Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 27. szám

: M RC..I ELEN IK HETENKÉNT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉSjCSÜTÖRTÖKÖN.

KLÖKI'/KTKSI Á li :

I egész évre .... 6 fit - kr.

i fél évié........................................................................3 Irt — kr.

i negyedévre

..................................................................I fit -r>0 kr.

I Ejjy szám ára 7 kr.__________

V

árosi s megyei érdekeink közlönye.

SZERKESZTŐSÉG:

SZENT-ANNA-UTCZA 3Í7. SZÁM,

hová a lap H/,i^yrjJré»i8.ót. illető közlemények kiiMeiidők.

’"^ADÓHIVATAL :

SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM,

liov.-í. a lap hivatalos s a, magán hirdetései, a nyilttérbe szánt, közlemények, előfizetési pénzek és reklamálások intézendök.

1

HIRDETÉSEK

HIVATALON

II Ili MOTION UK : ;

MAGÄN-HJ líMOTIÓN101{ j

1 8/,Ól ÓI 100

s/.óig — fi t 75 kr. i

: niegnllapodas szerint legju-i!

100—200-ig

1 fi t HO kr.

lányosabban közöl telnek ij

200-300-ig

. 2 fit 25 kr.

: — ;!

Bél.ye

gdij 30 kr.

NyJI/mOB sora 20 kr. ! i

11

ni

ESZTERGOM

TALAJVIZEI S A VÍZVEZETÉK.

v.

Az alsó oligocen képződmény felső osztályzatát a kisczelli tályag képezi, mely Esztergomban, a régi téglaházban, a Kükländerben és Szent-Györgymezőn, továbbá Tokodon, téglagyártásra hasz- náltatik, előfordul még Dorogiion az országút alatt, nem messze a kenyérmezei puszta határáról, felszín;i kiterjedése csekély, vastagsága azonban tetemes, Budapesten a Margi;-szigeti és városligeti artézi kutakban 113.8.—. 322.5 méternek találtad ott.

A felső oligocen réiegcsoport kiválói ag egymással váll akozó, félig sés- vizi, agyagos és homokos rétegekből áll, alárendelten édesvízi bitumenes agyagrétegek is fordulnak benne elő. A rétegcsoport alsó osztályzatában egy átlag 2 méter vastag széntelep létezik; mely rendesen agyagos, vagy márgás rétegek által 3 padra van osztva. A széntelep alatt Szárításon trachyttufa és fehér homokkőrétegek vannak települve, fölötte szürke tályag (cyrena tályag) van lerakodva, melyet homokkő és agyag rétegek borítanak.

Ezek fölött vastag agyagos tengeri homokkőrétegek (pectaenuulus homokkő) terülnek el, melyek nagy felszintes kiterjedéssel bírnak. Esztergomban a szöllőhegyek nagy részét borítják, továbbá a bajna-sárisápi medencze és dorogh-csabai völgyben valamennyi vízmosásban feltalál hatók.

A negyedkori képződmények lősz-,

i-futóbomok és mésztufából állanak, megyek közül az előbbiek nagy területeiket takarnak, az utóbbi pedig elfúlt meszes források lerakodmánya, melyek a múltban a mészhegyek vctődési ba- ísadékaiból hosszú ideig felszállottak.

Az elősorolt képződmények, a földkéreg fokozatos összehúzódása következtében, számos zavarodást szenvedjek, melyek által eredeti vizszin.es fekvésükből fölemeltettek, vagy ve ő- dések által egymástól elszakít attak ; e miatt számos repedések által vannak átszelve, melyeken ásványos, főleg kénes és vasas vizek hatoltak be a lazább kőzetekbe, s azokat vasvegyekkel ! impregnálták, melyektől azok vörös színt, vagy folios kinézést nyertek.

A vidék éjszakkeleti részén az üledékes kőzetek trachyt ki örések által vaunak megszakítva, melyeknek tufái ezen kőzeteket nagy részt elborítják. Ezen irachytok a régibb biotit-granát. trachyt, a közép amíiból trachyt és a fiatal pyroxen trachiifajok közé tar óznak, melyek egymáson keresztül töritek és egymással gyakran keveredtek. Felszinti kiterjedésük a keleti részen ! uralkodó. A Kétáguhcgy és a két Strá- izsabegy oldalain, az Apátvár-, vala- ] mint a Bábszki begyen a régibb biotP- és amfiból trachyt kitörései kisebb elszigetelt kúpokat és keskeny gerinfzeket alkotnak, melyek a mészkövek vető- dési hasadékaiból nyomultak a felszínre s erosio következtében tömegükből sokat veszi;e tek. A pyroxen-trachytok és tufáik a Marótbi begy, Rá ró, Sza- buárhegy, Vaskapu és Sashegy te;ői; borítják, inig a régibb traeytok többnyire a mélyebb hegylej.őköu bukkannak ii felszínre.

Ezen Irachytok belyeuként a zöldköves és kaolinos átvál ozásnak és az el mállásnak többé kevésbbó előbala- dott stádiumában vannak és ;iz ércz- vezetés felismerhető nyomait mutatják, különösen az üledékes kőzetekkel való érin kezesük határán, ca’ci:-, a mellék- köze ek pedig vékony kvarcz télérek- kel vannak átszelve s repedéseik sűrű n behintett vaskéneggel kitöltve s vaséleggel á hatva. Legépebb köziük a sárosvölgyi bioti -gránát trachyt, mely újabban kitűnő járdakövekké dolgozta ik fel. Ennek egy módosulata a Hosszupart oldalában szurokköves, üveges szövet.el bir és üveggyártásra igen alkalmas anyagul kínálkozik. Említést érdemel még, bogy a piroxen trachyt torlaszában a Hidegvölgyben, opál töredékek vannak beágyazva, melyek a vasopál, jaspopál, tejopál és tűzkő-féleségekhez tartoznak és kérgeiken tajtköves és kaolinos elvál,ozást mutatnak. Ezek a kőkorszakban kőeszközök készítésére használtattak, melyekből egy kőkés az esztergomi fő- gvmnásium múzeumában van.

A leirt kőzet fajok közül a dolomit, a mészkövek és a homokkövek, kisebb nagyobb mértékben, vizáteresz ő tulajdonsággal bírnak, a tályag- és márga- rétegek ellenben, amennyiben kevés homokot tartalmaznak, többnyire vízhatlan ok. A széntelepek vízáteresztők ugyan, de a felszínre csak ritkán és vékony kibúvásokban lépnek ; minélfogva a fedőtályagok ál al a talajvíztől védve, általában szárazait.

A trachytok, mint általában a kristályos kőzetek., tömött szőve.üknél fogva, nem vizái eresztik. Nagyobb mennyiségű vizet csak az üledékes kőzetekkel való érintkezésük halárán vezetnek fel, melyek azonban többnyire az utóbbi közeiből származnak.

A trahyíoknál vizáteresz!őbbek a irabyttufák- és brecciák, ezek főtömege azonban az esztergomi vizinedencze határain kívül esik és arra befolyást nem gyakorol.

Ezen földtani viszonyokból a vidék vízrajzi jelenségei következő log alakulnak.

A fődolomit repedezett tömegén át, a légköri csapadékok vize akadály nélkül szivárog alá nagy mélységekbe, hol a földkéreg lefelé növekvő melege- s a dolomit felbomló kénvágyéi állal, magasabb hőfokra hevítve, a kifejlő gázok által a felsőbb szintekbe feihajtatok, az útközben érintett ásványok oldatait hordva magában.

A trias-, lias- és jura mészkövek tömött szövetű rétegeiken ugyan kevés vizet, bocsátanak áL, de a rétegek laza és üreges közeiben és a ben nők gyakran létező hasadékokon és nyelőkön át, annál nagyobb víztömeget fogadnak magukba, melyek a rétegközök- ben és a mészkövekben gyakori üregek- és barlangokban összcgyülemle- nek és gyakran földalatti pa* a kokat sőt folyókat is képeznek.

A homokkövek apróhalmazos szöve- ,üknél fogva, kitűnő vízelnyelő képességgel bírnak és likacsos, gyakran laza kötszerükön át, a csapadékvizet

AZ ÉN CSILLAGOM.

TTy !2ép ,vá,

JLL1 Felnéztem az égre,

(^3° Láttam egy csillagot,

V S azt hittem, az lesz majd ) Léptem vezére.

De ime csakhamar Vihar jött a tájra,

Fekete felhőnek Árnyában tűnt el a Csillagom sugára.

Azóta újra csak Sötétségben élek,

S múltán a viharnak Kerosni csillagom Többé fel sem nézek!

LITHVAY VIKTÓRIA.

A

m

Regény.

Az lOsztergom és Vidéke számára irta: Kőrösy László. (Huszonnegyedik folyt.)

A kisvárosi bonton úgy parancsolja, hogy nem illik seholsem elsőnek megjelenni s utolsónak távozni, Egymást lesték tehát a

vendégek s igy nagyon természetesen, egyszerre árasztották el Kara bácsi házát.

Egymásután robogtak elő a legkopottabb magán fogatok, a legzörgősebb bérkocsik s a legfényesebbre mázolt kikölcsönzött hintók. Kara bácsi, Karcsi, Tahy ténsúr és Pócsy Gábor alig győzték fogadni a csőstül betóduló tekintélyeket.

Az első szállítmány egy öt tagból álló famíliát hozott. A papa elenyésző terjedelménél fogva alig számított az ülésen, de a mama és három eladó lánya genialisan felhasználták a tér törvényeit, hogy ügyesen elférjenek s a suhogó selymekben kár ne essék.

A dúsan rizsporozott mamát vakmerőén dekoltált selyemruhájával Kara bácsi vezette be.

— Kik vannak már itt kérem ? — kérdezte az óvatos hölgy.

— Rögtön itt lesznek mindannyian téns- asszony — felelte diplomatikusan az öreg.

Karcsi a legfiatalabbikat emelte ki. Pócsy és Tahy megosztoztak a hervadozó testvéreken. A boldog kishivatalnok nagy méltósággal lépkedett a festői csoport után.

Nyomban rájuk megérkezett a város legfontosabb férfia és az ő pacsulis életpárja, a ki nagy odaadással kapaszkodott Kara bácsi karjába, mert már vannak itt mások is. Gyémánt smukkja még a sas szemeket is zavarba hozta volna.

Két úr egész gyalogosan érkezett. Az egyik egy korlátolt világhírű zongoramester volt, a ki ötvenkrajezáros kurzust nyi- tott Mozart és Beethoven dióhéjba szorított szellemének megértetésére s üres óráiban zongorákat hangolt és galambokat tenyésztett ; a második a város legszerényebbik embere, a kit a közbizalom »konzul«-nak nevezett s a kiben Kara bácsi egy második »Deák Ferenczet« tisztelt. A konzul ut egyébként olyan cinikus ember vo’t, hogy bevonulás közben bárom kegyetlen megjegyzést rögtönzött Kara bácsi handaban- dáira.

— Ez a spectabilis vén napjaira bomlik meg, amice !

— Milyen »exotikus« pulykapecsenye illat! — rebegte a művész kéjesen nyelve.

Egy uj kocsiból bárom nagy férfiú lépett ki nyugodt méltósággal. Az egyik gyönyörű nagy fehér szakádat hozott magával s a nyugalomba vonult dón Jouanok hangján tudakolta a szép nemet; a másik a város mozgó postája és eleven hírlapja egy egyenruhás nyugalmazott őrnagy volt, a ki finom mosolylyal köszönte meg Kara bácsi figyelmét, a harmadik egy vén özvegy ember volt, az elkopott garszonok könnyűvérűségével s az öreg asszonyok lo- csifecsi természetével.

— Itt van-e már ő méltósága ? — kérdezte impozáns fejedelmi fej hordozással s királyi hangon a nag.v fehér szakái.

— Minden pillanatban várjuk — válaszolta Kara bácsi, a ki már teljesen elvesztette mindennapi nyugalmát a sok ló- tásban.

Pócsy Gábor uram mindig úgy fordúlt, bogy a gombostűvel összetűzött nagy ha- sadékot valaki észre ne vegye a kikölcsönzött mentén. Tahy Ferencz ténsúr az elcsent toaszt szellemébe élte bele magát.

Ekkor két kocsi is állott meg egyszerre.

Az egyikből Soroksáriné ő nagysága lépett ki bárom gymnasista fiával. A {tizenhárom, tizennégy és tizenöt éves ifjonezok nagy grandezzával siettek a más k kocsihoz, melyből egy özvegy borbélyul kiáltozott ki, hogy Bere, Csiri és Biri leánykáit kiemeljék. A vakarcs kisasszonykák az idétlen gavallérocskákkal rögtön párokat alkottak. Soroksáriné Kara bácsi karján odamondta a Tahy Ferencz ténsúr karjára csüggeszkedő özvegy borhélynénak :

— Kérem, asszonyság, Bere és Löki, Csiri és Pala, Biri és Mandi akár az oltár elé léphetnének olyan pompásan összeillenek. Hifii!

Az özvegy borbélyné is vihogni kezdett, mire a bárom kis vakarcs visszafordult s a nélkül, hogy tudta volna mért, beléneve- tett a mama jókedvébe. Úgy illik az már a jó nevelésű lányokhoz, bogy a mamát válaszszák mindenben mustrául.

Egy klubb, melynek Kara bácsi tiszte - letbeli tagja volt, bárom tagú küldöttséggel jelent im g. Az elnök tatárul beszélt’ magyaru’, az alelnök szamojedi szelídséggel biczegett utána s a második a elnök egy el nem ismert vicczét mondta el harmadszor Pócsy Gábornak. .

Karvsi jelentette, hogy már huszonnvol- czan vannak eg ü t. Még csak ö méltósága van hátra.

Végre megérkezik ü is. No bála. Istennek !

Az izgatott czigányok, nmg mieb it megállóid volna a nevezetes hintó, óriási hévvel zenditettek rá a ii a talmas Kakócz.) indulót s Tahy ténsúr ekln r meg nem állhatta, hogy : únvosan ra vív mosolyog-