Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 29. szám
ÜSZTÜimUM IX. líVt’OLY AM 29. SZÁM. VASÁRNAP, 1887. ÁPRILIS 10. MEGJELENIK hetenkint kétszer VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. I.OI'T/.KTKSI AI! evn; ftíl ÓV 10 . uegyoilóvití (j írt — 3 írt - i fi t, no Eyy s'ám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SäEUT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, hová a I:i.j»i'' sí/.i*lTAiiP rós/ól illető kö/.leményelc IciiMeinlők. KIADÓhTvATAL : SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán liiMetései, a uyilltérho szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamálások intózendök. HIRDETÉSEK. IIIVATA T.OS HJ FiOKI'KSIÍK : I szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100-200-ig . ' I fit 50 kr. j 200-300-ig . 2 frí, 25. kr. IJélyegdij 20 kr. MAGAN-IURPKTKSKK megállapodás szerint Jegju- tányosíi.hbíiii k öző 11e tin• k. NYIÍjT'J'KR sora. 20 lír. „Resurrexit, sicut dixit.“ (P. K.) Ez a magasztos szó hal latszik ma déltől éjszakig, kelettől nyugatig millió és millió örömittas ajakról. A názáreti Jézus, kit pár nap előtt a vak elfogultság dühe, a gyalázat fájára, a keresztre feszi ett, epével és eczettel itatott, kinek szivét lándsa élével felnyitották, hogy utolsó csepp vére is kifolyjék és a föld igya be azt a legszentebb vért, mely az emberiség megváltásáért ömlött, — hogy őt. a büzködt ingóványból felemelve, a mennyei boldogság részesévé tegye, — kinek sirüregét egy óriási kővel zártáik el s lepecsételvén azt fegyveres katonákkal őriztették, - ;S mégis ez a Jézus, az Isten egyszülött fia, az emberi nem megvált'ja ima a maga csoda erejéből dicsőségesen feltámadott! S midőn a megváltó Jézus elkékült aj kiről elszáll ott a léllek, abban a pillanatban remegett az legész természet, elannyira, hogy az ■Athénben élő pogány bölcs, Dionysius Areopag igy kiáltott fel : »Vagy a természet ura, Istene szenved, vagy a rvilág gépezete maliik szét.« Midőn azonban ugyan az a Jézus isteni erejével lerázván a halál bilincseit, feltámadott, akkor nemcsak a 'természet, de az egész szellemi, értelmi és társadalmi világegyetem megrendült alapjában; mert Jézus Krisztus [árja volt a keresztény haladás bölcsője ; az ő sírjánál tűnik fel a keresztény műveltség biborhajnala, ott emelkedik a keresztény nagyság arany melynek értelmében csak az első szüli apja, mely ragyog, hódit és boldogít.; lőtt leánygyermek volt felnevelendő, Épen ezért a husvétnak megiinnep-ja többi pedig kivégzendő; Lykurg lése, nemcsak a kereszténységnek, ha- Sparta babérkoszorus törvényalkotója nem az egész világegyetemnek, társa- i a többek közt szigorúan meghagyta dalomnak s az összes emberiségnek | azt is, hogy a beteges csecsemő, leány, öröm ünnepe. Jézus, az Isten egyszü- gyermek, a Taygetos hegyről az alatta löt fia az égből hozo.t tanával, me- tátongó iszonyú mélységbe dobassék ; Ive dicsőséges feltámadásával pecsé- az arab anyák csecsemőiket legyil- telt meg, a föld képet megnji.á, az kolták s a bálványoknak áldozták, stb. emberi értelem gyalázatos vakságának S mi volt akkor a nő? a legegysze- fácyolát eloszlatá, s az eltévedt em- rübb adás-vevési tárgy, áru-czikk, rab- bert sülyedésébői kiemelve, neki egy szolga. jobb, egy boldogabb irányt adott. — A szivnek nem voltak akkor ma- Szálíjunk csak egy kissé vissza a tör- gasabban érző, nemes, öröm- és fájó- ténelem lapjain a régibb időkre, s húrjai, a durva vadság régen elnémi- egész valónk remegni fog, — az totia, régen megszaggatta azokat. A akkori világ szomorú képén. — A nősülni óhajtó férfi, a leány szívtelen teremtett lények legnemesbbike az em- atyjával alkuba bocsátkozott s lia az bor, kive között méltóságából s a leg- alku jól ütött ki, a megvásárolt le- veszedelmesebb örvénybe bukott — a ányt, mint rabszolgát' magával von- bálvánv imádás örvényébe. Imádta a szólta. Az anya néni volt anya, ő ragyogó napot, a halavány holdat, a csak életet adott gyermekének, de leg- rezgő csillagokat; imádta az értelmet- drágább kincsétől, gyermekétől, légién állatokat, kőoszlopokat, hegyeket, i szentebb jogától, annak nevelésétől s növényeket, csak egyedül azt nem. megfosztatott; mert a gyermek egyeld a mindenséget alko ta. Ott fetreng- dűl az apa tulajdonát képezé, ki azt tek a hires phoenicziaiak, egypíomiak, megölhette s az otromba bálványoknak perzsák, assyrusok, de mi több, a áldozhatta. nagy műveltségű és a bámult tudó- Midőn az állat saját életét teszi rnáuyu görögök és rómaiak is. Hesiod koczkára, hogy kícsinyjeit megvédje, görög iró, ki 900 évvel élt Krisztus akkor az Isten képére teremtett, de a e’őtt, bizonyítja, hogy a pogányok bűntől elvakult ember odáig jutott, több mint harczminczezer istent imád- hogy saját vérét, saját gyermekét öli, lak. És hogy mily sűrű fátyolt vont i gyilkolja s annak ártatlan vérével áz- ez a bűn az ember értelmére, azt tatja istentelen kezét, akkor látjuk, midőn e nép szokásait És ezt a szellemi s értelmi vaksá- s törvényeit figyelemmel kutatva vizs- got Jézus isteni tana oszlatá szét az gáljnk, Romul us a hires hét halmon ember elméjéről, ez vetette meg min- épiilt Róma alapitója törvényt hozot , den állam nagyságának rendithetlen alapját; az ő tanai szabaditák fel a; meggyalázott nőnemet a rabszolgaság bilincseiből; az ő tanai döntötték romba az otromba bálványok templomait, a sátánok e műhelyeit; az ő tanai hozták létre a világ csodaműveit; a tiszta katolicizmus emelte hazánkat is nagv- gyá s ezredéven számtalan veszélyben megvéd ve, hol doggá. Do valamint akkor, midőn Jézus lehozta az égből az ő szelíd tanait, sokan gyűlölték, megvetették, kinevették; követőit üldözték, ép úgy ma is, daczára annak, hogy minden szépet, magasztosát, nemeset,- nagyot, jó részt a katolicizmus hozott, létre, mégis. ha valaha; akkor a mai- kor az, mely megveti, gyűlöli,, gúnytárgyává leszi krisztust, égből hozott tanait és azok követőit, s-minden kigondolbatót elkövet, hogy az Istent, a vallást az emberek szivéből száműzze, gyűlöltté tegye ;• azonban arról egészen megfeledkezik, hogy azzal romba dönti az emberi társadalom ősi erkölcseit és törvényeit, s igy az ország támaszát alapjában megdönti. Mert valamint a pusztító tűz mardosó lángja, mindent, de mindent mi útjában áll lepörzsöl s kiéget és semmivé tesz, ép úgy a vallástalanság sorvasztó ereje is kiöl minden nemes érzést az ember kebléből s rideggé téve őt ismét vissza- dönti a vakság kin teljes bűzhödt mocsarába. Ismerjük a mai kor boldogító (vallástalan) humanizmusát ! — Ott ül az égő köny milliók és milliók bánatos szemében, ott ül a kétségbeesés meg- 1 számlálhatlan elsorvadt arczon, látjuk líjsztsrpésllkii“ tárcája. HUSVÉT NAPJÁN. Í DE kinn a völgy ölében Tévetegen körüljárok .. . Kelybeiket kitárják az Ibolyák, a hóvirágok ! . . . I Nem szakitok le közülük, Viruljanak mind boldogan . . . Ma virág se hervadjon, mert Feltámadás ünnepe van. Fenn az égen, lenn a földön Egy bűvös hang vonul által; Lágyabb, mint az Aeol-hárfa, Édesebb, mint a madárdal! Nem is hallom, csak úgy sejtem ! .. Bűbájos láz rezg át rajtam ; S mély áhitat közepette »Alleluját« zeng az ajkam. Ide kinn csak a szabadban! Itt lehet csak ünnepelni, A hol még a kis madár is A magasztos hymnust zengi! A hol ma a természetnek Viharokkal nincson harcza. .. Feltámadás ünnepére Kiderült az égnek arcza. ttttMinden, minden újra éled ! Zöld rügyet hajt a fa ága, Mély álmából felébredett Kis bogár száll a virágra ! Titkos, édes zümmögéssel Töltve be a tavasz tájat, A mely felett vidám szellő Rebben át, míg el nem fárad. A viruló fűszálon is A diadal jelét látni, Hogy a kit egy sötét sírba Le akartak kövei zárni: Nem egy követ, nem egy sziklát Megmozdított egy világot, S fényt teremtett!.-. Allelujah ! Legyen az Ő neve áldott. PERÉNYI KÁLMÁN. ■-----------===lll==----------JXe gen Y. Az Esztergom és Vidéke számára irta: Kőrösy László. (Huszonhatodik folyt.) XIX. f A ^örvény nevében ! ^ AN a nyugodalmas kisvárosi életnek ^ egy sajátszertí hatása, mely még nagyon sokáig napirenden marad. Ezt a hatást az egyetemes műveltség hiánya s a végtelen nyugalomvágy okozza. A kisvárosi zámunkhoz fél ív élet ugyanis teljesen ledegredálja az értelmi működést. Aczélos ellenálló képesség s bizonyos magába menekülés szükséges ahoz, hogy az áramlat el ne ragadjon. Mert ez a lerántó kisvárosi szellem a művészből izetlen piperkőczöt csinál, a ki rikító színekkel bir csak dolgozni ; az Íróból közönséges skriblert, a ki apró-cseprő pletykákkal keresi az elismerést; a poétából alkalmi versgyártót, a kit faluhelyeken még kántor uramnak neveznek; a politikusból kávéházi bölcset, a ki éktelen sophismák- kal rendezi Európát, a kapuczinerek között ; a tanárból schulmeistert, a ki olcsó ismeretek kürtölésével nagyobb elismerést viv ki, mint önálló búvárkodással és szaktudománynyal ; a zenészből közönséges muzsikust. a ki több tapsot arat jutányos tánczdarabok felapritásával, mint a magasabb zene előadásával ; az orvosból mindennapi receptgyártót, a kitol megkövetelik, hogy az unokákat épen olyan módon gyógyitgassa, mint a megboldogult öregapákat ; a szónokból közhelyekkel és bom- basztokkal dolgozó tosztozót, a ki képtelen túlzások és vízözönszerűén fakadó szóáradattal arat népszerűséget; az ügyvédből prókátort, a ki tágabb törvénytudományok híján furfanggal s nagyobb thémák híján kisebb pörpatvarokkal tölti el életét. Ilyen valódi kisvárosi prókátort látogatott meg Kara bácsi még azon nap, hogy a miniszteri tanácsos elárulta neki a kiröpült galambpár tartózkodását. — Itt az idő most vagy soha, fiskális ur! — kezdte az öreg ravasz mosolylyal. — Eléje kell vágnunk mindennek a törvény nevében ! melléklet van csat A törvény nevében ! Hány törvénytelenség esik meg naponkint ez alatt a szent titulus alatt. Olyan hiábavalóság ez legtöbbször, mint a rossz villámhárító, mely nem menti meg a házat. Hanem azért tetszése szerint bánik el kivel-kivel. A furfangos ügyvéd már évek óta be volt avatva a hajszába s igy nem kellett sokáig magyarázni a titkokat. — Hát mondja csak Karaur, a hogy érzi! — felelte a prókátor diplomatikusan. — No hát hallgasson ide fiskális ur. Hogy híja azt a törvény, a ki ezüstneműt pakkot össze, három kalapra való tallért emel föl s a ki egy fejvánkosból kifejt ozer pengőt, mikor megszökik ? — Hát sikkasztónak, enyhén szólítva. — Ugy-e bár ? Ez az én felfogásom is. Az a sepleta diurnista tehát micsoda? — Sikkasztó, tolvaj satöbbi kérem. — És a felesége ? — Bűnrészese. — Már most mondja meg nekem fiskális ur, hogy ha már tudjuk merre tartózkodnak : rátehetjük-e a kezünket a szökevény párra a törvény nevében ? A prókátor nem sokáig gondolkozott. Nagyon olcsó lelkiösmerete volt s a por- igen drágának Ígérkezett. Gyorsan és határozottan meg is adta. a választ: — Persze, hogy rátehetjük. — No hát akkor azután megtámadhatjuk-e az elítélhető pár házasságkötését ? — Azt már aligha kérem. — De lia alapos okot keresünk hozzá ? — Például ? — Például, hogy a kis Mari még az én 0 I v a.
