Esztergom és Vidéke, 1886

1886-11-11 / 90.szám

KSZTKUtíOM VJII. ÉVFOLYAM 90. SZA\Í. CSÜTÖRTÖK. 1886. NOVEMBER 11. MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉSCSÜTÖRTÖKÖN. V\\A)V\7A<)'Vm\ Ált : egész évre, .... 0 frt — kr. fél évre • • 3 frt — kr. negyedévre 1 Ű*t Kr. Etjy s^ám ára J7^juj Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENTANN A-UTCZA 317. SZÁM, hová a lap szellemi részét illotő közlemények küldendők. KIADÓHÍVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, tóvá a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, olíilizufési pénzek és reelamálások intézendök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : 1 szólói 100 szóig — frt 75 kr. 100-200-ig .' 1 frt 50 kr. 200-300-ig . 2 frt 25 kr. Bélyegdij 80 kr. MAGAN-HJ Ii I) ET É SE K megállapodás szerint Jegjutányosabban közöltetnek. NYILTTER sora *0 kr. POLGÁRTÁRSAK!" Esztergom, nov. 11. A városi szollenibon van valami köztársasági. Megoszlik a munka és a dicsőség a polgárok között, s alig tud kiemelkedni amindennapi ember egy fejnyire is. És van a városi szellemben bizonyos önállóság, bizonyos függetlenség, niely a régi szép megyei életből már tökéletesen kihalt. Városoké a jövő, a kultúra, a virágzás; a megye már nem egyéb paragraphusok raktáránál, a honnan a falukat cs mezővároskákat boldogítják. Édes lestvéreink : a jó szent-tamásiak vízivárosiak, és szentgyörgymezeiek is beláthatnák azt, hogy valódi polgári szellem, polgári függetlenség csakis városi keretben fejlődhetik ki. Már az 3lső magyar századokban is a városok teremtetlek a polgári rendet. A megyei levegő földesuraknak és nagy birtokosoknak való. A gentry a városban csak jazarolni szokott vagy végső menedékül valami szerény hivatalt keresni. Minden századnak más karaktere van. V középkorban fellegvárakban imponálak egymásnak a magyar kis királyok, :ésőbb fényes kastélyokkal. Most már obbau imponál egy virágzó gyár, mint gy hatalmas parkos ősi kastély. Nagylirtokosaink nagy gyárosok lesznek, s ényes kastélyaik mellé fabri kákát pitének. A ki nem alkalmazkodik a század zelleméhez, azt a század is cserben agyja s csinál belőle skartba való nachronismust, a ki csak volt, de Dhase lesz. A föllendült magyar iparnak milyen bölcsőt biztosit a megye ? Hát vau a a mi édes testvérvárosainknak iparszövetsége, iparhatósága, ipariskolája ? Az a sok száz jóravaló kisiparos valóságos falusi gyámol talanságbau keresi mindennapi kenyerét, s közelebb áll a földhöz ragadt paraszthoz, vagy örökre kezdő mesterlegényhez, mint az önálló a független iparoshoz, a ki mai napság már olyan nevezetes factor a nemzeti közéletben, mint akár a fiskális, vagy az orvos. Nem kívánunk napjainkban csodákat csak jóravaló munkát. A városi köztársasági szellem feje a polgármester, a polgári szellem főképviselőjeként tegyen meg mindent polgártársai javára, s hasson oda, hogy szenttamási, vízivárosi és szentgyörgymezei lakótársaink »polgártársainkká« legyenek. Soha kedvezőbb viszonyok nem állottak előttünk mint most. Mienk a primás drága rokonszenve ; van egy polgármesterünk, a ki Esztergom ősi nimbuszát nem hagyja teljesen elkallódni s van legalább száz olyan polgártársunk, a ki a polgárosodás érdekeiért még a legnagyobb küzdelmektől sem riad vissza. Fogjunk hát hozzá ! Esztergom állategészség-ügye. II. Esztergom megyében Esztergom sz. kir. városban dögtér van, de körülárkolva és kerítve nincsen. Az esztergomi járás 25 községe közül alkalmas helyen kijelölt és természet adta korláttal körül vett dögtér KeszKicsind Kőhidgyarinath, Nana, Kernend, Kisujfalu, Magyar- és NémetSzölgyén, Köböikuth, Knral, Farnád, Sárkány, Gryiva, és Karva községekben. Az 1874. XX. t. cz. az utasítással együtt meg van, de az 1859. évi állatjárvány szabály rendelet nincsen meg az eszlergomi járásban NyergesÚjfalu, Bajóth, Piszke, Süttő, Táth, Nagy-Sáp, Csolnok, Szenttamás és vizi város, a párkányi járásban Bátorkesz, Nagy- és Kis-Bény, Kéry és Ebed községekben. tölezöu van, kijelölt dögtér van, de körülárkolvanincsen Pi I is-Maróth, Nyerges-Ujfalu és Nagy-Sápon, a többi községekben dögtér nincsen, itt azonban megjegyzem, hogy Víziváros és Szenttamás községek az esztergomi dögteret használják. A párkányi járás 36 községe közül kijelölt dögtér van, de körülárkolva és kerítve nincsen Párkány, Ebed és Bátorkesz községben, a többi községekben kijelölt dögtér nincsen. 11-szer. A hasznos házi állatok közt előfordult megbetegűlési vagy elhullási esetekről Esztergom és Komárommegyék alispánjai több ízben, Komárom sz. kir. város főkapitánya minden egyes esetben tatai járás szolgabirája egyetlen egy esetben sem, gesztesi járás szolgabirája minden egyes esetben, udvardi járás szolgabirója nem minden, de számos esetben, Csallóköz járás ezolgabirója szinte több esetben értesített. Esztergom megye Párkáuy és Esztergom járás szolgabirái, valamint Esztergom sz. kir. város polgármestere egy esetben sem értesített. Esztergom megyében egyedül a doroghi- és leányvári közjegyzőségi irodában. Az 1874. XX. t. cz. és annak végrehajtása tárgyában kiadott utasítást, továbbá az 1859. ávi állatjárvány szabály rendeletet nem találtam Esztergom megye 29 községi irodában, és pedig az esztergomi járásban Pilis-Maróth, Szentlélek, Kesztölcz, Csév, Tokod, Mogyorús, Lábatlan, Sárisáp, Dágh, Uny, Kirva, Epöl és Szentgyörgy mező, a párkányi járásban Párkány, Muzsla, Az 1874. XX. t. cz. igen, de a végrehajtási utasítás és az 1859. évi álla:járvány szabály rendelet nincsen meg az esztergomi járásban Tokodon, a párkányi járásban Bucs, Dnnamocs, Béla, Libád, és Nagy-Öl ved községekben. Az 1874. XX. t. cz. és az 1859. évi állaijárvány rendelet igen, de a végrehajtási utasítás hiányzik Dömös és Bajna községekben. Kerületembeu az országos barom vásárok tartására jogosult 23 község közül gyanús vagy ragály beteg állatok számára, ha olyan a vásár lefolyása alatt találtatnék kellő helyiségről ez ideg csak is Komárom sz. kir. városa gondoskodott, amenyibeu a város polgármestere a várostói egy félreeső alkalmas helyen 6 darab gyanús vagy ragály beteg ló vagy szarvasmarha számára egy egészen uj istállót épitetett s azt kellőleg fölszereltette. Hivatalos körutazásaim alkalmával tapasztaltam, hogy az állatok elhullása után, a hulla lebőrözést (nyú^EsílírgoaisWkfl" tárcája. EREDETI REGÉNY. íz Eszt. és Vid. számára irta: Munkácsi Kálmán (23-ik folytatás és vége.) Midőn a kétségbeesés mélységének szén állottam te ragadtál el onnan. Őranralom voltál, aki kimentettél a végveélyből! De ma megint az örvény szélén Lok. S újra csak te ragadhatsz el onnan. ;ólj kérlek, akarod-e ezt megtenni az bal, hogy megmaradsz őraugyalomnak ész életemre ? És a jó, nemeslelkü leány t válaszolta... Kóbert elhallgatott, mialatt hangja úgy ízketett, hogy alig volt érthető. Gyorsan szaggatottan vett lélegzetet, szemei lá3 fényben égtek s arcza még halváabbá vált, midőn folytatta szavait: — Hanem a befejezés már nem engest illet: Azt ön fogja megadni nekem, BS Lilikem! Feleljen kérem a feltett rdésre, úgy ahogy szive sugallja. De Lili nem volt képes válaszolni. Menl előbbre haladt Róbert beszédében, anl nagyobb gyengeség és zsibbadtság íta-el. Úgy. érezte mintha az egész vireá akarna szakadni. Behunyta szemeit, kezeit szivéhez szorította s csak anynyit erezett, hogy könnyek gördülnek végig aiczán. De Róbert egyre sürgette: — Feleljen kérem ! Végre ís tehát felnyitotta ajkait s halkan, alig érthetőleg suttogta: — Igen... Hogy mi történt azután vele, azt már nem tudta. Meg látta Róbert örömtől felcsillogó szemeit, diadalittas arczát s azután aléltan hajtotta le fejét a szék karjára. Ennyi boldogság nagyon is sok volt örömtől elszokott szivének. Mikor újra magához tért, Róbert karjaiban nyugodott, feje az ő vállára volt hajtva s szemei aző szemeibe néztek. Most a veranda ajtajában egyszerre valami világosság támadt. Borbála néni alakja jelent meg ott, amint kezében a kis kerti lámpást tartotta. Mikor megpillantotta őket, hirtelen megállapodott, kezeit szemei fölé tartotta, mintha nem akarna hinni nekik s a fiatalok csak akkor tértek magukhoz önfeledt mélázásokból, mely érzékeiket egészen elbábitotta, midőn hatok megett a néni jóságos hangján megszólalt: — Nos hát ennyire vagyunk! Ti ugyancsak szép összeesküvést szőttetek hátam megett! No de ne gondoljátok ám, hogy azért mert pápaszemet hordok, vak voltam. Láttam én, tudtam én jól mindent, hanem el nem árultam felfedezésemet, sőt nem is haragudtam érette. Nem — folytatta megindult hangon, szivemből örültem rajta. Legrégibb óhajtásom teljesülését láttam abban s épp ezért örvendve kívánom, hogy legyetek boldogok édes gyermekeim! Laczi éppen ama pillanatban rohant fel a veranda lépcsőin, midőn a néni megölelte és megcsókolta Lilit és Róbertet. A kis fiú bár nem tudta, miért történik ez, de látta, hogy valämenyinek ragyog az arcza az örömtől és boldogságtól, odaszökött hozzájuk, majd az egyik, majd a másik nyakába borult s versenyt tapsolt, nevetett, ujongott velők. * A fehérfalu, cserépfedeles kis falusi ház ablakai újra nyitva voltak. A búcsúzó napsugarak kíváncsian bújtak be a zöld redők között s élénken megvilágították a kis szoba bensejét. Ide s oda repdestek benne, de csakhamar egészen otthonosan érezték ott magukat hisz minden a régi, minden oly ismerős volt odabenn. A fekete bőrkarszék, a zöld virágú selyem bútorzat, a fehér csipkefüggönyök, a faragványos ódon pohárszék, a zenélő óra, egyszóval minden, minden. Azaz mégsem minden, mert valami új is volt a szobában. A szoba közepén karcsú, nyúlánk fiatal nő állott útiköpenyben, kalappal fején s fátyollal arczán csinos fiatal férfiú karjára támaszkodva. Ezeket még sohasem látták itt. Legalább igy okoskodtak a kis napsugarak, hanem csalódtak sejtelmökben.Mert mindkét alak régi jó ismerősük volt, csakhogy sok idő múlt el azóta, hogy utószor látták őket. Azalatt a rövid ruhás kis leányból boldog fiatal asszonyka lett, mig az iskolás fiúból daliás férfiú szintén boldog férj. Most is átölelve tartották egymást s már hosszú idő óta némán, boldogan pihent egymáson tekintetük egy hang, egy szó nélkül. Végre mégis a nő szólalt meg elébb. Szava remegett az elfojtott könyektől s mégis a túláradó boldogság csengése volt rajta észrevehető, midőn megindultan rebegte : — Oh édes Róbert, mily végetlenül jó is vagy te irányomban! A férfiú elmosolyodott s gyengéd .. csókot nyomott neje fehér homlokára. — Nos hát, meg vagy elégedve a hévnapi meglepetéssel édes Lilikém ? kérdezte boldog enyelgéssel. Hát tudod már hol. vagyunk? Talán bizony a te régi otthonodban. S most még inkább otthonodnak mondhatod azt, mint akkor, mert- most már egészen a tied az. Még pedig nem a