Esztergom és Vidéke, 1886

1886-08-01 / 61.szám

ESZTERGOM VIII. É 61. SZAM. VASÁRNAP, 1886. AUG. 1 MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egész évre fél évre . negyedévre NLOFIZETESÍ AR Egy 8?ám ára 7 kr. 6 frt — kr. 3 frt — kr. I frt 50 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERTÍSTTÖSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, 11ov;V n, l:i.p szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHTVATAL : SZÉCHENYI-TÉR 334- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt köz­lemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRD ET ES EK" : 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100-200-ig . • 1 frt 50 kr. 200-300-ig . 2 frt 25 kr. Bólyegdij 30 kr. M AG A N­11J RI) ET ES E K íegállapodás szerint legjn­tányosnbban közöltetnek. NYILTTÉR sora 20 kr. MAGYAR ÁLLAM, KÖZÖS HADSEREG. Az ügynevezett Jauszky-ügy Edels­Leim G-yulay báró lemondása és nyug­lijaztatására és Janszky tábornoknak ízzel egyidejű előléptetése folytán, újra negyitatás tárgyát képezi a népesség ninden osztályában és az egész sajtó­ban, pártkülömbség nélkül. Magyar észről épeu semmi sem történt arra lézve, hogy mesterséges uton újra fel­lesszék ezt az ügyet, melyről jogosan lihette mindenki, hogy Janszky tábor­ioknak Budapestről való eltávolítása Ital véglegesen el van itézve. Távol­ól sincs szándékunkban e helyen akár sak egyszóval is érinteni azt, a ker­test, hogy mely tábornokoknak elő­éptetése és mely katonai méltóságok­lak nyugdíjaztatása előnyös vagy ká­os a közös osztrák-magyar hadseregre lézve. Amennyiben az ilyen személyi kér­iések az elmélet terére és a katonai udományok történetének keretébe tar­oznak, meg lehet elégednünk ama fény­iek a konstatálásával, hogy azoknak i legjelentékenyebb katonai tekinté­yeknek egybangu Ítélete szerint, — :ik illetékességüket nem könyvekben, Lauem a legújabb kori hadászat törté­ntében bizonyították be, - •• az előbbi őhadparancsnok Edelsheim Gryulay fáró mint hadvezér, mint önálló gon­olkozásu, sikerekben dús és erélyes zervező tehetség és mint kitűnő sztra­ega, — aki rendelkezik azzal az éles­átással, mely a győzelem biztositásá­1 hoz és nagy hadtestek vezetéséhez szükséges, — ama kevés katonai láng­elmékhez tartozik, akik fölött az euró­pai nagyhatalmak hadseregei a jelen­ben rendelkeznek. Ami a konkret jogi kérdést illeti, Magyarországon, — hol a jogtisztelet és az alkotmányhoz való tán torithatatlan ragaszkodás mindig egyenlő arányban marad a legféltéke­nyebb szabadságszeretettel — senki sem fog arra gondolni, hogy a koro­nának, illetőleg a legfelsőbb hadúr­nak, a katonai méltóságok előlépteté­sére vagy nyugdíjaztatására vonatkozó alkotmányos előjogát még csak vita tárgyává is tegye. Mi itt csakis arról beszélünk, hogy a magyar képviselő ház a közös hadseregért alkotmányosan felelős közös hadügyminiszterrel szem­ben minden időben fölvetheti a bizalmi kérdést és ha az állam érdekei úgy kívánják, ezt a jogát érvényre is jut­tathatja: miután a delegatio, melyben az összes közös miniszterek beszámolni tartoznak arról, hogy miként tettek eleget azoknak a kötelességeknek, me­lyeket az alkotmányos felelősség reájuk hárít, — nem egyéb, mint a magyar országgyűlés mindkét házának külön teljhatalommal felruházott bizottsága. Határozottan kijelentjük, hogy mi, részünkről az osztrák szláv-reaktioná­rius és magyar-ellenes pártok összes kombinátióinak legszigorúbb mellőzésé­vel, kizárólagosan a Magyarország hi­báján és akaratán kivül felvillanyozott Janszky-ügygyel foglalkozunk, mely fö­lött már a magyar parlament egy­hangú, pártkülönbség nélkül nyilvání­tott, fellebbezhetetlen ítéletét kimon­dotta. Mindazt, amit annak idején június 10-érői e fölött mondottunk, ma is teljesen érvényben tartjuk: »Mind­az, ami törtónt és még történhetik, egyes-egyedül a törvényhozó tényezőkre bízandó. Csakis ezek lehetnek e te­kintetben hivatottak, miután O Felsége a legalkotinányosabb király és a ma­gyar parlament, egyesítve a szeretet és jogtisztelet szétszakithatatlan köte­lékei által, képviselik a magyar állam sérthetetlen fensőségét. Ez ügy nyilvános vitatása alkalmá­val a közös osztrák-magyar hadsereg államjogi helyzete is szóbahozatott. Ezt a kérdést már rég megoldotta az 1867-diki kiegyezés. Amint a király a leghívebb és legszigorúbb védelme­zője marad az alkotmánynak ós tör­vénynek, ép úgy vau a közös hadse­reg állása és a magyar állam és Ausztria alkotmányos kormányszerveze­tének keretében a törvény értelmében és gyakorlati politikai tekintetben is határozottan körülírva. Ez az álkotmá­rry*ös jog is egyetemben mindig a koronázott királylyal együtt érvénye­sülő állami fensőséggel a képviselőház kizárólagos pénzmegszavazási jogában nyilvánul. Minden, a közös hadsereg fegyelmé­re, illetőleg igazgatására vonatkozó sé­relem vagy a közös hadügyminiszter és a magyar miniszterelnök közötti közvetlen érintkezés által orvosolható, vagy ha fontosabb az ügy, ugy nyil­vános megvitatás által a delegatio üléseiben, a nélkül hogy szükségessé válnék miuden felmerülő véleménykü­lönbségnél vagy félreértésnél az "ál­lami tekintély képviselői és a fegyve­res hatalom között fennálló viszonyt vita tárgyává tenni. TARTSUNK NÉPGYŰLÉST! Budapest, jul. 30. (B. Gry.) Van-e széles e hazában magyar ember, akinek abban a pilla­natban, amidőn tudomására jutott, hogy a közös hadsereg legmagasabb intéző körei kitüntetésben részesítették Janszky tábornokot azért, mert Hentzi sírjának megkoszorúzásával a magyar nemzet legszentebb érzelmeit durván megsér­tette, és nyugdíjba helyezték Gryulay tábornokot azért, mivel Janszky ' eljá­rását szintén helytelenítette ; fájdalma­san össze ne szorult volna szive ? Van-e szóles e hazában magyar ember aki a megdöbbentő ténnyel szemben ön­kénytelenül is azt a kérdést ne vetné föl : vájjon megérdemelte-e ezt a sé­relmet tizenkilencz év óta hozott áldo­zataiért a nemzet ? Van-e szóles e hazában magyar ember aki arra a meggyőződésre ne jutott volna ma, hogy a magyar nemzet és a magyar király közé ismét befurakodott az az évszázados ellenségünk, amely hazafi­sággal, alkotmányossággal, király eskü­vel, és a monarchia jövőjével nem tö­rődve, arra kényszeríti a magyar nem­zetet, hogy vagy az alkotmány, vagy a katonai uralom között válasszon ? Van-e széles e hazában magyar ember aki ama köteléknek, amely eddig az alkotmányos királyt és a magyar nem­iz „Esztergom ésVidíke" tárcája. — ==r=:=: SZÉP HOLDVILÁGOS... SkZÉP holdvilágas este volt, ißsg Benéztem ablakodba: Egy elhervadt csokor fölé % Volt kis fejed hajol«a. f Búsan néztél magad elé, S egy köny hullott kezedre ... Szegény lánykám! talán az ón Nevem jutott eszedbe. KEMPELEN FARKAS. A pogány oroszok a lelkeket törpéknek ípzelték és mint házi szellemeknek áldo­zót is hoztak nekik. A lengyeleknél a üottak istene Nija (Mam) volt ki ural­)dott a lelkek felett és bevezette őket a iradicsomha. A szlávokkal rokonok a lithvánok; vol­k oly papjaik, kikről hitték, hogy a utakkal társalognak. Október hónap ve­in oly halotti ünnepet tartottak, mely ánken emlékeztet a japániak szokásaira. \ ünnepen ugyanis a megboltaknak für­>t ós ételeket hoztak és ez igy tartott három napig. Pikollos volt a termények és egyúttal a holtak istene, ki a meghol­tat elfogadja és mint a magot a túlvilág számára elveti. Cosmas krónikás után tud­juk, hogy sokan az ő idejében is (1125-ig) hoztak áldozatot a vizi, erdei és különféle más szellemeknek. A germán mythos szerint és pedig az úgynevezett »Edda« ének néhány fejeze­tében, melyek »Dämisaga« név alatt is­meretesek, az mondatik, hogy Bőr fiai Odin, Wili és We a tengerparton két fiút találtak és ezekből embereket alkottak. Odin adá a lelket és életet Wili észt és mozgást We ábrázatot, nyelvet, hallást "és látást. A Dämisaga harmadik részében olvassuk :1) Tacitus igy ir a germánokról: »Fenyes 1) „Allvater lebt durch alle Zeitalter und be­herrscht sein ganzes Reich und waltet aller Dinge, grosser und kleiner. Er schuf Himmel und Erde und die Luft und alles was darin ist, und das ist das wichtigste, dass er den Mensehen schuf und gab ihm den Geist, der leben soll und nie verge­hen, wenn aus der Leib in der Erde fault oder zu Asche verbrannt wird. Auch sollen alle Men­schen leben, die wohlgesittet sind und mit ihm sein an dem Orte, de Gimil heisst, aber böse Menschen fahren zu Hell und darnach gen Niflhel, das ist unten in der neunten Welt." A „Gne" vagyis az alvilág uralkodó asszonyáról igy ir. „Ihr Saal heisst Elend, Hunger ihre Schüssel, Gier ihr Messer, Träg ihr Knecht, Langsam ihre Magd, Einsturz ihre Schwelle, ihr Bette Kümmerniss und ihr Vorhang drückendes Unheil. Sie ist halb schwarz, halb mensehenfarbig, also kenntlich genug durch grim­miges, furchtbares Aussehen." temetésre nem sokat adnak, csak arra ügyelnek, hogy a jelesebb férfiak teste bi­zonyos fanemeken égettessék meg. A mág­lyára sem ruhákat sem illatszereket nem raknak, kinek-kinek a fegyvereit és néme­lyeknek a lovát is elégetik. A sir felé gyepdombot készítenek, a költséges és magas emlékköveket megvetik, mert azok a holtakra nehezednek. A siránkozással hamar felhagynak, de fájdalmuk és szo­morúságuk tartós. A nőkre nézve a gyászt tartják tisztesnek, a férfiakra nézve a megemlékezést.« Látjuk, hogy a germá­noknál nem a nagj^szerű mausoleumok hirdetik a lélek halhatatlanságát, de egész életük és gondolkodási módjuk, amint azt mondáikból és a történelemből ismer­jük, csak akkor lehet érthető, ha a hal­hatatlanság hitének világánál szemléljük. Amiért ha valahol, ugy a germánoknál bizonyos a halhatatlanság hite. Az izlam követőinél szintén feltaláljuk ama szokást, mely szerint ételeket szoktak volt a holtaknak a sirba adni. A gazda­gabbak felöltöztetik e hullát drága kel­mékbe és még más kelmét és pénzt is adnak neki, mondván: »Ha valaki el akarja venni ruhádat, a mibe be vagy ta­karva, ugy ne engedd, hanem add neki azt ami fejed alatt van.« Ugyanezen czél­ból egy vagy több teljesen felszerszámo­zott lovat is temettek el vele, hogy ura feltámadáskor mindjárt föl ülhessen. Ké­gebbi időben 10 rabszolgát is temettek el vele, de miután a mongolok észre vették, hogy e miatt a többi nép lenézi, felhagy­tak e szokással. De még Oktai Dsingis Khán fia is megtette, hogy elhalt apjának 40 leányt a legelőkelőbb családokból áldo­zott sok lóval és drágasággal együtt. Ha valami nagy Khánt temettek, ugy a gyász­menettel szemközt jövőket mind megfoj­tották, mondván: »Menjetek a másvilágra és szolgáljatok ott meghalt uratoknaknak.« Midőn Mangu-t temették vagy 10.000 embert öltek meg e szokás következtében. Egyébiránt a korán nagyon részletesen értekezik a jövendő Ítéletről, a tisztító helyről, a paradicsomról és pokolról. A paradicsomot mint az érzéki gyönyörök netovábbját keleti képzelemmel festi : Leírja Serat hidját is, mely vékonyabb mint a hajszál élesebb mint a kard és tüzesebb mint a láng; alatta az égő ör­vény, hová a gonoszok rohannak alá. Eddig oly népekkel foglalkoztunk, kik­nél a kultúra külömböző, de mégis maga­sabb fokait találtuk, most áttérünk a je­ges éjszak zordon hómezőire, ama szegény műveletlen népekre, kik a kultúra legala­csonyabb fokán állanak. A lappok istenei között van Raedian is, ki a holtak jámbor lelkeit az égbe vezeti, de a föld közepén Peskal van a gonosz szellemek feje és

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom