Esztergom és Vidéke, 1886
1886-07-27 / 59.szám
MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egész évre fél évre . negyedévre ELŐFIZETÉSI AR Eyy szám ára 7 kr. 6 frt — kr. 3 frt - kr. 1 frt 50 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, hova a lap s/.<dle:ni részét illető közlemények küldendők. KIADÓHTYATAL : SZÉCHENYI-TÉPx 331- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások in.tézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100—200-ig . 1 frt 50 kr. 200-300-ig . 2 frt 25 kr. Bélyegdij 30 kr. MAGÁN-HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjn tányosabban közöltetnek. NYILTTÉR sora 20 kr. II L Erkölcsnemesitö egyesület. Budapest, jul. 23. Nagy horderejű egyesület alakult e ámen a fővárosban. Messze kiható töménységre van az egyesület hivatva ;omorú közerkölcsi viszonyaink közélte, midőn ifjúságunk egyenesen ki tn szolgáltatva a romlásnak és tönkretelnek. Csak egy századdal kell vissza menni rténetünkben, hogy megtaláljuk a legőteljesebb, legdaliásabb nemzedéket, 3lyről hét ország szerte hires volt a igyar. S ma napság szomorúan dobban ?g a honfi keble, ha széttekint a tikresilányult, összegörnyedt halavány úság között. Hol van az a hős ifjúság, melynek belében egy Kinizsi, Báthory, Tököly vekedett fel ; hol van az a nemzedék 3ly hazánk véres csatáiban mindig őzelmesen megküzdött naiom annyi lenséggel ? Nincs sehol 1 A katonasorozási jegyzőkönyvek naou elszomorító képét nyújtják a testi lelki tönkrejutásnak. Az a nemzet, ilynek eddig minden fia született kaía volt, ma már alig tudja kiállifcani 30 0 /°-uyi katonai erőt, sőt vaunak [ékek, ahol 100 közül alig találnak katonának való embert. A föld népe, mely már életmódjánál •va is mindig á legtöbb katonaanya; szolgáltatta, annyira elgyengült ben, hogy aránylag már annyit sem Igáitat a katonai létszámhoz, mint amennyi az uri intelligens osztályból kikerül. S mi ennek az oka ? ! Hol vau az eredő ok, mely végveszély felé vezeti a nemzetet ? Sokau a kultúrát vádolják. Ezek a maradiak, a kik jajgatva emlegetik a régi jó időket, melyekben az erkölcstelenségről szó sem lehetett. Nincs igazuk az öregeknek. A kultúrának nincs visszaható ereje, befolyása az erkölcsre, bizonyítók erre az, hogy a magáuerkölcs Franczia országban ma erősebb alapon áll és nagyobb védelemben részesül, mint XIIV-ik Lajos ós utódai idejében. No bántsák a kultúrát, nem az a hibás. Maga a téves útra iudult társadalmi élet az eredő oka minden erkölcsi bajnak s itt kell keresnünk kút forrását az elsatnyul ásnak. S mikor a társadalmat vádoljuk, akkor tegyük szivünkre a kezünket. Gondoljuk meg e tény hordereje!, nehogy a dolog ódiumát fejünkre vessék vissza. A vád súlyos, de igazságos. A társadalom testén rágódik az erkölcstelenség fekélye. A gyermek a salonokban szivja magába a pestises levegőt s viszi át az iskolába az életbe. A szülők eredendő bűne ragad rá a gyermekekre, a bujaság és kéjvágy ott születik a házi szentélyben, és ott ragad örökké. A korrupczió felülről lefelé halad. A franczia udvarok erkölcstelensége átfolyt a nép vérébe is, és a mi társadalmunk inteiligeucziájáuak minden bűue szintén átfolyik a köznép, a földmi velő lakosság körébe. Hova vezet ez ? Hol lesz a megállapodás ? Nem fullad belé a következő nemzedék a fertőbe, melyet az elődök könnyelműsége tengerré engedett növekedui ? A tiz parancsolat is azt mondja : »megbüntetem az apák vétkét harmad és negyed iziglen« s a nyugvó ősök sírjait az unokák átka fogja megbolygatni. »Vissza vissza a lejtőről!« Ezt dörgi elénk az »Erkölcsnemesito egyesül et.« S e n n y e i Pál báró, főrendi házunk nagyérdemű elnöke és Irányi Dániel orsz. képviselő emelték fel a Cherub pallosát, mely vissza int az örvénytől, az elsülyedéstől. Szívleljük meg az intést és gondoljunk nagy költőnk szavára hogy »minden nemzetnek támasza s talpköve a tiszta erkölcs, mely ha elvész, Róma ledől, s rabigába görnyed.« Az erkölcsnemesitö egyesület kitűzte lobogóját. Induljunk utána, támogassuk és segítsük. Legyen jelszavunk mindig és mindenütt : »A tiszta erkölcs!« HITELSZÖVETKEZET. Az ősiség, mely évszázadok vérengző csatái közepette is megtartotta a magyar családok számára a földet; az úrbér mely évszázadok csapásai és viszontagságok közepette is fentartotta és szaporította a magyar parasztságot: a modern eszmék beköszöntével bucsut vőn s a történelem lapjai közé temetkezett. Jól tette! Nagyon rosszul tették azonban a modern eszmék megteremtői, hogy az ősiség és az úrbér helyét üresen hagyták és semmiféle intézménynyel sem biztosították a magyar birtokos számára a földet, s még rosszabbul teszik, még nagyobb bűnt követnek el azok, akik a jelenben sem fektetnek súlyt arra, hogy: kié a föld ! E mulasztás, e bűn következményei,az évszázados harczok, török-tatár pusztítások következményeinél sokkal végzetszerűbbek ; végzetszerűbbek azért, mert e mulasztásnak, e bűnnek köszönhetjük, hogy Magyarország közép- és kisbirtokosainak a sorsa arra a pontra jutott, amely ponton már a »lenni vagy nem lenni« kérdésnek nincs többé jogosultsága, mert a magyarországi földbirtokon nyugvó jelzálogteher, a legújabb számitások szerint 1574 millió forint, vagyis olyan öszszeg, amelya magas adóterheket számba sem vévevalóságos hajótörést jelent a gazdászat terén. E kétségbeejtő helyzetet nem kevésbé fokozza az, hogy az elnyeléssel fenyegető hullámok áldozatjának : a magyar gazdának élete megmentéséhez már csak egy — szalmaszála vagyon. E szalmaszál : a hitelszövetkezet! Vérző szivvel, de a haldokló őszinteségével kiáltjuk e haza minden fia elé: szervezzetek minél előbb és minél több hitelszövetkezetet, mert ha e szálEsztergom ésVidékB^ tárcája. ANGYALCSINALOKLányom, lányom, édes, kedves lányom, Rokkád nem perg, mi bajodat látom ? Néném asszony nagy beteg a szivem Hozzá babám nem maradt meg, Nem maradt meg hiven! Tegnap irt esak gyöngybetükkel néked, Szép pirossal, szerelemről, érted? Gyöngy betűkkel, szép pirossal irta Az uraság halvány lia, Nem kedvesem: Pista. Kedves lányom, szánd meg lányom, édes, Az úrfihoz, eredj, eredj, férjhez! Nem mehetek az urfihoz! Nem, nem! Piczi fiam, jaj istenein, Nincsen hova tennem. Piczi fiam, szép violám, ébredj! Apád fiam itt, érted jött el, érted. Leányasszony, szólj, miért a rózsa Olyan fehér e kis arezon, Mintha letört volna?! Hah! Nemén, nem! Néném-asszany gyilkos!! S mondja a mint az utczákon futkos Leány asszony, szólj, miért a rózsa Olyan fehér e kis arezon, Mintha letört volna... Másnap a nap bíborosán kelt fel, Kaezérkodva vórázott ősz-fürttel iugarai enyelegve játsztak, S a hullától elvezetni Nehéz rabot láttak. HABER SAMU. At lélek halhatatlanságáról. I. Az emberi szellem létezését és a lélek halhatatlanságát különösen a természetbúvárok némelyike szokta kétségbevonni. Már a régi rómaiaknál is akadunk a mai scepticismus egy Ősére Pliniusban ki igy szól; »Az emberi hiúság még a jövő életre is kiterjed és még a halál perceiben is életet hazudik magának, a léleknek majd halhatatlanságot, majd átalakulást, majd az alvilágban öntudatot tulajdonítva — — mintha csak az ember élete külömböznék valamiképen a többi élő lényekétől, vagy mintha nem volnának az életben igen hosszú ideig élő lények, kiknek senki sem jósol hasonló halhatatlanságot.« Es manapság? Bizony itó érveik majd ugyanazok, csak az alak változott a tudományosság zománcza által. Tyndall az annyira ünnepelt physikus 1877-ben egy felolvasást tartott, hol a többi között azt mondja, »hogy a lélek legfölebb mint poétikai szóalakzat szerepelhet oly phaenomenon gyanánt, mely magát a közönséges mechanikai törvények igája alávetni nem akarja, s Harrison a lelket az élő Organismus egyesült képességeinek tekinti és jövő élet gyanánt csak azon fenmaradó emléket ismerte el, melyet mi életünk és működésünk által környezetünknél magunknak kivívunk.« Häckel pedig igy nyilatkozik: »Az embernek lelke vagy szelleme az idegrendszernek működése gyanánt ezzel egyidejűleg fejlődött ki, és amint még most is minden emberi egyednél az agy és gerinczagy az egyszerű idegrendszerből fejlődik, ugy az emberi szellem is vagyis az egész emberi nemnek lelki tevékenysége fokonként és folyamatosan az alsórendű állatiélekből fejlődött.« Igy az emberi lélek csak »functioja a központi idegrendszernek« és »semmi organikus individuum nem örvendhet örök életnek.« Hogy bizonyítsuk már most szemben a természetbúvárokkal a lélek halhatatlanságát? Philosophiai és theologiai deductiókra ők nem hallgatnak; ők látni, hallani, megtapintani, mindent mérlegelni és kiszámítani szeretnek, ugy hogy bátran rájuk alkalmazhatjuk Göthe eme versét: „Was ihr nicht tastet, steht euch meilenfern, Was ihr nicht fasst, das fehlt euch ganz und gar, Was ihr nicht rechnet, glaubt ihr, sei nicht wahr, Was ihr nicht wägt hat für euch kein Gewicht! Was ihr nicht münzt, das, meint ihr, gelte nicht." Nem ritkán találkoznak oly emberek, kik csupán az úgynevezett exact tudományokra épitenok, és nem gondolják meg, hogy ha már a physika valami problémát megfejteni nem képes, tán lesz még más tudomány is melynek joga volna hozzá szólni. Kirívó példáját adja e kórságnak Tyndall fentemiitett felolvasásában. Itt a gőg és az egyoldalú felfogás játszotta a főszerepet. — Napjainkban csak a tapasztalati dolgokra adnak valamit. Tapasztalati bizonyiték gyanánt pedig mellőzve a spiritizmus még egészen ki nem derített tételeit, a népek általános tudatát, mint tényleges tapasztalati bizonyítékot hozzuk fel a lélek halhatatlansága mellett — Vannak kik a lélek halhatatlanságáról szóló hitet ugy magyarázzák mint Darwin a szellemekben való hitet. »Valószínű, úgymond Darwin amint hogy Taylor világosan kimutatta, hogy az álam szolgált első alkalmul a szellem fogalmának létrejöttére az emberben ; mert a vadak nem tudják megkülömböztetni a tisztán subjectiv és objectiv benyomásokat egymástól. Álmodik a vadember és azt gondolja, hogy az alakok, mik megjelennek előtte, távolról jöttek és most mellette állanak, vagy az álmodó lelke visszaemlékezik a látottakra,« Darwin szerint tehát a szellemekben való hit nem egyéb mint hallucinatio. De kérdezzük Lecomte-tal, ha a szellemekben való hit csak hullucinatio, miként lehetett általánossá, hogy lehetett ama subjectiv és individuális benyomás az összes emberiség meggyőződésévé? Erre megfelelni nehéz dolog. Halározottan kell állítanunk, hogy a mi az egész emberiség meggyőződése,
