Esztergom és Vidéke, 1886

1886-06-13 / 47.szám

Igyek ellátására kiküldött, különös felhatalmazással ellátott bizottsága a magyar parlament mindkét törvényhozó testületének. A jelenlegi hadügyminister, Bylandt Rheydt gróf teljesité mindazon kötelességeket, melyeket a korona s a monarchia mindkét államának alkotmánya irányában teljesítenie kell úgy, hogy minden bárminő tényeken alakuló sérelem a hadsereg igazgatása, vagy fegyelme tekintetében vagy a közös hadügyminiszternek a magyar miniszterelnökkel való közvetlen érintkezése utján, vagy — jelentékenyebb esetekben — a delegátiókban való nyilvános megvitatás utján orvosolható anélkül, hogy szükségessé válnék minden felmerülő véleménykülömbségnél, vagy félreértésnél az állam tekintélyes képviselői és a fegyveres erő közötti viszony fölött vitatkozni. 886 1 BÍRÓI REPUTATIO. Esztergom, jun. 12. Azon igazságtalan vádaskodás, és alaptalau gyanúsítások illnstratiójára, melyek személyem ellen az Esztergomi Közlöny f. évi 7-ik számában a legarczátlanabbul lettek felhozva és előállítva miután az erre vonatkozó válaszomban előadottak ellenére a czikkiró malitiosus rágalmait fentartotta, anélkül még is, hogy uri nevével kirukkolni elég bátor lett volna, sőt eleve is tagadásba vette hogy ő »a Lojzi biróság« Ítélete alatt nem alul irt személyemet értette, holott pedig mint válaszomban kifejtettem, mint alább is látható lesz a czikkiró által jelzett ügy bíróságom előtt nyert befejezést, önmagam igazolása és a t. közönség tájékozhatása czéljából az »uri« ember részéről reája nézve sérelmesnek és igazságtalannak jelzett azon marasztaló ítéletet, melyet az uri ember csak is azért szellőztett ellenem, hogy ezen ítélet a maga nemében mint unicum álljon majd a jövő kor előtt. Tekintve azonban, hogy ezen unicumnak állított első bírósági Ítélet a Királyi Tábla által is indokaiból egész terjedelmében helyben lett hagyva, ily előzmények után hivatalos állásom reputatioja parancsolja, hogy a t. közönség elébe hozzam a sérelmesnek állított első bírósági és ezt helybenhagyó királyitáblai ítélet tartalmát is és pedig akként, amint ezen per a törvények értelme és az igazság szerint befejezést nyerhetett. Haan Rezső felperesnek Markosz Izsák alperes elleni istállók kiürítése és 75 frt iránti kereseti ügyében ő Felsége a király nevében, ítéltetett: Felperes keresetével elutasittatik, a perköltségek azonban kölcsönösen megszüntetnek, felperesi ügyvéd munkadíja és készkiadása fele ellenében 26 frt 25 krban, a tanuké pedig'állitóik ellenében 7 írtban állapittatik meg. Indokok : mert felperes elismerte, hogy alperestől két izben 24 frtot kapott készpénzben, elismerte továbbá azt is, hogy alperes építette fel ledőlt istállójának falát és miután felperes alperes tagadása ellenében sem azt: hogy alperes a 24 frtot nem az istállók használásáért, hanem legelő fejében fizette, sem azt nem volt képes igazolni, hogy alperes az istállók használásáért 25 frt évi haszonbért volt köteles fizetni — és miután ezen alperesi tagadások ellenében a tanuk vallomásai sem képeznének bizonyítékot, s ezen felül alperes a Biener Mátyás által neki adott szerződés folytán lépvén az istállók használatába és alperes az általa felmutatott szerződés szerint felperestől a legelőt is külön kihaszonbérelte; ezek alapján tehát az alperes által tett fizetések és építkezések az általa bírt istállók használata fejében teljesítetteknek lévén tekintendők az ezek ellenében nem igazolt bérleti összegek iránti keresetével tehát felperes elutasítandó volt, a perköltségek azonban a per körülményénél fogva lettek megszüntetve, felperesi képviselő és a tanuk dijai pedig a prdts. 252-ik §-nál fogva állapíttattak meg. Esztergom-járás, 27-én 886. Szabó Alajos kir. aljbiró. 1638

y

886

. O Felsége a király nevében a Bpesti királyi ítélőtábla Haan Rezső felperesnek Markusz Izsák alperes elleni istállók kiürítése és 75 frt iránt az esztergomi kir. jbiróság előtt folyamatba tett és az 1866. évi január 27-ik napján 473. sz. a. hozott ítélettel befejezett sommás perét felperesnek az 1886. évi február 29-ik napján 755. sz. a. és alperesnek ugyanazon hó 26-ik napján 1122. sz. a. közbevetett fellebbezése folytán az 1866-ik évi április hó 28-ik napján tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, következő Ítéletet hozott: A kir. jbróság Ítélete indokaiból helyben hagyatik. Bpesten, 1886. évi április 28-ik napján Mihajlovics elnök, Szerdahelyi Károly előadó.« És most a fentiek után a t, közönség bölcs belátására bizom annak megbirálását, vájjon a Közlönyben szellőztetett alaptalan gyanúsítások az illedelem korlátain belül lehettek-e közölhetők és hogy igy a czikkiró »uri« ember ez érdembeli feljajdulása is a tisztességgel összeegyezhető-e akkor, amidőn alulírott előtt folyamatban levő perében informatiója ellenére sem nyerhetett kedve szerinti Ítéletet. SZABÓ ALAJOS, kir. a. 'árásbiró. A POSTATAKARÉKPÉNZTÁR NÉPSZERŰSÍTÉSE. Budapest, jun. 12. A mezei munkák beálltával, a küszöbön levő aratás az ország lakossága jelentékeny részének megnyitja a kereset számos forrásait. Ezen időben, midőn különösen az ország felvidékéről a lakosság nagy száma, mint munkás, arató, messze vidékre rándul; vagy a gazda terhes mezei munkájának végzésére az egész napot házi küszöbétől távol tölti — védtelenül hagyván otthonát, ki van téve annak, hogy az év leforgása alatt nehezen szerzett s otthon őrizett keresménye jogtalan kezek birtokába jut. De úgyszintén a napi béren szerzett keresmény — a termény értékesítéséből befolyt összeg — támasz ós tanácsadás nélkül rögtön nem fordittatik hasznos beszerzésekre, hanem gyakran a lakosság nagy része által elpazaroltatik. A kir. közvetítő hivatalok, melyeknek olytályrészül jutott, hogy az ország lakosságában a takarékossági hajlamot fejleszszék, eme kitüntető megbízatásnak tesznek tehát eleget, ha saját hatáskörükben elkövetnek mindent arra nézve, hogy a lakosság által a postatakarékpénztár fokozódott érdeklődéssel vétessék igénybe. Ezt pedig elérhetik a közvetítő hivatalok az által, ha a kerületükben levő lakossággal ezen intézmény előnyeit ismertetik; felvilágosítják, hogy gondmentes létet csak azzal biztosit kiki magának, ha gondoskodik arról, hogy nyomasztó anyagi körülmények beálltával, midőn a kereset forrásai apadnak, támaszát lelje egy megtakarított tőkébeu, mely sem bírói sem közigazgatási végrehajtás alá nem esik. A postatakarékpénztár számos előnyei mellett biztosítja a betevőt tőkéjéről, még az esetben is, ha a betevő könyvét elveszti, mert betétjét a betevőn kívül más ki nem veheti. Már pedig az ország lakosságának nagy része munkahelyének folytonos változása miatt ki van téve annak, hogy szerzeményét elveszítheti, vagy hogy azt tőle bárki eltulajdonítja. Az ilyen betevő napi vagy heti keresményének megtakarított összegét az ország minden részében könnyen megközelíthető gyűjtőhelyeken időveszteség és fáradság nélkül elhelyezheti; betétjét pedig krajczárokkal kezdheti gyűjteni s tőkéje felett korlátlanul rendelkezik, — s mikor pénzre van szüksége, azt nemcsak minden nehézség s dij vagy postabér fizetése nélkül azon közvetítő hivatalnál, melynél kívánja, ismét fölveheti, de az igy elhelyezett pénzért még kamatokat is kap. A közvetítő hivataloknak tehát most nyílik azon alkalom, hogy a magy. kir. postatakarékpénztári intézményt hazafiúi kötelességből folyólag ismertessék a lakossággal, és ezt takarékosságra buzdítsák, — s egyáltalán, hogy ezen intézményt a nemzeti közvagyonosodás érdekében népszerűvé tegyék. Valami a kereskedelemről. (Mutatvány Jónás János a pozsonyi kereskedelm akadémia igazgatójának „Kereskedelem és forga lomisme" czimű munkájából.) A külkereskedés feladata részint am irányul, hogy más országok 'termény

eil fogyasztás vagy feldolgozás czéljára a: országba behozza: behozatali kereskedés; részint arra, hogy az ország terményeit és készítményeit más országok fogyasztóihoz eljuttassa: kiviteli kereskedés; végül még arra is, hogy aj egyik idegen ország terményeit a másik idegen ország fogyasztóihoz el vigye, saját országán át szállitváu azokat, gyakran azonban saját országánál érintése nélkül is (az angolok kereske^ dése India és China között): átvitel kereskedés. E külkereskedésnek, vagy nemzet közi kereskedésnek körébe ma már Í föld minden pontja, legalább minder főbb országa bele van vonva, és ennyi ben ma már bátran nevezhetjük a né pek egymás közti kereskedelmének ősz szességét világkereskedelemnek. A külkereskedés minden időben túl nyomó mórtékben egyes népek kezé mely e ezélra hozott útitáskába tevék, Clamart gondjaira volt bizva. Egy óra hosszáig kóboroltak a csatatéren, s mindig több és több kincsnek jutának birtokába. Egyszerre csak egy felfordult kocsihoz érkeztek, melybe a lovak ugyan befogva, de már agyonlőve valának. — Clamart! — kiálta Duval — ez tábornagyikocsi s könyen meglehet, hogy több kincseket rejt magában, mint amenynyit eddig már találtunk. Világíts csak ide! A segéd kolompos magasra emelvén lámpáját örömében kiáltásban akart kitörni, meglátva a benne fekvő vas szekrényt* melynek fedele egy lakattal elzárva vala. — Te nem tudhatod mi van benne — feleié Duval. — Bizonyosan egy kevés kenyeret tartalmaz. Azért tanácsolom, hogy mielőtt e nehéz terhet magunkkal vinnők, nézzük meg annak tartalmát. Nem messze a kocsitól Bender porosz hadnagy feküdt, kinek egy lórúgás vevé el eszméletét. Amint ájulásából felocsúdott, az eseménynek szemtanúja volt, s mind a két rablónak szemébe nézhetett s oly mélyen véste elméjébe az egész eseményt, hogy sohase felejthette el. - Clamart — susogá Duval — add szekerczédet, én fölbontom a vasszekrényt. Clamart elővévén szekerczéjét átnyujta Duvalnak mondván. — Szekercze ütések zajt, zörejt fognak elő idézni, s meglehet, hogy némelyik kíváncsit — meglátva a világosságot s hallva az ütéseket — ide csal. Légy résen, s ha valaki közelünkbe jönni merészelne, hogy kilétünket felfedezze, úgy késedet azonnal mártsd szivébe. Nem is kell mondani, hogy Clamart kész volt barátja parancsát teljesíteni, — a

z ily hiénáknál ez már magától értetődik. A szekercze ütések erősen nangzának a nagy sötétségben összevegyülve a csatatéren fekvő sebesültek sóhajaival és nyögéseivel; azonban gondtalanul s bátran folytaták munkaiokat, mig fel nem törék. — Arany! - kiáltott föl Duval — Arany! Clamart a kincs fölé tartván lámpáját elhatározták miszerint a közellévő erdőben elássák, s csak adott alkalommal viendik el onnét. Amint a szekrényt földre tevék egy a körül fekvő sebesültek közül felvánszorgott s kezeit feléjök emelve halkan monda: — Az Isten átka reátok, hogy nem féltek a vér és halottak között zsákmány után járni! A hangra mind a ketten megfordulának, s hogy csak ezt az egyet látták, Clamart kését testébe mártotta. A döfés éppen s4vén ment keresztül, s azonnal véget vetett életének. — Ettől már megszabadultunk — susogá a gyilkos — mialatt, véres kését az előtte fekvő halott egyenruhájához törülé. — Azonban ez nem elég — feleié Duval — mi mindazokat, kik élnek, s bennünket könnyen elárulhatnának, kivégezzük* — Jer segíts keresni! Óvatosan járának köröskörül elhagyva a halottakat, de a végső csapást ejtve azon ki még tagját mozdithatá. Bender bizonyosan tudta, hogy utolsó órája ütött, azért forró imát bocsájtott a Mindenható elé, ki meg is hallgatá kérelmét, mivel a gyilkosok anélkül, hogy figyelemre méltatták volna, haladtak el mellette. Miután a borzalmas tettet véghez vitték volna, megszólalt Clamart. — Hamar az erdőbe ; én már találtam helyet, a hol kincseink nam találtatnak meg. Az akasztófa virágai eloltván lámpájukat, lépteiket egyenesen az erdő felé vevék. Azonnal felkelt Bender is, hogy lássa, hol vannak, mivel erős szándéka volt, hogy őket feljelenti. Fájdalom, az út nagyon hosszú volt alig ért az erdőhöz, ereje elhagyta, s újra eszméletlenül ro gyott a földre. Csak hajnalhasadtakor tér magához. A betegápolók kötelességöket teljesítek Kettesével vagy négyesével vitték el csatatérről a sebesülteket egyenesen a e ezélra elkészített kórházakba. Bender kutatva keresé a rablókat, d sikertelenül. Másnap Alvensleben tábor nagyhoz indult, hogy Őt a tegnapi ese menyekről értesítse, nem tudván azonba a rablók neveit megnevezni, vagy más is mertető jeleket felhozni, minden tovább intézkedés elmaradt. A tábornagy azonban felhatalmazá c azzal, miszerint a gyanús személyeke éber szemmel kisérve, esetleges feltalálá suk alkalmával, azonnal szoros vizsgála alá vegye. Ezen idő tartama alatt megkezdődött csatatéren elhullottak temetése. Trauville Bionville, Rezonville és Gtra vellotte falvakból hozattattak el a mun kás emberek a sir megásása végett, i hol legtöbb halott feküdt, ott sírt áss nak. Szépségre és szabályosságra ezuttí semm figyelemmel sem voltak, csak dolog fejeztetett be minél előbb. Amint egy gödör készen volt, az összt hordott halottak köpeny egeikbe takar; ásattak el a gyorsan elkészített sirba, <