Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 29. szám

a napról-napra nagyobbodó csa'ádi, községi, állami erjedést, a boldog a- 1 aus;igot, nyomort s a kétségbeesést, melyet a mai kor boldogító liumanis- musa teremt. Tapasztaljuk s látjuk, hogy az a sűrű fátyol, melyet a katolicizmus, mint a ragyogó nap a köd felhőt, el­oszlatott, a mai kor boldogító huma­nizmusa naponként több és több sze­rencsétlen anya szemére vonja anda­lító dalával: »Se menyország, se po­kol!« mely keblében kiöl minden ne­mes érzést, szivét kővé változtatja, midőn gyermeke ártatlan vérébe nem retteg bele mártani a kezét, vagy ej- uék idején elhagyottan kitenni. Hall­juk utón és útfélen a mai kor boldo­gító tanát; »Rövid az élet, élvezzünk, holnap a siró lehetünk!« ami fájda­lom ! sok fülben viszhangra talál, s ez okozza, hogy az élet teherré, a szív sivárrá válik; s az ifjú élte vi­rágzó tavaszán ogy pisztolyból kilót ólomgolyó által azt a »hústömegeU, melyet szívnek neveznek, elnémítja, szétzúzza.., No hagyjuk elragadtatni magunkat tehát a mai kor veszedelmes áramlatai­tól, pusztító tanaitól, hanem küzd- jtiuk, csatázzunk ellcnök bá orsággal és kitartással és elszántsággal és ha valaha, ugv ma harsogjon ajkainkról a katolicizmus leghatalmasabb szózata: »Amiut megmondó ta vala, akkén feltámadott a mi Jézusunk ! Alleuja ! ESZTERGOM TALAJVIZEI S A VÍZVEZETÉK. VII. A hárshegyi homokkő vastagsága Doroghou mintegy 30 méter, a fedő kisczelli tálvag vastagsága pedig a kuklánderi téglagyár táján, legfölebb 20—30 m été ne számit ható, mert ít már annak alsó, homokosabb szintje van elterjedve; eszerint nagy valószínű* séggel várható, hogy a felszálló forrás mintegy 60 méter mélységben el fog éretni. Hogy a hárshegyi homokkő a Szent- Tamás- és a Várhegy oldalaiban, hol az a Duna 0 pontja fölött 6 méter magasságban szálban fordul elő, miért nem bocsát a felszínre bő viz forrásokat magából? az abban leli magyarázatát, hogy ezen kőzetnek vízhatlan fekiije mélyebben vau a föld alatt, hol annak vize a fődolomitból fakadó hévvizzel egyesül, továbbá abban, hogy a víz főtömegö ezen homokkőnek csupán alsó rétegében gvü'omlik össze, melynek felszállása ellen a felső, tömöttebb szö­vetű réteg gátul szolgál, mint ezt az említett doroghi túrijuknál tapasztal­tam. \ viz mennyisége, melyet ezen réteg szolgálatúi képes, előre meg nem ha­tározható ugyan, azonban ezen réteg­nek ismert nagy felszinti kiterjedéséből következik : hogy annak viz artalma jelentékeny, legalább annyi, mint a belőle felszálló összes források;. Ha ellát ezen rétegben Esztergom iái egy artézi forrás nyittatik meg, akkor az említett magas források vizbősége csök­kenhet, sőt az is megtört ülhetik, hogy azok közül a felsőbbek egészen ela­padnak, ez esetben a vizszin magassága a rétegben alább száll, ez azonban 100 métert meghaladó vizosz'opnál, az artézi kút viz ben lényeges fogyatko­zást, nem okoz. Az artézi kút vizbőséget, a talaj víztartalmán kívül, m'gaviz nyomása s a kút átmérője is szabályozzák. A városligeti ar ezi kút csövének átmé­rője 14 cméter, vizbősége 13.5 meterí alsó magas vizos dop nyomása mellett, 11,977 hl tér, ennél magasabb viznyo ná,s alatt ellát az esztergomi artézi kútban ni g nagyobb vizbőség várható, ha a kút színvonala a legalantabb fekvő hegyi forrásnál föl eb b nem szorít: atik. A kútnak aránytalanul nagy öble azonban a medencze vízkészletének kimerülését;, is okozhatja, mely esetben a forrás vizbősége a légköri csapadékok mennyi­sége szerint ingadozni fog. A megnyitandó forrásvíz minőség Tol tokodi források vizeinek közkedveltsó» gű, tiszta és könnyű volta azok jó* minsógoréi eléggé kezesi:ed;k. Ta­nácsos azonban mégis, hogy azok az ar ezi kút fúrása előtt vegyeliueztes- senek. Nézetein szerint tehát Isztergomb i a jó m nősépu ivóvíz előáóli ása, egy art ‘zi kút fúrása áUal legez dszu'űb ben történhetnék, mert ez saj.itkép nem volna egyéb, mint néhány a város ól és egymástól nagy távolságokra eső, ismén, hegyi források vízinek beveze­tése a városba, csővezeték nélkü1, a. legtermészetesebb úton: maga a viz- tanó kőzet közvetítésével. Egy ily artézi kút fúrása a legegy­szerűbb módon, akkép történik, hogy egy 1.5 méter átm rőjű fúróakna vá­jnunk egész addig, inig a talajvíz (‘le­szivárog, hogy ne kelljen a túráshoz megkívántától vize móisho i wn h >r la ií azután a fiiról á.'lfány. mely 3 sz í e- nyőből áll, felállít a ik és a ró.a le- lóggó, körben hajtott úr T.r, a puha úvdréteg TUúratik s a o'sz: ír • lm- zacik, a kör eg pedig hu’baj > vósőv ■ lyukasztatik át és annak tör ulke iszapoló hengerben bnzatik fel, mely v és vegyalkatáról előre nem mondha ó egyébb vélemény, min az, hogy ezen víz minősége sem jobb, sem rosznbb nem lesz a hárshegyi homokkőből V kadó ismert hegyi forrásokénál. Meg­történhetik ugyan, hogy a vetődések közelében, kén- és vas vegyek lesznek a vízben találhatók, ezek azonban kis mennyiségben, az eg szségre nem ár­talmasak és a viz állása közben, több­nyire elillannak illetőleg lecsapódnak. A vetődések egyébiránt, a funszap vaskéneg tartalmából, könnyen felis­merhettük és helyváltoztatással kikerül­hetők — A hárshegyi homokkőből eredő for­rásvizek vegyalkatnkra nézve ugyan még nincsenek elemezve, azonban a barátkúti, rárói, valamint a doroghi és gbi befelé nyíló fenékkel bir. Ezen munkához. a iiróvájíro i kivii . 4 5 napszámos kíván atik. Eredin'1­nye 12 rai munka szakonkiat, lágy ré egb.Mi 1 in ■ er, szí árd köze ben Ü. 2 3 in ter. Napi kötség átlag 4 -5 frt. Ezenkívül dagadó, lágy rtegb-i csövezés szükséges, m-dy iné erőn kin 5 frtba kerül. A kö'ts’g azonban na­gyobb mélységekben, aránylag emelke­dik és nagy behívás- gyakoro arra a kőzet keménysége s a fúrlyuk á m rőj is. Doroghon a 27 nhhrm ly artézi kút fúrása, laza homokkőben 150 frtba, — egv másik 60 mHer in ly ur’yiik, helyenként meszes, k un ny agyagban 278 fr.ba, — egv 160 in t r m ly fúr'ynk pedig vá' akozó agyagban és homokkőben 2400 rtb i keni t, előb­biek csövez 's nélkü\ utóbbi csövezéssel (>gyü t. Egy 100 m'hrig erjedő fúr­lyuk költsége tehát, helyeukint csöve­zéssel egyiit , felügyeled dij nélkül, házilag, mintegy 1000 frtba számít­ható. Ilyen tehát az artézi kút, melyet én javasla ba hozok. Ennek létrehozása végett egy, használatra kölcsön, vagy h rbe veendő fúró k szül kkel, előbb egy csekély á m rőj ü ku a tó -urlyuk lenne hhajtandó, egész a hárshegyi homokkő, ese eg az al.t-ca terülő s tőle édesvízi tályag, vagy márgaréteg' által elválasztott striata homokkő fek­vő ró regéig és ha felszálló viz jelent­kezik; akkor az vegyileg megvizsgá­landó s jó minősége esetében a fúr­lyuk kibővitendő s állandó csőveze­tékkel látandó el. Egy ily kutató fú­rás kevés áldozatba s időbe kerül és eg szén in gbizlia ó adatokat szolgál­at, egy állandó kút megnyitásához. A fúrási munkálatok vezetésére és fe'ügyelet‘re, a vidéki kőszén bányák bármely szakértő tisztje szívesen vál- 'alknzúek. Fnró vájár 1 frt 50 kr. napszám mellet , a környékbeli bányákban és községekben mindenkor található, se­gédmunkásul pedig bármely napszámos a! mai inas. Ami a fel árási pont megválasztá­sit illeti, erre a városnak és a szóm- sz'dos közsóg'lenek azon tájai legal kai» nas bbak, hol a kisczelli tályag a Vizűim, híborifcla iuI, szálban mutat­kozik s ahonnan a hévviz források haui-1 ‘kai, vagy a lióvvizekot tovater- insz ő kavmur'üeg ávol esnek. Ilyenek ehetnek' : a knkUiuderi téglagyár, vagy i K'iptaainház e'őtri terek Szent-Ta- mísnn, továbbá az Aranyhegy lejtői •g sz a SMiiszfcr űrig, szóval oly he­vek, hol a hárshegyi homokkőnek TI' >r l i ása, csekély m'dységben biz- osa i következik, s hol a víztartó 1 g magasan a város fölött felállit- ha >. [ly módon a vízvezeték létrehozása csőhá.' Ha tál, viztar óval és közkutak- kal eg irt , 15.000 hh er napi viz fo- gvasz ásra h‘rendezve, legfölebb 45.000 ‘rt hefek e ‘st ig‘nyelne, fenntartása llenbeu semmi kői séghe nem kerülne. Az előmankála ok és a vízvezeték 1 ‘trehozísa, a szomszédos községekkel egye értve, legczélszerübben a kir. vá­ros ál al tör énhe;nék és a befekte­ti t őke, a viz "ogy asz ás ért szedendő mérsékelt díjból, elég jól jövedel­mez ie, s irörleszthető is volna. Ha azonban a város és a községek erre nem volnának hajlandók, vagy anyagi­lag képesek, akkor a vízvezeték létre­hozása, hatósági engedély és a közsé­gekkel kötendő szerződés mellett, ma­gánvállalkozó, vagy miként ez Győr sz. kir. városban történt, részvény- ársulat ál al volna keresztül vihető. Ezeket tartót am szükségesnek, a közönség tájékozása végett, e tárgyról elmondani s az intézkedésre hivatott (Folytatás a mellékleten) gyámságom alatt állott s az én bel egye­zésem nem adatott meg neki összekelesre? A prókátor felkaczagott.-— Hat például, bogy a pap törvényte­lenül adta össze őket. Tegyük föl, hogy meg volt vesztegetve.... — Ejtsük el ezt a kérdést Kara ur!-- De mikor nekem arra kell töreked­nem, hogy a párt elválaszszam. — Azt még meg lehetne cselekedni. — Hogyan érti ügyvéd ur ? — ügy, bogy a törvény nevében kijá- rultatható bünhödés visszavonása fejében Kovács Laczinak el kell válnia a fele égé­től azon okok miatt, a melyeket majd ma­gam fundálok ki. Nagyon helyes. Es mikor teli; tnők már reájuk a kezünket a törvény nevében ? — Rögtön. — Pompás. Hát akkor készülődjék fis­kális ur, majd magam is intézkedem, hogy egy-két napra rögtön elszabadulhassak. Igaz, még egy tanácsot. Magammal vi­gyem-e a Karcsi fiamat. — Nem árt, nem használ — nevette a prókátor, a ki már előre örült egy kis heccznek. — Akkor viszem. — És Tahy barátomat ?-- Arra a jámborra semmi szükség sincs. — Jó. Hát mikor indulunk? — - A legközelebbi vonattal. • Es mennyi időnk van odáig mind­össze ? Másfél óra.- Tehát a viszontlátásra. Másfél óra múlva ifi. leszek kocsin. ITfázunk Gömör­megyébe, Istenhátamögé. Utazunk a tör­vény nevében ! — Igenis a törvény nevében ! — vála­szolta a fiskális s elpalástolta nevetését a hálóba került konezon. Javában készülődtek a galambfészek felé Karáék házában, mikor egyszerre csak be­toppan Tahy ténsúr, a kinek már nem nagy becsülete volt Kara bácsi előtt a to- asztelszerzés óta. A régi barát neheztelve és duzzogva lá­batlankod ott a lázasan készülődő Karáék j előtt. Kara bácsi végre' mérget — Vannak emberek, a kik abból ének,’ hogy íiiegl ipják a ná tát és örömét.,. — mondta oda az öreg; Karcsinak, a ki épen revolverét kötötte fel. Tahy ténsúr teljesen magára vette a ezélzást. — De vannak olyan emberek is, a kik barátjaikat nem becsű ik többre a czitrom- nál. Ha kicsavarták, akkor eldobják. Előbb is eszembe juthatott volna ! — Bizony Isten Tahy komám, nem is lett volna olyan nagyon rossz, legalább a zsebünkben marad néhány ezer forint, a mit a ti ostoba kutatási terveitekre paza­roltam. — Volt kérlek abban az áldozatban ne­kem is egy kis részem. — Ohó, ne félj koma, vissza kapod ka­matostul. — Gyönyörű állapotok ! Hát így végző­dik a mi szövetségünk ! — A mióta az egész megyében se ne­vetnek mást, mint téged és Pócsyt, azóta nem tanácsos veletek tovább egy követ fújni. — Hát értelek, no. — Akkor állj tovább komám, mert mi most utazunk. — Szerencsés utat. Nem is láttok ti engem többet ennél a háznál. — Kérem Tahy bátyám, térd djen csak erre a bőrösládára, hadd zárjam be — mondta Karcsi gúnyosan. — Parancsolj az inasodnak! — vágta oda Tahy sértődve. — Akkor hát ne izéljen itt tovább, mert utbim van ! — Ejnye, ilyen olyan pereputtya ! ho­mokiatok meg még jobban. És Tahy ténsúr olyan dühösen vágta be az ajtót, hogy csak úgy rengett bele a ház. A két Kara utána kaczagott. Már most csakugyan vége volt a mada­rászok szövetségének. Három esztendeig együtt értettek, együtt éreztek együtt ál­doztak, együtt kutattak, együtt szenvedtek együtt vallottak kudarezot, együtt vigasz­talódtak és reménykedtek és most már mindennek vége. Pócsy Gábor uramot rombadőlt hiúsága s Tahy tensurat érték­telensége csapta el a háztól. Kara bácsi azonban még másképen is spekulált. Any- nyira bele tudta magát ölni terve keresz- tiilvihetőségébe, annyira biztosnak vette Karcsi érdekeit, hogy nem is szorult olyan alacsony eszű barátikra, a kik egymástól csenték a gondolatokat és terveket. Most az egyszer meg akarja cselekedni az ut.it egyesegyed ül. Ott lesz Torontáli Gyula miniszteri tanácsos is. Milyen nagyszerű csatatér! Ide nem szabad neki olyan ügyetlen Kr .tógákat bevezetni, minta mit Íven az ö volt két madarásztársa, mer- kü‘önben a három esztendős kudarezoknak lesz folytatása. Poesy és Tahy egyébként mindig másutt keresték a kiröpült galam­bot s minden kereskedésük egy-egy nevet­séges, de drága kaland volt, nyom és eredmény nélkül. A ravasz öreg nr nem akart a felfödözés dicsőségében komáival megosztozni. Hadd lássák azok is, hogy kinek van több esze meg szerencséje. Nem i nagyon fájt tehát neki, hogy Tahy téns- úrbói is gombbá/ lett, mert a lázas készü­lődésben minden gondolata már útban volt a galambfészek felé. Végre teljesen elkészültek s átrobogtak a fiskálishoz, a ki már várakozott reájnk. — Meg van-e minden Írásuk ? — Már a mi még odahaza maradt a tu­lipán tos ládában. Valami három négy le­vél az angyalcsináló asszonyhoz, a ki a kis Marit nevelte. — Egyéb semmi ? — Egyéb semmi. A kis Mari elvitte magával a többit. — Dmerte a többit? — Nem igen. A túl ipán tos láda Írásait sohase kotortam, a láda kulcsát pedig még a fiain elöl is elrejtegettem. — Tehát titkot akart csinálni belőle? — Talán nem is cselekedtem rosszul. — Nagyon rosszul csinálta Kara ur! Minden fonalnak a tulipántos ládából kel­lett volna kiindulnia. Érteni, hogy a kis Mari titokzatos származása történetét épen magának kellett volna alaposan ismernie már akkor, mikor Mariska még odahaza volt, (Folytatóé a mellékloten.'l

Next

/
Oldalképek
Tartalom