Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 27. szám

gyorsan bocsátják alá, a legelső víz­hatlan rétegig, hol azok az egész rae- de i) ez é b e u egyenletesen ni egos z - an a k. Az ogves közetek viz artalma egye­nes arányban áll felszín les, vizfelfogó felületük kiterjedésével minél fogva a vízáteresztő rétegek között is kevesebb vizet tartalmaznak azok, melyek cseké­lyebb felszintes kiterjedéssé’; bírnak. Érre például szolgál a striata homok­kő, mely a fölötte levő homokkövek­nél jóval vizszegényebb. Ugyanazon medencze határai között, a talajvíz a vízáteresztő réteg minden pontján egyenlő színvonalra emelkedik, ha a víztartó réteg ve.ődés, kiék ül és, vagy vízhatlan közegek ál al nincs meg­szakítva. Ezen színvonal azonban a kü­lönböző emeletekben egymás fölött tö­rülő s egymástól vízhatlan közfekvetek által elszigetelt rétegek közt nem egyenlő. így a fődolomit vize, mint fentebb ki van mutatva a Duna 0 pontja fö­lött 14.75 méter magas színvonalra emelkedik. A Dachstein- és alsó lias mészben összegytileiiilett viz színvonala, Tsche- buel Antal doroghi bányafelügyelő úr mértföldnyi területen, több mint 30 forrással bir és e részben semmiveisem áll hátrább a kristályos kőzetek vidé­keinél. A vidéknek vízben legdúsabb pa­takja : a sárisáp-tokodi patak, mely ’ Únytó 1 északra, a Dma 0 pon ja fö­lött 94.8 in tér maÉasságban, ’Őszr - teg alatt kele kezik és táplálékot nyer a medrébe beágazó völgyek vizereibő’ es a sárisápi tó részben meleg forrá­saiból. Útjában több malmot baj. és , víztömege a száraz évszakokban is ke­veset fogyatkozik. A második vizgazdag patak Pi is- Csabánál, a Duna 0 pontja fö’ö t 117 méter magasságban ered es a csévi 85 méter magas forrásukból szaporo­dik, melyek pectiíMCii'us homokkőből származnak. Ez is malmot baj és víztömege állandó. A vidék legmagasabb forrása a szentléleki, mely a Fekete begy szur­dokában, a Duna 0 pon ja fö’ött 263 méter magasságban a lősz alul bú­vik elő. Ezeken kívül a vidéken a köve - kező vizgaz lag források vannak, ma- Igasságuk a Duna 0 pon ja fölöli tú­szén : 1) a tokodi Serházvö’gyben 155 in. 2) » Egyházvölgybeu 95 » ! 3) » Csipákás dűlőben 75 » 4) » Ujszöllők 75 » 5) » Yárberek « 55 » 6) a doroghi Füzes erdő fölött 95» 7) » Kálvária hegy a’att 65 » A kir. várost és a szomszédos köz­ségeket környező nagyobb hegyi 1 or­rá sok, a ka tesz éri mérnöki hivata szives közlése szerint, a köve kező szín­vonalakon erednek a Dm a 0 pon ja fölött : 1) a Rárói kút . . . 207.66 m. 2) a Barátkái, . . . 125.16 » 3) a. Vályóskút . . . 122.32 » 4) a Hárma skút . . . 74.91 » 5) a Fingókút . . . 77.70 » 6) a Fárikút .... 93.30 » 7) a Holoplrút . . . 145.80 » 8) a Törökkút . . . 96.72 » 9) a Döbönkút . . . 72.60 » 10) a Irtványkút. . . . 109.42 » 11) a Majáliskút . . . 79.80 » 12) a Nagymihálykút . 50.24 » 13) a Csipkevölgyi forrá­sok . . 65.32 - 141.28 » 14) a Diósvölgyi kút . 78.7 » 15) a Csurgókat . . . 84.3‘8 » 16) a Urbánkút . . . 84.38 » ■szives közlése szerint, a dorogbi, to kodi és annavölgyi bányákban, az em­lített mészkövekben eszközölt robban­tások alkalmával és pedig Doroghon és' ’Tokodon |egyezőleg, a tengerszin fölött 127 méter és a Duna 0 pontja lőtt (Esztergomnál) 21.75 méter, Anna- völgyben pedig a tenger szilié fölött 12-8.5 és a Dana 0 pontja fölött 23.25 méter magasságra emelkedett föl, mely utóbbi csekély eltérés a mé­rő eszközök tökéletlenségeinek tud­ható be. A harmadkon homokkövekben pe­dig a talajvíz, miként alább látni fog­juk, az egyes kőzetek kora-, vizbősége és települési viszonya szerint fokoza­tosan, még magasabb színvonalakra emelkedik. Ha ezen vizszinvonal a víztartó ré­tegben magasabban áll, mint a me­dencze mélyebb fekvésű részén a ta­laj felszíne; akkor a víznek a külta- Jaj szin vonalát felülhaladó része, arneny- nyiben a fedő rétegen keresztül erre rést talál, a felszínre ömlik és ez ál­tal felszálló forrás keletkezik. Vidékünk ilyen felszálló források­ban bővelkedik, de főleg Esztergom és a szomszéd községek területe gaz­dag ezekben, mely aliig 7a négvsz. czikkekkel, mely éli rendszerint rikító formában, a reklám nagy hangú frázi­saival jelennek meg. Eddig talán védekezhetett Volna kö­zönségünk azzal, hogy megfelelő ma- g-ar áru hiányában kénytelen a kül- 111 vásárolni. Most azonban meg Van mór a magyar ipar teremtve s épen* ‘Fggel nincs okunk többé a külföldit FtVpülni a hazainak rovására. Mi, midőn közgazdasági viszonyaink o’y zlí'tak, midőn körülöttünk minden ország a legszádesebb alapon s a leg­messzebb menő intézkedések ál al védi saj t ipari az idegen verseny nyel szem­ben, midőn legújabban a csehek a ma­gyar érni ni vek bevitele ellen valósá­gos ligát alaki ot ak, további tétlensé­günkben maradni .öbbé nem közönyös­ség, hanem haza fia! lanság lenne. itt az ideje, hogy felnyíljék közön­ségünk szeme s ne hagyja magát nagy hangú szavak ál al fél re vezettetni ; itt az idője, hogy felismerje azt az óriási gy ni s nemzeti károsődásf," mély a '■ü Tűdről importált iparczikkek indo- ko aclan és hrizafiatlan előszeretetében rejlik ; itt az ideje, hogy a hazai ipar pár o ásátra, hivatott tényezők s az egész magyar .ársadalom karöl ve, társulva, szövetkezve sorompóba Ppjenek a kül­földi ipar el árasz ó veszélye elleti. Mel­lőzzük a külföldi iparezikkeket — mint ők mellőzik a mieinket-.; mellőzzük azoivat, a kik ilyeneket, kínainak s rank erőszakolni akarnak; kérjük, követel­jük bevásárlási forrásainkon mindenkor a m g'elein hazai-árut s mást el ne ogad.julik sommi szilt alatt. A kkor, de-csakis akkor fog fel vi­rágzani a magyar ipar, erős, nagy és ,ga dag. lesz a nemzet virágzó iparában s boldog úgy maga, mint egyes pol­gárai, kik ha.árán élnek. Jelszavunk ez legyen: ■ Főjén a magyar ipar; ÉSZT RGOP/I IRODALOMTÖRTÉNETE. (ISs/.tergom város és vármegye egyházi és világi irói.) XXV. V a r g a S a m ti e 1 szent-Benedek rendű áldozár, főgymnasiumi tanár Esz­tergomban 1868-cól. Szül. 1844. jan. 6. áLdozárrá szent. 1869. jú!. 25. Iro- dalmi mivel : »Vezér ónál a latin idő, m ui és ba ig.n irték-ranhau.« 1871. Mibén áll a teljes szellemi képzettség »'S mennyiben mozdi ja elő ezt a gym_ jón a rongyos Pócsy ra. Pócsy világraeg- vető pillantással mérte végig a kárörvendö embert. Kara bácsi lekapta a kalapot. Karcsi, Tahy és Pócsy mögéje állottak. A rakon- czátlan utczai népség elnémult. Mily nagy volt azonban az átalános megdöbbenés, mikor a kinyitott hintó bel­sejéből egy kétségbeesett női hang olvadt össze két megörült pincsi köhécselésével. — Nézzék csak uraim kérem, aber so ein Skandal ! — kiáltotta ki egy rikító világos zöld selyembe s violaszin felöltőbe burkolt hervadt asszony. — Aber Filu, aber Stopli ne kompromittáljatok engemet! Kérem válaszsza szét őket Kara ur. Nem tikárnak engedelmeskedni. Ach wie unver- schaemt! A madárijesztö dáma kiszáll s Filu és Stopli tovább marakodnak, mig Kara bácsi úgy titokban mind a kettőnek hatalmas box ban nem adta ki a mórest.- Franzl kérem, vigye haza a kis hun- dikákat, de ne vernachlaesszigolja ám őket — kiáltotta a középkori hölgy a bakon ülő vén inasnak, a ki kopott sapkáját le­emelte. Kara bácsi hősi rezignáezióval karon ra­gadta a hölgyet. Karcsi befogtaaprimás száját mig a komikus menet megindult, betop­pant a kapu alá egész gyalogszerrel a mi­niszter tanácsos. A hervadt özvegy asszony rögtön hoppon maradt. Kara bácsi ihlett arczczal állott a nagy •vj ml ég elébe s <>gy kicsit elsápadva mo­tyogni kezdte *. . Méltóságos ovi Midőn életünk ezen fényes örömünnepének nyitányán házam küszöbén szerencsém van Méltóságodat üd­vözölni . . . Továttb már nem tudta. Belesült retten­tően. Karcsi a többit a ezigányokra bízta. A miniszter tanácsos mosolygott. — El akartam kerülni minden szertar­tásos fogadtatást, azért lopoztam ide csak igy. Hogy vannak kedves Kara úr? Kara bácsi arcza földerült. Alighogy fe­lelni akart, eléje állott a rettentő hullámos vendéghajú jelmezes hölgy s egy hatvan­egy esztendős pukedli előrebocsátása után száraz csontjait az utolsónak érkezett első vendégnek nyújtja. — Méltóságos ur. Van szerencsém ma­gamat vorstellolni : özvegy Neinespatáliai Patkóczi Patkóczy Tuhutumné, született báró Schautrauwem Emerenozia vagyok. — Van szerencsém asszonyom. — De mi lelhette uraságodat ? — kér­dezte Pócsy Gábortól, a ki sutára lapulva kullogott a miniszteri tanácsos után. — Elrongyollódott a diszmentéje kérem — felelte helyette herostratesi konoksággal Tahy ténsúr, a mi Gábor uramot annyira megszégyenitette, hogy be se mert menni a szobákba, hanem egyenesen hazagyalo­golt, hogy a disztoasztra összereperáltassa a kanalját. Senkise tartotta olyan figyelmes őrszem­mel Pócsy Gábort, mint Tahy ténsür, a ki esküdt ellensége volt. A szobákban irgalmatlan káosz ural­kodott. Az egyik asztal előtt a selyem lavina mulattatott egy naiv társaságot Nóe bár­kájából} adomákkal s maga is olvan szor­galmasan kaczagott, hogy csak úgy verse­nyeztek a könnyei, a hamisan kacsintó csehgyémántok kai. A másik szobában titkos szippantásokra a fértivilág bujdosott össze, a kiket a fehér szakái tartott impozáns ostobaságokkal olaszországi Htjából, a hol minden állomás helyet Buffetnak hí nak. A harmadikban a süldő kisasszon ykák ficzkándo/tak iliogva, vihogva a gavallé- rocskák közül. Leghátul pedig pokoli fortissimóval va - dalt össze másfélöl fa fölaprltásaig foko­zott erővel az ötvenkrajezaros zongorames­ter, a ki Wagner Rikárd emlékezetét mu­tatta be saját zeneszerzemé iye gyanánt. Egyszerre csak szent némaság állott be. A szólták sorra elcsöndesültek. — Itt van ö, méltósága, csitt! — ez a jelszó csillapította meg a rikító kisvárosi társasagot. A mamák gruppokba gyűjtötték csirkéi­ket, hogy a bemutatkozás annál frappán­sabb legyen. A tekintélyek kifeszitették a mellökot, hogy ö méltósága annál inkább észrevegye az előkelőséget. Kara bácsi, Karcsi és Tahy ténsúr meg- diosöült ábrázattal vezették végig Torontáli Gyulát az exotikus társaságon. Jó tíz per- czet rabolt el a bemutatkozás. Végre az egész ’társaság asztalhoz telepedett. Volt ott világos fűzőid selyem, kapucziner sárga derék, aludtej zöld csokor, téglapiros derék, kékitö színű ruha, éktelen csehgyémáut, kínai arany kiló számra és hun.skő több literre való. Volt ott pacsuli, ylangylang, pornódé és kölni viz szag ogész az elájul i­sig. Púder, mieder és különféle betét pa­zarlásig. Es gőggel bevert ostobaság, kis­városi korlátoltsággal fűszerezett hányave­ti ség torkig. Csak Pócsy Gábor uram nem volt ott, mikor a társaság nagy zsivajjal helyet fog­lalt s a drabantok által körülhordozott tá­jikból komolyan falatozni kezdett. A társalgás igen is fesztelen volt. Csak a fűzőid selyemben affectáló állítólagos bárónő forgatta minduntalan olyanformán a szemeit, mintha a pacsulis hentesné illat- árjai miatt biztos karokba óhajtana bele­ájulni. De hiába tekintgélt körül, a bárónő kínjait nem méltatta senki. A ez igán j* az ambituson játszott s az asztal fejénél ü’ö magas vendég nyájasan diskurálgatott a balján lévő házigazdával, kinek hazafias keble egy hamisan fityegő arany keresztecskével volt dokorálva. Jobb­ról a város konzula ült, a kit Kara bácsi »második Deák Ferencznek« tartott. Pedig annyira hasonlított Deák Ferenczhez, mint a mézes kalács az ehető fecskefészekhez. Hunéin hát a kisvárosi isteneknek saját külön Olympusuk van s ehez senkinek semmi köze, ha ki maga is nem kisisten. Karcsi jelt adott a pezsgők felnyitására. Egy laikus drabant oly ügyetlenül nyi­totta fel az egyik palaczkot, hogy az ál­lítólagos bárónő világos zöld •selyemruhá- ját hab szökőkút szökclte végig, s a du­gasz a hájas Flórián homlokára pattant. A bárónő éktelenül fel akart sikítani, de moderálta magát, inert a társaság elhall­gatott. — Halljuk ! halljuk ! — kiáltott a Kam bácsi izgatottan. 17) a Czig’ánykút . . . 95.87 » , 18) a Serkéskút . . . 69.75 » j 19) a Szent-János-kúti . 67.22 » 20) a Kolosbái . . . 27.49 » B URÁNT JÁNOS. v^yy.v'iwr.'itCTiinr--- it—1 ■ u. • • — ÉLJEN A M.AjYAR PARI Kszt igom, ápr. 2 Ha azok utáni it ■ tők meg hazai iparunk jelen állapotát, amiket r >1 ?i j ékes sz nok ato bán s m g ékesebb; czik Ivekben és érte if z. sekben az úgy- nevoze; »ipari szaknid sok« 1 pten- nyomo.i ha gőz a,na';, akkor a magyar ipar ia r 1 te virág 1 állapotára s irigylésre m 'tó voltára kellene kövec- kez„etoünk. Azonban - fájdalom — a helyzet a va óságban nem olyan, a mdyennek azt a the'ria emberei rzsaszin szem­üvegükön át látják. Igaz ugyan, hogy nt bb: időben a kormány dicsérendő tevékenys g-1 ,;t ki a magyar ipar pártéin m k nil. A közoi-tat-ísügyi mi ; szter csak nem rg bocsaj otta ki nagy border jű rend. le­ts , mtl; ben sz'gornaii meghagyja azt, hogy a ta iiiit zet k félszer 1 se biz 1 r - Lag a magyar ipar ig nybe vét i vei tört nj-dv. A közi-kod siigyi minisz er mki t-bizot ság által egybeálli tatta mind ina vasnti szükség'eti tárgyak jegyzádfét, melyek a hazai ipar utján edez betűk s vegyes b’zot 'got szervo­’ ° j 50«t au na k i lie órz s re, bőgj azok I. I g b.t?. 1 ion védelmi S légiit bb a. n pf lkel si ’elszer.4 sn;,l a lmzai ipar . lső rangú. e"t kizár la ums fig; lemben részesül. S blind ezek daczára mit Iá mik ? Iparunknak majdnem mi idén ága •sak tengődik; az iparosok pamaszkod- iak, hogy nem tudnak meg l ii. És e szomorú jelenségnek oka - szűr é szép; íyenlem kimondani — a, magyar nagy fözönségnek a hazai ipartermékéig iránt való megmagyarázlía atlan közönyében j ■ jlik. Rig a hazai ipar jeles és ver-1, senyképes term kei megdöbbentő indo- eiicziával mel őzve raktárak fenekén levernek, addig a küllőidről behozott, sokszor silány és értéktelen áruozikkek : íagy kelendőségnek örvendenek s ké- i szitőjük százezreket hord ki érte az i »rszágból ipari előhaladásntik, nemzeti < /agyoliosodásunk nagy kárára. n Országunk jelenleg a sz' szoros ér­elmében el van árasz va külföldi ipar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom