Esztergom és Vidéke, 1886

1886-01-21 / 6.szám

bizony talán időre. Egyszeri őseire szó­1 ló ineghatal mázasnál, bu a betevő jelszóval biró, a meghatalmazás érvé nyes kiállítására elegendő a jelszónak közlése és a betevő sajátkezű aláírása Bizonytalan időre szóló meghatal­mazásnál az aláírás kir. közjegyző vagy kir. bíróság által hitelesítendő. A betétek és a takarékpénztárnál betéteuiényozett értékpapírok és azok járulekai az 1885. évi IX. t. cz. 22. és 23. §-ai szerint az utolsó felnun dás vagy bejegyzés napjától számi lett 30 óv alatt elévülnek és a tartalék­alap vagy ha az, az egy millió foriu tol elérte, az államkincstár javára es­nek. A posta-alkalmazottnak a szolgá­latból való rögtöni elbocsátás terhe alatt tiltatik, hogy a betevők nevei­ről, vagy a betett összegekről, kivéve postatakarékpénztárt szolgálati feiebb­valóikat, bárkinek is értesítést adja mik. A postatakarékpénztár jövedelme adómon les. A takarékbetétek kamatai a törvény értelmében mindennemű kereseti, jöve­delmi, tőkekamat- vagy más későbbeu ezek helyett behozandó adótól mente­sek. A postakarók pénztárnak ós közegei­nek hivatalos levelezése a betevőkkel és viszont, úgyszintén a hivatal ügy­kezeléséből eredő kocsiposta küldemé­Djek portomén lesek és azokért kézbe­sítési vagy értesítési díj nem szedetik. A betevők számlájára vásárolt ór­tékps»pii*okiit tartalmazó küldemények azonban portomentessóget nem élvez­nek. ^ postatakarékpénztár ós a betevők azon engedményesei, képviselői, vagy }ne g4, a talmazottjai közt ez üzletből fel­merüiő uíiuden ügyletek, még a meg­semmisítési -eljárás is a birói eljárás kivételééi a törvény értelmében — bélyeg- és illetékmentesek. A postatakarékpénztár saját álladó­káról hivatalos Közlönyében*) jelen test tesz s a takarékbetétek kezelésé ről minden igazgatási óv végével sza­bályszerű számadást koszit, melyről az évi költségvetés alkalmával a törvény hozásnak jelentés fog tétetni, i(Vóge köv.) -*) A m. kir. .postatakarékpénztár közlönyére, ;m»ly havonkint legalább egyezer, szükséghez képest többször is jelenik meg, egész évre portomentes ^kézbesítéssel együtt 1 frtért lehet előfizetni, bár­•meilv postahivatalnál. Gazdasági levél (A phüloxera inult éri terjeszkedés?.) (N. S.) Az 1885-ik év száraz vol­tánál íogva nagyon kedvező volt e pusztító ruVar terjedésére és nemcsak az eddigi zárlati csoportok körül öl­tött nagyobb mérvet, hanem még a legjelesebb ós eddig vészmentes bor­termő vidékeket is fenyegeti ; sőt a világhírű bort termő Hegyalján is ész­leltetett 'innak jelenléle ós gyors el­terjedése. A lefolyt évben ellepett te­rületek a következők : Aradmegye, aradi járásában ; Kuvin : világosi j. Kovnwinczo, Pankota : rad­on i j, Ménes községben. Biharmegye micskei j. Micske ; szé­kelyhídi j. Asszony vásár, Hegykő, Szt. Imre, Kis Kágya közsgbon ós Nagy­várad városban. Borsódmegye szentpétori j. Sajó Sz. Péter, Ármány, Béta ; szendrői j. Ede­lény, Nyomár, Hangács, Disznós, Boldvu községekben ós Miskolcz váiosban. Esztergom megye es z­t or go mi j. C s Á V, C S O 1 n o k í p á r k á ii y i j. Libád k ö z s é­g e 1( b e ii és Esztergom vá­rosba n. Fehérmegye vaáli j. Etyok, Tordas, íKajaszo-Szt.-Póter, Tabajd, Diós, Páz­jmánd; székesfehérvári j. Iszka -Szt.­György, Velencze, Szabad Battyán, Ná dasd Ladány, Szt. Mihály, Seregélyes, Nadap, Jenő, Kis-Keszi: moóri j. Csákberóny ; adonyi j. Érd közsó­j gekben. Gömörm. Jolsva városában. Hevesm. gyöngyösi j. Gyöngyös-Tar­ján, Gyöngyös Pata, Gy.-Oroszi, Gy.­Püspöki, Sólymos, Szűcsi, ós Pásztó községekben. Hont in. szálkai j. Z e b o­gény, Szobb, Letkés; s z o b b i j. I p o l y-S z a k á 1 1 a s községekben. Jász Nagykun-Szolnok m. tiszai j. Kun-Madarason. Komárom tatai j. Gyermelyen. Krassó-Szörény m. moldvai j. Lan­genfeld, Sziaticza ; bogsányi j. Kő­nigsgnad ; orsovai j. Toplecz ós Ko­rámuik községekben Nógrádm. sziráki j. Buják. Guta. Berezel, Dengeleg ; nógrádi j. Tolmács Alsó-Felső Bodony, Szécsenke, Legend fiileki j. Szőllős községekben. Ny Ura ni. Nyílra városában. Pes-f-Pilis-Solt-MisKiinm. pilisi felső j. Csobánka, Pilis-Szántó, Vörös­v á r, T i n n y e, T ö k, Üröm ; pilisi alsó j. Promonlor, Tétény. Páty, Jenő, P e r b á I, Kif-Tótény ; váczi j. Gö­döllő, Acsa, Püspöki és Hatvan köz­ségekben. Somogymegye, tabi j. Ádáud ós Ki üti községekben. Sárosm. sirokai j. Pillér Peklén. Szatmármegye szinyérváraljai j. Se­bespatak ; nagybányai j. Nagy-Sikárló községben. Temesm. verseczi j. N.-K.-Szredistye lippai j, N.-Reinete ; fehértemplomi j. Krusic/a, Vracsovgai községekben. Tolnám, dombóvári j. Felső-Nyék ; simontornyai j. Simon-Tornya ós Pálfa községekben. Torontálm. nagybecskereki j. Er­nesztháza ; antalfalvi j Szukula, Ru­dolfsgoád, Perlasz. Veszprém, devecseri j. Ajka, Rendek, Magyar NémetPolány községekben. Zalám, tapolczai j. Tihany, B.-Fü­red, Nemes-Pécsei, Köves, Csopak, Vá szol ós Udvari községekben. Zemplénin, szerencsi j. Ond, Sze­rencs, Legyes Bónye, Bekecs, Monok, Mád, Zombor; tokaj j. frdő-Bónye, Tolcsva, Tarczal, Bodrog-Keresztur, B.-Kisfalud; s.-a.-ujhelyi j. Kis-Bári községekben. Abauj-Tornám, szikszói j. Alsó'Va­dász és Mouaj községekben. Összesen tehát a lefolyt évben a vészthozó rovar 129 községben lépett fel. Eddigelé 280 községben volt, me­lyeknek beosztása eddig 20 zárlati cso­portra terjedt, melyhez most 18 uj zár lati csoport járulván, összesen 38 zár­lati csoportban nem kevesebb mint 409 község határa van inficiálva s már részben tönkretóve. Bizony ez nagyon szomorú állapot és rosz kihatással lesz a magyar bo­rászat jövőjére ! A nőkről s a nőknek. Isten után következik a nő! * A szerelem zenéjéhez a sziv veri a taktust. Legveszedelmesebb kor a leány éle­tében az, midőn még semmit sem tud, de már mindent sejt. A nő rendesen jobban vigyáz a hí­rére, mint az erényere. A házasság egy veszekedő duett, melyben az utolsó kóta mindig a nőé. Az ölelés a csók édes testvére. Mind a kettő egy anya gyermeke : a szerelemé. Farsangi levél. (Egy fiatal férjtfil.) Vidáman lobogott a tűz a kandal­lóban. Odakünn dúltfult a zivatar, mint egy bősz Othelló vagy dühöngő Lear. Az el len tót csakugyau pompás volt. Bent valóságos paradicsom. Künt egy megfagyott pokol. Itt nálunk békés, boldog családi kör, oda künt bolyongó nyomorultak vagy kávéházakba mene­külő szerencsétlen férjek. Milyen fölséges kis menyország. Az íróasztalon ismerő* költők, a fa­lakon szellemes szobrok, az asztalokon okos könyvek. A zongora előtt vidám Ötletek és hangulatos gondolatok kot­tába szedve. Maga pedig itt ül édesem mellettem és én elmondom magának, azt a i.iit eddig még csak nem is sejtettem, azt hogy milyen végtelen boldog vagyok. Lábaim előtt fekszik az angorán egy kéjesen rángatózó alvó kis kutya. Olyan szel id, olyan megengesztelt, miut az ón becsvágyam. Valamikor sokat akar­tam De most többet értem el. Kikötőbe ért a sokat hányatott hajó. Olyan szépen hozzá szoktam ahoz a gondolathoz, hogy az ón boldogságom hajóját egy kis kezű asszonyka kormá­nyozza. De ez a kormány nem az a rému­ralom, a mit az elégedetlen férjecskók papucs-kormánynak tartanak. A hol egyetértéssel hajlik meg az erősebb a gyöngébbnek 8 a hol a gyöngédebb lesz a hatalmasabbé, ott még nincsen egé­szen papucs-kormány. Csak félig. De a nőuralom ezt a felét nem érzi az ember. A múltkor előszedem az összes far­sangi meghívókat s igy szólok : — Édes pubikám, ha ugy tetszik válassz ki néhány vigalmat, a hová el akarsz menni. A kis feleség átveszi a meghívókat, átnézi, azután igy szól : — Hála Isteunek az idén nem kell se ínségesekért, se tűzká^osultak­— .Óh Istenem ! ha indiain volna, hogy imrlyen alkalmatlanságot szerzek önnek ! — Denogy kérem ! . .. boldoggá tesz . . azaz . .. igen.. . csak tessék nyugodtan lenni . . . át, viszem azonnal. A szép Julia boldog mosolylyal egyezett bele s bizonyítani igyekezett, hogy mennyire fog örvendeni azon, ha kedves szomszédja megfogja látogatni. Hanzli rebegett valamit s tul boldogan kisérte ki vendégét, ki az ajtóban kezét nyujtá 's ismételten figyelmeztette a láto­gatásra. A látogatás megtörtént, hogy mit végez­tek ott: azt nem tudta meg s>enkisem ; annyi tény, hogy mikor Hauzli kilépett a s PíÍnköstirózsá"-ból, senkisein ismert volna reá, hauem hogy bizonyosan jövő boldog­ságukról beszéltek, bizonyítja az, ho^y két hét múlva köztudomásúvá lett az egész városban, miszerint Szmtrszka Hanzli elje­gyezte a szép Kádár Júliát, — A mire aztán egy pár tréfás fiatal ember azt a szó­játékot' csinálta, hogy a „Stockfisch" a „Pünköstirózsa* töviseire került. A házasság csakugyan megköttetett ; a boldog jegyeseket összeeskette a pap s most már egymáséi lettek — ha tetszik örökre. Hanzlinak roppantnl tetszett ez az uj állapot. Mint a hogy elo-e gondolta, a két üzletet egyesitették s most már ugy gyűlt a pénz a házhoz, hogy alig tudott vele mit csinálni. Boldog is volt szertelen, mert a me­uyecske tudott kedvében járni s ha kérdez­ték tőle, hogy mint van megelégedve az asszonyuyal, akkor csak ugy ragyogott a szeme az örömtől. Voltak ugyan gonosz emberek, kik holmi szarvakról beszélgettek a háta megett, a miket nőtlen emberek nem szoktak viselni , s beszéltek valami huszár őrmesterről ; de hát tudjuk milyen a világ ! szeret beszélni mindenkiről, akár van igaza akár nincs. S jelen alkalommal annál kevésbé lehe­tett ok az olyan beszédre, mert a fíanzli nyilatkozata szerint kedvesebb, derekabb és ügyesebb asszonyt keresve sem találhatott volna, mint a felesége, — s csak az nem igen tetszett neki, hogy felesége nagyon szeretett a vendégek közt sürgölődni, for­golódni s gyakran figyelmeztette is arra, hogy mi az ördögért strapálja magát auy­nyira, mikor ugy is megélnek. — Hja lelkem ! — monda ilyenkor a menyecske, — nem 'ehet mindent a cse­lédre bizni ! — Aztán meg a vendég is jobban szereti, ha a gazda barátságosan bánik vele ! Hanzli belenyugodott s nem bánta, ha felesége felszolgál is. Kilenez óra után már rendesen lefeküdt s a meddig a záróra tar­tott, az asszony maradt fenn a vendégek­kel. Hogy aztán mit csinált ez idő alatt: azt ő tudja, meg a vendégei! Egy este Hanzli erő-^ főfájásról panasz­kodott s korábban feküdni ment. — Ha­nem tudjuk milyen természetű az a főfájás, az ember alszik vele egy kévés ideig, aztán pedig fölébred s hiába akar újra elaludni, liiába forgolódik, kínlódik az ágyban : az álom csak nem akarja előfogni. Igy történt Hanzllval is, éjféltájban fö­lébredt ; a feje még most is rettenetesen fájt s hiába huuyta be szemeit: nem tu­dóit elaludni. Sokáig forgolódott ágyában s végre is elhatározta, hogy fölkel s felváltja teendő­jében a feleségét. — Felöltözött s lassan közeledett a vendég szobák felé, melyek egyikéből vidám zeneszó és, dalolás hangjai hallatszottak ki. — Hmhm! vigan vannak ! — gondola s benyitott a szobába. Már nem tudom mit csinálnánk mi is hasonló helyzetben, ha olyan jelenet ját­szódnék le a szemeink eíó'tt, mint a milyet Hanzli látott, midőn a szobába lépett. Három huszár mulatott egy asztalnál, ki a bálva, ordítva, a zeneszó mellé ugy, hogy Hanzli hirtelenében visszakapta a fe­jét, attól félvén, hogy megsiketül. A drága üveges borok és pezsgős palaczkok tncza­tostól hevertek az asztalon és horrendura spectu ! — felesége ott ült az egyik csinos Őrmester ölében, fejét boldogan anuak szé­les mellén pihentetve. Hanzli az óriási meglepetéstől mozdulni sem tudott; szólni akart, oda akart kiál­tani a feleségének 's reárohanni, hogy ke­zeivel torkon ragadja az álnok kígyót : — de a meglepetés, az irtózatos keserű csaló­dás lebilincselte érzékeit. Szivéhez kapott 's velőt rázó kiáltással összerogyott. Hogy meddig volt öntudatlan állapotban hányszor lebegett élet és halál között : azt Hanzli nem tudja máig sem ; aneyi tény, hogy midőn legelőször visszanyerte az eszét s hasát és tokáját kezdte tapogatni: azok­nak már nyomát sem találta, tehát hetekig kellett feküdnie. Mtdőu felült ágyában fe­leségét ott látta ágya mellett ülni, kisirt szemekkel és fekete gyász ruhában, ki gyöngén hajolt feléje. — Jobban érzed magad édes öregem ? Hanzli, néhai toka* át simogatva, bámult szét a szobában. — Tehát beteg voltam ? — Beteg bizony ! .. . még a tavaszon ugy találtunk egy éjjel ágyadban eszmélet­lenül. Bizonyosan valami rosszat álmodtál s megütött a guta. Hanzli most kezdett, visszaemlékezni arra a jeleueire, a mi ágyba sújtotta. — Álmodtam volna ? !... az őrmester ? — Természetes ! .. . betegséged alatt olyan bolondokat beszéltél rólam, hogy ha nem tekintettem volna lázas állapotodat : itt hagytalak volna örökre. Hanzli örömmel ragadta meg felesége kezét. — Igazad van! . . . nékem is ugy tet­szik mintha álmodtam volna az egészet. Most már emlékezem mindenre; bizonyo­san erős főfájásom is előjele volt anuak a betegségnek, mely ennyire lesújtott és meg­apasztott, — monda magán végigtekintve, — hanem ugy-e megbocsátasz a miért igy megsértettelek ? Szegény Stockfisch! mai napig is azt hiszi, hogy csak álmodta azt, a mit tulaj­don szemeivel látott s dehogy hinné el, ha valaki megsúgná néki, hogy felesége még mai napig is a legbensőbb barátság" ban van az őrmesterrel. * CSŐREG GYULA.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom