Esztergom és Vidéke, 1886

1886-08-26 / 68.szám

n kezet. Hatalmas stelhingbo vágta igát és fontossága érzetében igy ölt: — Kérdezzen uram, amennyire mélúgom engedi, felelni fogok önnek. Leültünk ós én megkezdtem a tárIgást. — Hogy aludt az éjjel Uraságod? — Jól! — Méltóztatott már reggelizni? — Igen! —- Ha szabad tudnom mit? —• Két beafsteaket, három pohár jnait. — Olvasott már újságot? — Igen! — A királyi kéziratot is? — Igen! — Mi a véleménye? — Semmi! Mintha ezernyi ménkű csapott volna lém, úgy éreztem magamat. Búcsúzuk. Men lem. Az ajtónál deliquensem megállít és 'g foníosabb arczczal igy szólt hozn: — Ha valami fontos hivatali, vagy litikai titkot árultam volna el akalanul, kérem, hogy lehetőleg kiméesen irja meg. — Vigyen el az. . . Elvágtattam. Szomorú rezignátióval redtem át magamat a fiak ker rázojásának. Hol egy eszme! Egy csoport muukás álldogált az za sarkon. Egyet félrehívtam, oda untam a kezébe egy ezüst pengő intőt s pár szót szóltam vele. A munkás visszatért társaihoz s igosan kezdte olvasni egy újságból rirályi kéziratot. Rövid idő múlva a ;önség is köréje sereglett. Ekkor ón odasompolyogtam s egy váratlan lanatban közbe kiáltottam. — Éljen Tisza Kálmán! k csoport összenézett s végül vei együtt kezdett lelkesen éljenezui. Számításom nem csalt. A szerkeszígbe hajtattam és ezt irtain: >A polgárságot örömteljes remegésbe ta a legfelsőbb királyi kézirat. Tegdélelőtt több száz főnyi közönség 5dött össze a budai korzón és Tisza máut lelkesen éljenezve járta be utczákat. Általában az egész fővápolgársága egyenlő véleménynyel a korszakalkotó kéziratról és a )s véleményt nem zavarja semmi.« Lztán hazamentem és megelégedetültem ebédhez, mint aki jól vée dolgát. HÍREK. - A primási árvaház Nagyszom>au a főegyházmegyei árvák szál már októberben megnyílik, a > az árvák pártfogóit kiválóan ilmeztetjük. Az árvaház szervezi se iőszerint a herczegprimás legkedbb gondját képezi. - Ajándék a prímásnak. A bu)sti állami pedagógium ipar szakortjának növendékei által a két dőtt való tanévben összeállított s ott anyaggyüjtöményéből egy diszáuyt küldöttek a herczegprimásnak, z intézet figyelmét megköszönvén, jándékot kegyesen elfogadta. A íegprimás az intézet vezetéseért n gratulált az igazgatóságnak s a lyző egyesület alapját ötven forint^yarapitotta. - István bácsi névnapja. Majer ,n püspök minden névnapja egykis jubileum szokott lenni a maga ben. A szeretet és ragaszkodás s^éd jeleinek egész sorozata éri apja alkalmából. Az idén egy eszmi termésű óriási almával kedidett neki Bábszky Ferencz szentgyörgymezei földműves. A remek alma közel egy kiló sulylyal bir s teljes épsége mellett bámulatos nagyságú. Áz almához egy érdekes levél is volt csatolva, mely ékes rendekben arra kéri István bácsit, hogy fogadja el a természet ezt a rendkívüli termését szívesen. — Installatio. Seyler Károly bajcsi plébánost vasárnap installálták Bajcson. Esztergomból s a környékről harmincz vendég vett részt a népszerű fiatal plébános ünnepélyén. — Városi közgyűlés van ma. — Mind erről, mind a hétfőiről jövő számunkbau adunk tudósítást közleményeink túlhalmozottsága miatt. — Tanitóválasztás. A hétfői városi közgyűlésen hosszas illetékességi vita utáu a régibb választású képviselők megejtették a szavazást. Az első szavazáson Dudás Lajos huszonkét, Miklóssy József tizennyolcz és Rozináim tiz szavazatot nyert. A másodikou Miklóssy huszonöt s Dudás huszonnégy szavazatot kapott. Miklóssy tehát egy szavazattal győzött. A választás ellen azonban Dóczy F., Horváth M. és mások fellebbezést nyujottak be a közigazgatási bizottsághoz. — Szenttamási tanitó. A főkáp talán a megüresedett szenttamási tanitói állomásra Obert Gusztáv perbetei tanítót választotta meg. — Kossuth LajOS nevenapját az idén is hagyományos kegyelettel ülte meg Esztergom városa. Örömmel konstatálhatjuk, hogy a banketten közel százan vettek részt, párt különbség nélkül s a tisztesebb polgári elmekből. A Három Szerecsen vendéglő nyári kertjében folyt le a közvacsora, melyet az uj veudéglős csakugyan elismerésre méltó konyháról ügyes kiszolgálattal tett élvezhetővé. A kert nem hivatalos asztalai is megteltek törzsvendégekkel, a kik lélekben szintén csatlakoztak az ünneplőkhöz. A zenét Jónás Pali elsőrendű zenekara szolgáltatta. Az első felköszöntőt Beliczay Gyula mondotta lelkes hangon s részletes visszapillantással a nagy száműzött egész életpályájára. Mikor Kossuth Lajos éltetéséhez ért, viharos lelkesedéssel éljenezte mindenki a legdicsőségesebb magyart. Erre Bártfay Géza felolvasta az üdvözlő sürgönyt, melyet Esztergom városa, a testvérvárosok, s Párkány hazafias közönsége nevében adtak fel Turinba. A megéljenzett üdvözlet után még sok felköszöntő következett. Szóda Imre háromszor is éltette Kossuthot s a hazát T. Tóth I. párkányi polgár keserű páthosszal emlékezett meg a honvédek szenvedéseiről, Haan Rezső Kudlik Gézát, mint a függetlenségi párt elnökét éltette, Kudlik a hazaszeretet eszméjére emelte poharát, Hegyvári régi honvédbajtársai emlékét éltette. Voltak teljesen függetlenségi szellemű beszédek is. A szép nagy társaság lelkes hangulatban maradt együtt éjfélutánig. — Tótszó az Árpádok templomában. Az eltótosodott Magyarországból, Garam-Szt-Benedokről fejezünk be mai számunkban egy közleményt, mely néháuy szomorú adattal illusztrálja a nevezetes vidék teljes eltótosodását. Nemcsak Esztergom, de az egész ország művelt közönsége tudja, hogy milyen hatalmas, mondhatnók fejedelmi áldozatkészséggel restauráltatta az esztergomi főkáptalan a garam-szt-benedeki góthikus templomot, mely középkori építkezési templomaiuk egyik szemefénye, s az Árpádkorbeli templomok legdrágább gyöngye. A megújítás aesthetikai becsét kimutattuk a napi sajtóban is s örömtől repeső szívvel üdvözöltük a megmentett Árpádkori ereklyét, mely nagyobb dicsőségünkre szolgál egy megnyert csatánál. A góthikus templom remek üvegfestményü ablakai, melyek Kratzmann Ede ínüintézetének gyönyörű alkotásai ép oly díszei a templomnak, mint a fölséges góthikus oltárok, a szószék, az orgona s a fölséges portálé. Szóval nem vagyunk képesek másként irni erről az Árpádkorbeli templomról, mint az elragadtatás nyelvén. De bezzeg lehűti hazafias lelkesedésünket egy szomorú körülmény. Az Árpádházi templomban ugyanis, ahol szent-László király is imádkozott s ahol évszázadokon keresztül magyar szóval dicsőitették az Istent, az eltótosodott Magyarország mostani ivadékai tót énekekkel, tót imákkal, tót igékkel dicsérik az Urat. Pedig mennyi magyar, ősi nemesi hangzású névvel biró ember van a mostani garam-szt-benedekiek között! Ezek most már nem tudnak magyarul. A tót környékkel való folytonos érintkezésnél és keveredésnél azonban sokkal többet ártottak, a mezőváros tanítói. Ezeknek lehet köszönni, hogy az Árpádok templomában most tót szó hangzik. A mostani tanitó is, bár tud magyarul, nyilt ellensége minden magyarosító szellemnek s makacsul ragaszkodik a tótsághoz. Csak a kényszernek euged, mikor a tót gyerekekkel néhány magyar szót betanít, amit a magyar nevű Szvatoplukocskák azután papagályosan hangoztatnak is. De megtanítani nem akar senkit se. A barsmegyei tanfelügyelő már több izben erélyesen lépett föl az ultra-tót szellemű tanitó ellen. De hasztalan. Van azonban hála az égnek még magasabb fórum is; oda intézzük tehát panaszunkat s a magyarosodás legszentebb érdekeinek nevében kérjük, hogy az Árpádok temploma mellől a hazafiatlan tót tanítót, aki magyarul jól tud, mielőbb valamely magyar helységbe helyezzék, ahol tótositó szelleme hajótörést szenved. Egy jóravaló magyar tanitó vezetése mellett nemsokára magyar ének zendülne meg az Árpádok szent templomában. — A göcsfecskendőre a Phönix biztositó-társaság, melynek főügynöke Balogh József, huszonöt forintot adományozott. — Czigány lakodalomra készültek Lakatos Lajosék. A banda legdaliásabb legénye, a Rudi czimbalmos akarta feleségül venni az esztergomi legfeketébb szemű czigány leányt, Balog Borbálát. Nagyban készültek a dinomdánomra. Már ki voltak adva a jelszavak, a meghívók sajtó alatt, a Rudi gyerek uj nótákat komponált s augusztus harminczegyedikén kellett volna a lakodalom fényes, napjának felvirradnia! Oh de a sötét ármány, a keserű testvérharcz el kezdettt dolgozni. Lakatos Lajos egy borús napon beállít hozzánk s mintha mind a harmincz két fogát Bikafalvi Máthé Domonkosra kellene biznia, vagy Pasteurhöz akarna utazni, a legteljesebb kétségbeesés tragikumával tekint a menyezetre s fohászkodva jelenti ki, hogy a sárga irigység belopózott az ő boldogsága paradicsomába s meghiúsította a nevezetes lakodalmat. Ez a Jónás Paliék műve! — sohajtá szegény Lakatos fájdalmasan s majdnem összerogyott. — Hát kérem szépen ráfogták a Balogh Borbálára, hogy az az ón Rudi fiamnak a legközelebbi rokoua. Azt kérem. Pedig hát tudhatnák a romák, hogy nálunk czigányoknál minden csupa rokonság. Mink kérem szépen teljesen össze vagyunk rokonosodva. Hanem hát az ármány, az irigysíg, a rágalom, az hiába csak legyűrt minket. Most dispenzáczióért kell folyamodni Rómába, de mikor lesz az irás a kezeink között! És "szegény Lakatos Lajos majdnem sirva fakadt a kegyetlen testvérek irgalmatlan denuucziálása miatt. Végre megnyugodott abban, bogy a dolog rendje szent, a törvényes formákon nem lehet változtatni s ki kell várni a történendőket. Hanem azért nagy az elkeseredés, ugy hogy II. Lakatos I Jónás Pál trónja ellen ujabb összeesküvést szervezett, mely előbbutóbb nagy katasztrófában fog végződni. — Furfangos szédelgő, csaló, és tolvaj. Kedden egy tisztességes öltözetű, iparosnak látszó ifjú állit be Kernend községbe, s ott egy jó lovakkal biró gazdát kiszemel, kinek zsíros fuvarbért ígérve Esztergomba hajtat Dudás János bormérő lakása elé az Ároksoron. A jóhiszemű gazdának azt hazudja, hogy e háznál lakodalom lesz, melyre ő is hivatalos ; de miután nagybátyja a Magyar Király vendéglőben várakozik reá, 50 krajczáruyi fuvarbér toldalékot ígérve elküldi az öreg fuvarost azzal az izenettel, hogy ő már megérkezett és keresse fel a lakodalmas háznál. Ez mind az utczáu történt, miközben a nevezett házbeliekből is kijöttek néhányan, a mi a gyanús fiatal emberre leverőleg hatott, mindazonáltal leküzdve habozását, útnak indítja a mi rosszat sem sejtő öreget és a háziasszony abbeli kérdésére, hogy hívják az ismeretlen nagybátyját ? némi gondolkodás utáu »János« nevet dadogott; de sokáig nem időzött az udvarban, hanem-átsietett Dóczy Antal boltjába ostort vásárolni. Midőn ezt megvette, felpattant a kocsira, azt mondván, hogy a gőzhajó állomáshoz hajtat, honnét bútort szállitani van szándéka, melyet ide visszahozva, délután Bénybe fognak vinni. Mire az öreg visszaérkezett, legnagyobb meglepetésére sem lovat kocsistól, sem fiatal embert nem talált. Még a mai nap is Dudásoknál sirntja veszteségét, és átkozza azt a pillanatot melyben tulajdonát elhagyva a furfangos tolvajnak ugy felült. — Gabonavásár. A bécsi gabona és liszttőzsde jelenti lapunknak, hogy a tizennegyedik nemzetközi gabona- és magvásár aug. 30-áu és 31-én a Rotundában (Prater) fog megtartatni. Ezen vásárral együtt az osztrák molnárok és molnárérdekeltek társulatának közgyűlése is egybe lesz kötve. A magvásár tárgysorozata értelmében aug. 30-ika Osz trák-Magyarország, Poroszország, Szászország, Bajorország, Württemberg, Baden, Francziaország, Olaszország, Angolország, Románia, Oroszország minden tájékának, India és Ejszakamerika aratási jelentéseinek aug. hó 31-ik pediglen üzleteknek van szánva. Jelentkezések a bécsi gabona és liszttőzsde titkársági irodájában fogadtatel, hol a részvevők egyszersmind tudósítást is nyerhetnek azon kedvezményről, melyet valameunyi osztrákmagyar szállitótársulat a Bécsbe való utazásra és vissza biztosit. — Könyvkedvelöknok. Egy első rangú fővárosi könykiadóhivatalból lapunk előfizetői harminczhat kötetnyi »Budapest! Szemlét* (1873—1878), melynek legelső raugú Íróink maradandó becset kölcsönöznek, hetvenkét frt helyett husz forintért rendelhetnek meg szerkesztőségünk által. A harminczhat kötet teljesen uj állapotban, fölvágatlauul ér a megrendelőkhöz s már mennyiségénél fogva is egy egész kis könyvtárat képez. Minthogy csak tiz kedvezményes megrendelés vau előfizetőink számára fönfcariva, ajánljuk a könyvkedvelőknek, hogy mielőbb szíveskedjenek jelentkezni.