Esztergom és Vidéke, 1886

1886-07-22 / 58.szám

sen megfelelő számmal zsidótanoncz — összesen 6. Nemzetiségre nézve túlnyomó számban volt a magyar 225, német 21, tót 11, — ellenbeír aránytalan a:születési hely szerinti kimutatás, amennyiben 257 tanoncz közül csak 57 volt esztergomi, a többi 200 pedig vidéki, — ami élénk bizonyíték arra nézve, hogy a városi lakók még tartózkodnak fiukat iparos pályára adni, kihasználják a helyben levő s igy könnyen hozzáférhető felsőbb intézeteket, hogy aztán akkor akadjanak meg, mikor ezeket befejezték s akárkányau legyenek olyan »latéin erek« akik bizony szivesen cserélnének egy-egy értelmes iparossal. Volt az intézetnek 7 olyan tanulója a kik munkájukért a mult évi orsz. kiállitáson jutalmat nyertek, s maga az évzáró vizsga is igen sikerült tanonc-munka kiállítással volt egybe kötve, a melyben 31 tanonc vett részt és jutalmaztatott. Ezzel már eleve föl van keltve az iparos ifjúságban a verseuy iránti érzék s a szellemi oktatás összekötve a szakszerű munkával. Az évzáró vizsgálatot és a munka kiállítást vizeki Tal lián Ödön mint érseki biztos, Bartal Rezső kir. tan. tanfelügyelő, Dr. Helcz Antal, Dr. j Földváry István iparhatósági biztos, Niedermann József, Dóczy Ferencz ipartestületi elnök és számos érdeklődő és jóttevő jelenlétében tartották meg s ugyanekkor osztattak ki az orsz. kiállításon nyert és egyébb jutalom dijak is s ebből meggyőződhetnek az iparosok, hogy ügyük Ő Főmagasságától a bibornok prímástól kezdve minden irányban a legélénkebb érdeklődés tárgyát képezi s valóban a füzeten áttekintve elismerései kell lenuünk Esztergom sz. kir. város iránt, mely hivatását felfogva, bár áldozatok árán,- ily derék intézetet emelt elismeréssel a fáradhatatlan és ügybuzgó igazgató Major János ur iráut, a ki ezen zsenge intézményt oly szilárd kezekkel és vas szorgalommal jelen tanár társai támogatása mellett a virágzás útjára vezette. Oly tőkét teremtett a város ezen iskolában, mely neki és a hazának dúsan fog gyümölcsözni mindenkor. A kolera küszöbünkön. Nagy-Ölved jul. 20. (P. L.) A ki az Ördög piruláit nem Esztergom, vagy épen Komáromban, de Budapesten a népszínházban látta, az nem fogja egyhamar elfeledni a látványos bohózat Cipra alakját, mely undorító taszító félelmes kezdő alakjával majd feltűnik majd elenyészik a földszínéről, hogy megmutassa a természet salakját. A Granges torkolatánál ismét felzajdult a vész, honnan már meg van mételyezve az európai, s hozzá hazánk levegője is. A veszedelmes kolera bacillus az, mely feketére festi a fehéret, tönkre teszi pár pillanat alatt az emberi test szervezete működését, és romba dönti azt a magasztos gépezetet, melyet emberi orgánumnak nevezünk. — Rút, mint a cipra, s veszedelmesebb a háborúnál. Afrika pusztáin a Zabára sivatag réme a szánum is felkavarodik, találkozni akarván ázsiai jegyesével a fekete nővel, s még inkább megtermékenyíti a kolerát. Ez a rém az, mely hazánk határain is felütötte a fejét, szót nézve keresi áldozatait. A kivel kezet fog az veszve van. Fiume tehát az első pont hol fellépett, és a statistikai adatok száma naponként megdöbbentően nagyobb. Belügyministerünk is felállította rendeletében a vesztegzárakat, szükség tehát, hogy a rendeletnek eleget tegyünk, mert az óvatosság hiánya s a hanyagság magunkat is elragadhat, de azokat is, kikre hazánk jelen társadalmi és politikai viszonyaink közt élet szükségünk van, a mennyiben elveszítésük állami és társadalmi életünk rázkodásait idézné elő. Van neküuk egy intézményünk még ugyan szendergő állapotban nyugszik, különösen vidéken, és csak akkor ébred midőn az ellenség már kapuit zörge i, ez a »Közegeszsegügyi tanács.« Itt az idő tehát, Saját élet érdekünk követeli, hogy tegyünk. A veszedelem terjeszkedését leginkább korlátolja a tisztaság ; főelvünk a mintaszerű tisztaság. Figyelmeztetjük tehát a nyilvánosság terén olvasóinkat, hogy saját hatás körükben, tegyenek, ajánlják a mértékletes életet, a lakások, utczák, közhe1 lyek tisztán tartását, s a tápszerek I megválasztását. ; Minden község tegye meg intézkedéj sót. és az egyes családok se feledjék ff, hogy száraz lakás, a hulladékok fertőtlenítése, tiszta levegő okvetlen : feltétele az epidémia meggátlásának. j Ismert dolog, hogy ahol e kór eddig ! feltűnt, ott a tisztátalanság volt a talaj, mely nevelte és teljesítette határait. ! Fel van keltve már megyénk közj igazgatási és községeink köZ'gészségügyi tanácsa figyelme a közeledő ellenségre. Az első óvóintézkedések meg vannak téve. De nélkülünk, a közönség osztatlan I óvatossága nélkül az óvóintézkedések j csak holt betűk. Adjunk mi életet az I üdvös intézkedéseknek azáltal, hogy a ! hatóságok és orvosok mindennemű tanáI csanak hatáskörünkben teljes érvényt j szerezzünk. Akkor aztán nem lesz nagy í aratása a halálnak. I • ! A JUBILEUMHOZ. ív. I (Scitovszky primás aranymiséjének föpásztori levele.) j »Scitovszky Jáuos a római szent ! egyháznak jeruzsálemi szent keresztről czimzett áldozár-bibornoka, Isten s az apostoli szent szék kegyelméből esztergomi érsek, az apostoli szentszék született követe, Magyarország herczegprimása, fő és titkos korlátuok, sz. István apostoli király jeles rendének főpapja s nagy keresztes vitéze, ő cs. s ap. kir. fölségének belső titkos tanácsosa, hit- és bölcsészet tudor sat. Az esztergomi megye tisztelendő papságának, Krisztusban kedves testvéreink s fiainknak üdvöt! Magasztaljátok velem az Urat, kedveseim, és dicsőítsétek őt, mert való ban jó és irgalmas mind örökké! — íme az esztergomi érseki megyének számra hét áldozó papját nemcsak szentélyének pitvarában védó meg, horda kezein a nyáj mellett s ápolá mennyei kegyekkel: hanem az agg korig hosszabbitá életeket, hogy ez év folytán szerencsésen betöltvén papságuk félszázadát a dicsérő áldozatot s az áldomás kelyhét, szinte fölujitott ifjúságban alázatos és hálás lélekkel mutathatják be a Magasságbelinek oltárán . Krisztus Urunk, az örökkévaló pap, az oltár szolgáknak e hetes számához, kimondhatlan irgalmassága szerint, engem is alacsony főpapjokat, kapcsolni I méltóztatott, hogy legyek miként közölök, s a nyolcz boldogság j betöltsem. — Hanem honnét nekt 'szerencse, mi által érdemiette > tatlanságom az isteni jóság e ke ; mességec, hogy a lisztes ősz korijj ] majdnem azon évekig, melyek i 1 baj és fájdalom szoktak lenni, e isak? és pedig mind a lélek mii test azon szerencsés állapotában sak el, mely Isten segítségével gendő arra, hogy a lelkipásztori li tálnak jóformán megfelelhessek. I veséim, az ón erősségem és dicsén maga az Ur; az Ur emelt föl emg az Ur keze müveié e dolgot, az tói származott ez, s méltán csudál méltó szemeink előtt! Örvendezzetek tehát velem az ban, kedves testvéreim és fiaim, telve mondom, örvendezzetek, sőt m játok éneket és áldást az Ur nevének, ki papságom ötven éve mennyei segitő jobbját folytonosan nyujtá hozzám, s engem midőn e" kadíam felüdített; midőn elfára* erősített; midőn beteg voltam gyógyított, szóval irgalmasságát u mássággal tetézé. Mivel háláljam az Urnák mindazt, a mivel engem áldott? Az üdvösség kelyhét ve: kezembe és hála-áldozatot mutató! szent nevének. Hogy pedig örömöm teljes les s minél többeknek, különösen azok kiket az örökkévaló pásztor te reimül és fiaimul adott, ajkairól s jon föl illat-füstként méltó hálaad magyar Sionról a Magasságbelinek i elé: szívélyes örömmel adom ti tokra, hogy félszázados papságom ö ünuepét folyó 1859-ben, pünkösd i XXI-ik vasárnap, mi nov. 6-kára ha Isten azt megérnem engedi, a kélységem kezei által három év fölszentelt primási főtemplomnak ránál olyan ünnepélyes kegyeh minőt a mennyei ajándok nagyság csekélységemre ruházott hivatal m sága, s a ti ohajtástok vár, -— f< megtartani. Mely ünnepélyen, hog; rületi küldöttetök által szivesen jelenjetek, bizalmasan fölszólitlak ket s a küldöttnek nevét e hó v< bejelentetni kérem. Az ünnepre jelenő mindegyik pap lássa el n kar-ing, stóla és papi föveggel Jertek tehát, kedves testvérei fiaim, jertek kérlek, hogy élei végefelé haladó elüljárótokkal az ki halált és életet oszt tetszése krajczárba igazgató ur nem tür meg számítom. — Ebből nem lehet mosatni. — Most már könyörgöm alássan; fürdésre, hajnyirásra, borotválkozásra és borravalóra — a mit pinczéreknek a fővárosban okvetlenül kell adni — számitok naponként 2 krt. — Ah, menjen. Hisz ez csekélység, — Épen nem. Dohányra borra (mert orvosi utasítás swerint mindennap kell dohányoznom és bort innom) felszámítok naponként 3 krajczárt. Ugye kevés? — Dohányra sem elég. — Végül az aprólékos dolgokra mint gyufa, ruhajavitás, fehérneműre való gombvarratás, czipőfoltozás, szappan, fénymáz, kefe, fésű, világítás, nyakkendő, esernyő, sétapálcza, érzéki gerjedelmek lecsilapitása, keztyü, tollkés, levélbélyegek, a nyugtára való bélyeg, ajándék, egy kis mulatság, kirándulás, tyúkszemvágás, alamizsna, adakozások, az irodaigazgató névI napjára veendő ezüst serlegre, hajolaj, pomádé, gombostű, varrótű, czérnák, gombok, pecsétviasz, újságok, könyvek, gyü! mölcs, orvos patika — számitok naponként II krt. — Tréfának sem járja meg. — Meg ez komolynak is. Tehát most kedves ténsasszony, ha ezt összeadom, kitűnik, hogy rendes' napikiadásom van 95 kr. vagyis maradna a feleségem és gyermekeim számára mindennap 5 kr; a mit azonban sohasem látnának, mert ha komolyan megfontolom, egy krajczárom sem maradt meg, sőt határozott deficzit környékez, a mennyiben számításomból kihagytam a zálogba tett tárgyakért járó kamatot és a kapupénzt s azt a 30—40 forintot, a mit apránkint elkér tőlem az irodaigazgató és sohasem adja meg. Krákogi itt egy nagyot sóhajt s elkezdi a czipőjét nézni, a melyre a. napi egy krajczárból sem fénymáz, sem folt nem jutott már és hallgat, miközben a mama — ki nagyon szeretné már a nyakáról lerázni Nettikét — egy ujabb diplomacziai jegyzékváltáson töri fejét. — Es mikorra van kilátása Írnokká lenni, ha szabad kérdeznem ? — Fél vagy egy év múlva. — Már? Hiszen akkor nincsen semmi baj. — Hogyan? — Addig egy kissé jobban összehúzzák magukat és eljárnak én hozzám ebédelni minden — második vasárnap. — Es ha késik a kinevezésem. — Fiatal embernek sohasem kell kétségbe esni. Azután Nettike igen ügyes leány, meg nagyon takarékos. Meglássa kedves Krákogi, hogy még meg is takarítanak valamit. Krákogiban feltámadt a vágy er pislogni kezd a konyiiaajtó felé és kezdi érezni, hogy Nettikével együtt nyebben esnék koplalni is, mint dül. A mama figyelemmel kiséri e vá sokat, a melyeken Krákogi átesik, és látja, hogy pillantásai mind meleg érkeznek az ajtóra, akkor kikiált: — Netti! Xettikém! Netti kisasszony pironkodva lép a dijnok-egylet egész pénztári kész! sem emelné fel szemeit. — Nettikém — mondja a mama közben feláll és megfogja a leányka — Artúr megkért. Mit válaszolsz ? — Nem tudom mama — súgja Nettike és oly igazán elérzékenyedik, komolyan elkezd pityeregni. I A ténsasszony pár perez múlva e zik; megmondja a szomszédoknak, a mesternek, hogy Nettikét egy híva jegyezte el s igy ténsasszony lesz. A hir bejárja a lakókat, a kik véletlenül ott van az egyik »Volks [gépmestere is, a ki azután megígéri, beteszi a hymen hirek közé. A kedves Arthur pedig ott ül a pi menyasszony mellett s miközben né nak kipirult arczát, lefolyó könny szép termetét; megfeledkezik a söt< vényes jövőről, mely őt, me<

t — Nem. Nem. Nem. És miért, ha szabad kérdeznem. — Mert — kevés. — Bizonyítsa be. — Krákogi papirost vesz elo a zsebéből, meg plajbászt és igy kezdi a számadást. — Csak magamról beszélek. Tehát í kalapra kell évenként 2 frt. Igaz? — Kevés is. — Legyen csak ennyi. Kabátra 5 frt; nadrágra 2 frt; mellényre 50 kr, két ing okvetlenül szükséges, az 4 frt, ehez négy krágli 50 kr. két alsó nadrág 2 frt, két harisnya 50 kr, egy párczipőre (pedig legalább is kell három pár) 4 frt, egy téli kabát 10 frt. négy zsebkendő 1 frt. Tehát ruházatra legkevesebb kell évenként 31 frt 50 kr., vagyis minden napra ruhára kilencz krajczár. — Igáz, Krákogi ur. — Az étkezésre kell naponként feltéves hogy a reggeli 7, az ebéd 30, s a vacsora 20 krajczárba kerül... 57 krajczár, igaz? — Igen. — Mo»t már. A legutolsó lakásért kell fizetnem havonként 5 frtot vagyis naponként 17 krt. — Ez is olcsón van számítva. — Tudom. A mosást naponként — abban az esetben, ha hetenként csak egy Iníiút veszek fel. mit azonban az iroda-