Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 60. szám

$n»tsagi tagságot is megvonna toiuK. Tudok én hivatalnokokat és lapszerkesz­tőket is, a kik kevesebb qualificatióvai bírnak, mint sok jegyző. Yan-e ki a nép helyzetét, körfllmé- uyeit jobban ismerje, mint a jegyző? van-e ki annak jobb tolmácsé lőj a le­hessen a jegyzőnél, képviselheti-e a külöuben is túlnyomd nagybirtokosság ellen valaki jobban a népet, mint a jegyző ? Mindezeknek jól felfogása után jogos és méltányos kivánság-e a jegyzőnek a megyebizottságból kizárása, vagy talán a jegyző értelmiségét, munkásságát, tár­sadalmi állásában tói foglalását, mellőzve csak mint alárendelt szolga polgári jo­gaitól, ezáltal hazájának szezetetót.Ől fosztassék meg fáradsága jutalmául, mert díjazása oly csekély, hogy abból nem élni, de tengődni is alig lehet. Fedezze fel a Közlöny tisztelt szer­kesztője megyénkben a jegyzői állás fényességét és minden jegyző törekedni fog azon állás elfoglalására. Ha ez az állás oly irigylésre méltó, szíveskedjék megyénk területén felmutatni egy jegy­zőt, a ki fáradságos, terhes munkáin után csak egy nyomorult paraszt telki vagy negyed telki illetőséget képes volt szerezni. — Ha van valamelyiknek, azt bizonyosan nem a jegyzői hivatal adta neki. De ha ez oly zsíros pálya, miért nem törekednek az ügyvédek és lapszerkesz­tők ezen irigylendő állás elnyerése után? Még az adóügyi utazásra vonatkozó­lag jegyzem meg, hogy igen is szük­séges a jegyző jelenléte, mert ellen­adózó népo járási biztossága által, mint j Eszcergoininegye jegyzői karának összes ; fizetése, mégsem czikkeztek a megyei jegyzők a Közlöny t. szerkesztője ellen. Nem czélja egyébiránt czikkemnek, hogy a netalán bűnös és mulasztó kar társakat védelmezzem, de egyes szemé lyekórt egy egész testületet elkárhoz­tatni nem szabad, nem lehet. A legközelebbi napokban Barsniogye főbb hivatalnokait függesztették fel, az 1866 ki hadjáratban magasabb körökig köveftettek el sikkasztások ; ki merné azért az egész megy* tisztikarát, vagy az egész hadsereget, vagy annak nagy részét becstelennek mondani ? Színészetünk. 18. Mózes. Teljes czime különben „Mózes a zsi­dók első prófétája,“ eredeti bibliai diám« öt felvonásban Várady Antaltól. A magas kotlinrnusokon járó darabot egyébiránt a Somogyi pár jutalomjáté­kul választotta. Kellemes újságot con - statálhatnánk, ha nagy közönséget je­lezhetnénk. A jutulomjálékok közönsége az idén tüntetőleg odahaza marad. Az érdemes színész pár jutalomjátéka is szomorújától»ká vált közönség dolgá­ban. Még azok sem jöttek el, kikre biz­tosan számítottak : a tízparancsolat népe. Várady Antal hatalmas dictiójn Mózese lem sokkal több egy gondosabb szer-j cezetű opera-szövegnél. Életrevalóbb Tamóránál, de Iskariótlinál kevesebb.1 Herész kidolgozással embert, sőt szerel­rabnők őrét mutatta be fekete átkozó- dásokkal s viharos éjszaka iuéhóben fogant ármány nyal. Mesterkélteid drámai alakot még nem faragott senki se. So­mogyi nét a közönség mindamellett el­ismerő tapsokkal jutalmazta s több je­lenetét tolszésnyilatKozatokkal kisérte. Follinuszné Roéuában, Domidor Mo- leehbon, Bodroginó a rabnőben és Rótliy Fanny ti haldokló fiúban tűntek ki. A rabszolgák s a főpapok cborusa nagy tűzzel osk(időzött. Sőt minden tab- leux végén vakító görög tűzzel. 19. Fauüt és M, rgarétha. Az öt képben bemutatott képtelen­ségre csütörtökön üres padokkal telt ház előtt meglehetősen boszaukodó kö­zönség pályázott. Magáról az úgynevezett operaparó­diáról nincs mit mondanunk, constatál- nunk kell azonban, hogy Erdélyi Marietta Margarethában a parodistikus részleteket nagy hatással énekelte. Faustban meg kell dicsérnünk Kápolnait, mert valahára a mérséklet kottáiból énekel. Boross Mefelosben, Gyöngyi a szabóban, Tollagi az ujouczban s Bodroghiné Mártimban, egy középkori tudakozó intézet iulajdo- nosnőjébeii, nyújtott elég drasticus szó­rakozást. * nyugták s egyéb felvilágosítások adására a községi bíró képtelen, de külöuben minden ilyen bemeneteleknél nem egye­dül az adóügyet de egyéb hivatalos teendőket is végzi a jegyző azon hiva­taloknál, melyek a megye házán szé­kelnek. Egyébiránt nem érdemelte meg Esz­tergom megye jegyzői kara a Közlöny tisztelt szerkesztőjétől, bogy az egész czikknek minden során keresztül su gárzó gúnyos modorral illettessék, sok­kal több oka volna a jegyzői karnak és a népnek a Közlöny t. szerkesztő­jére neheztelni járási biztosi minőségé­ben elkövetett tévedéseiért, mert na­gyobb kárt szenvedett E.sztergoramegye nyagul vet néha-néha egy-egy szót jól nevelt ökreinek : „csá Rendes, hajsz Villás, hő !“ azonkívül dudolgat, is valami nótát, hogy : Mire a nagy aratásnak vége lesz stbbi, s gondol a Pankára, vagy a Böskére, mert hát az ő kis béresi szivében is tüzet fogott az érzelem taplója. Madár bős árny ölében, bogárka a ga- bo ászár tövében húzódik meg a forróság elől, csak az ember áll és forog merészen, hogy beteljék az Írás szava : ,.orczád verej­tékével keresd kenyeredet !*• A puszta báb­jában szedi a lélegzetet a gép, mely kifosz­togatja az Isten áldását a szalmából. Ott fiit ebben a veszelt melegben egy Szenegam- biából elszalasztott, fekete ficzkó, mig egy olajba főtt kékbekes subjectuin egész ak i-j démiai dőlesességpt, vágó nagy képpel rizs-1 gál jobbra balra. Itt ő a legnagyobb ár — j még az uraság felett is — neki engedel- j ineskedik a szörnyeteg masina, úgy dressi-' rozza azt, mint egy major a káplárt. 0 a gépész. Egyet csavar a regulateur-öu, egyet pedig a — kazal aljába behüt,ött — „csu- tora“-teurön is, mert hát nemcsak a „cuu- teres amant liquires“ hanem a masiniszták is. A gép pedig, mint a ezápa az apró ha­lakat, úgy uyeldesi le a kévéket, szijjal hozzákötött társa meg haragosan lökdösi a füstöt a fénytől izzó levegőbe, s inoSfize szóló brégetéssel hirdeti a gőz diadalát. Mert bizony óriásit haladt, az emberiség; a természetnek egy-egy befogott erejével r.agy elemévol ezer meg millió kezet lehet pótolni. Méltó jusson csodálkozott el az András kocsis. Midőn ugyanis az ispán nr a különböző gépeket állit.gatta fel a gazda­ságban: ,az öreg András már figyelemmel bámulta. Megszólítja egyszer az ispán : — Ugy*e András, csodálatos dolgokat tudnak ma már csinálni az emberek? — Igazán, éppen azon gondolkodtam, rnes embert csinál Mózesból, a ki foly­ton szónokol, még akkor is, mikor a szép Roénánuk szerelmet vall. Orálori formákban harsognak a gyakori átko- zódások és fájdalmas epiphonémák is. Szóval csupa merő nagyszabású decla- matió benne minden. Es Somogyi Károly, az Aradi szín­társulat jeles drámai rendezője, decla- mált is folytonosan felhők szárnyán járó climaxoHmn. Mózese prófétai megjele­nésű volt, a próféták hialichorja szinte lesugárzott ihlett homlokáról, de em­beri bús és vér teljesen hiányzott belőle. Nagyobb jeleneteit a közönség többszö­rösen megtapsolta. Somogyinó Nagy Julia Hatliort, a hogy ba most bölcs Salamon élne — sem­mit sem tartanának róla, mert annál oko­sabb ember volna még a gépész ur is. Delelőbo ér a nap. Nevetve, csacsogva húzódnak a munkások egy-egy jótékony fa árnyába, vagy a nagy testű asztag mellé s olyan étvágygyal látnak a szegényes gora- bócz-leves, meg flrüczombos kása-féle koszt elköltéséhez, hogy drága pénzen is megve­het,né tőlök valami heptikus adófelügyelő. Azután lehajtják izzadt fejüket, arra az édes kedves anyatöldre, s félórái alvással vissza- teremtik a fogyatkozott erőt, mint a hajdani hires úri ember, Authaeus birkózásai alkal­mával. Ob végtelenül jóságos ez a föld, soha sem kérdezzük tőle, vájjon tetszik-e neki, a mit vele c-elekszűnk, hogy a szép hüs erdőket kiirtjuk, meztelenül hagyva testét a nap tüzének, hogy folyóit rendszabályozzuk, mint a „tisztelt Házat,“ tavait kiszárítjuk, s ő szomjazni kénytelen, testét felhasogatjuk, hantjait összetörjük, zöld ruháját sokszor vérrel festjük pirosra, halottainkat ássuk kebelébe. Itt okvetetlenkedüuk rajta, áldjuk és átkozzuk, pedig ő táplál minket. A nap alá hajlik égi útján, én tovább ju­tok sétámon, visszafelé a pusztába. Utamba esik a temető, a vidám, vérző és tört szi­vek pihentető ágya. Milyen békés szomszéd­ságban alusznak itt olyanok is, a kik nem lértek meg egymással ebben a rengeteg vi­lágban ! Egyként kihajt a fű, ráborul az ákáoz annak a sírjára is, kit daróczba, arra is kit, selyembe temettek el. A szegény hal­mán ócska fejfa gyászol, a gazdagénál nagy kőoszlop, bizouy nehéz lesz az alól előjönni feltámadáskor. A bámuló alkony hunyó világa barnás fényt vet a földre, a csillagok egyenként, csoportonként előtűnnek, mint a véglietct- leuség mélységében elrejtett igazságok, és Négy előadás van még háttá mind­össze s a közöny hatalmas művét pom­pásan lejátszottuk. Színi viszonyaink aninira meg vannak tongálva, hogy régi jó hírnevünk ér­dekében múlhatatlanul gondoskodnunk kell az állapotok megjavításáról. Aradi Gerö színtársulatának tartozunk azzal az elismeréssel, hogy minden ke­serű inellőztetés daczára is emberül megszolgálta hivatását. Aradi Gero pe­dig keressen vigasztalást abban, hogy olcsóbb esztendőben (a mikor nem lesz kiállítás) ugyanaz az Esztergom, mely két esztendő előtt oly szépen méltatta, le fogja róni azt is, a mivel most adósa maradt. H I R £ K. — Udvari hírek. Maszlaghy Ferencz budavári prépost a primási muzeum ügyében néhány napra a herczeg udva­rába érkezett. — Báró Rosner Erwin nagyváradi jogakadémiai tanár s újon­lassan-lassan a föld elcsendesedik, jobbin mondva — az élet a földön nyugalomra hajlik, az ég fenséges tisztaságában ragyog mig nyugaton a láthatár szélén elterült alig látható fellegben egy-egy zajtalan villámlás czikkázik át, mintha csak egv gondolat röp­penne el a természet nyugodt bomlokáu. Valami jótékony balzsam, valami gyógyító vau abban, ba az ember az esti természet­tel társalog s megérti annak néma beszédét! A sereuitas közlékeny és ihletteljes. Nincs bánat oly nehéz, nincs szív úgy összetörve és nincs kedély oly sötét, hogy enyhülést ne találjon egy szép este a csillagos ég alatt, ha feltud emelkedni a jóságos és kö­nyörületes világossághoz, me>y a bánatot és sötétet magához vonja vagy elcsendesiti. Beiémeriil ilyenkor az ember a véglietet- leu szeretet oczeánjába és a határ nélkül való jóságon és szépségen keresztül csilla­gokra száll, s útjában találkozik mindazok­kal, kiket szeretett s együtt van azokkal, kiket szeret. A tiszti lak ablakából — mely nyitva van — gyertyavilág déréig. Zongorával kí­sért túl világi hangok zavarnak ki mélázá- somból. Bizonyosan a liasznár ur leányának dala száll végig a puszta csendességben. Olyan rzép az. amint dalolja; Nem tehetek róla, hogy szeretem —Tessék vacsorázni jönni! kiáltja — Julcsa — a szobaleány. Mily boldogító gondolatok ébrednek a sárból gyúrt földi ember égbe törő kopo­nyájában a „vacsora“ szó hallatára. Képes ott hagyni költészetet, idylt, mindent. Éu is sietek tehát. S .... nan kinovezett főrendiházi tag jogi ta nulmányok ügyében a primási levéltá­rakban már néhány nap óta kutatáso­kat rendez. Egy régi okmány-másoló tiszt7iselő az országos levéltárból a na­pokban érkezett a jeles jogtudós mellé. — A foszékesegyház chórusán ezentúl minden vasárnap és ünnepeli zenés mise lesz. — Plébános-Választó közgyűlés van ma. Előrelátbatólag dr. Fehér lesz meg­választva. A tudományos és buzgó uj plébánost sietünk eleve is őszinte öröm­mel üdvözölni Esztergom szab. királyi város nagy plébániáj? élén. — Revisnyei Reviczky Győző közp. szolgabiró, a megyei tűzol tóegyesület főparancsnoka, a tűzoltó egyesületek ér­dekében egy emlékiratot adott ki, me­lyet jövő számunkban fogunk ismertetni. Az emlékiratot már beküldötto a bel* Qgyminister úrhoz. — Cseh vendégek érkeztek váro­sunkba. A tiz-tizenkét vendég a bpesfci nagy kiránduló társaságtól vált el s azért jött Esztergomba, hogy a város nevezetességeit megszemlélje. A ptimási palota s a főszékesegyház remekeit nagy figyelemmel tekintették meg s egynapi tartózkodás után visszatérteka fővárosba. — Martiuecz Riza k. a. szép sikerrel tette le a vizsgálatokat a távirás elmé­letéből és gyakorlatából. — Közigazgatási bizottsági ülés volt kedden a főispán úr, Majláth György ő méltósága elnöklete alatt,. A hivatalos munka után a megyeház nagy termében a közigatási bizottság tagjai számára főispáni ebédet toriteltek. — Esztergom monographiája. Sok­szor megemlékeztünk mi már arról, hogy milyen nagy érdemeket aratna az, a k Esztergom nagy történetét megírná. — Esztergom már a római uralom idejé­ben, később a szlávok korában, majd a magyarok bejövetelekor, a vezérek ide­jében, de különösen az Arpádházi kirá­lyok alatt oly szerepet játszott, mely a leghatalmasabb történeti apparátust adja a historikus rendelkezésére.- Örömmol értesülünk róla, hogy Villányi Szauiszló főgymnásiumi igazgató, jeles történetíró, már hozzá fogolt Esztergom történeté­nek megírásához. Koronázza teljes siker nagyérdemű fáradozását! — Színtársulatunk négy előadás után elhagyja városunkat s Nyíregyhá­zára tér. Az utolsó előadások válogatott darabokból állanak s igy remélhető, bogy szépen látogatott házak előtt fog elbúcsúzni Aradi Geró színtársulata. — A propeller-vállalat egy uj pro­pellert vásárol s igy egyszerre két pro­pellerrel fog nemcsak a közönségnek olőnyös szolgálatokat tenni, do minden eshetőségre készen állani. — Uj táviró állomások. Bátorkeszi, Kőhidgyarmath, Nagy Bóny, Kémétid, és Csata táviró-áliomást kaptak. Az uj állomások már megkezdték működésűket. — A lövészegyesületből. A Póter­Pál ünnepén elkezdett és f. hó 5-én bevégzett dijlövószet eredménye: 1 -so díj egy drb. cs. kir. arany ; nyerte Mayer János úr. 2-ik dij egy régibb fajta czóllövő fegyver; nyerte Sinka Ferencz ur. 3-ik dij egy drb ezüst forint; nyerte Lieb Béla úr. — Fo­lyó hó 12 ón kezdett és 19-ón bevég- zett dij lövészet eredménye: Dijak, fj| mint, fent említettek. Az olsöt elnyer- -i te Lieb Béla ur, a másodikat Peyer ií J. tiszthelyettes úr, a harmadikat Holly ^| János űr. Szintén a lövészegyesület áo által rendezett, Péter-Pál ünnepén koz- dett s tovább folytatott dljtekedobás al- -U k ümával az első díjat, 1 drb. cs. kir. .li aranyat elnyerte Paitly Ágoston űr. .if Folyó hó 12-én kezdett és Í9-én vég- -3, zott díjtekedobás alkalmával pedig assa első dijat nyerto Orth N. Örömmel vet- -Ja tűk egyszersmind azon tudósit ást is, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom