Esztergom és Vidéke, 1886

1886-01-21 / 6.szám

Városi s megyei érdekeink közlönye. BGJRl.RNIK HETBNKINT KÉTSZER'. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR! ©génz évre 6 frt — fél évre 3 , — negjflMvre .... 1 „ 50 Efly szám Arn 7 hr. kr. SZERKESZTŐSÉG: jSzENT- y&NNA-TJTCA 317. horá it lup HZOIIHMIÍ ríszét illető közlemények kiil« KIADÓ ITTv A T A L: ^ZÉCHBNl-TÉR hová a hivatalos s a magán Iii nie lések, a nyilUórne szánt kozleinények, elölizetési pénzek és niolaináKsok iiitézeiitlűk. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HlllDKTltaKK : 1 szótól 100 «zóig — frt 75 kr. 100—200-i|{ 1 „ 50 „ 200—300-ifc . 2 „ 85 „ Rély^'lí.i 80 kr M A(i Á'NH

I I? I )KT Í18 IflK iiiö«állai>od4Ís szerint leiiatö l«|íjiitáiiyoiinbliRn kiízöHetiiek. NYII.TTlfctt sora 30 Kr Téli gondolatok. Nagy-Ölved, jan. 19. (P L.) Tél, temető, mulandóság. . . Gondolkodjál ember múlandóságodon s azon, hogy a te sirod felett is üvölteni fog a siralmas téli szél. Ébrenlét, munkásság, alvás, álom. Küzdelem, pihenés. Tél, tavasz. Élet, feltámadás. Jólét, nyomor, öröm, keserűség. Fortuna, csapás . . . A lehullott falevél, mely enyészetnek indult, e titkos szavakat rejti: „Porból lettél porrá kell lonned". „Lehullunk mi mindnyájan, mint a fák levele" mondja az írás. Itt a rideg tél 8 ez bő alkalmat nyújt a fentebb elősorolt jelszavak fölött való elmélkedésekre. Ezek fölött a gondolatok fölött pedig egy egész eszme-áramlat támad. Meg kell nyugodnunk a sors végzéseiben, ki kell béküluilnk az élettel. A czélt keressük folytonosan, melyre az embert a Gondviselés alkotta. A természetben magában megnyugtató pontot találunk. Látjuk, hogy a sorvasztó tél után virágzó tavaszi újjáteremtő kikelet következik. Nekünk is volt egy eszménk, mely a virágzó tavaszban született, — de úgy látszik éretlen bimbónak vették, nem a mi vármegyéuk talajához volt alkotva. Halva született gyermeke volt azou jóakaratnak, mely szükségesnek látta megyénkben, hogy a nemzetiségi társulás alapjait lerakjuk, hiszen ezt szeretett hazánk létérdeke követeli. És ez a „KözmivelŐdési egyesület" eszméje volt. Ez a nemzetiségi ós magyarosító társulás három nyelvű megyénkben igen szükséges, azou sok egyesület között, mely közül több nem gyakran csak szellemi ós anyagi erőnket forgácsolja el. Az esztergomi Kultúr-Egyesület kiváló helyet foglalt volna tehát, ós megteremtésére, illetve az eszme felélesztésére, minden hazafias esztergomi polgárnak még most is lelkesülnie kellen e. A nagy hivatása Kultur-Egyesület czélja lenne: a valódi hazaszeretet tüzét feléleszteni, a nemzetiségek közt a válaszfalat eloszlatni, hogy a haza minden tagját az az egy szent gondolat lelkesítse : „Mindent a hazáért*. Én bizora, hogy a hivatottak a fenkölt eszmék esztergomi bajnokai nem fogják elejteni ezt a törekvést. Ugy látszik, hogy megyénkben e téren nagy ür van betöltetlenül, midőn még a hazafias főpapság legelső szemináriumában is két kicsapott theologus igazolja ennek szükségességét. Hát még azok, akik a nép között szláv ós germán szellemet istápolnak ! Kural község egypár lakosát például szintén a Trencsánszki Sztolicza pánszláv lapja látja el hazaellenes eszmékkel , Küszöbünkön tehát a pusztító tűz ; igyekezzünk oltani mig időnk van ! Mert ugy látszik a hazafiatlanság bűne ott is megterem, ahol konkolyt sem hintenek ! . . . Hólepel borítja a földet. Az ablak jégvirágai tavaszvirágokat jóIsóinak. Lehet, hogy a követke/ő óv újjáteremtő ereje is meghozza az „Idegen Oázok" írójának örömét, amidőn megülheti feltáraadott eszméje győzelmi ünnepét. Segíts magadon és az Isten is megsegít. III. A takarékbetétek ntán három és hattized (3*6) százalék kamat fizettetik. Ezen kamatláb csak a törvényhozás utján szállítható le, felemelése, valamint a felemelt százaléknak 3*6 százalékig leendő leszállítása pedig a m. kir. minisztérium által rendelhető dl. A minisztérium hatáskörébe eső kamatváltozások az ezeket elrendelő miniszteri rendeletnek kihirdetését követő naptári bóuap eltelte után az összes betétekre érvényesek,' A takarókbetétek kamatoztatása a betéti napot követő hó 1-ső, illetve ugyanazon hó 16 ik napjától kezdődik és a felmondásnak a postatakarékpénztárnál való beérkezését, vagy azonnali visszafizetések esetén az ezeket megelőző hó utolsó napjával, illetve ugyanazon hó 15-ik napjával végződik. A legkisebb elfogadható betétösszeg 50 krajczár. Egy forinton aluli összegek azonban nem kamatoztatnak. Minden naptári óv deczember 31-ével az eeedókessó vált kamatok a tőkéhez csatoltatnak és azzal együtt kamatoztatnak. A kamatszámitásnál a hónap 30 nappal vétetik számításba. A hivatalból kiadandó kamatszáraitási táblázat minueu közvetítő hivatal nál nyilvánosan kifüggesztendő. Visszafizetések 1—25 frtig azon közvetítő postahivatalnál, mely a betétköuyvecskót kiállitotta, rövid uton mondhatók fel ós azonnal fel is vehetők. 25 frton felüli összegek előbb mindig felmondandók a takarékpénztárnál, mely erről 25 írttól 100 frtig terjedő összegnél legkésőbb 8 nap, 100 jfrttól 500 frtig legkésőbb 15 nap és 500 frton felüli összegnél legkésőbb 30 nap alatt egy fizetési utalványt állit ki azon közvetítő postahivatalra, amelynél a betevő a felmondott pénzt felvenni kiváuja. Ugy a rövid uton történő, mint a takarékpénztárhoz intézett felmondásoknak azonban irásbelileg ós a betevő által sajátkezüleg aláirt nyomtatványon kell történnie. Ha valamely betevő írni nem tud, aláírását kézjegyével helyettesíti, de azon kézjegye két tanüval, vagy más hatósági okmány nyal, pl. houvédigazolváuy, cseléd vagy munkás könyvvel, mely szemé'yazouosságát teljesen igazolja — hitelesítendő. Hogy a betevő mindennemű kártól megóvassók, a személyazonosságra ugy a betétnél, miut visszafizetésnél egyáltalán mindenkor kiváló figyelem fordítandó, s hogy a biztosság még nagyobb mérvben emeltessék, a betevő mindjárt első betétje alkalmával egy jelszót is választhat magának, mely ugy a visszafizetés, mint értékpapír vásárlásáuál ós meghatalmazás kiállt tásánál neki kiváló előnyöket biztosit. Ha a betevő bármely oknál fogva akadályozva volna, a felmondott összeget személyesen felvenni, meghatalmazást állíthat ki egyszeri esetre, vagj Az „EntorpaiuW tárcája. (Elbeszélés.) A mikor Szmtrszka Hanzli hazájából, Csehországból s annak egyik nevezetes városából, a színházi s katonai zenekar tagjait szolgáltató Csaszlauból drága magyar hazánkba került: azzal az er Ős fogadással telepedett le az alföld egyik népes városában, hogy meggazdagodik itt a barbár idegen földön s aztán visszamegy szülőföldére Csaszlauba, hogy ott elvegye egykori princzipálisának leányát, Dworacsek Hanikát, kit az öreg Dworacsek Veuczel kőnél keményebb szive nem adott hozzá feleségül, lévén Szmtrszka Hauzli oly szegény, mint a templom egere. Alig volt azonban Hanzli Magyarországon vagy öt esztendeig, midőn kezdte észrevenni, hogy régi ruhái közül már egyet sem használhat, hasa kezd gömbölyödni, arcza szélesedni s tokája már nem fér bele a fátermörderbe. — Biztos jelei a gazdagodásnak ! Mondanunk sem kell talán, hogy Sztrmszka Hauzli vendéglős volt, sörháza és étcsarnoka volt, uj telepedési helyének egyik nagy forgalmú utczájában, mely miután tisztán s ügyesen volt kezelve, oly látogatottságnak örvendett, hogy Hanzli előre kiszámította, miszerint ha mindennap ugy megy az üzlet, mint a hogy már az első években is ment: akkor 15 esztendő múlva leggazdagabb ember lesz a városban. Hogy miért jártak oly sokan a Hanzli vendéglőjébe, annak egyszerűen az volt az oka, hogy sehol sem lehetett oly olcsón és kitűnően étkezni, mint nála s azon kivül volt neki egy specziális étele, tudniillik a hal, melyet a városban senkisera tudott ugy elkészíteni, mint az ő szakácsnéja. Igy történt aztán, hogy miután Hanzlinak olyan imfámis kimondhatatlan neve volt, a miben a magyar embernek biztosan kitört volna a nyelve ha ki akarta volna mondani : a vendégek, ha hozzá akartak menni azt mondták, hogy menjünk oda, a hol azt a jó halat lehet kapni; lassanként aztán ráragadt, a hal név, a miből egy néhány tréfás ember „Stockfisch" nevet csinált. — Igy lett Hanzliból Stockfisch. Nem kell azonban a világért sem hinni, hogy Hanzli ezért megharagudott volna! Sőt még örült ennek a czimnek, midőn fiatalabb vendégei per „Stockfisch bácsi* czimmel titulálták. Bánta is ő, csak vendégei legyenek mindig! A régi Gambrinus czimer helyett — hogy vendégeinek még nagyobb kedvet csináljon, — egy szép nagy stöchfischt festetett czimeríil, mely alatt vastag arany betűkkel kiírva pompázott a Hanzli neve és mestersége. Lassanként multak az évek ; Hanzhból gazdag ember lett. Világért se jutott azonban eszébe, hogy most már vissza kellene menni szülővárosába Csaszlauba, hogy Dworacsek Hanikát feleségül vegye, — a lei ha még most is vár reá, bizonyosan az öreg lányok közzé tartozik már, — visszatartotta valami más dolog a szép Magyarországban melyet ugy megszeretett, hogy husz évi itt lét után a nyelvét is tökéletesen megtanulta, a mi pedig igazi áldozat egy telivér csaszlaui születésűre nézve. Ugyan ki ne' találná ki, hogy mi volt a Hanzli itt maradásának az oka ? Mi hiányzik az emberi boldogságból, mikor valaki gazdag is, — független is és hozzá — nőtlen ? A feleség ! Igen, Hanzli már régóta törte rajta a fejét, hogy megházasodik. Két mázsás testében dobogó szive szerelemtől lángola s szerelme tárgya nem volt más, miut a „Püuköstirózsához" czirazett kávéház tulajdonosnője, a szép és erényekben gazdag Kádár Jolia, a kit mióta Hanzli meglátott ugy vette észre, hogy szive még hangosabj ban dobog mint annak előtte husz évvel IDworacsek Hanikáért. — Milyen jó volna — gondola gyakran, — ha az én feleségem lenne ! a kávéházat legyeútenok a vendéglővel s aztán kölcsöI nősen gazdagoduáuk mind a ketten. Még az unokáinknak is maradna elég. Szegény Hanzli! ha tudta volna, hogy a „Püuköstirózsa" bájos tulajdonosnőjének is az a titkos vágya van.El is követett mindent, felhőket ereszgetve állt Hanzli, ábrándozva imádott Júliájáról ós egy boldogabb jövőről. No de minden bánatuak van oltogató könnye, lett a Hanzlinak is. — Egy szép délutáni nap n épen ebédutáni siestáját tartotta egyik vendéglői szobájában, gondolkodva boldogtalan szerelméről, midőn hirtelen kopogtatás zaja verte föl ábrándjaibői. Kedvetlenül kiáltá : — Szabad ! Hah ! de látui kellett volna azt az arcz és színváltozást, midőn a belépőben Őt, Júliát, a „Pünkösfirózsa" szépség ós erényben gazdag tulajdonosnőjét ismerte fel, kiről ópeu csak az előbb gondolkozott s ki szemórmetes mosolygással közeledett eléje, mintha csak régi ismerőse volna. — Bocsáuaiot kérek szomszéd ur, hogy alkalmatlankodni bátorkodom, — ezólt köszöntés után a szép Julia. Hanzli az örö'u és meglepetés miatt kegy et'eu zavarba jött s alig tudott szóhoz jutni örömében. — Kérem . . . fcórem ... tessék . ezzel székkel igyekezett megkínálni. — Köszönöm, alkalmatlaukodásom különben sem Tog sokáig tartani. Egy kis apró pénzre volna szükségem s miután cse ja mit asszonyi fortélylyal és kaczérsággal j lédr*> nem bizhat mindent az ember, ug ki lehetett vinni, hogy magára vonja a

1 crnndnlt.«™ hnorv maomm ífivftk At — Hanzli figyelmét s hogy még szerelmesebbé tegye a nélkü' is szerelmes fejét. Sokszor leölt kávéháza elébe s mélabús tekinteteket vetett a „Stookfisch" felé, melynek kapujában pipájából vastag füstgondoltam, hogy magam jövök rem fölváltani ezt a százast. — Nagyon szívesen tenném, de jelenleg niesen ja&X&w sem ; I.MKm kén ns itt h;gjni, majd fölváltom s ha megengedi, magam át viszem.