Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 60. szám
Esztergom VII. évfolvam .. . ^ . ---- • —. . — 60 . szám. Városi s megyei érdekeink közlönye Vasárnap, 1885. julius 26-áu. Meg.iri.enik, heten kint kétszer VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI AR: egész ént?........................................6 rrt* 1. fél évre ..............................................3 , i iettíij eiiévr*................................ . . / 1 , E oyes szám áru 7 kr- krSZERKESZTŐSÉG: ßzENT- ^AnnA-utca 317. Iiot!» a L.p szellemi részét illői,!! közlemények kiiMendOk. KIADÓHIVATAL: ßzECHENl-TEFl Iiotií a hivatalos 8 n inngiín hirdetések, a nyijtídroe szánt közlemények, előfizetési pénzelt és reelamálágok infózeiidők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS Ml l-M MATES Eli • M A (i Á NH Mt 1 > ET ßS IC K 1 szólói 100« /.óijí — fi l. Tő kr. megállapodás szaruit leható 100—20T>-i{? 1 n 50 „ lagjHiányosabban közöltét»ele. 200-600-ig 2 „ 25 „ ___ M élye«;, íj 60 kr. NYÍLT l'l'ili sora 20 Kr Egyesüljünk! Esztergom, jul. 25. (G-y.) Többször és több oldalról hangsúlyozták, megvitatták, és nyomóim megokolták, hogy Esztergom jövője és leendő boldogulása a testvér- városok egybeolvasztásában rejlik. Fölösleges szószaporitás lenne tehát újabb érvek taglalásába bocsátkozni, annál is inkább, mivel a testvérvárosok egyike — liir szerint — nem mutat ellenszenvet a csitlakozásra, a másik kettő pedig, bármilyen kedvező színben legyen is előttük az egyesülés előnye lefestve : hagyományos előítéletből úgy is elfordulna a hasznos és jó ügytől. A kir. város egy milliót meghaladó vagyonnal s alig 140 ezernyi passivá- val áll az egyesülés élén s ezen jóra hajló szándékát eddigeló sehogy sem volt képes érvónyro juttatni. De miután liléül esett, hogy ujabbau — a jelenlegi kormány egyenes fellépésére — történtek összeolvasztások az egy területen fekvő városrészek s falvak között, nem lehet érdektelen, ha Esztergom kir. város közönségének figyelmét e dologra felhívjuk s egy úttal ide csatoljuk azon alapnézetet, mely egy, a miniszterelnök által 1880-ban egybehívott közigazgatási tanácskozás nov. 28-án tartott VIII ik ülése alkalmával szóról-szóra a következőkben nyert kifejezést: A községek egybeolvasztására vonatkozólag felszólainlott hr. Bánffy Dezső. „A szolgabiró teendőit nézete' szerint nagyon szaporítja az, hogy némely helyt igen sok kis község van. Ezen, a szóló szerint segíteni kell az által, hogy az ilyen kis községek közigazgatásilag egy beolvasztassanak s igy a községek száma apasztassók. Majtényi László báró pedig megjegyezte, hogy a községek egyesítésébe beleavatkozni nem lehet a községek kívánsága ellen s az egyesítés kényszeri tett végrehajtása uj hivatalos apparátust tenne szükségessé.“ Ebhez Tisza Kálmán miniszterelnök következőleg szólt: „az újabb törvények értelmében lehet a községeket egyesíteni saját akaratuk ellenére is, ha közigazgatás érdeke úgy kívánja. De mindamellett hogy lehet, igen kevés esetben történt.“ íme ez a miniszterelnök úr nyilatkozata. Kell e ennél világosabb jeladás arra, hogy Esztergom az egyesítés elvének testet kölcsönzendő oda for dúljon jogszerűen, ahonnét az egyesítés eszméje kiiudult s mindég volt és lesz hatalma a kivitel teljesítéséhez fogni. Ámde a miniszterelnök ur nem tudja, egyáltalán nem szimatolhatja előre, hogy mi izlenék Esztergomnak s mi nem Vízivárosnak és Gfyörgymezőnek. A kir. város képviselőtestületének, esetleg a tanácsnak kellene tehát ke zébe venniaz ügyet s mentői előbb iparkodva s az Írás következő szavainak érvényt szerezni: „zörgossefcek és meg- nyittatik, kérjetek és megadatik nektek ! Jegyzőink érdekében. Nagy-Sáp, jul. 25. II. (D. J.) Túlkövetelós-e tehát, ha a jegyzői kar minden 1200 lelket meghaladó községbe egy segédjegyzői állás szervezését kérelmezi akkor, mikor a jegyzői teendőknek csak felsorolható része óriásilag növekedett, mert egy 1200 lelket meghaladó községben a közigazgatási, adóügyi, birósági, képviselőtestületi iktató eléri a 3000 számot, ezen 3000 számnak a jegyző iktatója, referense, fogalmazója, letisztázója, ex- peditora, ez pedig csak úgyszólván mellékes, a jegyzői hivatalban fődolog az adóügy, mely ma már kulcs szerint a legpontosabban számítandó és vetendő ki, nem úgy, mint hajdan történt általánosságban, és hány ezen adófőkönyv, államadó, községi adó, fogyasztási adó, legelő adó sat. mind meg annyi külön tőkönyv, mely főkönyveknek adatai minden egyes adózónak kis könyvébe elő- irandók, beszedésnél naplóba vezeten- dők, majd a főkönyvbe elkönyvelendők, év végével ezen főkönyvek az egyes könyvecskékkel üsszeegyeztetendők és lezárandók, de ba ezek még igy szop szerével befolynának és csak igy szépen elkönyvelhető volna, de a hivatal legsúlyosabb és legkellemetlenebb része a mi egy magában elég volna, bátra van, ez pedig a mindenféle adóknak, bor- dézsmaváltságnak, illetékeknek és egyéb állami, megyei és községi követüléseknek végrehajtás utjáni beszedése, a mi miatt a jegyző nemcsak hogy terhes és kellemetlen kötelességét végzi, de a gondolkodni nem tudó nép előtt gyűlöletessé válik, ráadásul pedig az adó- felügyelőség folytonos pénzbírsággal fenyegeti és esetleg bünteti, hol van még a temérdek árvásügy, hagyaték felvétel, tárgyalás, leltározás, hol van a katona- ügy, hol van a tan ügy, melynél a mulasztók intése, bírságolása, a birság behajtása rengoteg időt vesz igénybe, hol a kisebb birósági peres ügyekben! eljárás, hol vau az egyes felek apróbb panaszainak igen sok időt igénybe vevő rövid elintézése, mely által sziutóu csak a felsőbb bíróságok teendői ke- vesbbittetnek, hol van még minden itt fel nem sorolt és sorolható temérdek teendők száma, melyek között alig említetnek a fentebb érintett tisztviselők munkaköréhez tartozó feladatok. Kérdem most már jogos vagy jogta- lau-e a jegyzői kar kérelme egy tisztességesen és higgadtan gondolkodni tudó egyén előtt ? A mi a qualificatió kérdését illeti, igaz, hogy a törvény szava szerént vaunak magasabb qualificatiót igénylő hivatalok, de .a jegyzői teendőknél a tör« vényszabta qualificatió megkivánása nélkül is szükséges, hogy a jegyző qualificatió val bírjon, mert bizton állíthatom, hogy nincs a haza népének sorsára nagyobb befolyással biró hivatal, mint a jegyzői hivatal, mert a jog és Írástudással még nem kellőleg megismerkedett nép családi és anyagi viszonyainak rendezése czéljából első sorban és legnagyobb részt a jegyzőhöz fordul,— és ennek a jegyző az elintézője, ha tehát a jegyző akár tanulmány, akár praxis utján nem bir kellő ismerettel meg vau a hiba, és sokszor helyrepó- tolhatatlan hiba. Okvetlen szükség tehát, hogy a jegyző ezen kellékekkel bírjon. Esztergom megye jegyzői karának nagyobb része pedig bir ezen kellékekkel, nem jogos és nem ni-'dlányos tehát, hogy ezen a kormányt és népet közvetítő, a miveltség kellő szilivonaláu álló test ű let igy lenéző,ssék, hogy a Közlöny szerkesztője még a megyebi<£)ato/h a Ten^etiőí. I. Ki a csendes tengerpartra jártam Álmadozni holdas éjekeu, Játszi kis bab és a szellő halkan Boldogságról suttogott nekem. Hallgattam a vészmadár siralmát, Szomorú volt s panaszos a dal; Véle sírtam részvevő' kebellel Ifjú szivem álrnodásival . . . A jÖvó'nek rejtőkét kitárta A Szerelmi láz s a sejtelem — Által éltem minden kínt, keservet S égetett a vágy reménytelen. Fenn az égen járt a hold magában S leolvasta arczomról a gondot S úgy vigyorgott széles, sárga szája : Sobse látott még ilyen bolondot! , II. Mikor süvölt a szélvész S tombolva zúg az ár, Kavargó feli.egelc közt Sikolt a vészmadár ; Az égen át nyilallik Á villáin, majd lecsap! Vélnéd az ég s a tenger Egymásba omlanak ! Kenngve, rengve tánczol Az áron a bajó; A vitorlák bein,zva, Foly a rum, kakaó, Harsog a dinom-dánom, Thalatta, hi-ba-bóf Ha van ennél szebb álom, Vigyen el a raauó ! KOMPOLTHY TIVADAR. a« a fia táozy tezzni'. (Aratási karcolat.) Szeretem a természetet. Imádó érzéssel bámulom csodáit, repdeső örömmel vágyom kebelére, mint anyjáéra a gyermek, ki minden tárt kartól visszaborzad, mintha tudnáj hogy csak az anyai szív szeret igazán. Édesen pihenek a mező füvén, hol megcsap a friss kaszálás lehelete; gyönyörrel járdalok öreg-ifjú testén ennek a tápláló földnek, mely mint a hangszer, ha megérintik — minden szavamra hangot ád! Á szép természet oly bűvölő', olyan varázsló, kivel elég csak érintkezni, kell, hogy azonnal megváltozzunk, jobbá legyünk. Haragunk elmúlik egy nevető' virágos mezőben ; bánatunk földerül, mikor körültünk minden fényben himbál; lelkünk — mely tán a sírt’ óhajtja — mint valami isteni sugár felegyenesedik a nyüzsgő élet láttára sa hajnali harmatban, a 1% friss hősében szinte kifürdünk a hírnökből, mikkel a modern társaséletbeu beszennyeződtünk, s a lélek, miut a templomban, néhány órára visszanyeri szűzi szemérmét. Milyen fenséges tiszta, sima a természet képe, s mily dúltak a társas élet arczvonásai ! Itt sétálok a természeti áldások tárházában, a pusztán. A szellő hízelgő kedvesként simogatja kéjtől hévült orczámat. Két oldalt — mint valami gránátos sereg — déli álcácz- fák állanak őri, lombjaik rezegve rázzák le magukról a napsugarakat, mint arany- esőt hullatva a gyepre. Az ég stuka túrj a tisztán borul a nyári világ fölé, mint valami ezüst harang, csak imitt-amott legelnek auuak verőféuyes mezején apró bárányfelhők. Közel és távolban a föld népe siirög-forog, rátermett kezeiben ég a munka, arczuk vihar szántotta barázdáin végig folydogál a verejték, alácsepeg arra az istenadta áldásra, melynek számára készen tartja már otthon zsákját a ,Sarki“ zsidó, néminemű tartozások törlesztése tekintetéből. Mert a mit a szegény ember aratási perzselő nap hevében olyan igazándi munkával megkeres, annak nagy részének már jó előre a talpára vert, részint á szükségtől, de -sokkal több esetbeu a köunyelműség — Szárvas Gáborral szólva — a könnyű elmüségtől hajtatva. Sajna, hogy igy vau a dolog. Amoda élénk zaj veri fel a csendet messze távolban, a természet gyermekeinek kipirult ajkain zeng a dal, hogy izesebb legyen a munka, hogy gyorsabban haladjon a lomha szárnyú idő: Peng a kasza, dűl az e'let, Mi vagyunk a gyors kepések, Csók a kalász szedjük össze, Öleléssel kössük össze ! Oh te hajnallal kelő, verítékkel mosakodo' nép,— ki kopott, fakó ruhát visel, mint a pacsirta ! mennyivel tisztább, üdébb a te kedélyed, mint a miénk, kik nem találkozunk mindéi» nap a természettel, hanem meg ülünk a kaszuár ur zöld-függönyös hűvös szobájában, és saját hiábavalóságunkat más valaki megszólásával tápláljuk és teszszük zavarossá becses életünket. Aztán milyen duzzadó egészség mosolyog ezeknek a munkásoknak a képén! Megirigyelhetné még a boldog miuisfcerelnök is. Jól sem lakuak talán, csak sátoros ünuepeu, de akkor meg az uraság nem főzet nekik. Tartván a szentirás szavait, hogy ,,a ki nem dolgozik', az ne egyék.“ Katonák módjára kapna ilyenkor szegény égy kis‘félfont húst, de hát a kasznár ur asztala sem maradhat ára üresen. Hanem azért egynek-egynek az egészségéből kitelhetnék három darab olyan úrli, mint a melyik ott lovagol az aratók körül. Feltehető róla, hogy születése óta soha sem éhezett, mégis olyau sovány valamennyije, mint valami hétköznapi 'főgpiszkáló. A nap följebb-följebb hág az égen, s rostélyossá pirítja azt a kin bérest, ki egy megrakott szekér tetején hanyatt fekszik s vakmerőséggel tárja kérges kebelét a napnak, mintha mondaná ,,ide süss no !“ Egésv ha-
