Esztergom és Vidéke, 1886

1886-08-26 / 68.szám

leszakadó liidjával s fuldokló vagy esze­veszetten menekülő törökökkel. Sohase felejti el a párkányi csata képét, aki ezt a mesés becsű gobelint jól meg­nézi. De van itt még Esztergom történe­téhez több érdekes adalék is. Például I. Lipót király által Bécfben 1687-ik évi május 18-áu kelt s Bottyán János ezeres kapitány számára kiadott ezimerlevél, mely a vitéz harezos Buda felszabadító ostrománál szerzett érde­meiért régi nemességét megújítja. Ilyen becses reliquia azután Eszter­házy György szamandriai cz. püspök arczképe. A főpap a párkányi csatában halt meg hazájáért. Ilyen azután Keresztély Ágost szász választó fejedelem olajba festett arcz­képe. A kiváló férfin Buda ostrománál tiszt volt; 1695-ben már győri püspök majd kardinális s végre Magyarország prímása. Ott látható azután a legöregebb kort megért esztergomi érsek, a százhárom esztendős Széchenyi György festett arcz­képében. Vajha lemásoltatná mindezeket 0 Eininentiája a Simor-muzeum számára! De van azonkívül a történelmi tár­lalon még akárhány Esztergom törté­netére fontos vonatkozással birő adat, melyet az éríolmes szemek rögtön észre is vesznek. A kéziratok között kétségkívül leg­nagyobb becsűek Lotl ar ng : ai Károly sajátkezüieg irt franczia ostrom-naplói. Hogy mily nagy érdemei voltak Lo ha­ringiai Károlynak, azt a kiállitás képei is elmondják. Nem kevesebb mint nyolcz változatban van ott az arczképe. De az arczképek közül nagy figyelemre méltók­egyebek is. Igy például XI. Incze pápa (Odescalchi) a ki nagyszerű pénzáldo­zat: al j.'Tiilt Buda felszabadításához, Li­pót ki:á'y, Mohamed császár, Eerbers: ein Hohenlohe, Mercy Bajor Miksa, Mon e­cuccoü, Pálffyak, Stahremberg, félszemű Thiingen, Csonka bég stb. Arra azonban igen kérem szép olvasó nőimet, hogy ne i.ézzék meg a IV. terem 608-ik számát, mert az Széchi Máriát, a bájos murányi Vénuszt ábrá­zolja, kiről Gyöngyösitől Dóczyig oly sok szépet irtak a magyar költők Áb­rázolja pedig rettentően. Világraszóló kel leméi teljesen tönkre vannak má­zó 1 va. De hát az ilyen illusio-fogyafkozás nem kövétkezhetik be azoknál, a kik jártasak a kor történetében s ugy is­foglalkozva, midőn végre Róbert inegszól­lalt. — Ma adta át a plébános ur édes anyja végakaratát, melyet vele utolsó napjaiban számomra leíratott. Talán tudja is már, hogy ebben engemet kért fel gyermekei gyámjának s én természetesen nagy öröm­mel vállalom el e kötelezettséget. S hogy nővéremnek óhajtását, melyet ez Írásban kifejezett, teljesíthessem, már holnap visz­szatérek a fővárosba. Lili önkénytelenül is összerezzent Ró­bert szavaira s bizonytalanul csengő han­gon kérdezte: — Már holnap? — Igen, édes hngom — válaszolt Ró­ber komolyan. — Mert Anna azt kívánta, hogy önöket a fővárosba vigyem fel. ős­teleket mielébb el kell bagyniok. Lili fájdalmasan felsóhajtott. — Elhagyjam szülőföldemet? Ahol anyja nyugszik? Ezt susogtaskezével elrejtve ar­czát # — Édes anyja kívánja így — felelt Róbert megindultan szemlélve huga meg­illetődését — S higyje meg, hogy én sem tanácsolhatok ennél okosabbat. Mert ha itt maradna, nem tudná legyőzni fájdal­mát, sőt egyre jobban belemerülne abba. Hogyan is bírhatná, mikor itt minden tárgy, minden apróság a megholtra emlé­ezteti, minden tett, minden lépés csak őt merik az akkori kiválóságokat akár a maiak at­A cbalcedonnal, karneollal, chryso­litntal, smaragddal s főleg türkiszekkel díszített ruhák és kardi okok, nyergek s egyéb ruhaszerek nagy hatást kelte­nek különösen a hölgyek előtt. Szóval a kiállitás nagyon tartalmas és tanulságos. Arra azonban nem mulasztom el fel­hívni a látogatók figyelmét, hogy a kétszáz esztendő előtti magyar történet adatait frissítsék föl egy kicsit emlé­kezetükben Horváth vagy Szalay által, különben teljesen közönyösen szórakoznak végig a termeken, mert a történeti tár­gyak és régiségek olyan ismeretlenek és idegenek lesznek előttük, hogy semmi maradandóbb bnuyomást nem fognak visszahagyni emlékezetkökben. Ezt tapasztaltam legalább harmadik látogatásom után néhány vidéki isme­rőseimnél, a kik boszankodva nyilat­koztak az ócska tárgyak unalmasságai­ról. Pedig nem a történelmi kiállításban vau a hiba. Dr. KŐRÖSY LÁSZLÓ. Az eltótosodott Magyarország. Garam-Szt-Bonedek tájáról, aug. 24. III. Ugy hisszük, logy e manőver nem fog sokáig tartani, mert a nyulat majd ki ug­ratja a bokorból, ha más nem, úgy az előbbi czikkemben említett lelkész és jegyző által közel jövőben megalakítani szándé­kolt közmivelödési íiókegyesület, illetőleg olvasó, aminek áldásos működése eredmé­nyében annál kevésbé van okunk kétel­kedni, mivel az első gondot a felnőtt fiatal­ság magyarosítására akarják forditani, mi­höz az itteni fiatalság örömmel járul; s ha a kezdet ezen nehézségein átestek, úgy a hazafias érzelmű lelkész azonnal életbe léptetni szándékszik a magyar prédikáczió behozatalát. Adja Isten, hogy úgy le­legyen ! Szt-Benedek tájképének részletes ecse­telésébe avatottabb toll bocsátkozzék, kü­lönben e részben volt alkalmunk sikerült uti rajzokat olvasni s igy r nekünk nem jut osztályrészül egyéb, mint hangsuly'ozni azon kedvező benyomást, melyet Garam­völgye az országút mentében biró számos ligeteivel, berkeivel, benépesített majorság és rétségeivel reánk gyakorolt. Legszebb­nek, legvonzóbbnak látszott e tájkép Be­nedek körül, a hol a Garam folyó egyfelől erdőkoszorózta meredek hegylánczczal egy­közöen fut, mig partjainak másik részét legelevenebb gazdag rétség képezi: hatal­mas, a Garamból kiágazó erekkel által szelve. hozza emlékezetébe. Új helyen, uj embe­rek új viszonyok között sokkal könnyeb­ben és gyorsabban fog megvigasztalódni. S miután e megvigasztalódásra nagy szük­sége van, fel kell használnia minden kö­rülményt, mely azt elősegíti. S ilyen bizonyára a bánat helyéről való távozás is. Gondolja meg, hogy jó helyre fog kerülni a fővárosban is, szerető szív fogja új ott­honában várni, hisz ismeri Peregi Borbála nénit nemde ? — Egyszer láttam csak, de még nagyon kicsiny voltam akkor — válaszolt Lili megtörülve könnyes szemeit. — Bizony már nem emlékezem reája. — De azért bizonyosan tudja, hogy derék, áldott lelkű asszony s édes atyjá­nak testvére. Már húsz év óta él a fővá­rosban, hol gróf Tűrjeiék egy villájában felügyelőnő. A grófi család legfeljebb ta­vaszai tölt el egy-két hetet a nyári lak­ban, külömben egyedül van ő az öreg házi szolgával az egész épületben. Elképzelem, milyen örömmel fogja a jó asszony önö­ket fogadni, akik fel fogják vidámitani magánya szomorú napjait s bizonnyára második anyát fognak benne találni. Lili kissé felvidámult bátyja bátorító szavaira. — S mikor kell beköltöznünk hozzája? — kérdezte. A levegő is hűvösebb itt, azért a szölő­szet nem bir valami jelentőségre vergődni, különben a szőlőmüvelésnek Benedek ké­pezi véghatárát. — Borainak minősége na­gyon hasonlít a mi hegymegi termésünk­höz, — hanem gyümölcse annál több, mondhatni tengernyi. Egyes gazdag gyümölcsösei 4—8 holdny 1 területet foglalnak el s ezt úgyszólván egy gazda sem nélkülözi. Szántóföldje er­dőséggel együtt 1900 kat. holdat képez, miből felénél több az esztergomi fökápta­lan sajátja. Ez okból a benedeki gazdák nagyon csekély szántófölddel rendelkeznek, s az már vagyonos gazda köztük, kinek 10 holdat meghaladó földje van. Lovakat itt egyáltalán nem tartanak, miért is itt fuvarost hiába keresünk. Ökröt sem tarta­nak, s az 1100 lakosságú Benedekben két pár ökör található, egyéb igavonásra csak teheneket használnak. A nép kath. vallású, s az Isten igéjét kedves tót nyelven Gejza királyunk által 1075-ben épített s újonnan 160.000 frt költséggel renovált hires templomban s időnkint egy másik kisebb — az iskola szomszédságában levő — templomban hall­gatja ! Igy van ez jól, mert ez a község káp­lánja érzelmével és akaratával teljesen összeforr, aki szintén úgy szereti a ma­gyarokat, mint azt klerikus korában már sejtetni engedte. A nép különben nagyon békés hangu­latn, tisztességtudó és alázatos. FŐVÁROSI LEVÉL. (A holt ivadból.) Negyedik esztendeje már, hogy ná­lunk nem terem meg az ugorka. Négy esztendő óta van most a mort saison­nak olyan mozgalmas képe, mint akár­csak egy fővárosi farsangnak. Négy évvel ezelőtt a Solmossy Eszter holt­teste kísértett, három évvel ezelőtt három császár találkozás volt, melyen annyira biztosították a békét, hogy csakugyan kiütött egy kis béka-egér háború a Balkán félszigeten. Tavaly az országos kiállitás, az idén meg a Janszky-ügy áll rendíthetetlenül a program mon. Hol vannak azok a régi jó idők, mikor a redaktor nyaralni kergette munkatársait, csak hogy ne lássa fél­öles ási fásaikat. Mi újság ? — kérdezte a redactor, mikor három órai ásítás után bemen­tem a redactióba. — Semmi ! — Nincs hír ? — Nincs ! — Semmi sincs! — válaszoltam nagy rezignál ióval. — Azt még magam sem tudom. Éppen ezért utazom már holnap Budapestre, hogy nála mindent elkészítsek az önök el­fogadására. De meg a a házra és telekre is, mely Annám hagyatékát képezi, vevőt akarok szerezni. Mert gyengéd szivű né­ném a világért sem akarta, hogy nagy­nénjök ingyen legyen kénytelen eltartani önöket bár tudta, hogy Borbála néni, ki egészen magányosan áll a világban, szi­ves örömmel megtenné ezt. Az eladásból bejött összeg kamatjait az ő rendelkezésre kívánja bocsátani, hogy abból az önök érdekében tett költségeit fedezze. Mit te­vők lesznek majd új helyzetükben, azt akkor is elég idő lesz megbeszélni, ha már ott lesznek. Mihelyt elintéztem az ügyeket azonnal értesíteni fogom önt, édes húgom, a további teendők felől. Most csak arra kérem, hogy addig is legyen erős s nyugodjék meg az Isten akaratá­ban. Nagy veszteség érte, igaz ; nagyobb talán nem is érhette volna, de legyen meggyőződve, hogy vannak rokon- szivek, kik osztoznak bánatában, (Folytatása köv.) — Akkor itt van a körutazási jegy, menjen utazni Kárpátoktói Adriáig, inscenirozzon, vagy kövesen el merény­letet, határsértésr, vagy provokáljon háborút. És én men'em Tátrafüredre és irtára 20 lábas — ürdőleveleket. Boldog idők! hova tűntek? Három hónap óta nyakig voltunk munkában. Annyi a dolog, hogy egy apró-cseprő gyilkosságról, halálos pár­bajról sem irunk r többet 10 sornál, pedig a régi mozgalmasabb időkben is jutott ezekre egy pár hasáb. Naplómból idézek egy pár czimet, hogy az olvasó fogalmat szerezzen ma­gának a saison mozgalmas voltáról. íme! Május 21- sirkoszorúzás, — Janszky fncscs! Tüntetés egy héten át. —­Vérfürdő a múzeum körúton. — Splé­uyi báró kelepezéjo. — Keglevich gróf háreme. —Szenzácziós bűnügyi tárgya­lások. — Janszky előlép, Edelsbeim visszalép. — A muszkák mozognak. ­Károly Lajos Péterhofban. — Nép­gyűlés a fővárosban. — Népgyűlés mindenüt. — Forradalmi előjelek. — (Gyilkosság az angyalföldön. Megyék feliratozása. — És végül királyi ké­zirat. Nos ennyi ügy két hónap alatt még sohasem volt. De mindezek között legborzasztóbb munkát adott a királyi kézirat. A szerkesztő elküldött. — Puhatolja ki a polgárság véle­ményét a királyi kéziratról. Borzasztó feladat! Elmentein Farkas János háziúrhoz. — Mi a véleménye önnek a királyi kéziratról? — Semmi! — volt a válasz. Futottam Kugler Michelhez, aki szintén háziúr. I — Mi a véleménye? — Semmi! — szakította félbe kér­désemet, mintha tudta volna, hogy mit akarok kérdezni. Kezdtem politizálni. Felöltöttem új­donatúj frakkomat, fehér nyakkendővel és kocsiba vágtam magamat. Elhajtok tani Braun Szepi budai háziúrhoz, aki­ről tudom, hogy nagy fontosságot tu­lajdonit magának a világtörténelemben. — Uram! — szólítani meg fontos­kodó arczczal, — ma a fél világ szemt önön függ. Engedje meg, hogy meg' intervjuvoljam önt világtörténelmi fou­tosságú kérdések fölött. Kérem felel jen kérdéseimre röviden, velősen. Sokatmondó mosolylyal szorított ve — Tátrafüreden a természet remei szépségeiben tündöklő klimatikus gyógy helyen, melyet az üdülést és szórakoz tatást kereső közönség évről-évre foko zódó mérvben keres fel, az utó-évad ban oly intézkedéseket léptetett a fürdő igazgatóság életbe, melyek Tátrafüre< látogatását igen csekély költekezé mellett is lehetségessé teszik; ugyani aug. hó 25-ótől a szobák jelenleg árát feléuyire szállittották le; ily módoi 50 krajezáros szobák is kaphatók a legszebb, legkényelmesebb berende zésű szobák ára pedig csak 1 frt 21 kr. A fürdés szintén tetemesen mej olcsóbbult. Az élelmezést illetőleg tel jes ellátás, tehát reggeli, ebéd (nég. tál étel) s vacsora naponkénti 1 fr 50 krért kapható. — Az étlap SZÍ rinti étkezésnél pedig az ára szintén jóval leszállíttattak. — A ország összes vasúti vonalán szept hó végéig érvényes menet-térti fürd évad jegyek adattak ki 33% árleet gedéssel. Tátrafüred vidékén az őí rendesen a legkedvezőbb időszak lévéi az igazgatóság lapunk utján is ajánlj a közönségnek a kinált előnyök fe használását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom