Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 29. szám
körök figyelmébe ajánlani azon óhajtásom kíséretében, hogy azok buzgó pártolásra találjanak és a legjobb sikerre vezessenek. Omiiia probate et optima tenete. (Vé^eA BöRÁNY JÁNOS. ESZTERGOM IRODALOMTÖRTÉNETE. (üs/iurgom város ős vármegye egyházi és világi Írói.) XXVI. D r. No in t s á k János re- ' Áltanár Esztergomban Irodalmi művei: »A franczia dráma első nyomai.« Esztergom, reáltanodái értés. 1880. »A szén.« Esztergom, reáltanodái ér. e- sitő. 1870. Sztupiczky Béla doroglii plébános, előbb segédlelkész Esztergomban. Szül. 1845. jól. 1. Ibisként. 1869. júl. 25. Irodalmi működése: »A zsámbéki prépostság története.« M. Sión. Irt számos czikket, tudósítást. értekezést. 1871. A b d a y A s z t r i k szent-Bene- dek-rendü áldozár, lyceumi tanár Pannonhalmán. Mint tanár működött Esztergomban 1868--72. Született 1842. febr. 13. fölsz. 1866. okt. 5. Irodalmi műve : »Krisztus és a század, vagy: A tudományok uj bizonyítékai a kath. hit mellet". Fordítás németből. Pest. 1865. »Földjövedolmi adó Atticaban a rendkívüli hadi költségek fedezésére.« Görög fordításokból. Pest 1871. »Laokoon.« Győr 1874. B a 1 d á c s y Ant a 1 báró Esz- tergommegye, Béla községi lakos. Irodalmi műve: »Alföldi nti hálózat.« Pest. 1871. Ében M i h á 1 y hittudór, segéd- lelkész Muzslán és Esztergomban, tanulmány felügyelő az esztergomi papnevelő intéze ben, jolenleg pedig plébános Der ék egy házán. Szül. 1842. S?ept. 18. fölsz. 1868. jón. 6. Irodalmi működése : »Zsinati ha.ározatok.« 1871. »Számkönyv az űj mértékekben magyar nevekkel, közönséges számokkal és számitásmód törtek nélkül.« Pozsony, 1875. M a s z 1 a g h y F o r e n c z so- gédlelkész Karancsságon, Muzslán, később Esztergomban papnevelő intézeti tanár s főszeutszéki jegyző, jelenleg pedig kir. udvari plébános Budán. — Nem nagyon érdekelt engem akkor egyéb, mint a Flórián bácsi testamentuma. — Hát az itt van ? — Másolatban. — Az is valami. Most már indulhatunk. Hanem mielőtt egy tapodtat is tennénk, figyelmeztetem az urakat arra, hogy minden további eljárásnak tőlem kell kiindulnia. Bízzák tehát rám az egész dolgot. Én a tervvel tökéletesen tisztában vagyok s minden siker az első fellépés éré Ivétől függ. Reményiem, hogy megbíznak bennem. A jeles kompánia megegyezett s rögtön útra is kelt a vasúti állomáshoz, honnan Pestre érkeztek. Pestről a gömörmegyei ut térképét hozták rendbe s a fiskális első állomásul az Istenhátamögöttiek szolgabi- róságának székhelyét jelölte ki. Nagy volt a prókátor öröme, mikor egy névtárból kisütötte, hogy az eldugott falutól nyolez órányira lakó szolgabiró nem más, mint az ő pesti jogásztársa, akit immár huszonöt óv óta nem látott.-- Milyen fölségesen be fog vágni' minden! — kiáltotta fel elragadtatásában a furfangos ember. Pesten nem sokat időztek, hanem folytatták az utat a czélpont felé. Végre megérkeztek ti gömöri szolgabi- róhoz. Amint a két drusza találkozott, rögtön IÖJvándoroltak a pinezéböl a. legjobb borok s a konyhán nagy sürgölődés keletkezett. — Ki hitte volna, hogy mi még valaha össze is kerüljünk ! Hanem hiszen most nem is bo.-sátlak e! egy könnyen. ,- ' i : I Melléklet az „ESZTERGOM és VIDÉKÉ“ 29. simához. Szül. 1839. nov. 24. fölsz. 1864. júl. 26. Irodalmi művei: »A gyűrű és olvasó.« Elbeszélés. Ka h. Néplap. 1861. »Késő bána .« E beszólás. M. Divatlap. 1861. »Nevezetes festők életéből.« Beszély. »Két köny.« Elbeszélés. 1863. »Űr a kath. sajt ban.« Pesti Hírmondó. 1866. »Egy napi kérdéshez.« U. o. 1867. »Az ó görög festészet.« Képzőművész. 1864. »Halászatok a mű-történelem mezején.« »Magyarország s a Nagvvi’ág.« 1865. »Az iskolák.« U. o. 1865. »A nevetségről.« Aesth. ért. »Fővárosi Lapok.« 1867. »Winkelmami s a mű ör- ténelem. Kéz művész. 1864. »Sehoorel János és kora.« Képz. in.'1S64. »A népisméről.« Pályamű. »Dicsérd az urat.« Besz’ly. Kath. Néplap. »Az egyházi szánokla hoz.« »A Karácsonyi plébánia története«. Uj M. Sión.- 1872: »Morál a szépirodalomban.« Kath. Közlöny. 1872. »Az esztergomi ^káptalan okmányai.« U. o. »A papi szt. gyakorlatok Esztergomban.« U. o. »Helyze link s kötelmeink.« Uj Magyar Sión. 1872. »Sion papjai ébredjetek !« Kath. Közi. 1872, »A hit an a középtaiiodában.« U. o. »A prostitn- tioröl.« U. o. »A művész s szerzetes.« U. M. Sión. »Művészet az egyházban.« VIII. czikk. Kath. Közi. 1872. Irt számos beszélyt, birála ot, ismertet’s . Önálló művei: »Schweizi képek.« Esztergom, 1872. »E beszélések, kisebb úti rajzok.« 2. K öté A »Epígo- nok.« »Újabb elbeszélések.« »Mai jokernek.« Dél-Francziaországból.« »Úti vázlatok.« »Rajna vidékén.« »Vázlatok.« Számos irányezikk jelenik meg tőle a »Kath. Hetilap«-ban »M—y« jegy alatt. (Folyt, köv.) PERGER LAJOS. IRODALMI LEVÉL. (Taxii Leo volt. szaliadfíomlolkozónak önvallomásai Szerző engedélyével franczia eredetiből fordította Dr. Csápori Gyula) MásVl hónapja, hogy a napi sajtó nemcsak mi nálunk, hanem az egész művelt külföldön is az o'vasó közönséget a jelzett munkára, mint feltűnő irodalmi jelenségre figyelmeztette. Feltűnő e munka nemcsak Írójának személyisége, hanem a jelen és az azt megelőző évtized irodalmi áramlatát illusztráló tartalma miatt is. Ki íiz a Taxii Leo? Azoknak, akik talán nem ismer k, aligha mutathatnők b e job iba i e franczia író % min ha főbb i roda' mi t nn -keinek és lapjainak czimei' t. s m eveze esel)!) a’k :ot’.sainak neveit e ősoro jnk. Taxii L o az »Anti kiéri kális Almanach«, »A jezsuita fia «. < i »L* > a papokkal«, »A gyón:a ók kézi könyve«, »IX. Pilis pápa szerelmei« stb. stb. czimű reg'nyéknek s röpiratokmik ir'ja, — »A csörgő sipka«, »A parit va«, »Az Antiklerikal« stb. lapoknak szerkesztője, — a párisi hírhedt au ik’eriká'is könyvkereskedésnek, melyből oesmanynál ocsmányabb iroda-mi kiadványok, képek s dalok kerültek ki, mega’apit'ja, — a franczia és algíri au ikIériká!is ligának, mely ma 17,000 tagot számlál, első és főszervezője, —- a szabadgondolkozók (római, párisi s lyoni) eongressusainak lelke és elnöke. Ez vo‘t Taxii 1885-ig. Ez évben a toll, mely az igazság elleniben o'y sok a!jas hazugságot és rága’mat irt össze, kihullott a kezéből ; a fe1 eléség öntudata, mely ezernyi ezerekuek -szántszándékos félrevezetése mia t lelkiismeretű terhelni, s kínosan marczangoMi kezdte, idejekorán még visszatérésre, a fölébredi becsű! etess *g érzete a rászede tek föl világosi. ására int te. Újra kéz be veszi u to’la s megkettőzt te.t szorgalommal iparkodik mos már az igazságnak elégtételt szo’gáltatni, áldoza a it, ha m g lehet, megmentmii, s az olvasó közönséget a libera'is sajtó' visszaéléseivel szemben óvatosságra inteni és taniani. A jóvátevés munkáját Taxii azzai kezdte, hogy a mai sajté fö'ö t jobbárai uralkodó szabadkőmivess'g t, melynek szint n buzgó tagja vö t, hat kötete képező kiadványaival tökéletesen leleplezd*. E !e!eplezéseket, melyek mos illnsztrá'va is meg fognak je'euni, köve te saját öpé'etirása, vagy mint ő maga nevezi ön va lomásai. Ez ön va1'omások, me'yek az igazérzettől m lyen á ha-ott sz?v eyes melegével vannak irv.i, rendkivü' lauiilságosak és érdekesek. Az o'vasé ama műhelybe vezet et'k, a hol a rágalom nyilai kés ü'nek, s megdöbbenve szemléli a hálást, melye a sokszor tudományos köpönyegbe bujt vakmerő rá fogás eredni nvéhifz. Csak egy pár példát akarunk fölemlíteni : Taxi! a szabadgoudolkozók gyülekezetében az inquisitm rémeiről íö-loiva- sásr. tartván, hogy szavai annál nyoma okosabbak legyenek, a balga,tóság. közö t egy r gi kínzó eszközt köröztet. Iszo iyú szörnyűködés támad jobbra ha ra, a hallgatók magok is szinte érzik az: az irtóztadó fájdalmat, melyet az egykori szerencsétleneknek e rém- eszköz okozhatott, — ma a Taxiiban fölébredt igazság szava azt mondatja vele, hogy ama kínzó eszközzel soha sem kínozhat ak senkit, mert ő azt öt évvel ezelőtt Mázét lakatosnál (6. rue de Bi vív) önmaga csináltatta. Egy a! ka'ómmal »valaki az antiklu- ríkális könyvkereskedés kiadványai számára III. Napóleonról m*g mint elnökről azt irta a többi közölt: »és az este a főherczeg-elnök, hogy a politikai gondok ól egy kissé megpihenjen, Mon aland Céline színésznőnél vacsorái..« Taxii figyelmezteti, hogy az említett színésznő 1851-ben még csak kis leányka lehetett; utána néznek s csakugyan kiderül, hogy a nevezett szili sz,lő akkor még csak a nyolezadik évét töltötte. A közieműiy Írója fogja a to'lat, áthúzza Montaland Céline nevét s helyébe egész hidegen La gier Zsuzsannát írja. Taxi! egyszer kapja magát’s a »Bataille« czimű lap szerkesztőségét értesíti, hogy ő, mint a párisi érsek titkárja, a ki kü’önben utálja ezt a klerikális népet, hajlandó a lap számára időközönként érdekesebbnél érdekesebb köziemén veket minden dij nélkül Írni — elfogad'tatik-e ? Másnap a szerkesztői üzenetekben olvassa, hogy nagyon szívesen. Erre azután hozzáfog s egyszer a többi között azt Írja, hogy a Notre-Dame kanonokjai földalatti helyiségekben többször összejönnek s a régi megrozsdásodott kínzó’ eszközöket előveszik, tistogaják s próbálgatják, hogy a légi im monarchia visszállitá- sakor újra használhassák ; A »Bataille« ezt is -hűségesen közölte, sőt a többi lapok is nagy hűhóval á vették e köziem űiyt s csak az egydeüli »Temps* kelt ki eme rét enetes elvákultság ellen. Ma jd e n tizenhét éven át üldözte Taxii Leo jobbára ily fegyverekkel az igazságot s az igazsággal mindazt, ami szent és nemes. S midőn most egyszerre észre t *r, és saját életét gyermekéveitől kezdve egészen mostani koráig rész! eresen és körülményesen — Már pedig mi egy óra múlva indu-| lünk — felelte a prókátor, aki a Karáék- nak is öntött. — Hová? — Veled. — Hivatalosan ? * v — A törvény nevében. — Ohy.ez már igen érdekes. De előbb mond meg, hogy hány gyereked van »kozák« ? Ugy-é igy hívtunk még jogászkorodban. — Valami három, »Napoleon«. Téged meg igy csufultunk. A czimborák összenevettek. — Belőlem ugyan nem lett Napoleon, agglegény is maradtam, de lett-e belőled kozák ? — No, néha-néha csak elbujdosom még a blattok mögé. — Jó vér nem romlik. Hanem hát most csak ki vele, mit akarsz? — Van itt Istenhátamögött egy szökevény házaspár. — Halllottam róluk, de nem mondták, hogy szökevények. — A férfiút Kovács Lászlónak hívják, aki az édes anyjánál tartózkodik. — Tudom, özvegy Kovács Jánosnénál, született Felsőbüki Teréz asszonynál. Nagyon jóra való öreg asszony az. Csupa becsület és tisztesség. — No majd elválik, kérlek. — Hát csak folytasd. — Van a faluban egy öreg plébános, aki a szökevényeket összeadta. — A jó öreg Monostory bácsi. Mustra ember az még a régi jó időkből. — Az is elválik, kérlek. — A szolgabiró nyugtolankodni kezdett. — Hát az a fiatal asszony, akit Kovács László még hajadon korában megszöktetett a háztól, az nem más, mint az én tisztelt kliensem, Kara István ur nevelt leánya s egyébként volt menyasszonya, Kara Károly barátomnak. — Nagyon regényes kezd lenni. — Majd elválik kérlek. — Hát mit akartok már most tőlem ? — Napoleon ! te már jogászkorodban is nevezetes ember voltál igazságszereteted- ről és gyors végzésedről. Vedd tehát tudomásul mindenek előtt, hogy Kovács László, mikor a leányt a Láztól megszöktette, igen értékes ezüstnemüeket, értékpapírokat és pénzeket tolvajolt el, amint ez ezen a lisztán rész etesen föl van jegyezve. A szolgabiró átfutotta a bűn lajstromot s megütődve a fejét rázta. — Ki hitte volna ! — Látod, kérlek. — Mikor történt ez a szöktetés ? — Körülbelül három esztendő előtt — felelte Kara bácsi. — És maguk azóta nem bírtak rájuk találni ? — Nem ám kérlek, mert volt okuk lappangani s tartózkodásukat a legnagyobb titokban tartani — sietett a furfangos prókátor Kara bácsi helyett felelni. — Hát csakugyan elvitte magával Kovács László ezeket a fölirt értéknemeket? — El ám, kérlek. Pedig a kis Mari különben az útról fölszedett szegény le- ' ányka volt akinek se apja, se anyja; ez a1 joszivü férfiú különben megkönyörült rajta, összetakarékoskodott számára egy kis vagyont, egy dúsgazdag ember ötvenezer pengőt testált a Kara famíliának, ha fi nevelt lányból és Karcsiból egy pár lesz, különben a malaczkai barátokra száll ez a nagy summa és egy szép napon els k- kasztja ez a sepleta ember a szép eladó lányt, s ve!e együtt a becsületesen összetakarékoskodott valóságos kis vagyont. Három esztendő óta bujdosnak Istenhátamögött. De végre is semmi sincs olyan ügyesen titkolva, hogy valamikor ki ne derülne, különösen ha bűn ; elérkezett tehát az ideje annak, hogy az igazságszolgáltatás legerélyesebb föllépésével a bűn megkapja a maga büntetését. Ugy-e igazam van, kérlek ? — Egészén kihoz a sodromból ez a történet. így ván-e szórul-szóra ? — Szavamra kérlek, igy .van betűről betörd. . . — Hidd el édes barátom, hogy évek óta nem volt dolgom Istenhátamögött. Nincs több olyan jóravaló, becsületes, munkás, boldog, és mintaszerű helység a járásomban. És most egyszerre csak ilyen csúnya história fogja tönkre tenni a falu eszményi jó hírnevét. — Hja barátom, kérlek, Themis nein érzékenykedik. — Magam se lágyulok el, csak nehezemre esik, hogy ilyen különös história ábrándít ki. Minden kiábrándulás keserű szokott lenne. De hűt térjünk vissza a dolog velejére. Hogyan terveződ biakat ?
