Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 15. szám
Városi s megyei érdekein!« közlönye. Megjelenik: hetenkint kétszer: 7 VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR egész. érre fél évre . negyedévre 6 fit — 3 , - 1 . 50 Egyes szám ára 7 kr. hová SZERKESZTŐSÉG: pZENT-^NNA-UTCA 317. *7,eltörni részét illető közlemények kiilileiidükh.p kr. I KIADÓHIVATAL: |SzÉCHENl-TÉR liová ajM-m+ulos .s a magán hirdetések, a nyUtScrne szánt kflz- IeIj'dii pénzek és reelamálások iutózemiök. HIRDETÉSEK. ITIVATAÍ.OS IFTRDIíTÁSKK 1 szótól 100 szóig — fi t 7ő ki 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—800-ig . 2 „ 25 „ Uéíyegilíj 30 kr. M A G Á N111RI) IÍT RS 10 K megállapodás s/eriut lehalj legjutányosnbliaii közölietnek. NYIIiTTTílt sora 20 Kr A betétek biztosítása. Esztergom, febr. 17. (Dr.H.) Romlott a társadalom ! Az öreg ezopfos atjusok jó lelki pre- «dikácziókat tartanak a serdülő fiatalságnak a becsületességről, a szülői sze- retetről, a józanságról stb. A nebulót szent ihlettség szállja meg e szavakra. Mindent égre földre megfogad ; — de mihelvest a predikáczió- líak vége vau, vége van a jó fogékonyságának is. Tehát falra borsót hánytak. A magyar példabeszéd azt tartja, hogy az alma nem esik messze a fájától. — Ennek igazsága csak némelykor bizonyul valónak, de legtöbbször ellenkezőjétől, mintha csak a természet akarna gúnyt űzni a szülői tiszteletfel. A pénz a mai világ forgató kereke. A pénz hatalmasabb mint az összes hadserega pénz többet tehet mint maga a miniszter, vagy bárki; szóval a pénz olyan hatalom, moly előtt kalapot emel a kincsekben turkáló Krösus ép úgy, mint, az utcza szeglotén illő Lázár, A mai társadalmi rend egészen föl van forgatva, csupán a pénzért. A munkás, ha nein tud eleget keresni, ha nyomasztó anyagi viszonyok közé kerül, ha az Ínség előfogja, anarchistává lesz — a pénzért. A papa, ki pénztárnokoskodik, csa Tádja divat után hájhászö tagjait nem tudja csekély fizetéséből fentartani gyakran sikkasztó lesz, csakhogy családja íkiyáiiságát teljesíthesse és hozzá mer rnyulni még az árvák pénzéhez, — por- ;sze csupa — „kényszerűségből,“ A nebuló, kinek szilaj természete a mulatást hajhássza, pénz hiányában lo pásra adja magát és ha kedvezőbb alkalom nem kínálkozik, hát beleturkál szurtos kezeivel anyja ládájába, csakhogy pazarlását kielégítse. Ebből is látjuk, hogy minden rossz szülő anyja napjainkban főleg a pénz. Mindenre kiterjedt figyelmük szeretett honatyáinknak, csak arra nem, hogy a pénzt joliban biztosítsák s ez által elejét vegyék a sok sikkasztásnak, lopásnak, rablásnak, gyilkosságnak. Mert ha a pénzek jobban lennének biztosítva, mindeme szörnyű dolgok nem kerülnének oly sűrűén napirendre. Először is, ha a szegény asszonynak vagy embernek van egy pár megku- porgatott forintja, biztosítani véli ezt az által, hogy a takarékpénztárba vagy bankba teszi; pedig ezzel még ép oly kevéssé van biztosítva, mintha pénzét otthon tartaná. Mert az a zsivánv megtudván, hogy vau pénz, szépen elmegy s vagy a pénzt, vagy a pénzről szóló betéti könyvecskét keríti meg. A könyvecskével felfárad a novezett intézetekbe s ott jó hiszemmel kiszolgáltatják részére a könyvecskében bejegyzett összeget. Mig aztán a rablásról párosult gyilkosságra rájönnek, addig az akasztófa virágja biztonságba helyezve, túl van Kamcsatkán is s neveti azt a jó rendet, moly az ilyen in tézeteknél honol. Ez a feltétlen bizalom tehát az, melyet mindenkibe helyeznek, — mely ! temérdek sok embert tesz tönkre s mely temérdek sokat taszít a bűn lejtőjére. Ezen kellene hát valamikép reformálnunk. Ezt a reformot első sorban is a pénz intézeteknek kellene kezdeményezniük, körülbelől a következő pontozatokkal, melyeket szabályzatukba iktatnának: A pénz letevője köteles a pénz átadásakor sajátkeziileg nevét beírni a takarékpénztári vagy banki alapkönyvbe ; valahányszor pénzt akar a tőkéhez csatolni, azt csakis személyesen teheti ; ha a betevő pénzét részletenként, vagy az egész tőkét akarja kivenni, köteles azért saját maga eljönni és hitelességét igazolni azzal, hogy nevét újra le- irja, ha váljon hasonlit-e az, a pénz letevése alkalmával tett aláíráshoz ; ha azonban e miatt kétség forogna fenn, akkor köteles az i 1 le«ő két, tanú val bizonyítani azonosságát, mely esetben a két tanú kezeskép tekintetik, igy tehát bizonyos, hogy azoknak is megfelelő vagyonnal kell birniok ; ba esetleg az illető pónzbetevő a pénz kivétele, vagy betétele alkalmával akadályozva volna, az esetben meghatalmazással elláthat bárkit, de akkor is érvénybe marad a névaláírás azonosságának megállapítása ; ha azonban erre is kétség forogna fenn, akkor a pénzintézet kiküldi két hivatalnokát a pénz tulajdonoshoz, kitől a dolog valóságáról meggyőződést szereznek ; ez utóbb* 1 két pont azonban csak akkor marad ia érvényben, ha az illetőbetegsége miatt gátoltatik. Körülbelől ennyiből állana tehát az a reform, mit a pénz intézeteknek be kellene már csak azért is hozni, mert ez által biztos, hogy sok gonoszságnak elejét vonnék. Mert először, ha az igaztalan tulajdonos tudná, hegy van ugyan ott pénz. de takarékpénztári könyvekben, nem adná fejét gyilkosságra vagy rablásra. Hiszen úgy sem kapja ki a péuzt, tehát haszon tahin munka lenne. íme, milyen kis reform és milyen nagy eredmény ! Hány és hány ember életo és boldogsága, lelki nyugalma függne ettől a reformtól, ha véghez viszik és teljesítik a pénz intézetek, mit pedig teljesíteni okvetlen kell is, ha másért nem, hát pénzbetevőik kincsein ok biztonsága érdekében. Sokkal szívesebben fogja aztán mindenki pénzét elhelyezni a pénzintézetekbe, ha tudja, hogy onnan más nem, mint csak ő veheti fel s nem fogja takarékpénztári könyvecskéjét úgy őrizni mint a bibliát, mert tudja, hogy azzal úgy sem mehet semmire a gonosz. __________________________ I paros levelek. (Négy közlemény a technológiái iparmuzeumról • II. A szakkönyvtár és rajzgyüjtemóny magában foglalja a múzeum körébe vont iparágak, első sorban a fa- és fémiparra vonatkozó szakkönyveket, folyóiratokat és rajzgyiijteményeket, szóval ezen iparágaknak lehetőleg teljes szakirodalmát. Mindezen szakmilvek a nyilvános ol- Yasó-teremben az iparosoknak rendelkezésére állanak, hogy az újításokról s találmányokról tudomást és szakér- tesitóseket s a különféle iparczikkek- nek gyártására nézve nagyobb tájékozottságot nyerjenek. A könyvtárral kapcsolatban rendszeres árjegyzék-gyűjtemény is 1 ótesittetilc oly czélból, hogy az iparosok a beszer. Íz „Esstsrgcni esíiiske“ tárcája. ÖL ófci<yX Limesre. (Raj*.) A hűs esti szellő kis vörös - feherre »Testett gondolát rengett a kék vizit tó fod- r.ros habjai fölött. A gondolában szép, halo vány arcú ifjú ül, íiíbrándos szemeivel a messze láthatáron té- evedezve, mig setét árnya ott lebeg a nyu- iftödt viztükör felett, melyen az összefonó - »flott főnyiig- és iszalag indák sárga és lila anocsárvirágok között a szürke homokkal o'edett tófeuékre lehet látni, a hol v idő ran szaladgálnak a piros pettyes gyíkocskák, gisúf aczélkék pókok kaszálnak nagy láb.iik- s:al, ezüst pikkelyü halak ficzánkolnak pajkos Jókedvben. Az ifjú gondolkozik. — „Istenem,Istenem !“ —suttogják csendesen vértelen ajkai — miért is vagyok én I lyan boldogtalan, Hisz meg vau mindenem . mit a világ a boldogsághoz szükségesnek i;art. Van szép vagyonom, tekintélyes állásom, messze terjedő hírnevem s mint mond1 ík, kellemes külsőm és modorom. Szívesen j ított vendég vagyok mindenütt a legmagasabb körökben s ahol csak megjelenek festményeimmel, mindenütt köszöni vár. Es rn mégsem vagyok boldog ! Űrt, végtelen rt érezek szivembeu, a mit semmisem leégés betölteni. De nem csoda, hisz mindenre iláltam a világban, csak arra nem, amit .-ginkább kerestem; egy szívre, amely tudna önmagamért szeretni, mindentől eltekintve, nem akadtam sehol, szerették bennem az ünnepelt művészt, a gazdag földesurat, a csinos külsejű fiatal embert, az aristokraczia kedvencét, csak az embert nem Pedig nekem ilyen szívre van szükségem. S érzem, a mig ilyen szívre nein találok, nem is leszek boldog soha ! Az ábrándos ifjú szeméből két fényes könny gördült a habok közé. Csüggedten lehajtá fejét, miközben a gondola egyre bel- jebb-beljebb haladt a tó közepe felé, a hol mint tarka kép, setét keretben, buja tenyészető kis szigetke állott. Partjait hajló füzek kötik össze a szennyes, locsogó habokkal, míg a sziszegő nád és buzogányos káka természetes koszorút képezett körülötte. Különben lakatlannak látszott az s csak a búgó vadgalamb kacagása, a vizibika bömbö- lcse, a nádi veréb csiiipelése hallatszott ki belőle. Most egyszerre azonban, ónekhangokat hozott a szellő a sziget irányából a gondola felé, mire az ifjú fel rezzent komor gondolataiból s arra forditá fejét, a hóimét a hangok jönni látszottak. Élénken figyelni kezdett s lassan-lassan tisztán kivette, hogy valami csengő átható női haug egy mélabús magyar népdalt dalol ott mély érzéssel. Nesztelenül hatolt jármiivével előre s nemsokára megpillants magát az éneklő alakot is. A fölóje hajló füzfiágak alatt úgy állott ott a parton, rabit a csalogány kisded fészkében. Szép arcának szomorú kifejezése úgy összeillett a dallam mélabus akkordjaival. Karcsú termetén lenge, apró kék, virágos fehér fűző derekat s rövid kék szoknyát viselt, amelynél majdnem hosszabb volt arany- szőke haja, mely lazán összefouva fejéről alá- csilngött. Valami tündárszerü csáb volt e leány tekintetében. Eszébe hozta az ifjúnak az ódon balladát a hárfázó, csalfa szirénről. Őt is valami leküzdhetlen bűvös erő vonzotta feléje ; a szigethez irányozta járművét. És a leányt nem látszott zavarni a gondola közeledése, sőt inkább be sem várta, mig az ifjú a partra szállott; o sietett feléje. — „Talán halra van szüksége az urnák?“ — kérdé már messziről szép mélabus hangon — szívesen szolgálok vele. Jó fogás esett a napokban, van szép fehér húsú harcsa, kövér potyka, csuka, süllő, arai csak tets/ik.“ Az ifjú tagadólag rázta meg fejét. — „Vagy talán apám uramra. 1 akar beszélni ? — folyt.atá erre lassan közeledve. — „Bizony sajnálom, de ő nincsen idehaza. Még tegnap elment a benedeki vásárra bálokat beszerezni és csak holnapután este várom vissza.“ Az ifjú éppen mondani akarta, hogy egészen más ok vezette őt ide, midőu hirtelen mást gondolt. — „Ej, ej“ — szólt fejét csóválva — valóban nagy kár, hogy nincs idehaza. Csakugyan ő vele akartam szólaui. No de majd fölkeresem őt. Ez a kis csolnakázás nem tett azért rosszat. Egészen felfrissített enge- met. Hanem el is fáradtam derekasan. Jó lesz lepiheni!' kis*é a gyepre. Tán csak akad táskámban valami harapni való, amivel sebtiben egy vacsorát csaphatok.“ Azzal kivéve a goudolából barna szijjas vauasz tarisznyáját es leülni készült a harmatos pázsitra. — „Ne tegye azt kérem jó uram !“ — szólalt fel hirtelen élénken a leány.— „Nem tetszik látni, csupa harmat a fű. Az pedig küuy- uyen betegséget okozhat. Ha meg nem sérteném, meghívnám Ja mi kis tauyánkra. Igaz, konyhánkban is csak falócza akad, de mégis csak jobb ülés esik azon, mint itt a hideg földön. Meg a rozs kenyerünk is friss, épen ma délben sütöttem, tahin ueru fog az rosszul izleni.“ Oly csulogatólag, oly nyájasan volt megtevő a meghívás, hogy nem lehetett azt; visz- szautasitani, különösen, ha oly szép ajkakról jött. őrö minél követte szép társnéját az ifjú a keskeny gyaloguton, amely a part mentén futva a sziget belseje felé vezetett. Ezüstös levelű fűzfák, setétzöld lombozatai iharfák árnyas boltozata alatt haladtak itt az iratos buja pázsit, kusza sűrű csalit, szép tölcséres vizi liliomok halvány körti- kék, sárga, czitromillatú árnyiicák között. A holdfényben sütkérező zöldhátú bókák, lomha teknoezök felijedtek lépteik hallatára. A szép leány komolyan, okosan beszélgetett útközben az ifjúval, akit egészen felvillanyozott szavaival, beszédes szemeivel, különös ábrándos mosolyával s leginkább mesterkéletlen természetes modorával. Eközben elérkeztek az öreg halász lakásához- Nagyon kedves kis hajlék volt az, amelynek nádfedele vén körtefák s óriási diófák lombjai közül sárgállói t eh). B iinára festett kapuja tágas, rendben tartott udvarba vezetett s a ház eleje piros virágú máívák- kal, szagos rozmaring bokrokká' \o!t végig
