Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 17. szám

Esztergom VII. évfolyam.

17. szám.

Csütörtök, 1885. február 26-án

Városi s megyei érdekeink I öziönye.

MeG.IRI.EMIK HETESEI KI NT KÉTSZER

7 VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

f,lőfizeté:si Án

egész évre fél évre . negyedév re

G fit. — 3 , - i . r>o

kr*

Egyes szám ára 7 kr.

SZERKESZTŐSÉG:

ßzENT-^AtNN A-UTCA 317.

Iiová a It.p K7.nllomi részel, illető l<Ö7.leiriényt‘k küldoml-k.

KIADÓ H Tv ATAL:

^SzÉCHENl-TÉR ^ ^ .,

lior:t a hivatalos s a magán hirdetésük, n. uyil'tdróe szánt kflz- lemcri.velf, előfizetési pénzek és reclanisíheok iiitézemiők.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS HIUDKTltoMK :

1 szótól 100 szóig — fi t 7ő ki 100—200-ig . 1 „ 50 „

200—000-ig . 2 „ 25 „

Uélyegdíj 30 kr.

1\I \(í ANIII UI)IGTIGS101<

megállfipmlis szeri u t lehűlő I égj ti tán y usii 1‘lm n k ií'/.öl I Kinek.

NVII.TTI«!lt sora 20 kiíz egészségtan az iskolák

Ríztergom, febr. 24.

(Dr.B.Gy.) Országszerte panaszokat lehet hallani hazai közegészségi viszonyainkról s azon szomorú állapotokról, hogy ijesztő mérvű a gyermokhalatnlóság, a halálozások száma sok helyen tu 1 haladja a születéseket, egy szóval a következmény az, hogy a nép fogy, illetve nem oly arányban szaporodik, mint az kívánatos volna.

Közegészségi törvényünk számos üdvös intézkedést tartalmaz, a külföld e törvényünket mintaszerűnek tartja, a hatósági közegek, kik hivatva vannak e törvényt végrehajtani, megtesznek mindent, csakhogy legjobb szándékuk sikertelen marad, mivel a nép még képtelen felfogni a közegészségi rendelő tele czélszerüségót s a helyet, hogy segédkezet nyújtana a kirendelt közegeknek, a hol csak lehet akadályokat gördít elébe s úgy van az aztán, hogy a törvény csak Írott malaszt marad, daczára annak, hogy életbeléptetése óta majdnem tíz év folyt le.

Az utolsó hetekben a lapokban azon liir volt olvasható, miszerint a közoktatási miniszter az egészségtant, mint kötelező tantárgyat akarja behozni az iskolákban s ideiglenesen egyes orvosok fogják o tárgyat előadni, addid inig elég tanerő lesz e tárgyra.

A jelen sorok czélja lesz kimutatni azt, hogy a hygienicus ismereteknek lehetőleg tág terjesztése és a polgári társadalom összes rétegeiben való átaláno- sitása a köz, mint a magán egészség üdvös kifejlesztésére való eszközöknek a legsikeresebbike és hogy az egészség

tannak az iskolákban mint kötelező tantárgynak való behozatala által, úgy az egyesek, mint az összességre kiszámíthat lan előnyök háramol na k.

A tapasztalat azt mutatja, hogy még a müveit ember is naponkint számos hibát követ el az egészség szabályai Sollen, anélkül hogy arról tudomása volna, mert annak tanait nem ismeri s mert az egészségtan szabályai ellen való vétkezésnek nagy horderejűt kellőleg figyelőmbe nem veszi.

Minden gépet csak jártas kéz vezetésére szoktunk bízni, mert tudjuk, hogy a czélszoriitlen bánásmód, elhanyagolt ápolás, túlterhelés okvetlenül kárt okoznak, a gép tartósságát és munkaképességét csökkentik.

Ha ez áll a gépre nézve, miért ne ismorje minden ember saját testének ápolása s épségben tartásáról szóló tant, annál is inkább, mivel saját szervezetén kívül sokféle tekintetbon még az ápolására bízott egyénekéről is kell gondoskodnia.

Az egészségtani ismoretek hiányának következése az, hogy legtöbb ember azon felelte fontos igazságot félreismeri, hogy testünk jóléte azon hygieniai magatartásától függ, mely életrendünk s ez által érzeteink, gondolkozásunk, munkaerőink, erkölcseink és életkedvünk felett a Jeg- hathatósb módon uralkodik.

Az iskolából a nép össze,sége kerül ki. A tanuló az iskolában sok szép ismeretre tesz szert, melyek által keresetet és tisztességes állást nyer, de a hosszu élet mesterségéről, a testi és szellemi munkaképességről, annak felismeréséről mit kell tennie az egyes ember- és az összességnek, hogy betegség, sinlődés és halál a mennyire lehetséges,

távol tartassanak, mind erről legalább eddig csak igen kevés ember bir tiszta fogalommal.

A hygieniai ismeretek hiánya következtében a legtöbb ember azon zavarok okait, melyek saját, vagy az ápolására bízottak testét vagy szellemét érintik, idegen tényezőkben, hamis elméletekben keresi, az egészségro és betegségre nézve hamis elméleteket követ és terjeszt s az által magának, valamint másoknak újabb károkat okoz.

Számtalan önokozta tosti és lelki bajnak elejét lehetne venni, ha helyes hygienicus ismereteket nyerneagyermek szüleitől, a tanuló tanítójától.

Az egészségtan méltatásának öukény- tos következménye egy hatalmasan kifejlődő ösztön, mely a gyakorlati egészségápolás és a hygienicus elvek megvalósítására vezet. Az által, hogy az egészségtani elvek teljesítéséből keletkező áldások mindenkinek szemében világosan feltűnnek, a hygienicus ismoretek a valódi oniberuemesitésro ezélzó törekvéseknek uj forrásává válnak. Meg- becsülbotion értékű segédeszköz arra, hogy saját, valamint az ápolásunkra bízottak léte a természet kónyszertör- vényeihoz, művelődési korszakunk viszonyaihoz s a társadalmi intézményekhez képest rendez tessék s oz által boldoggá tétessék.

Ilyen formán tehát a humanitás, úgy mint az egyes érdeke, ma a müveit cm bőrnek hygienicus iskolázását az erkölcsi kényszer bizonyos nemével követeli, ez azonban még állami szempontból is roppant értékkel és kiváló fontossággal bir. Az egészségtannak majdnem minden fejezete kényszermódon tanítja, hogy az egyesnek java a máséval és az emberek összeségóvel a legkitűnőbb üsz- szefüggósbon áll, hogy a közjónak olő- mozditása az összeség. úgy mint minden egyes embernek érdekében fekszik s hogy tehát minden embernek mintegy kötelessége a köziigyokbon részt vonni, magát ennek alárendelni s érte ha kelt áldozatot is hozni.

Az egészségtan tanítása az iskolában tehát hatalmas emeltyű a kötelességér zot ébrentartására, az áldozat a kész jószívűség felkeltésére, az erkölcsiség emelésére, a testi erő és szellemi tehetségek természetszerű kifejlődésére s folytonos nemesítésére, szóval mindazon polgári erényeknek felébresztésére és gyakorlására, melyoknek alapján az állam hatalmassá és boldoggá válik.

Számtalan uj és üdvös törvény lett hozva, mi a tulajdon megőrzésére ezó- loz. a birtokot mindenféle kitűnő ton- deuliával biró intézkedés védelmezi, csupán az egészség az emboriség 1 ogbe • csesebb java, az naponként a legártalmasabb befolyásoknak vau ki tévő és semmi törvényes oltalomban nem részesül. Ez nagy szegénységi bizonyítványa korunknak, mely annyira szeret libera* lismusáva! és a társadalom minden rétegébe beható haladásával dicsekedni s az mindaddig úgy fog maradni, míg az iskola az o tekintetboni oktatást meg nem kezdi és a többi ez élet fentartá- sára ós az életerő edzésére s növelésére ezélzó törekvéseknek alapját meg nem veti. Arra pedig, hogy az iskolákban hygionicus ismoretek tanitassanak;- szükséges, hogy első sorban a tanító maga ismerje o tant. A tanító, ki tanítványainak szellemi és testi kifejlődését ellenőrzi és vezeti, kinek egészségtani helyes ismerete van, a tanítványok javára s azok

Az „Esztergom ésVidcks“ tárcája.

(fi 1 nayyaz {a^da-j.átckoíi.

A magyar labda-játékok egyidejűéit a magyar nép léteiével ; hogy a labdát ismerték már ŐseiŐdeink s hogy azt kellemes időtöltésül játékokra időnként s egész napjainkig felhasználták, azt a krónikái feljegyzések mellesleg érintett szavaikkal kétségtelenné teszik; csak az a sajnos, hogy ily adatok gyűjtésénél hazai irodalmunk telette kevés anyagot szolgáltathat, de már ezekből is meglehet állapítani azon tényt, hogy a hazai labdázási módok legnagyobb része nem volt eredeti, hanem a görög, latin és germán népektől vétették át, különféle változatokkal, ha csak őseink nem tanították meg ezen népekét labdázni, a miben minden chauvinismtisunk mellett is kételkedhetünk.

Történetileg elismert lény az, hogy a magyar nép táj sajátos szokásairól már ős időktől fogva igen nehezen tudott lemondani, nagy tehát a valószínűség, hogy a lníu-scilha nép családtól örökölt nyilazás, lovnglási és küzdő játékok mellett, őseink a labdajátékokat is ismerték s az utódok is napjainkig megtartották; valószínű pedig azért, mert a görögökuek ó-kori tesígyíikorló gymnásiu- ruaiícban állandó vendégek voltak már Kr. sz. előtti századokban a scitháknak egyes elpártolt s ott megtelepedett néptörzsei és .azonkívül még a JX. század vége táján a Doutövi magyarok és VI. Leb görög császár meghívás ától kezdve majd egy égész századon át folytonos érintkezéssel voltak a görög néppel, sőt Bales es Gyula vajdák és Géza is — »tint általán tudva van — gyermek és ifjú kólában hosszabban tartózkodtak Neiranczban — ezeken kiviil még a hazánkban majd egy százados „görög befolyás“ időszaka következett be, az 1114. évtől kezdve, s'int-e lehetetlen ezek szerint, hogy meg ne kedvelték és el ue sajátították volna a keresztény valláson, egyes törvénykezési formákon, nevelési módokon kívül, a labdajátékokat is.

I)e ha a görög „Korikermokban“ (labdázó teremben) d'vott labdajátékokat nem is vették volna át egész teljességük ben, mindenesetre kiegészítették azt, a római „Spöristhe- riumok“-ban (labdázó helyek) általuk gyakorta látottakkal mert különben igen nehéz lenne megfejtenünk azon tényt, hogy mai labdajátékaink majd mindegyikét le lehet származtatni egyik-másik görög vagy római játékból.

Ezek szerint már ősapáink ismerték mind a uégy féle labdát, t. i a kicsi — leginkább leányok — labdája, mely szint bőrszeletekből volt össze varva és szőrrel telítve — egymás dotálására használtál: ; végül a nagy tollal és szőrrel telítve — egymás dotálására — a középső nagyságút a játszók kiütésre és dobálásra használták : a nagyobb és keményes labdát pirításra használták, végül a nagy tollal vagy léggel telt („Ballon“) labdát a lábbal rúgták, kézzel ütötték vagy dobták.

A kis labdával közben állva vagy egy sorban j átszőtt alc — rendeseu többet vettek kézbe és dobáltak kapóra, vagy távolra és

futottak utána, vagy pedig körben állva, egymást dobálták vele, vagy azt magasra dobva, röptében kopjában vagy nyíllal igyekeztek eltalálni, a nehéz, kemény labdával guritást és dobást vagy távolságokra egyenes irányban eszközölték és utána futva, verseny közepén terelgették a távoli czU- fioz, a könnyű nagy labdával pártokra osztva — sokban a mostaniakhoz hasoniólag — játszottak.

Általában sajátságos az, hogy inig a görögök, rómaiak, németek, francziák és angoloknál is, hosszú időkön át, mintegy nemzeti intézmény — mint egy fontos ága n testnevelés, annak tekintetett a labdázás és állami vagy társasági felügyelők és tanítók (padotrielc, maestre, monquett, maiqueur stb.) vezetése alatt rendesen csupán e czélra rendezett térekeu és épületeken (Korikenni, sphäristerium, forum, baumgänge, ballhäu- ser stb.) gyakoroltattak, addig hazánkban ilyennemü intézkedésekről, külön labdaházak- iöl, labda mesterekről említés sincs téve, tehát ez nálunk folytonosan csak mint mellékesen edző s inkább mint szórakoztató mulatságnak tekintetett.

Kezdetben leginkább a Gizella királynő által alapított iskolákban a sz. Benedek rendi szerzetes tanítók tették közkedveltté. Később a XIII. században már a felnőttek sőt a főrendnek is felkarolták maguk között, a labda mulatságokat. E. en korra mondja a történet ,,mig a barát tanult és imádkozott, inig a nép dolgozott, szántott, addig Ők konját, koczkát és labdát liajigáltak.“ Az 1330. év táján Róbert Károly, a magyar főúrikkal számos fényes lovagi harci játékokat reüdezett melyekből maga a király is vívott és játszott — e végből Budapesten. Pozsonyban, Székesfehérvárott, Nagy-Váradon és majd minden nagyobb nemesi curián nyilvános gyakorló terek készítettek (a nézőtéren gereiulázatokkal.) Ezen terek később egyszersmind, mind megannyi labdázó tanyákká is váltak, hol aztán apraja, nagyja, szegény és gazdag különösen ünnepnapok és ünnepélyek alkalmával egyaránt megjelent viaskodni, vagy legalább nézni a labdázás és a bajvi ók seregét*

Később különösen azon ifjak, kik magasabb kiképeztetésük végett pár iskolai *ngy gyakorló évet külföldön végeztek, mindmeg- nniiyi reformátorai voltak s labdajátékoknak is. ugyamiviia, hogy pl. Nagy Lajos idejében a pécsi és nagy-váradi diákság körében

— már kiváló örömmel — az olasz módra átalakított sajátos labda öklözéxt (ballon) és a spanyoloknak akkor kedvelt ,,lábbal út ős“ játékait is — mindezek mollett azonban nem lianvagoltatt.uk el az ősrégi Kapós és Kifutás j Uékok sem. Valószínű az is,

— hogy a -XV'. század elején már holmi szobai lubdázás-íéle is divatozott —• legalább erre lehet következtetni abból, hogy az ifju lieiczoget. (II Lajos) a Kéjeucz Brau; denburgi György, a palota termeiben kocz- 1 ka, labda és egyéb mulatságokkal mulnttalá folyton — —

Ugyanezen időtájban alakítottak eg'os városokba azon mulatság rendező bizot tRágok, melyekből fejlődtek aztán a bizottságok,

I labda, kugli és egyéb tár-aságok is, kik j magok vészére -- leginkább Írott és rendben nyomatott — szabályokat G alkottak, mi-