Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 80. szám
ményleni, hogy a kezében lev5 Itala pácscssal nem tétovázna, hanem azzal egyenesen a szög fejére ütne — és tekintélyével a város érdekeit nem csak a városi, hanem a megyei zöld asztal nál is kellően meg tudná védeni. Ek^or aztán bizonyára nem fordulna elé többé az az eset sem, — hogy egy megyei szaktisztviselő a száraz tények felsorolása mellett bátorságot merne magának venni, még a városi polgárnagy személyes tulajdonait is bonczolás alá venni, miről azonban majd bővebben a maga helyén. Hogy azonban igazán szakképzett és független egyének vállalkozhassanak a polgármesteri állásra, ez csak is úgy valósulhatna, ha a városi képvi selő testület a polgármester fizetését 2000 írtban állapítaná meg. De mert jelen körülmények közepette erre kilátás nincs, azon reményben tehát, hogy szabadságolt polgár- mesterünk egészsége ismét helyre fog ál lant, én tehát jelenleg is ő mellette foglalok állást és a nem sokára elfoglalandó terhes hivatalában ismét szi vesen üdvözlöm. Még is azonban azon egy kikötés mellett, miszerint jövőre az ellenőrző bizottság javaslatai mellett határozottabb állást foglaljon el mint ezelőtt, — mert különben az eddigi szomorú városi állapotok fölött a vészharang okvetlen meg fog kondulni és akkor már késő lenne minden mentség VERITAS. Gazdasági levél. (Az őrzí vetési 81.) Bicske, okt. 1. (R. F.) A gazdasági növények kö zött vannak olyanok, amelyeknek ve tóse tavaszszal történik ; olyanok, melyek a nyár folyamán vetendők és végül olyanok, amelyeknek a vetésideje az ősz. De nemcsak mint minden gazda tudja, a búzát és a rozsot szoktuk őszkor vetni, hanem vannak olyan kor vetendő más növények is. Ilyenek például a repcze és a biborhere, melyeknek a vetésideje a korai ősz, továbbá őszi bükkönyt, őszi borsót, sőt luezernát, veres herét és baltaczim is nagy sikerrel vethetünk őszkor. Az őszi gabona, t. i. a búza és rozs termelésénél nagy súlyt kell fektetnünk a termést befolyásoló tényezők megfigyelésére; ezek a tényezők röviden felsorolva a következők : A föld kellő megművelése, a vetőmag megválasztása és kezelése, a mag el vetésének okszerű módja és a helyes velőidő kihasználása. A mi a föld megmivelésót illeti, az főleg a többszöri jó és mily szántásból, a fölszántott talaj megsimilásából, és a hantok megpróbáltatásából áll. Ezen czélból használunk különféle boronákat és hengereket; a tiszta vasboronák legjobban megfelelnek feladatuknak, laza földön vas fogakkal ellátott fakeretű borona is jó munkát tesz, míg ellenben a nagy elterjedésnek örvendező tövis boronák csak kifelejtendő szerszámot képeznek. A hengerek kö zül a legjobbak a gyűrűs vagy kari kás hengerek ; a nép srófos vagy tár- géros hengernek nevezi ezeket de rendes viszonyok között jó szolgálatot tesznek a fahengerek is, kivált ha keretére egy szükség esetében kövekkel megtöltendő láda van alkalmazva. A 'öld inogboronálása és hengerelóse ak- íor leghalhatósabb, ha eső után porhanyó a talaj és már meg van ülefedve ; nagyon czélszerűtlen tehát a frissen felszántott föld meghengerelóse, mivel a hantok csak lenyomatnak a puha földbe de nem töretnek szét. Vetés előtt adjunk a földnek még egy szántást, azután vagy érdes felületére szórjuk a magot és boronáijuk alá, vagy ami még jobb, elsőben boro- náljuk meg a bevetendő felszántott táblát és azután vetjük el vetőgóppel, a gépet borona követi. Sokan abban hibáznak, hogy az őszi gabonát olyan növény után vetik, a melyik avval nem fér össze ; igy például soha se kellene őszi gabonát vetni tengeri, csalamádó vagy répa után, és csak kivótelképen árpa után. Legjobb előnövényei a búzának : a herefélék, a zabosbükköny a repcze ; jól sikerül a ugarolt földben a búza is. Vetőmagnak csak a legszebb, legtisztább és jól megérett gabonát használjuk. Mennél jobb a vetőmag, annál jobb úgy mennyiségre miut minőségére nézve a termés.Nem lehet eleget figyelmeztetni a gazdákat, hogy egy szemet se vessenek el csávázatlanul ; mert csak a kékkővel való rendes póczolás által lesz üszögmentes búzánk. A mely gazdának pedig nem termett szép búzája, az inkább pénzért vegyen vetésre alkalmas magot; ezen kiadás nagy kamatot hoz neki. A vetésideje itt van ; tehát sok időt már nem szab ad ma 1 asz tani ; és csak nagyon búja földet vagy olyant, a hol az idén a hosszén légy pusztított, azt október vége felé vesszük be. Ha ilymódon a vetőmagnak elkészi teltük a jó puha ágyat, akkor nem sokára kezdődik a rejtélyes élet, fölfelé törekszik a szál, lefelé hatol a gyökér; es ha a vetés zöldülni és izmosodni kezd, akkor a tél közelgésót bizalommal várhatja a gazda ; fehér lepel takarja vetéséi, mint a gondos anya az alvó gyermekét és ha jön a szép kikelet, újra vig életre ébred a gabona. És a gazdák ajkairól felszáll a benső ima ahhoz a nagy gazdához, kinek akarata nélkül nincsen semmi. Hogy jól sikerüljön a munkánk, és bő termés áldása érjen minket szegény gazdákat, azt adja meg nekünk a jó Isten. Vasút ápitéstan. Irta Kisfaludi Liptbay Sándor, István bácsi pályadija. (Dr. Majer István v püspök és kanonoknak jubileumi II-dik pályadija) Majer István püspök ur ő méltóságától a következő irodalmi pályázatot kaptuk : „Eszteigom város és vármegye egyházi ós világi Íróinak koszorúja“ czim alatt állíttassák egybe az itt született vagy itt lakott irók név és műlajstroma az Írók rövid ismertetésével. A legjobb műnek pályadija huszonöt darab k ö r m ö c z i ara n y. A tisztán írott, lapozott, jeligével ellátott, de névnélküli dolgozatok, a szerző nevét rejtő levéllel együtt 1886. julius végéig bérmentesen az „Uj magyar S i o u“ tudományos folyóirat szerkesztőségéhez küldendők Esztergomba. Gondoskodva lesz arról, hogy a beérkezett munkálatok egyházi és világi tudós férfiak által megbíráltassanak, s a legjobbnak talált dolgozat Írójának a fönti dij ugyan azon jövő óv végéig kiszolgálhassák ; különben a mű szerzőjének tulajdona marad, köteleztetvón annak mielőbbi közléséről gondoskodni. Egy derék fővárosi egyesület a „Magyar mérnök- és építész-egyesületnek“ kiadásában legújabban megjelent Vasút, épitóstant irta Kisfaludi Lipthay Sándor műegyetemi tanár. A jóhang- zásu, de edd gélé kevéssé ismeretes név alatt, a magyar műszaki irodalom egy régi munkása rejlik, akit Schwar- ■ czel Sándor néven becsül és szeret jtiz óv óta, nemcsak a műegyetem minden volt hallgatója, hanem az egész magyarországi mérnöki kar minden egyes tagja, akinek vele csak valaha is érintkezni alkalma volt. Derék földink művével az egész sajtó meleg j rokonszeuvvel foglalkozik, j Egy, a magyar műszaki irodalomban korszakot alkotó — s bizonyára mindenkor kimagasló — munka ez, amely- lyel műegyetemünk e jeles tanára uj nevének polgárjogot szerezni indul ós i tegyük mindjárt hozzá, hogy ennél méltóbb és nemesebb módon alig érhette volna el czélját. Mert nemcsak a műegyetemi hallgatóságnak nyújt egy — már régóta nélkülözött forrást, amelyből az a modern technika alap- 1 elveit mentheti, hanem egyúttal oly alapvető munkával gazdagította irodalmunkat, amely a vasútépítés terén bizonyára huzamos ideig egyededül álló is lesz és mint ilyen vasúti mérnökeink leendő kiképzésére mélyreható befolyást fog gyakorolni. A négy kötetre tervezett munkának ezúttal csak az általános részt tartalmazó első kötete jelent meg oly finom erős papíron, tiszta nyomással ós díszes kiállításban, mely dicséretére válik a Khor es Wein nyomda-czégnek. A 324 lapra terjedő kötetet 258 rajz, díszíti, amely tiszta ós szabatos rajz eredeti magyar kiadásban még nem igen . jelent meg. Az előszóból kitűnik, hogy' e rajzokat Zieliuski Szilárd mérnök, ( volt műegyetemi tanársegéd készítette.. A megjelent első kötet a vasutak] történetét, gazdasági ós katonai jelen-- tőséget ós irodalmát tárgyaló érdekest bevezetésen kivfll, a vasúti járómüve-- két úgymint a kocsikat ós lokomotivo-- kát, valamint a pályaszin geometriai i viszonyait, a lejtések ós kanyarulatoké tanát foglalja magában, a mely fejezetek közül különösen a vasúti szállításé inelm ni kóláról szóló a szerzőnek ós műben létesítettek, mindjárt kezdetben 300 növendéke volt. Jelenleg Oroszországban több mint háromszáz nőgymnázium áll fenn, melyekből tízezernél több növendék került, ki. Hogy mily hatást gyakorolhat egy fejlődő nemzet szellemi életére az, hogy alig húsz év alatt tízezer fiatal képzett nő kerül megauuyi családba, kik művelt modort honosítanak meg a tűzhely mellett, szellemi igényeket támasztanak a társas érintkezésekben, avatott kézzel, nemzeti szellemben és észszerűen vezetve az új nemzedék nevelését, azt tán felesleges lesz itt fejtegetni. De kitűnik ebből, hogy midőn fentebb az orosz középosztályú nők magas kulturális színvonaláról szóltam, nem adtam általános jelentőségét egy talán magában álló ténynek és nem követtem az angol tourista példáját, ki Calaisben egy vöröshajú nőt pillantott meg és azt irta jegyzőkönyvébe hogy a „franczía nők vöröshujúak.“ De a mit az előkelő körökben és a polgárleányoknál látunk, a nyugati behozatal. Pedig Oroszország védvámos birodalom, mely torony magas korlátokat szerelne állítani nyugati határai mentében. Nemcsak az iparczikkek behozatalát igyekszik megnehezíteni. de különösen a nyugati eszmék érintkezésétől idegenkedik. „A nyugati czivilizácziő nekünk csak bajt okoz,* igy nyilatkozott egyszer előttem Jo- miui báró, a legkiválóbb orosz diplomaták egyike. És ez nem amolyau frázis, a pillanatnyi lehangoltság kitörése. Rendszer ez, melyet Öntudatosan követ az orosz publi- czistjkának igen jelentékeny része. Az „Európa Hírnöke* ez. folyóiratot, mely nevéhez híven európai eszméket, nyugati tendencziá- kat hirdet Pótervártt, majd hogy hazaárulással nem vádolja a chauvinista moszkvai sajtó, Katkoff, a kit szivesebbeu hallgatott meg a czár, miut Tolsztojt, a mindenhatónak vélt belügyminisztert, a ki a czár vendége szokott lenni, valahányszor Pétervárra jön, váltig hangoztatja, hogy a rothadt nyugati műveltség behozatala nemzetellenes, hazafiatlan törekvés és hogy a „zapadnikok* (nyugati emberek) anti-orosz politikát követnek Ebbeu egyetért vele Akszakoff is, Oroszország legnépszerűbb hírlapírója. Mindketten mindig az orosz szellem önállóságáról beszélnek és panaszkodnak a „nemzetietlen intelligentia* ellen, mely az „üres nyugati jelszavak* kedvéért megtagadja az orosz nemzet hitét, múltját, hagyományát,. És ők nem holmi exczentrikus különezök : egy nézeten van velük az orosz politikusok és irók igen nagy része. Pótervártt és Moszkvában általános divat az Íróknál kicsiuylő- leg szólni az orosz intelligencziáról és az ezt inspiráló nyugati kultúráról és azt hirdetni, hogy a „fiatal, őseredeti, romlatlan* orosz nép nagy eszméket rejt magában és újjá fogja alakítani az egész világot. Az a hatvan millió ember, a kinek agyvelejét még nem puhította meg az európai sybaritismus, óriási dolgot fog művelni. Muriotn Ilia, az évszázadokon át bilincsekbe vert óriás, most szabadult fel csak és zsibbadt karjai, melyekben most kezd keringeni a vér, meg fogják lepni a világtörténetet, Mi volt eddig Murioin Ilia és a feszülten várakozó Szent Oroszország mi mindent vár a nagy kamasztól, azt itt nem fejtegethetjük. A mi thémánkra csak az tartozik, hogy az az ébredező kamasz mi- képen bánik a feleségével. Hát veri, aztáu megveri, ós végül megint megveri. Patriarchahs életet élnek még az orosz parasztok; a fiatal ember, ha házasodik, nem alapit tűzhelyet hanem ott marad az ősi házban, szülei mellett. Az öreg szülők, ezek fiai a felességeikkel és kisebb nagyobb gyermekeikkel mind együtt vannak az „>z- bá“-ban és a hosszú téli éjszakákon ott hálnak össze-vissza a nagy tűzhely körül. A fiatal férj, feltétlen eugedelmességgel tartozik a családfőnek, az öreg pedig, a ki korán uősült és már após, mikor még negyven éves siucs, olyan jogokat gyakorol családja tagjai felett, mint a „patriarchalis* földesúr a jobbágyai felett. És ha a menye megtetszik neki a féri, ki talán alig vau húsz éves nem tehet, ez ellen kifogást. A fiatal menyecske védtelen a vén patriarcha esetlen enyelgóseivel szemben. Ha ellenszegül, hát a patriárcha egyszerűen megveri. A férje egyébiránt készeresen is roegv-ri és a magyar menyecskének az a mondása, hogy »a7- main nem szeret, mert még nein vert meg* — voltakép Oroszországból jött el hozzánk, a hol ezt a mondást már ogy tizenhetedik századbeli iró szedte fel a nép ajkairól. „Szeresd a feleségedot, mint a lelkedet és porold mint a snbádat* mondja az orosz közmondás. Ralston az orosz közmondások gyűjteményében más ilyfélóket is jegyzett fel : így pl. ezt: „A szabadság elrontja a nőket ; ha a nő nagyon szabad, a férj meg van lopva;“ „a jó férj ütései nem soká fájnak.“ A népdalban is sokszor van szó erről a verésről. „Ó, szeretett, édes férjem — énekli a népdalban az ój menyecske — ne verd a feleségedet ok BÓlkül, ne verd, ha nincs rá nagy ok, ha nem követett el nagy vétse éget, mert távol vau az én szeretett atyáin,,i ávol van az én jó anyára, nem hallhatják2i zavamat, nem láthatják égő köuyeimet.* A muzsik igen csodálkozik, ha valakinek}! ifogása van ellene, mikor ő a feleségét^ éri. „Ez az én feleségem, az én jószágom“11 [a őt nem, akkor hát kit szabad megérni ? — ezt feleli, ha kérdőre vonják. Bjelinszki szerint az orosz paraszt a no—< ít igazi háziállatnak tekinti; mikor^ fele—< éget választ, csak a hozoraáuyát nézi vagjnj; zt, hogy jó dolgos-e és ezen felfogáshozs< épest bizonyos orosz vidékeken még ma is," ásárolja, vagy akarata ellenére megszök-i jti, hogy megtakarítsa a pénzt. „A századok múltak, mondja Nekraszoff*! nagy népköltő ; minden a boldogság feléi kekedet t.; minden megváltozott, csak m mzsik feleségének a sötét sorát felejtettem I a jtí Isten megváltoztatni* ... Az Istenre [feledte, hogy a női jobbbágyok felszaba—s itásának kulcsait hová dugta. A régi nászdalokat, melyekben az ara olj^h leginditóan panaszolja el félelmét az ide-s én, tatár vagy litván rablótól, ki elragadt»,4 t családjától ma is ép oly beusőséggelfe; íekli a fiatal orosz nő, mint régente ; mán i sírva gondol arra, hogy el kell hagynimn szülői házat, a hol pedig sokszor ugyan-n $ak durván bántak vele; egész 'fiatalon el® all mennie egy idegenhez, a kit a család?* ■ege tukmál rá ós a ki csak rauukaeszköxté ek tekinti. . , SASVÁRI ÁRMIN. I. Végejköv.
