Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 11. szám

Esztergom VII. évfolyam. ____ jj__________11. szám.______________________Csütörtök, 1885. február 5-én

V

árosi s megyei érdekeink l özüinye.

M

EGdELENIK HETENKINT KÉTSZER/.

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész érre .................................................

f

él éne............................................................

negyedévre....................................................

Egyes szám ára 7 kr.

G f’rt — Irr3 , - .

i . no ,

SZERKESZTŐSÉG:

ßzENT-^tNNA-UTCA 317.

Iinvá a 11.p «/óllenii részét illető líözleinények Iuilil«ii<j21c

KIADÓHIVATAL:

|SzÉCH ENI'TÉR

liorá a hivatalos s a magán hirdetések, a nyi literbe szánt közlemények, elnlizelési |«éiizek éé reclamálások iníézentlök.

HIRDETÉSEK.

HIVAT A TiOS IIHMJIÍTKSKK :

1 szótól 100 szóin — fi t 75 kr. 100— 2T)0-ig . 1 „ 50 „

20Ó—miO-ig . 2 „ 25 „

Hédyegtlíj 30 kr.

M A G Á NÍTÍ R í) ET RS K K

megállapodás szerinti leható Iégjutónyosnbhau kilaöltétnek.

NYIfiTTEH sora 20 sr

Árva állapot.

Esztergom, febr. 3.

(B ) A ki a f. év január 21 -ki megyei közgyűlésen jelen volt és végig hallgatta özv. Farszkinó folyamodásában előadott siralmas tényeket és ennek folytán az erre vonatkozó „nesze semmi fogd meg jól“ féle megyei határozatot, annak lehetetlen volt meg nem győződni arról, hogy bizony kár volt a szegény özvegynek a nemes vármegyénél orvoslást keresni.

Mert habár a közönség részvéttel volt is személye iránt és habár megütközéssel volt is a megyei pénztárnoknak erre vonatkozó abbeli kimutatása felett, mely szerint a jegyzői nyugdíjalapban magok a jegyzők kétezer s néhány száz frttal vannak hátralékban és begy ezek közül egyesek 150—190 frttal is lógnak ; mégis a t. szónok urak közül egyik sem volt bátor egész nyíltsággal a szeg fejóro ütni, hanem mindegyike más és külön gyógyszert ajánlott a betegség ellen.

Abban azonban mindnyájan egyetértettek, miszerint ezen a miserián még is csak a szolgabirák erélyes fellépése segíthetne, sajnos azonban, a szolgabi- róság részéről ez ellen legott óvás emeltetvén és pedig azon oknál fogya, mert hogy a törvényben erre vonatkozólag nincsen paragraphus, mellyel szerintük a hanyagul fizető jegyzők helyett még a község biráját is felelősségre vonhatnák.

Tehát maradjon csak minden a réginél és ebből kifolyólag a szegény öz- vegyekfés árvák is, Isten tudja még meddig, csak nyomorogjanak.

Ily szegénységi bizonyítványt azonban

a megye közönsége nem állíthat ki magáról, mert tekintve, hogy a kérdéses nyugdíjalapra vonatkozó megyei megállapodás felsőbb helyen is megerősítést nyert, ennek tehát a szabályok szerinti érvényben tartása a megye közönségét is kötelezi, miből kifolyólag ennek vég rehajlása alul a megye hatóságnak sem szabad magát különbeni felelősség nélkül kivonni.

Az alispáni hivatal kezdettőlfogvané- mi mulasztást látszott elkövetni akkor,midőn a pénztárnok által szakonként hozzája beterjesztett hanyag fizetők ellenébe a végrehajtást el nem rendelte, vagy ha pedig elrendelte és a szolgabirák ebbeli rendelése értelmében nem jártakéi. Az alispáni hivatalnak az ilyen szolgabirák ellenében a fegyelmi eljárást kelleti; volna elrendeltetni kérni.

Mert bár mikép kerüljük és simítjuk is a dolgot csak is ezen erélyes eljárás mellett érhetjük el azon jó czólt, miszerint jövőre a szegény özvegyek és árvák nem lesznek kényszerülve nyugtáikat nagy veszteség mellett uzsorásoknak eladni.

Az eddig történtek után tehát az árvák érdokóben az árvaszéknek is lopásokét kellene lenni ezen valóban szomorú baj elhárítása tárgyában.

Remény Ihetni azonban miszerint a a megye méltósága és ropiitatiója érdekében felügyeleti jogánál fogva az idáig köztiszteletben álló főispán ur is mindent el fog követni arra nézve, hogy a megyében ily abnormis állapotok hova hamarább megszűnjenek és hogy végre is netalán a szegény özvegyek és árvák felsőbb helyen legyenek kénytelenek orvoslást keresni.

Kereskedelmi Társulatunk.

(A múlt év történeti.)

I.

Midőn a választmány újból egy lefolyt évről ad számot a t. közgyűlésnek, előre kell jeleznie, hogy ezen 1881-ik év semmi olyat nem hozott magával, mely az eddigi helyzetet nagyobb mértékben változtatta avagy javította volna.

Esztergom és környékének kereskedelmét előmozdítani, vallotta első és fő czéljául e kis társulat s bárha nem mulasztott el a lefolyt évben egyetlen alkalmat sem, hogy kitűzött czéljának megfeleljen, sajnosán kell mégis az egész évi működést általánosságban inkább önvédelmi harcznak nevezni, mint az ujitús, kezdeményezés előmozditó]munkájának .

Szinte szégyenkezve kell már évről- évro bevallani, hogy Esztergom és vidéke keteskedelme még mindig stagnál, de a rideg valóságot, hogy ezen helyi kereskedelemnek nem csak mozgató emeltyűi, de a legszorosabb értelemben vett létföltételei is — minden vonalon — oly érzékeny támadásoknak vannak kitéve, eltitkolni nem lehet s még a stagnálást is kedvezőnek, eredménynek kell tekinteni a rohamos hanyatlás sok felé fenyegető veszélyével szemben.

Bizonyára nagy közgazdasági válságnak kell hova előbb bekövetkezni, ha csak hatalmas arányokban fejlesztett hazai iparunk, nemzetgazdaságunk megmentésére, kellő időben meg nem érkezik.

Országszerte, a miniszteri bársony szék- tál kezdve, az utolsó iparosig, élénk érzete ébredt föl azon szükségnek, hogy hazai iparunkat kell felvirágoztatni és

megerősíteni, izmos és tevékeny közgazdasági tényezővé emelni s az iparérdekek ezen országszerte megindult szívós és kitartó barczából mindenesetre fog jutni a kereskedelem előmozdítására és fejlesztésére is valami, mert hisz az ipar- és a kereskedelem édes testvórok s a mint egyik a másik nélkül el nem lehet, úgy egyiknek, főkópen pedig az ipari produktiónak a másik hasznára is kell szolgálnia. A mi pedig áll nagyban az egész hazára, az áll kicsiben egyes kereskedelmi központokra is.

Az általános országos állapot tehát azon első és legsötétebb árnyék, mely helyi kereskedelmünk egykor fényes napját oly rég elhomályosítva tartja, ezt eltávolítani, szétoszlatni hin törekvés lett volna ezen társulat részéről, bárba tagjaink, mint egyesek az eszélyes politika hívei a közügyek körül is elismerésre méltó lmzgósággal igyekeztek helyes nézeteiket érvényesíteni, mégis a társulat legfőképpen azon igyekezett, hogy lehetőleg elhárítsa azon kedvezőtlen, rontó tényezőket, melyek ezen országos árnyékot itt helyben sötétebbé tehetnék. E részben a társulat működéséből következő főbb részleteket kell kiemelnünk.

A Budapest Tata-Ujszőny közt megnyílt és forgalomnak átadott vaspálya közlekedés úgy szólván az egész innenső járás forgalmát végenyészettel fenyegetvén, társulatunk szünet nélkül, szóval és írásban egyaránt sürgette az illetékes helyeken, ezen járásban levő köz- utaink jó kaiba helyezését, hogy legalább a járási vagyonos!) községek pia czunkról végkép el ne maradjanak é a versenytársul kilépett tatai piacz álta el no vonassanak. Kérelmeink és siir

izJAgofflWÄ“ tárcája,

S&ztíÓÍ'lÖZ’.

Idegen mezőkről Szálldogáló szellő Oh, mondd meg kedvesem Hozzám, vájjon eljő ?

Úgy a mint ígérte, ügy amint ő mondta,

Oh vájjon vissza jő Ölelő karomba ?

Szeret-e mostan is ügy mint egykor engem,

Én képét örökké Kebelembe rejtem.

Nem fogom feledni Múltam édes álma,

Elkísér síromba,

Koporsómba zárva.

De hogyha feledett,

Ha szivéből képem Idegen szerelem,

Kitörölte régen.

Ha a mit fogadott,

Esküvel is ígért,

Eladta hűséget Egy idegen szívért.

Akkor ig beszélj csak,

Ehiselem sorsom —

Könnyebb a szivemnek Hogyha nevét hallom.

LÉVAY SÁNDOR.

oKct nviííió dolíáz/.

(Tragoedia a mindennapi életből, mely jól sül el.)

Ha való az, hogy csakugyan valódi szép leányok vannak ezen a vén föld kerekségén, úgy higyjék el hölgyeim : Hermin, Stem

Leo leánya, csakugyan szép volt. Az a selyemszőke baj, mely oly mondhatlan bájjal simult szűzi homlokára, — az a méla kék szem, mi bus fenyves ölébe zárt tengerszemként ragyogott a sötét szemöld alól, — az a szép karcsú gazella termet, — bűvös tekintet, oly kedvessé oly vonzóvá tevék, hogy nálánál szeretetreméltóbb, de egyszersmind veszélyesebb nőt, képzelni sem lehetett.

Valóságos silfid, kis kóbold, szellem királynőhöz hasonlított s a ki csak látta, (persze Alfousot sem kivéve) mind azon csodálkozott: miért nincsenek azokon a kerek, alabastrom vállalton, lepke szárnyak?

Hermin egyetlen gyermek volt. Anyját elveszítvén, atyja nem igen bajlódott nevelésével ; — fogadott egy okos uevelőnot, — valami ötveu éves leányt, ki csak azért maradt pártában, mert bárom józan gondolkodású vőlegénye közül, «gyiksem szöktette el az esküvő előtt, mint a hogy regényekben szokás s ahogy ő akarta és szerette volna.

Hogy mily irányban fejlesztő ez a fi ital leány minden iránt fogékony lelkét, hogy miként csepegtető szivébe a modern egyenlőség s testvériség eszméit, azt könnyen elképzelhetik szives olvasóim ; — annyit azonban legyen szabad megjegyeznem, bogy a végletekig rajongott a nőernancipáciért s kis fejecskéjén legmerészebb excentrikus (érvekkel volt telve, mik később Damokles kardjaként nehezedtek lelkére.

Egy szép reggelen arra ébredt fel Leó papa, hogy leánya eltűnt az apai házból. Ruháit, ékszereit mind-mind elvitte magával, csak egy kis levélkét hagyott hátra Íróasztalán atyja számára.

Fölvette ezt s meredt szemei olvasták : .Kedves papa !

Midőn e sorokat olvasod, én és jegyesem Alfons, már London felé hajókázunle, hogy ott mielőbb egybekeljünk. Alfousom igen szép, erőteljes férfi s nem több 21 éves, mint jó magam. Londonban a „Grand Hotel* lesz lakhelyünk, inig át uem érünk az uj világba. Kérlek, küld el apai áldásodat szerető leányod Herminuek.“

Hogy mit érzett az első pillanatban az a szerető apai szív, — ki tudná megmondani?

Szegény apa ! Szegény Stein Leó ! — lásd ilyenek a nők ! — Szivük szerelemre van teremtve, kebelük világa : az érzelem...

Szerelmében, feliilrnulhatlan a nő ; — szerelem nélkül — semmi !... A szerelem teszi őt uralkodóvá minden felett, de saját szive is feltétlenül hódol e magasztos érze- ményuek.

Nő és szerelem ! — Elválaszthallauok ezek egymástól ; — ne panaszkodjék hát, szegény apa. a természet változhatván rendje ellen.

Nem is panaszkodott szegény, ugyan kinek

is panaszkodnék ? — hanem azért ott rágódott mélyen szive fenekén a bú és fájdalom.

Mért is teve ezt ?.— Kénytelen volt igy tennie ? Hisz mindent megtett ő gyermekéért; ha hatalmában áll, lehozta volna neki a csillagot, a napot; — miért akadályozta volna épen Doldogságát ?

De meg történt, váltóztatni többé már nőm lehet a dolgon. Aztán meg férfi ő, hozzá még apa is. — ráért ne fogaduá a csapást nyugodtan, mint férfihez illik ? —- s utoljára, az apai méltóságot sem kell lábbal taposni,., hadd tanuljon mindenki a — saját kárán.

És ezt válaszolta :

„Kedves Hermin !

Ha megkapom egybekelésed hiteles okiratát, a post/ fordulata meghozza áldásomat.

Szerető apád.“

Többet nem képes írni.

Ivét hét múlva levél érkezett Londonból. Ez volt a kívánt okmány, hitelesítve a londoni egyházhatóság nagy piros pecsétjével.

Stein Leó nyugodtan irta reá ezt a néhány sort. :

„Fogadd apai á'dásomat. Ha netalán pénzre volna szükséged, fordulj 21 évesAl- fonsodhoz.*

Igaz volna hát mit b. Eötvös mond a

Karthausi-bau : hogy hamar feledünk ?

*

* *

Vasárnap van. Gyönyörű verőfényes délután, már estére hajló.

Olt ül az öreg Stein Leó az Orpheum-