Esztergom és Vidéke, 1886

1886-07-27 / 59.szám

maszál is eltűnik : akkor Magyarország megszűnt mint magyar állam létezni, megdönthetetlen igazság lévén az : »akié a föld, azé az állam ! Aki a tétel igazságában és helyességében kételkedik : akinek teljesen mindegy bárki birja is a földet, csak fizesse meg az adót ; aki azt hiszi, hogy a jólét, a boldogulás kulcsa abban a »segits magadon és az Isten is megsegit« féle közmondásban rejlik : abból nemcsak, hogy kihalt a hazaszeretet, de tökéletesen meg is yaku.lt ; az uem látja, hogy mi történik a nemzetgazdászati politika terén a szomszéd államokban ; az azt sem látja miként lökik ki portájából a nagybirtokost a nagy uzsorások, a középbirtokost a kis uzsorások, s a kisbirtokost : a j)álinkamérők meg az adóvégrehajtók. Akit azonban a közöny még nem tett egészen érzéketlenné, akinek szemei előtt nemcsak a jelen, hanem a jövő is lebeg, az bizonyára tudni fogja, hogy Magyarországnak 7 oly megyéje vau már, amelyben az egyes tekkönyvi birtoktest átlag kiterjedése ma nem tesz többet, mint másfél holdat, ami meghalásra sem sok, annál kevésbé lehet a megélhetésre elég, — az bizonyára tudni fogja, hogy a magyar földet ezidő szerint 1292 millió magános, tehát nagyobbrészt uzsorások által nyújtott jelzálogi kölcsön terheli és hogy a hitelintézetek által nyújtott kölcsön (jelzálog) alig 282 millió,- az tudni fogja, hogy e 282 milliót is 10—15% kamat mellett nyújtják csak birtokosaiknak a takarék-pénztárak ; és aki mindezeket tudja, az bizonyára velünk tart akkor, amidőn azt mondjuk : hárítsuk el fejünkről az utókor és a történelem átkát; lépjünk legalább az utolsó pillanatban a cselekvés terére s ragadjuk meg azt az egyetlen egy gyakorlati módot ami ez irányban czélhoz vezet : létesítsünk hitelszövetkezeteket. Az eszme /érett; a szervezet ismeretes ; a külföldön sikereket aratott; a nemzetközi gazdasági kongresszus behatóan tárgyalta ; Pest-Pilis-Solt-KisKunmegye, gróf Károlyi Sándor indítványára a zászlót kezébe ragadta s már fennen lobogtatj a; a központi és a községi hitelszövetkezetek számára az alapszabályok elkészültek ; el van hárítva minden akadály, le van küzdve minden kétely, csak a tettek emberei hiányzanak még, csak a cselekvés van nég hátra. »Adam hol vagy ? — kiáltá az Úr az Éden bőségében dőzsölő és henyélő embernek. A nép szava is Isten szava ! S a gazdanép azt kiáltja : hazánk megyéinek kiváló férfiai hol vagytok ? Ádámnak a földet véres verejtékkel kelle munkálnia. Tőletek kevesebbet kivan a nép, tőletek csak azt kívánja, hogy amit vérrel szereztek meg őseink, azt a földet védjétek meg ! Igen, védjétek meg a magyar földet; vegyétek a hitelszövetkezetek szervezetét Pestmegye példájára országszerte a kezetekbe ; »olcsó ós elegendő hitelnyújtás« legyen a jelszavatok és a történelem egyik legfényesebb lapj a a a tietek leend ! A JUBILEUMHOZ. V. (Előkészületek Szcitovszky aranymiséjéhez.) Hogy a Magyarország prímásainak történetében oly ritkán előforduló örvendetes eseményt, méltó fónynyel tarttassék meg, s emléke maraudóvá tétessék a főpásztori levélen kivül más készületek is történtek. Ilyenek, hogy 1859. augusztushó utolsó napjaiban tartott értekezletek nyomán nemcsak a főmegye papságának, hanem a birodalomban lakó bibornokoknak, az egész ország püspökeinek ós a szerzetes rendek főelüljáróiuak, kiknél ő emiuentiája hét éven át apostoli látogatást tartott, tudtul adatott az arany-mise ünnepélyes megtartása, úgy szintén igen számos világi földesuraságok-, »es. k.« főhivatalnokok és a pesti »cs. k.« egyetemnek is. Másrészt pedig megtótetett a kellő intézkedés, hogy a primási bazilika illően fölékesittessék, az érkezendő vendégek számára pedig alkalmas szállások rendeltessenek. Az utókor emlékeztetésóre emlékpénz veretett Bécsben, melynek egyik felén ő eminentiájának dombor mellképe látható, a másikon pedig e szavak : »Semiseculo Sacerdos. 1859. D. 6. nov.« azaz : »Felszazadon át áldozó pap, 1859. év Nov. 6.« Hasonló ezélra szolgál az emlék-kép is, mely sok ezer példányban nyomatott Pesten. E kép közepén alul van az esztergomi főtemplom, hol a hálaáldozat bemutattatik, a templom fölött pedig egy angyal viszi fölfelé az imádandó hálaáldozatot, mintegy a szent misekánon e szavai szerint: »Omuipoteus Dens, iube haec perferri etc.«, azaz: »Mindeuhato Isten, vitesd föl szent angyalod keze által ez áldozatot fönséges oltárodra isteni fölséged szine elé.« Két angyal tömjénezővel kiséri az áldozatvivőt. A kép jobb oldalán vannak góthmodoru kereten az áldozárság jelvényei: mise- és evangeliumos, könyv, stóla, a bölcsészeti és hittudományi tudorság koszorúi, födött kehely, miként az a mise kezdetén áll, szőlőág, buzafejek és feszület. Alul az új-mise éve írva: »1809. Jöjj el Szentlélek Isten !« — A kép baloldalán a főmagasságu arany misés móltóságának főbb diszjelei: az egyházi törvénykönyv, az érseki vállszalag vagyis pallium, püspöksüveg, herczegi korona, bibornok-kalap, kettőskereszt, püspökpáleza és a püspöki joghatóság égő gyertyája. Alul: »1859. Téged Isten dicsérünk.« A kép hátán az arany-inisés pap áldása olvasható. Scitovszky prímás az esztergomi főegyháznak emlékezet okáért ez alkalomból egy drága aranykelyhet és aranyszövetü teljes oltáriöltözóket ajándékozott. Ezeken fölül a Szent-István-társulat, ez alkalomból a pesti Lipót-városban épülő templomban mennyei pártfogójának Sz.-István királynak tiszteletére oltárt készíttetett, mely ezélra a gyűjtés rögtön megkezdetett, s a pénz a takarék-pénztárba tétetett. Nemkülönben ugyanez örvendetes esemény alkalmából a társulat egy terjedelmes »Szentek élete« kiadására vállalkozott, mely műnek első része, magában foglalván a január és február hónapra eső szentek életrajzát, már az arany-mise napjára f. ó. november 6-dikára megjelent, s azután a társulat tagjainak is, mint évi illetmény, megküldetett. Ide tartoznak végre az ezen ünnepélyre megjelenő versezetek és emlékkönyvek. MEGYEI KÖZGYŰLÉS. (1886. július 21.) A gróf Mailáth György főispán elnöklete alatt megtartott rendkívüli közgyűlés a holt évadban csak elképzelhető legnagyobb látogatottság mellett a törvényhatóságok és községek rendezéséről szóló törvények vógreb tásával vot hivatva foglalkozni. Ezt megelőzőleg azonban a Peth Borniasztini- Éva féle alapítvány '. mataiból a vízivárosi paulai szt. V czéről czimzett apácza zárdában fei tartott neveltetési helyek közül m< üresedett 2 nemesi és egy nem nem leánykának beválasztása képezte a k érdekeltség tárgyát. Összesen 5 pályázati kórvény a< tott be a jelzett alapítványi helyek melyek közül pályázat utján Revicí Győző Margit nevű leánya az eg; nemesi helyre, ós Nóvák Jái bajóthi jegyző Gizella nevű leánya nem nemesi helyre pályázaton kr pedig a másik memesi helyreAndráf János megyénk jeles tehetségű főj ej zőjének Mariska nevű leánya válasz tott be, mintegy csekély elismerési a jeles tisztviselő bokros érdemeinek. Ezután következett a két ujabt életbelépő törvény végrehajtására 1 natkozó miuisteri rendeletek tárgyalá melynek folyamán egy küldöttség zatott meg, hogy az ezen torvén} életbeléptetése által a tvhatóság vényben levő szabályrendeletein szi séges változtatásokat eszközölje. E k döttség tagjaivá az alispán elnöki alatt Andrássy János, Barta End Barta Armin, Boronkay Lajos, Bura János, Havasi Imre, Héya Tivad Hübschl Károly Kovács Pál, Ivan István, Dr. Lipthay János, Ma tyasóvszky Kálmán, Mattyasóvszky mos, Mészéna Ferencz, Mercz, lm Mészáros Károly, Niedermann Pál, Szs Iván, Szegesdy Pál és Ivauovics Bt választattak. A közgyűlés még többrendbeli s: madások és költségvetések tárgyal* után a déli órákban minden megem tésre méltóbb mozzanat nélkül vÓ£ ért. § A A MIKOR LEFŐZTEK. Ugy volt biz a, a hogy leirom, — a' tessék utána keresni a néhai hires emh lőcsei kalendáriumnak a nyomtatás fel lálását követő első évi folyamában. V egy igen öreg nagynéném is, a ki á totta, hogy vele megtörtént szóról-szó mért ne állithatnám tehát én, a kin és 3

/4 évvel később szintén megesett ez eset? Jogászok is, szerelmesek is voltu mint csak egy Il-od éves jogász szei az a természet szava, mely természetes hajlam és ösztön mindig a valóra utal. Nem maradt tehát más egyéb hátra mint bebizonyítani, miszerint valóban az összes emberiség meggyőződése az, hogy a lélek halhatatlan. Ellenvethetné valaki, hogy hiszen az összes emberiség meggyőződése volt az, hogy a föld áll és a nap forog körülötte. — Igaz, de az is bizonyos, hogy e kérdést senki sem kutatta a régibb időben; nem igy áll a dolog a mi kérdésünkkel. Evvel foglalkozott minden philosophus mióta a világ áll, s legnagyobb részük valamint az összes emberiség kardoskodott és kardoskodik ez igazság mellett, daczára a halálnak, daczára minden dolog múlandóságának. Lássuk már most B népeket egyenkint: Az egyptomiakkal kezdjük, mert e nép egyike az ókor legrégibb és legműveltebb népeinek. Hogy náluk megvolt a halhatatlanság hite, arról tanúskodik az úgynevezett »halottas könyv,« mely papirostekercs alakjában minden múmia mellüregében feltalálható vagy egészen, vagy kivonatosan, vagy, ami gyakoribb, egyes fejezetek vannak csak meg. Továbbá tanúskodnak a hieroglyphák, mikkel a múmiák úgyszólván be vannak fedve, a képek a sziklákon és a sirüregeken, melyek gyakran a lélek túlvilági életéből egyes jeleneteket ábrázolnak. Diodorns Sicnlus igy szól; »Az egyptomiak a földi életet nagyon rövidnek tartják, de a halál utánit, a hol erényök emléke fenmarad, nagyon hoszúnak. Azért az élők lakait szállásoknak nevezik, mert abban azok csak rövid ideig laknak, az elhaltak sírjait azonban házaknak nevezik, mert a holtak az alvilágban határtalan ideig tartózkodnak. Amiért házaik építésére nem nagy gondot fordítanak, mig a sorokat rendkívüli fénynyel készítik.« Hogy a történetirónak igaza van, arról tanúskodnak az idő vasfogával daczoló mausoleumok és piramisok. A »halottas könyv« részletesen elbeszéli a lélek viselt dolgait az amenthában vagvis alvilágban, midőn Osiris fényes társaságban fogadja az érkező lelket és neki a halhatatlanságot biztosítja. Leírja a harezokat, miket a léleknek ki kell állania, és melyekben őt Nephte istennő, oly hatalmasan támogatja. Elbeszéli a 42 biró ítéletét, a sziv megmérését a csalhatatlan mérlegen, mit Thoth, Horus és Anubis ellenőriznek. Fontos ránk nézve következő felirat, mit Champollion fejtett meg: »... testük mindig a sírban nyugodjék; de ők éljenek a mennyei regiókban örökké örvendezve a legfőbb istenség jelenlétén.« Ha a Tigris és Euphrat vidékeire is vetünk egy pillantást, azt találjuk, hogy a chaldaeusok és assyroknál is általános volt a hit a lélek halhatatlanságáról. — Igy Assurbanipal könyvtárának egy katalegustöredékéböl megtudjuk, hogy ama könyvek között volt egy ily czimmel: »A halál országának útjáról szóló könyv.« Kitűnik a királyért felajánlott íme eme részéből is: »... az élet után azonban az ezüsthegy örömeit élvezze, a mennyei udvarban, a boldogság honában. Az üdv, virágának fényében egy örökös, egy szent életet élvezzen az istenek jelenlétében, kik Assyriában laknak.« Az Euphrat és Tigris vidékéről a világuralom jogarát a görögök örökölték, kik az irodalom és művészet terén, mesterekként léptek fel, mit politikai hatalmuk utódai a rómaiak is kénytelenek volnak elismerni. E népeknél is általános volt a halhatatlanság hite. Nyomát látjuk annak már a homéri hősöknél is, igy az Odysseában olvassuk, hogy Menelaos élve vitetett az elysiumba, mit Proteus igy ád tudtára: »Mem az a te végzeted istenektől nevelt Menelaos, hogy meghalj a lovakban gazdag Argosban téged az elysiumi mezőre és a föld határára fognak küldeni a halhatatlan istenek, a hol és a szőke Radamanthüs, a hol legboldogabb az emberek élete. Sem hó, sem nagy hideg ott nincs, sem zápor; hanem a Zephirnek susogó szellőjét küldi Okaeanos felüdíteni az embereket.« De a mi a nép hitében oly mély g; keret vert, a költészet concrét alakba < tött, azt Plató a bölcselő is törekedett dományosan felfogni és megalapítani. I mes lelkesültséggel utasítja a bölcselőké léleknek a bölcseség és erény utáni rekvésére. Más alkalommal az erkölcsisé tolja előtérbe, melynek hatalmas rugójí túlvilági élet. Sőt lelkesedésében tulz< lesz, midőn állítja, hogy a lélek örök fogva létező. Felhozhatnók még Hesiod Pyndarost, Xenophont, Aristotelest, Sok test, Plutarchost stb. Kik mind a hall tatlanság hitéről tanúskodnak. A görögök hitregéjéhez nagyon haso Itália ősnépei az etruskoké. Nantus Charon voltak az alvilág istenei, utóbb: lelkek gyötrője az alvilágban. Miként g( dolkodtak e népek, arról világosan tan kodnak sírköveik, melyeken a lélek tul lági örömeit és még gyakrabban szen déseit képekben láthatni. Hogy a róma szinte hitték a lélek halhatatlanságát annyira ismeretes dolog, hogy szinte lösleges bővebben szólni róluk. — Ah takat »Manes« névvel jelölték, mi ann jelent, mint tiszták, világosak, jók. »] res« vagyis az »urak neve« alatt a hol kat már mint dicsőült szellemeket tiszl ték. A testtől megszabadulva a lelkek h hatatlanok mint az istenek, innen a »d