Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 15. szám

■vAsi for rásokról kelló tájékozást szoroz- llt'ssi'iiolv.

Az null ló iparosok és iparos sogé

d.-kimk ssnks/.orű íov:íl*bkApzóso és köz- lumzníi sznkismarotokmpIc minél szélesebb körben való terjesztésű ez óljából a. múzeum ba-n :

a) szemléltetéssel összeköt Ott rend- s 'imus >zakólón lások és népszerű felölni sások tart.tunk ;

b) műszaki rajzolás tanitlalik oly módon, hogy az iparosok szaktanárok Ve/,ei őse alatt és segéd kezese mellett, az intézel ben ’evő tárgyak és rajzmin- tálc inán tervrajzokat IcésziIlletnek és önállóan készített vázlatrajzaikat kidolgozhatják.

Rajzolni nem tudók nem részesülnek rajzok tatásban.

Úgy az előadások, mint a rajzgyakorlatok ingyenesek.

A múzeum iparosoknak, intézeteknek és hatóságoknak műszaki kérdésekben Tél oinóny t ad, tan ácscsal szolgál, so czél- ból kísérleteket is tuend.

A netalán femerillő költségek az intézetnek in eg tói i te n dók.

A múzeum működésének minél szélesebb körben való megismertetése és szakismereteknek terjesztése czéljából „A m. kir. technológiai iparinuzenm közleményei“ cziin alatt szaklapot ad ki, de a molynek megjelenése nincs időhöz kötve.

Ezen szaklapban a múzeumra vonatkozó közlemények, a gyűjteményeknek rajzokkal és magyarázó jegyzetekkel ellátott tárgy-jegyzéke, továbbá a múzeumban tartott szakelőadások és felolvasások kivonatai, szakértekezésok, szaklapok szemelvényei, nj szákkönyvok ismertetése és jparektatási hírek stb. kö zöl telnek.

Ezen kivűl az intézet feladata lesz egyes iparágakat tárgyaló kézikönyvek kiadása is.

A múzeum egyes iparczikkekbő), esetleg pályadijak kitűzése mellett saját helyiségeiben időnként részleges kiál Utasokat, — versenyeket rendez.

Továbbá a múzeum, hogy hatása minél szélesebb körben érvényesüljön és hogy gyűjteményeit a vidéki iparosok is hasznosíthassák : lehetőleg részt vesz a v'déki városokban rendezendő jparkiállhásokon.

Gazdasági levél.

(Hogyan lehet festett vörös borban a fukszint. köny- nyen {elismerni.)

(B.N ) Gyakran megesik a könnyelmű kis borkereskedőn, vagy korcsmároson

hogy régibb vörösborait vagy újakat is, melyek sziliHkot vesztik, festékkel igyekeznek helyre hozni ; valamint oly osetben is, ha az erjesztés tökéletlenül ment végbe, és a bor csak világos vörös szint kap, festékkel adják megne-ki kívánatos sziliét. Ezen czélra mint azt tudjuk, újabb időben nem igen vesznek növényi szilieket, minő az alkermes, áfonya, bodza, mályva virág stb., melyek elvégre is mérgeseknek nem mondhatók s ennélfogva ha felismerik is nem ütnek nagy lármát. Ezeket, azonban a borfestők drágulják, kivált silányabb minőségű borokhoz.

Hanoin használják a nevetségig olcsó fukszint, melyből kevés mennyiség is erősen fest. A fukszint ugyan újabb időben arzeninenlesen tudják készíteni ; de a gyárak nagyobb részo még a ré gibb, olcsóbb módon készíti és az bizony arzén-tartalmú szokott lenni. Minthogy senki sem tudhatja azt, vájjon a bor festéséhez minő fukszint használtak, senki sem fogja az ilyen bort szívesen fogyasztani De ha arzén mentes fuksziiinal festik is, a közönség annyira irtózik már ettől a festéktől, hogy Készebb inkább a vörösbor ivasról lemondani, miulhogi fuksziiinal festett bori igyék. A fukszint a vegyészek ma már ugyan könnyen fel tudják ösmemi, de az mégis csak bajos dolog, ha. az embernek minden vörösborral chémiai laboratóriumba kell szaladni, hogy nézzék meg, nincs-e benne fukszin ? Kis városban, faluhelyen pedig nincs is kéznél a chomikus. Nagy jótétemény tehát, ha az ember ezt, az alkalmatlan vendéget a vörös borban mindig kéznél lévő házi szerrel képes fölismerni.

Nagy köszönettel tartozunk tehát azon ismeretlen nevű tudósnak, a ki a fiik- szinnak a hatását a stearin.savra kipuhatolta. Azóta a legegyszerűbb borivó is rá tud a fukszinra akadni, ha a vörösbor azzal vau festve. Ezen czélra egy mogyorónyi darabot letörünk a stearin (milli) gyertyából, azt 5 kanálnyi hóiba teszszük tiszta edényben (ha csak lehet üveg, vagy porczellán edényben, ha ilyen nincsen, akkor oly tiszta vasedényben, molynek teher máza belül teljesen hibátlan) föl forraljuk miközben kissé kovorgetni kell. Azután félrehúzzuk s kihűljük. A kihűlt és megfagyott stearin darabkát kivesszük, tiszta vízzel a bortól jól lemossuk. Ha az a mosás után vörös marad, jele, hogy a borban sok fukszin van.

Ha pedig rózsaszínt mutat, úgy czintén fukszinnal van ugyan a bor festve, de csak kevés van benne, és pedig minél világosabb a rózsaszín, annál kövesebb benno a fukszin. A sárgás szín azt mutatja, hogy csak nyoma v;in ezen festőanyagnak a borban. Ha pedig fehér marad, úgy semmi fukszin sincs benne.

Farsang vége.

Az idei farsang utolsó napjai igen emlékezetesek maradnak a farsangolók előtt. Mindenki kivette a maga részét s az egész város visszhangzott a log- vigalmasabb nótáktól.

Hogy farsangi krónikás tisztemnek hűségesen megfelel jek, cl mondom sorra az utolsó mulatságok történetét.

I.

(Tánezpróba a „Magyar Királyiban.)

Vasárnap este a tanuló ifjúsága Magyar Király tern ébon tartotta meg tánc- próbáját.

A teremnek igen nyájas képe volt.

Az élénk apró világot az a kedves öröm jellemezte, mely az ifjúságot oiyan szeretetreméltóvá tudja tenni.

Heveden és kitartóan járták s csárdást, ügyesen és ehíkkesen a tourokat. Welzer tánozokta.tó n.„gy gyönyörűséggel nézte növendékei vizsgálatát s annál nagyobb IohoteU elragadtatása, mert nem bukott el senki.

A szép lánczpróbát meglátogatta a főgyran. igazgató s több tanár is. A jelen volt családok közül megemlíthetjük Szecska,y Cornél, Mátray Ferencz, Szvoboda Román, Greff Gyula, Szlávy, Holly, Szárítási. Ivanits, Niedermann Pál stb. családját.

A t;'i n ez - próba pontban éjfélkor végződött, a mit a fáradatlan tánezosok egy kicsit méltán meg is kövesei héttők. Különösen a jövő báljainak leendő királynői.

II.

(Olvasó körbeli vigalom.)

Az Olvasó körben a katonai zenekar néhány tagja zenéje mellett vasárnap este népmulatság járta.

A társalgó teremben igen érdekes képet nyújtott a nópbáli közönség.

A rnándlis legények bokorugrós lányokat forgattak, a neki komolyodott gazdák nagy animóval tánczoHatták vidám menyecskéiket.

Huszonöt-harmincz pár vigadott így az Olvasó-kör társalgójában közel reggnlig.

A farsangi estélyt különben közös vacsora előzte inog, melyen az elmaradhatatlan üdv-szónok lások ismét na

pirenden voltak. Az olvasó-kör mindkét ezlélyo igen sikerültnek mondható s kiváló dicséret illeti meg a rendezőséget azért, hogy a mulatságokat példás hangunkká tudta tenni.

III.

(Polgári estély Weisz Mihálynál)

A Simor-János utcza egyik polgári vendéglőjében, Wem Mihálynál ugyancsak vasárnap este az iparos osztályhoz tartózó farsangolók mulattak. Jónás Pali zenéje mellett folyt a tríncz az egyik nagyobb szobában, mig a másik kettőben bujdosó poharak mellé ült össze a polgárság.

A négyeseket húsz pár tánczoUa s a sikerült vigalom, melyet eddigoló különben a Gábris-fóle helyiségben szoktak rendezni, közel reggelig tartotta együtt a mulatozó polgári elomeket.

IV

(A dal- és zenekedvelők egyesületének estélye.)

Nunc venio ad fortissimum.

A hétfői estély túlszárnyalta az emlékezetes jan. 21-ikic is.

A Fürdő tenne városunk és megyénk elitejével telt meg. A hölgyek kivétet . nélkül előkelőén jelentek meg s a várnék közönség a legszebb farsangi ke- • pet nyújtotta.

A mint az utolsó fogatok a lépcső < előtt megállották, rázendítette az egye- ■ sülét férfi-kara a Iehető legszebb ma- - gyár népdalokat, melyeket a szép kö- - zönség nagy tetszéssel fogadott.

Bel lovits Ferencz karnagy személye- - son dirigálta a hatalmas kart, mely y minden fölléptével újabb és újabb dia- - dalokat akut a régiekhez.

Három magyar kaidat után megadta a Jónás Pali a jelt s az egész teremben /i megkezdődött az első csárdás, melynek >1 hangulata ép oly előkelő és választékos e volt, a milyen korlátlan jókedvű szó- kott lenni az utolsó.

A négyeseket hetven pár tánczoUa r, s hogy a jelen volt szépek névsora ír- milyen páratlan az idei farsangi nap- -< lóban, azt mondják el a következő szép q rendek :

Bartal Rezsőné és Iczi, Borényi Gyű--r Iáné, Borovitsné és Paula, Brunner ie Ferenczná és Mariska, Brutsy Jánosnóéí és Anna, Burány Jánosnó és Mariska, Duka őrnagynó és Innácska, Él lingerie Ödönné és nővérek, Einczingernó és «é Etelka, Ékesi Adói fiié és Sarolta, Feich—11 ti ugor Blanka és Margit, Földváry Pis--e tané, Grünwaldne és Karola, Gyurkóczyys Izor, Heisch mami Fereuczné és Anikó, ,ó Ilaudingor Tgnáczné ás Katinka,

ültetve. A szoba, melybe beléptek, egyszerű j volt, de ragyogott a tisztaságtól. A nagy { tölgyfa-asztal, mely a szoba közepén állott, csakhamar be lett borítva piros csíkos fehér abroszszal s az egyszerű vacsora fel lett hordva rája. Ropogósra pirított kapros tu- j róslepén, porhanyó juh sajt, és szőlőlevelekre helyezett pár sárgabérű baraczk, hamvaskék szilva, lopogós piros cseresnvóből állott az. Az asztal közepére állított kis mécses kedves, nyájas félhomályba burkold a szobát, a Gáontuyeiü evőeszközöket, zöld cseréptányó- rokat s a friss kútvizzel telitett üvegkorsót. .

És az ifjú lelkében feltűntek a fényes, karcod osziopú paloták, óriási márványuyul burkolt, éltermek, melyekben annyit forgott, arany-ezüst evőeszközök, drága poiczellán edények, finom válogatott ételek repkedő szolgák, selyemruhás nagyvilági szépek ; — és velők szemben ez a rendes halászlak meszelt falaival n:ázos edényeivel, egyszerű lakomájával ez az egyszerű halászleány aki maga szolgál nolu ... és mégis maga sem tudta miért, de olyan jól, olyan nyugodtan érezte magát mint már nagyon régen, — talán soha.

Csendesen elmerengett magában s néma áhítattal bámulta az asztal túlsó oldatán álló szép leányt, annak méla fekete szemeit, melyekbe mélyen volt elrejtve az élet tüze, m'íiű selymes szempilláit, melyeket többször fáradtan lebocsájtoU, — oly áhítattal, hogy még az evésről is megfeledkezett, — „Tálán nem is ízlik egyszeiü vacsoránk ?* —

kérdő erre fájdalmas hangon tőle a leány. — „j’eilig ii lepényt magam sütöttem az «1 óbb, ;i íimÖlesöl. is tulajdon fáinkról szedtem lej

Az ifjú csak hallgatta a bűbájosán csengő hangot, de nem tudott reája felelni. Valami csodás ámu’ö érzelem vett erőt rajta, amilyent még sohasem érezett, szivet csordultig tele é’zé békével, nyugalommal és mégis szokatlan hevességgel dolgozott az. Csak bámulta a szép halászleányt, tovább.

Végre magát oz jött álmodozásából, le csillapító étvágyát s azután felkelt székéről és kalapja után nyúlt :

— „Nagyon köszönöm a szives vendéglátást“ — szólott — ..pompásan Ízlett a vacsora. Holnapután majd megint eljövök, hogy atyjával beszélhessek. Hanem mielőtt elmennék, mondja csak meg kérem, hogy is

i hívják magát ?“

A leány komolyan válaszolt:

— „Az én nevem Vera“

— „Az enyim meg Gyula“ — felelt az ifjú. — Ne is hívjon ezentúl máskép, mint ezen a néven. Nem szeretem én az ,, r‘3 czimet.“

Azzal megszorító a csodálkozó leánynak kezét és kilépett az udvarra.

E pillanatban úgy tűnt fel előtte, mintha az titánná néző leány azt susogná: , Jó éjszakát.“ Lehet, hogy csak úgy képzelte ezt, de annyi bizonyos, hogy olyan jó éjszakája volt ez az éjjel, mint már nagyon régen nem. Nem gyötörték csügesztő, komor gondolatai, nem kínozták a szokásos lázas álomképek, békésen szendergett puha ágyában. Nagyon szép. nagyon kedves álma volt. Azt álmodta, hogy viharos tengeren egy kis sajkában hányódott. A szélvész egy szi thez csapta őt, miközben sajkája lyukat kapott. () behunyta szemeit és nyugodtan, várta halálát,. De e pillanatban egy csodaszép tündér lebegett feléje, aki magához ölelte őt és partra szólította. De legkülönösebb az volt az egész álomban, hogy az a tündér rendkívül hasonlított a szép halászleáuyhoz, a kis Verácskához.

A következő napot azonban a nyugodt éjszaka után igen izgatottan töltötte. Nem ugyan megszokott komor gondolatai, bonis elmélkedésed izgatták őt fel, hauem a tegnap esti események. Mindig csak a szép, mélabus avezú Verácskát látta maga előtt. Mindig csak visszatért gondolatban a csendes kis halásziakba s fülében csengett folyton a nyájas : ,Jó éjszakát4 kívánás. Hiába ült festő támlájához, nem ment a munka. Minduntalan hibát követett el a színezésben s irónja csupa fűrészvonalakat hozott létre egyenesek helyett.

Mikor pedig az alkony újra «I ászál lőtt * földre, megint felkereste a parti sás és nád közé rejtett, gondoláját, boleült abba s a tóra evezett vele. Ide érve öntudatlanul is a kis sziget fölé kormányozta jármüvét s hogy-hogy nem, észro sem vette, egyszerre csak a szigetnél volt. Itt gépiesen partra szökött, de nem irányozta a halászlak felé lépteit, ha bár valami ugy vonzotta oda, azonban mégsem mert arra haladni. Csak ugy találomra neki indult a kusza sűrűségnek, a tegnapi est emlékeivel foglalkozva elméjében.

Egyszerre azombau meglepetve állott meg haladásában. Egy szomorú fűzhez ért, amelynek lecsüngő ágaiba fehér tölcséros folyondárok, télizöld repkéivyelc kapaszkodtak s kis természetes sátort képeztek velők, amely sátorban Véra ült. Ölében egy feli érsző ríí barna foltos kis macskát tartott, a melynek

puha bundájára szép szemeiből süni könny —y, cseppek hullottak alá.

Egy-kót percig meglepetve némán bá--& múlta Gyula a jeleuetet. Azután megszó'—R lalt,:

— „Miért sir Vérácskám ?“ — kérdéeín résztvevő hangon.

A leány hirtelen felpillantott s felié r arcano-! hirtelen rózsapirosra változott. Majd lecsüg-^£ geszté fejét s sietve 1 etörié könnyeit. — Is-al tenem, Isterem — szó’alt meg kis idő muivasvl

— mikor én olyan szerencsétlen leáuy va-s? gyök. Olyan szerencsétlen vagyok. Olyan ke-eá vesen vanuak, akik szeretnek eugemet s J ezt a keveset meg én bántom megyei

— s én űzöm el magamtól. — Szegényraó kis nyulacskám, most is fáj a szivem ha r&i j gondolok. Mennyire szeretett engem ez akisig Muczi — de mennyire !.. Ha leültein vala-eli hol, lábaimhoz kuporodott, ha kimentem a a füzesbe, utánam szaladt, ha lefeküdtem ágyam-mi ba, ő is meghúzódott szépen annak egyiWiy; szegletében. Aztán minő takaros kis jószágé volt az, fehér buudácskája ragyogott, miutfűií a hó s pircs szemei jobban fáuylettek, mintha a rubint kő... És én mégis megöltem ezt a j} kecBes állatot ! Képzelje kérem egy napalm,, ráejtettem szegényre a vasalló deszkát.. Mérőié csak fel se sikoltott, nyomban kiadta p.írá*i»R ját. Istenem, be sokat is sírtam utáuna«nt hanem akkor már minden hiába volt..Hitele,Ifi méltóin egy íczi-piczi gödörbe kertflukbeioi az orgonafa alá és örök virágot ültettem fffö} lébe. Ekkor hozta apám, hogy egy kicsiceoi megvigasztaljon, Vic/.át a városból. Ugy-t-yv; milyen kedves állat? Milyen szép tarka bíD

re vau, milyen finom kis rózsaszín orroc$s0 kája s hogy villognak zöld szemei !.. Vici