Esztergom és Vidéke, 1886

1886-12-25 / 103.szám

MF.n.lELENIK HF.TENKINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. KI.OI'T/UTIÍHI Ali egész ovfe .... 0 Irt — Kr. fél évro 8 frt -- kr. negyedév re ' frt f >0 kr. Egy s/ám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, . hová a lap nzidleini részét illető közlemények küldendők. KIADÓmVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt köz­lemények, elölizetési pénzek és reelamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS JIJRWOTESKK : l szótól I00 szóig — frt 75 kr. 100 —200-ig . 1 frt 50 kr. 200-300-ig . 2 frt 25 kr. Bólyegdij 30 kr. MAGAN-H.JFDETNSKK megállapodás szerint Jegjn tányosabban közöltetnek. NYJLTTKR sora 20 kr. T. Olvasóinkhoz. Az Esztergom és Vidéke kilenczedik, í évfolyamát kezdi meg. Nem minden-1 napi hirlapirodalmi esemény ez egy j olyan városban, bol a legtöbb előd alig bírta ki tovább egy-két évnél. Örömmel folytatjuk tovább a kö­zönség támogatására alapított vállalatot. Czélunk és programmunk ugyanaz marad, ami eddigelé közdelmeinket ve­zette : városunk és vidékünk érdekei­nek művelése. A közélet minden fon'osabb esemé­nyének följegyzésére, jellemzésére és bírálatára első rendű erők és források állanak rendelkezésünkre. Nem szítunk kasztszellemet, sőt in­kább a társadalmi élet barmoniáját keressük a különféle, de azért nem elütően különböző társadalmi factorok egyesítése által. Gyors, bű és választékos tudósítá­sokat adunk a mindennapi események­ről s épen azért az uj donsági rovatra még nagyobb figyelmet fogunk fordí­tani. Tárczáinkbau magasabb irodalmi szinvonalú közleményeket adunk ki s vezérczikkeink mindig a közéletből fognak eredni. A kilenczedik év elején tehát tisz­telettel kérjük olvasóink rokonszenvé­nek megújítását. Hetenként kétszer megjelenő lapunk előfizető ára : Egész évre ... 6 frt — kr. Félévre 3 frt — kr. Negyedévre ... I frt 50 kr. A SZERKESZTŐSÉG. A Megváltó születésnapja. A keresztény világ nagy ünnepet ünnepel : a megváltó születésnapját. A kegyelet, a hit és a remény e gyúpontjának : a karácsonynak sugár­vetései is vannak, melyeknek szét­áradó fénye minden nemzet, minden ország fölött világit. Az egyes csak paránya az egésznek; egy nemzet csak része az emberiségnek és ha a világegyetemnek megváltóra volt szük­sége, tünő és támadó nemzetek, ha ladó és hanyatló népek szintén várják vagy ünneplik a saját megváltójukat. Az, aki az emberiséget képes vala bűneitől, nyomasztó helyzetéből, er­kölcsi tespedéséből kiemelni: az a megváltó a nagy mindenség megvál­tója. Áldott legyen, hogy született, áldott legyen, hogy meghalt érünk és imádva borulunk le oltára előtt, s lelkünk mélyéből dicsőitjük nevét. De mikor szivünk hálára fakadó ér­zelmeivel felemelkedik és elmerengő emlékezet szárnyán a csillagok régióiba, a végtelenség nagy birodalmába, mi­kor az ajk fohásza nyílik annak nagy­sága előtt aki értünk született, hogy érettünk is megfeszíttessék, ne jussa­nak-e eszünkbe önkénytelenül azok is, akik csak értünk születtek, csak éret­tünk haltak meg s csak érettünk szen­vedtenek ! Mert a magyar nemzetnek is voltak megváltói ! Ki tehet róla, hogy minden támadó Messiásunkat megköveztek, megtámad­tak a farizeusok és az írástudatlanak; ha elárulták s eladták a Judások. Ha megfeszítették a Pilátusok ! Ki tehet róla, ha megváltóknak közös sorsuk a vértanúság! Ki tehet róla, ha soha­sem az az igazság, ami a jog, s a jog is kénytelen a durva erő előtt meg­hátrálni ? Ki tehet róla, ha Hunyadi László, Zrínyi Péter, Wesselényi, Rá­kóczy és Kossutb sorsa, is ugyanaz ! Ki tehet róla, ha egy eszmén a vég­zet átka nyugszik? Ki tehet róla, hogy ott ahol a megváltó támad, utána nő a »feszítsd meg«-ek ordító serege ? S ki tehet róla, hogy a meg­váltók csak az igazság fegyverét vil­logtathatják, amely csak akkor győz, amidőn a nyers erő már megfeszité az eszmék bajnokát. Ki tehet arról, hogy joga vau annak, akinek ereje I van ? Ki tehet mind erről ? Fussuk át nemzeiünk történelmé­nek lapjait s megtaláljuk a kérdésre a feleletet. Megtaláljuk ott a sötét lapok gyászos regéit: családi gyülöl­ségekről, az érdekhaj hászat szította pártviszályokról, a lovagiasság gyön­geségéről, s a gyöngeség lovagiatlan­ságáról; a haza sorsát fitymáló közöny­ről, az cgyenetlenkerlésről, a tótlen tcspedésről, az összetartásról, s a tettre készségről akkor, amikor tenni nem lehet, na­Oh nagyon szomorú regék ezek! Szomorúak azért, merr, megczáfolhat­lan valóságot tartalmaznak s mer gyon-nagyon sokat jelentenek. Az emberiség megváltójának szüle­tése ünnepén emlékezzünk meg a ma­gyar nemzet megváltóiról is. S mig örömrepesve zengi ajkunk » Dicsőség menyben az Istennek!« — fogadjuk meg, hogy azt a szabadságot, jog­egyenlőséget, testvériséget, amelyet a magyar nemzet számára, a magyar nemzet megváltói kivívtak, azt az ön állóságot, függetlenséget, alkotmányos ságot, melyet vérükkel megpecsételtek, azt a szellemt haladást, műveltséget, s felvilágozást, amelyre lángeszük oklatása, útbaigazítása képessé tőn : megvédjük, megtartjuk, s tovább fej­lesztjük. Az emberiség Megváltójának szüle­tésnapján Ígérjük meg, hogy ott, ahol a magyar társadalomról, a magyar ál­lamról van szó, nem ösmerünk sem­miféle érdeket; ígérjük meg, hogy a nemzetünk létét fenyegető vész pilla­Inatában nem lesz közöttünk visszavo­nás ; Ígérjük meg, hogy megadva az Istennek ami az Istené s a királynak ami a királyé, hazánk ujabb ezred­évét biztosítandó, hű apostolai leszünk nemzetünk megváltóinak, ép úgy mint az emberiség Megváltójának ! E fogadást beváltva, az Ígéretet megtartva »béke leszen e földön az emberek között!« Hallelujah ! Úgy legyen ! Az „Ésitergom ésVidókB" tárcája. KARÁCSONY­Egy titkos kin emészti szivem. Néven nevezhetetlen éjsötét... Nincs arra ir. Szent köny vek szent igéi El nem mul sztják, s a fakó betűkből is Miként ha láthatatlan szellemárnyak Szállnának s gyötört fiilembe Súgnak, susognak egyre, folyton, Csodás kérdéseket, minőkre Nincs válasz; ám viszhangjuk itt marad A szívben agyban s dúlja gyötri őket: Miért a lót, hol van a vég a kezdet? Van-e őrök rend? S van-e elmúlás? Vagy minden átmenet csak itten, S a lét csak egy rövidke felvonás. : Ott abban a monstre tra<iődiában, Amelynek czime: örökkévalóság?! Felelj reá te ódon biblia! Susogjatok ti holt faágak! Szólj végtelen fehérlő szemfödél! Örök fényű hold, csillagok, nagy ég te ! Ti holtak lenn a sirban, pyramisok Csendes lakói: porló múmiák! Csak csend... csak csend. Nincs semmi válasz... Hallgat a holt. A csillagok lobognak, fuj a szél. Tört ág recseg .. de hallga... hallga! Távolról mintha szó hallatszanék. A lé,ien által rengve-ringva Csengő harangszó ujjongó danája. Száll, száll ós mintha tisztán érthetően Kiáltaná : „Üdv a világnak ! Megszületett Krisztus urunk!" Igen igen sugár hatott az éjbe Kicsiny harang, én értem igédet, S megtisztult szívvel, hálatelten Térdemre hullok én is ós kiáltom: „Hozsánna néked Emberisten! Szent Megváltó ! hozsánna! KEMPELEN FARKAS. AZ ISI EMLÉKEI. ív Szent István Társulat. A Tár­sulat elnökének sima fehér bőrbe kötött albummal hódolt. A sarok díszítések kék zománczú szögekkel vannak megerősítve. Az album felét a primás zománczos czi­mere foglalja el. Belül az első fehér at­lasz lapon az aranymise dátuma. A már­tott vastag papíron nyomott kónyv a prí­másnak a társulat nagygyűlésein mondott megnyitó beszédeit tartalmazza. A köte­tet az Atheneum állította ki igen takaro­san. A 94 lapra terjedő album könyvben 14 elnöki beszéd van. Ezt adta ki, s aján­lotta fel a Sz. I. T. az aranymise alkal­mából. Szent László társulat. Fehér bőrbe kötött album kék zománczos sarok­diszitéssel. Közepén domború ezüst paj­zson a következő felirat: »A Szt. László társulat. 1886.« A kék piros kalligrapbiá­val irt üdvözletet aláírja: Markus Gyula egyl. alelnök, Balogh Sándor világi alel­nök Schlauch Lőrincz püspök elnök Wo­lafka Nándor titkár. A v á c z i dioecesis üdvözlete. Latin vers. Kezdődik két soros kronostikonnal s folytatódik distichonokkal. Fehér atlasz, arany nyomású kerettel. De a magános emberektől érkezett emléktárgyak is hatalmas sorozatot képez­nek. Igy mindjárt: Barna Ignácz. Horáczius szeren­csés magyar fordítója Dr. Barna Ignácz megküldötte diszkötésben a legnagyobb római költő ódáit. A kisérő levélben »volt hittanitója iránt való háláját« rója le. Bogi sich dicshymnusa. Szövegét és dallamát irta Bogisich. Piros selyembe van kötve. D a n k ó könyve. 63 pergamen lapra nyomott könyv. Holzhausen nyomása, la­tin szöveggel. Piros bőrbe van kötve. Benne van a bazilikái kupola, a menye­zet diszités átmetszete a Simor-formalium szines illustrácziója s a primás pompás rézmetszete TJngertől. Végül Schlussvig­nettenek : Lippert gyűrűje. A remek kiál­lítású kónyv a herczegprimás egyházmű­vészeti alkotásait s érdemeit sorolja fel. Mintaszerű emlékkönyv. Typographiája páratlan. A főapát albuma. Sötétpiros bársony album, aranyba vert sarok díszekkel köze­pén vert kereszt alakú dombor diszités. A feliratot egy szines lap kezdi. A sz. bene­dekrend összes tagjai nevében . Vaszary Kolos főapát irta alá. . Jeruzsálemi bor. Winter Ágos­ton a primási jubileum alkalmára a szent földön termett bort küldölt. Jubiláris prímások. Ilyen czim alatt Venczell Antal a budapesti központi papnevelő igazgatója egy diszmüvet ada­tott ki a Franklin társulatnál. A vastag, sötét barna kartonokon szines, érczfé­nyű nyomással következnek egymásután a jubiláros prímások, a kike^ Venczell a kö­vetkező sorrendben tárgyal: Astrik, Ró­jhert, Lodomér, Telegdi Csanád, Demeter, Kanizsai János, Széehy Dénes, Vitéz Já­nos, Bakocz Tamás, Várday Pál, Oláh Miklós Lippay György, Szelepcsényi György, Széchenyi György, Kollonits Li­pót, Keresztély Ágost, gróf Eszterházy Imre, gróf Batthiányi József, Kopácsy József, Scitovszky János és huszonegye­diknek Simor János. Jubileum Marsc h.» Esztergomi termék. Szerezte s hódolata jeléül benyúj­totta Persinakatonai karmester. . L i e t z e n Majer Sándor művész családja Münchenből egy babérkoszorúba foglalt s olaj festékkel . futtatott és színe­M a számunkhoz «• í a f i i ». • i i A i - ^ van csatolva. X

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom