Esztergom és Vidéke, 1886

1886-01-28 / 8.szám

sag jelentése, melyet a közgyűlés eszmétől nélkül elfogad s Vanitsek Rezső pénztárost a lefolyt évre eső fele lőssóg alul felmenti. Utána Dóezy elnök tiszttársai nevében leköszön s he lyére korelnöknek Szeifert Józsefet felkéri. Szeifert felhívására elnöknek lelkes közfelkiáltással Dóezy Ferencz, alelnöknek : Roth Ferencz, jegyzőnek: Gyarmati József, Dukát Kálmán, pénztárosnak : Vanitsek R., ellenőrnek: Gábriel Gyula, könyvtárosnak : Sturm József, Patkó Imre, háznagynak: War ga Rezső, egyesületi orvosnak : Dr. Berényi Gyula ur választatott. Állandó számvizsgálóknak : Draxler Alajos, Böhm Ferencz, Cineinann Bálint. Választmányba : Milakovszki J., Waldfogel J.. Schneider Károly, Laiszki Já nos, Dudás Ferencz önállók ; Draxler F., Králik J., Stróbl J., Szeifert J., Povulszki J., Mihalovits J., ifj. Magyary László, Simonidesz J., Raják J., Tinke F, Krechnyák F., Szedlacsek J., Süveges ö., Gabanitz F., Brandenstein J., Kiczinger J., Kutik A., Simon J., Szabó L., Veber S., Németi V., Szabó E. Póttagoknak: Róthnagel L., Tindler Ignáez, Kajuk Gy., Krakkai F. Ezután következtek az indítványok, melyeknek elsejét Tusinger adta elő az elhalálozások alkalmával pótlékkép szedett 10 krajezároknak eltörlése tárgyában. Ezen indítványhoz hozzászólott : Deutsch Lőrincz, Szeifprt, Vanitsek és Sturm, végűi eluök, kinek felszólamlására kimondatott, hogy a tagoktól elhalálozások alkalmával szedendő 10 krajozárok befizetése to vábbni is ineghagyatik, de cserébe az elhalálozottak övéi ezentúl nem 25 fr tot, hanem 35 frtot kapnak. Továbbá elnök ur felhozza azon panaszt, hogy a közismereti tárgyak taritási óráin kevesen vesznek részt, ami szomorú világot vet a lanulás érdekeit felkarolni nem akaró ifjúságra, miért is további buzdításul sűrűbb látogatásra serkenti a beiratkozottakat, egy úttal netalán jelentkezni akarókat a titkárhoz utasítja. Inditványoztatott Vanitsek R. által az is, hogy a hazafiság és nyelvünk szeretete iránti tekintetből engedje meg a közgyűlés általa készíttetett perzselynek az egyesület helyiségében | történő kifüggesztését oly czélból, hogy az idegen szavak használatáért' krajezárban megbüntettek fillérei, nemkülönben egyéb erre szánt játékfeleslegek csekólyniérvü összegei nevezett perzselybe helyeztessenek, mely karácsony táján felnyittatván: abból az egyesületi tagok gyermekeinek karácsonyi ajándék vásároltatnék. A közgyűlés az indítványt kedvesen fogadva, helybenhagyta. Végül kimondatott, hogy privát egyének kijátszásra szánt tárgyai az egyesületben s eunek nevében kisorsolás alá nem bocsáthatók ; egy alkalommal felhivatnak a tagok, hogy tagdíj illetékeik befizetésében nagyobb pontosságot fejtsenek ki. nehogy a múlt évben gyakorolt kellemetlen functiót kelljen velők szemben érvényesíteni, a kizáratást ugyanis, mely 1885-ben uégy izben is megtörtónt. Ezzel a közgyűlés esti hat órakor véget ért. Bátorkeszi levél. (Az olvasó kör közgyűlése jan. 17-én.) (B. T ) A bátorkeszi polg. olvasókör tisztujitása következőleg ütött ki. Megválasztatott: Elnökké főt. Meisermann Ignáez plébános, alelnökké dr. Szende Adolf, pénztárossá Finitzer Fülöp, könyvtárossá Nemesik Dániel, háznagygyá Haverland Tódor, jegyzővé Bitter Tódor, mindannyian egyhangúlag. Ezek eddig is viselték tisztségeiket — a négy első az egyesület keletkezése óta. Másod jegyzővé lett titkos szavazat utján 20 szóval 19 ellen Kertész József ; a 19 szavazatot kapta Sinkovits István eddigi másod jegyző. Választmányi tagokká választattak szintén titkos szavazással Kobek István, Luczenbacher István, Kukányi Ferencz, Tauber Mór, Fürst Dávid, Fürst Adolf, Szenczi Pál Istváu ; póttagokká Hertelendy Gyula, Binetter Jakab, Jelentés a bátorkeszi polgári olvasókör 1886. évi január 17 én tartott évi rendes közgyűléséhez. Tisztelt közgyűlés! A mai jubilaeumokhoz szokott korban lehetetlen már jó előre nem jeleznem azon fontos tényt, mely szerint olvasókörünk, mely 1878 elején létesült, nyolez éven át lobogtatva győzelmesen az önművelődés ós társas fejlesztésének követésre buzdító zászlaját, amennyiben most fennállásának 9-ik évébe lép, mindinkább közelit ama nevezetes időponthoz, midőn megelégedéssel, sőt önérzettel fogja magát tiz évesnek mondhatni, áldozatot hozván ez idő alatt a haladás, művelődés, társulás oltárára. — Ezen várva várt tiz évi jubilálást illetve olyan formán érzem magamat, mint a kis leány, ki szeretne már hajadon lenni; mint a hajadon, ki szeretne már menyasszony lenni; mint a suhancz, ki szeretne már ifju lenni ; kik mindany' nyian szeretnék az idő — úgyis eléggé gyors — haladását megelőzni. Egyesületünk erős alkatát, egészségtől duzzadó életerejét ha tekintjük, bízvást remélhetjük, hogy ez első örömünnepét megéri. Adja Isten, hogy ez Ünnepen mindnyájan jelen legyünk ! Azonban mi ne előzzük meg a jövőt, hanem lássuk a lefolyt évet, nézzük a tükröt, mely olvasó körűnk mult évi képét mutatja. Az 1885. óv folyamán kilépett az olvasókörből 8 helybeli ós 3 vidéki reudes tag. Elvesztettük Hanusch János mindnyájunk által szeretetett és becsült buzgó tagtársunkat, kinek ápril 29-ki temetésén a választmány megbízásából Nemesik Dániel mondott a kör nevében gyászbeszédets Fiuitzer Fülöp helyezett a ravatalra koszorút. Elköltözés folytán megszűnt az olvasókör tagja lenni Mendl József, a körnek több éven át buzgó jegyzője. — Felvétetett ellenben 5 helybeli ós két vidéki tagul. Fogyott tehát a helybeli rendes tagok száma 5-teI, a vidéki rendes tagok száma 1 gyei. 1886. január 1 ón van a körnek 43 helybeli, — 26 vidéki — tehát 69 rendes ós 5 havi. összesen 74 tagja. Járatott a választmáuy az olvasókör részére 3 magyar, 1 német politikai, 1 gazdasági, tehát 5 napilapot, egy magyart és egy németet az „esti kia dás" külön küldésével, 1 szépirodalmi egy helyi érdekű, ós 1 élczlapot, öszszesen 8 lapot. Ezenkívül rendelkezésére állott a köri tagoknak a könyvtár mely 49 mű 89 kötettel gyarapodott, s most 310 mű 568 kötetből áll ; továbbá 2 tekeasztal, s különféle játéknemekhez való eszközök. A könyvtár gyarapodását egy Finitzer Fülöp által e czélra rendezett tánczmulatság eredményének lehet köszönni. Nem mondhatni ugyan, hogy a köuyvtárt a köri tagok nagyobb része kívánt mértékben használná, amennyiben csak 26 tag tehát 9-czel kevesebb, mint 1884-ben vette igénybe, de azok kik a könyvtárhoz fordultok szellemi frissítőkért, annál nagyobb forgalmat idéztek elő. Ugyanis a 26 tag a letolyt évben 724 kötetet vett ki olvasás czóljából 30 kötettel többet, mint 1884-ben 35 kör tag. Közópszámitással esik a használt 724 kötetből a 26 olvasó mindegyikére 17*8 kötet az ezelőtti évhez képest 7—8 kötettel több; az összes köri tagok mindegyikére 10*3 kötet — a megelőző évhez képest 0*3 kötettel több. A könyvtár gyarapodása ós forgalma tehát legalább is kielégítő. Nem mondhatjuk ezt anyagi helyzetűnkről. A választmány kénytelen bevallani, hogy ámbár az előirányzottnál 9 ft. 5 krral több folyt be, mégis, mivel a tánczmulatságból származó jövedelem a rendezők által meghatározott czélra — a könyvtár javára volt fordítandó, s mivel a kör az előirányzatban tagdijaknál 2 ft 25 krral, hátraléknál 33 írttal, játókpénznél 28 frt 18 krral, összesen 63 ft 43 krral csalódott: lehetetlenné vált az új tekeaszralra nagyiéi kűleg adott kamatnálküli kölcsönből az előirányzott 70 ftot törleszteni. Ezen tartozás nagy súlylyal nehezedik vállainkra. És annál is inkább, minthogy becsületbeli kötelességünk az olvasókörrel éreztetett áldozatkészséggel viszsza nem élni, hanem hálánkkal együtt tartozásunkat leróni : okvetlenül kell módot találnunk arra, hogy ebbeli határozott akaratunkat czólhoz juttathassuk. A választmány működése a szükségséghez képest tartott 5 gyűlésen nyilvánul. E gyűlések tárgyai a róluk felvett jegyzőkönyvekben 47 pontba foglalvák, melyek közül nevezetesebbek: a költségelőirányzat, számadás megvizsgálása közgyűlési tárgysorozat megállapítása, törzskönyv aláíratása, lapok elárusitása. Hanusch János elhunyt köri tag temetésén vtló részvétel, a kártya játékdijának emelése, a kör tulajdonát képező vöröskereszt-sorsjegy számainak újból való bejegyzése tagok felvétele és törlésére vonatkozó határozatok. A levelezést feltüntető jegyzői iktató deczember 30-án 110 számmal záródott. Ha mindezekhez hozzá teszem még, miszerint a kör helyiségének látogatása, a köri tagok soha meg nem zavart jó egyetértése, a kölcsönös tisztelet, becsülés, baráti viszony, a lapok keresettsége, a fesztelen de illemes társalgás, a megengedett s szórakozást nyújtó játóknemek ujabbi felkarolása alig enged kivánni valót: úgy a lehevébe. — Mért mosolyog a leány ? — — Sejti talán, hogy neki nincs pénze s mégis fizetői kötelezettséget vállalt egy idegen nó'ért? — S ezen leányhoz akart o bizalommal lenni ? Nem, soha ! Pedig haszontalannak bizonyult ez okoskodás ; mi is maradhatott helyzetében hátra, mint bele harapni a savanyú almába. Megkísértette ugyan előzetes tervét kivinni, de bátorsága cserben hagyta. — „Most, midőn a csalások minden kigondolható alakban képezik a napi események sorrendjét, nem tarthatnak-e téged is csalónak ? Egész napon a czukrászboltban tartózkodói, pusztítást mivelsz chocoládban, bélesben, kezeskedel másokért, kik tárczájukat elfeledik s utoljára magad sem fizetsz. Mind ez ép' oly gyanús, amily igaz — sohajtá Kari barátom nagy keserűségében. De mindennek van vége s ennek is végét kell vetni! gondola szórakozottságában, s megragadva a legközelebb keze ügyébe eső kalapot a fizető asztalhoz ment. Kisasszony, ime kalapom! őrizze meg, mig kocsin haza hajtatok s visszatérendek tartozásomat kifizetni. A kisasszony maga is zavarba jön, nem akarja elfogadni, visszautasitni pedig nincs ideje, mert egy úr belőlrűl Kari után rohan s kiszakítva kezéből a kalapot, nem épen udvariasan förmed rá : Hallja az ur, ez az én kalapom s többre nem méltatva ott hagyja szegény barátomat a faképnél, kivel most már csakugyan felfordult a világ; bocsánatot hebegve tántorog vissza az olvasóba s önmaga iránti haraggal eltelve egy karszékre ereszkedik, honnan azonban hatalmas ropogás riasztja fel. Az előbbi ur bőszülten iramodik neki, felkapott a székről egy összezúzott tárgyat s oda tartva a Kari orra alá, reá rival: A mennykő üssön az urba ! Az imént elakarta zálogosítani kalapomat, most meg ehol ni! mivé tette ? — meglapította mint a palacsintát. Fizesse meg azonnal kalapomat, vagy a boloudok házába vitetem. — Nem a kalapomat, hanem önt. Néha a szerencsétlenség, vagy nagy események adják vissza az emberuek lélekjelenlétét. Kari barátomba is visszaszállt a lélek. Igaza van uram ! monda, tartozom kárát megtéríteni. Szíveskedjék vélem lakásomra kecsizni, hol letoszera önnek a kívánt összeget; azonban fizesse előbb itteni tartozásomat. • - A tartozását kifizetni ? — Fiatal ember, maga csakugyan félrebeszél! Nem, uraim ! még részeg sem vagyok. Engedjék meg, hogy leüljek — mert nagyon izgatott vagyok — elbeszélem önöknek esetemet. Kari beszélt, a társaság kaczagott — szent lett a béke! A dühös ur elállott kártérítési igényétől — zúzott kalapját ugy, j ahogy, kiegyengette s fejére nyomta. Igy la! akár helyre van állítva s most nyújtsa kezét barátéin, mi' sem történt köztünk. — Igyunk együtt egy pohár apetitoriumot! Mindenesetre — kezdé az öreg ur ismét — furcsa helyzetben volt barátocskám, de ebbel kifolyólag kötött israerettsége még, meghálálhatja magát. Mondja csak — esi-j nos legalább a hölgyecske ? — Azt hiszem, szép volt! felele Kari. — Nos hát, még kárpótlást találhat. Ki tudja mit nye»* vele ? Kívánok jó sikert ! — No, még egy pohárral öcsémuram! — Aztán kivele, mondja meg csak hölgye nevét. No nem áruljuk el. — Sajnálom uraim, hogy nem szolgálhatok vele; mindenre inkább gondoltam, minthogy eszembe tarthattam volna nevét, bár megnevezte magát — várjurk csak urak, ugy látom, egy hordár kérdezősködik utánam, talán tőle hoz valamit ? Igen ! A hordár — kit a kisasszony hazamenet magával hívott, hogy tartozását azonnal megküldhesse — egy levélkét hozott, melyben egy bankjegyen kívül a küldő névjegye találtatott — láttára meglepetve kiáltott fel az öreg ur : Ördögadta! hisz ez leányom ! Az meglehet uram, nem volt szerencsém kedves leányát ismerni, mit annál inkább sajnálok, mivel talán felháborodásomban viseltem magam iráuyában kellő Hiedelemmel. — Rögtön jóvá teheti hibáját kedves öcsém. — De akarem, hogy leányom megköszönje szolgálatát! Hordár fiakkert! — Haza hajtatunk. Velem kell jönnie! Rendelkezésére állok, volt a válasz. Az öreg ur fizetett. A kocsi elő állott, el is haUott és egy csinos, nagy ház előtt állott meg ismét. A kiszállásnál Kari uj ismerőse nem mulasztotta el hangoztatni. íme, ez a mi házunk, illetve leányomé, melyet hozományul ígértem neki. Az én barátom, maga is házigazda, sza-i kértőleg tekint körül : Nagyon csinos — szép telek — De ime, a kisasszonyt látom elénk jönni — kérem, mutasson be, nevem. . . — Felesleges! Találkoztak már. Leányom ! Itt hozom N. urat, ki azért jön, hogy megkérjen. — Igen, nagysára! Azért jöttem, hogy megkérjem. . . A czukrászboltban illetlen magara viseleteért — akarta raég hozzá tenni Kari, de a zavarba jött kisasszony közbe vágott: Uram ! részemről boldoggá tesz, de mit mónd hozzá a mama ? — Én gyermekeim, világért sem akarok akarok akadály lenni szivetek ügyében — sietett az idejekorán érkezett mama kijelenteni. N urat gyermeksége óta ismerem, sok szépet hallottam felőle s csak örömömre szolgálna őt vömnek látni. Tableaux. Szükségtelen a többit elbeszélnem, csupán megemlítem még, mint jutottam ezen titok birtokába. A napokban látogatást tevék az nj párnál. A menyecskét egyedül találtam. Barátomat bevárandó, neje megisraerkedésük történetével szórakoztatott, mit én elég szerénytelen voltam itt szellőztetni, sőt mit Ő nem mondott, magam egészítettem ki — miért is kérem kedves olvasóimat, ha esetleg Kari barátommal találkoznának, meg ne súgják neki, bogy tőlem hallották.