874. Irodalmi müve: «Szent 1st. jván lovaggá ültetése a Garami folyó mellett.» István bácsi Napt. 1873. Concilia Emil segédlelkész Esztergomban; jelenleg érsekhelynöki 1 tirkár Nagyszombatban. Szül. 1847 máj. 3. tolsz. 1870. aug. biralatok ismer­tetések, hírlapi levelek. H o 1 1 ó s y J u s z t i n i á n szent , Benedekrendű éldozár, a magyar tud. ’akadémia levelező tagja, gimnásiumi dog igy történhessék, azon kell lenni, hogy a mesterlegények maguk is áté­rezzék az ilyetén egyesületeknek szük­séges, hasznos és kellemes voltát és annak felálitását önmaguk kérelmezzék a lelkészi hivatal utján a ■ főp ász tortól. De mivel a városban elszórt legények közül igen sokan a legényegyesületnek még hírét sem hallották és igy kellő felvilágosítás nélkül a legényegyesület áldásairól nem is tudhatnak, szükséges a mestereket tanácskozásra összehívni, hogy azután általuk értesüljenek a le­gények a létesítendő egyesület czélja- iról; tanácsos volna egyúttal ha az esz­tergomi iparosok Budapestről alkalmaz­nának több legényt, kik már tagjai lé­vén a pesti egyesületnek, legjobban is­merhetik és ajánlhatják társaiknak az egyesületi életet. A prímás örömmel fogadta az érte­sítést, melynek alapján 1863 jan. 8-án újabb tárgyalást tartott két megbízói­jával. Az erről fölvett jegyzőkönyvben már ez olvasható: »miután amugyis vau Esztergomban több és lelkes iparos­segéd, kik azelőtt, mint egyesületi ta­gok Pesten dolgoz ak, nem szükséges Pestről kérni az erjesztő kovászt,' ha­nem elégséges, hogy ezek szólíthassanak fö a jegyzőkönyvet vezető Zajcsek áll­tai arra, hogy az egyesület számára több i társaikat megnyerni iparkodjanak«. ESZTERGOM IRODALUmTUK I EIMETE. (Esztergom város és vármegye egyházi és világi irói.) XXIX. 1872. ­Fekete Endre kegyesrendi ál­dozár és tartomány főnöki titkár. Szü-

Next

/
Oldalképek
Tartalom