Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 11. szám

Kert árnyas mi aiau; uuiuzgiuva uanyaija u cigány zenét.

Lágyan zeng a húr, mint harmat a rúzsa kelvlién — édes susogva, mint szel lő, mely illat-árban fürdik. — Majd tombol, vadul, élesen, mint berczpatak zúgása — majd sir, zokog, mint pásztor fuvola az éjben : oly’ fájón, oly keservesen, bogy maguk a kik játszák is könyeznek belé.

Kújyez az öreg is. Megtört lelke vissza száll a múltba, messze-messze mikor még Ő kicrtny volt — mikor még visszahang- zott a most oly rideg ház, vid'in nevetésétől... Látja az élénk gyermek-leányt viruló hajusdonná nőni ; — s ah ! — eszébe jut, mint dőltek romba, a jövő részére épült szép reményei: az ő eltűnésével... Eltűnt, mint hulló csillg a kék égről, — itthagyva Őt magányában, fájdul mi val. —1 Azóta öt ta vaoz született s merült ismét alá, a múlandóság feneketlen tengerébe — és ő azt nem .tudja,; hogy él-e még a kedves teremtés, vagy talán már föld takarja ? — Hogy is itudná ? — kitől? — ha ő nem tudósifja.

Milyen ez az élet: keserű, fájdalmas !

El kell válni a legkedvesebbtől is, ha a sors könyvébe úgy van megírva.

A húr egyre sir egyre zokog...

De nem tarthat így soká, — fűzé tovább gondolatait. Hisz elég időt éltem, szépet is jót is — a mi még hátra van, nem lehet az hosszú. Mikor már minden inijszál ezüstös, közel van — a tél — a halál, addig pedig majd csak eltelik az idő valahogy, haj minden pillanat fájdalom-keserv s fájdaiom- telt lesz is...

7{ét gyöngéd kezecske fogta le most háláiról, a merengő nedves szemeit.

— Találd el, ki vagyok ? — hangzott egy csengő női hang.

Hermái ! — kiált Stein Leó, rá ismerve leánya hangjára.

A bársony puha kacsók, nyakát fonták ;no.-t kőiül « tüzes csók záporba fűlt az Ó Hindiim zfíjliaiig remegő ajkain.

iviiuuu b híj urn if iigusc-itirvi, igen elegáns hölgyet látott maga előtt, baljával egy 3-4 éves kis leánykát fogva, jobbján egy fiatal emberrel, ki némán, mereven állt ott.

A nő csakugyan leánya volt.

— Taláu ön leányom férje ? — kérdé hidegen a férfitől.

— Igen! — hangzott a lakonikus válasz.

— S most itt fog maradni nejével nálam ?

— Nem !

— Hát dolguk, hogy megy ?

— Jól !

Az öreg nagyot nézett az egyhangú vőre, de látva férfias, büszke, aristoliratikus modorát, mégis megkedvelte.

— Lásd papám ez az én Alfousom. Igen jó férj, se uem pipál, se nem iszik se nem játszik.

— Hát mit csinál ?

— Feleségét szereti végtelenül.

— S igaz ez ?

— Igaz ! — mondá Alfons — miközben levelet vonván ki felöltője zsebéből, át nyujtá azt ipjának.

— Nagybátyám küldi.

Elfogadni s feltörni, pillanat müve volt. Arcza sugárzott az örömtől midőn olvasd : „T. uram !

Soli’se búsuljon leánya miatt, helyettesítem én nála az apát. Feleségem rég meghalt, gyermekein nincs, igy hát összes vagyonon! — a mi mellékesen két millió dollárra rúg — Alfons öcsémre marad holtom után.

Felix Pál.“

Ne csodálkozzunk azou, kedves olvasóim, hogy a jó öreg erre már jónak látta nyakába borulni az aranyos vőneks össze-vissza csókolni mosolygó arcát. Hja, furcsa valami az a két millió dollár — ki tudja békiteni ezt a haragos apát s begyógyitni a fájdalom dull szivet is.

K. ALFONS.

tol. A népszínházban „A Savoyard hr :.yok“ gyűjtik a. publicumot, mely egyformán tapsol Pálmai Ilkának és Hegyi Arankának. A „nemzet pacsirtája“ pedig a hideg téli idő daczára is Budára édesgeti a pesti közönséget.

De nemcsak este, hanem nappal is mulat a főváros.

A városligeti tó sima jegén a korcsolyázók százai villámgyorsasággal si kain latiak tova, az egyesületi jégpályán az előkelő hölgyek fényes toilettejévei érdekesen vegyül a férfiak sötét felöltője s a tisztek csillogó egyenruhája. Kissé odább a polgári osztály iringál. legmulalságesabb csoportokat látunk azonban a tónak azou részén, hol „nép“ mulat „sans entrée“

Ezen általános mutatás közepette azonban, nem hiányoznak a szomorú képek sem az elmúlt hót történetében.

A nemzet legkitűnőbb szobrászát ragadta ki az élők sorából az elmúlt hót. Huszár Adolf halt meg élte virágában, egészen váratlanul.

Fényes temetését leírni nem lehet itt feladatom, de azt el nőm hallgathatom, a mit mindnyájan érzünk, hogy o kitűnő művész távozása alig betölthető űrt hagyott hátra.

Teste elporlad, de művészi lelko alkotásai a késő utókor számára is fen- lártják nevét.

Ugyanaznap, midőn a főváros e nagy művészt kisérte az örök nyugalom helyére, a Rókus kórház halottas házában szív rendi tói jelenet folyt le.

tik, hanem oda működni iparkodik, hogy az erkölcsök szolidif.ése vallásos szellemű könyvek és lapok használása által kifejezésre talál, egyúttal m egeiül ékszik kegyelmes főpásztorunkről, ki érdekkel | viseltetik az olvasókör iránt, miért is a tett becses gondoskodásáért és jótéteményeiért áldást kér rá az egek urától. A dörgő éljennel kisért beszéd végeztével szólalt fel ft. Fereuczi György a nőkre, továbbá Burián Lajos alkapitány, majd Hajnali Gyula, Szóda Mihály, utam, Gyarmati Józsuf titkár poharát ürítette a minden térben és időben ál- dozatrakész Major I. püspök nrra, mint az olvasókör nemesszivii jótevőjének egészségére. Tonsztok sorát Mann ben- ezós tanár rekesztette be egy kiváló1 ! jelentőségű rögtönzésben.

Ez után tartatott egy sikerült párbeszéd Schiller Mihály és Tátos János által, mi a hallgatóság részéről helyesléssel találkozott, ügy fél tiz körül megeredt a táucz, a hol a vidám jókedv erősen foglalkoztatta a csinos menyecskéket. 12 órakor ft. Fereuczy ur a tom- bolajátókhoz látott, mely a tánezosok boszuságára másfél órát vett igénybe.

Adakoztak e czélra Simor János hg- primás 20 frfot, Mojer I. püspök 5 frt és 12 db értékes ajándéktárgyat, Mesz- lányi kanonok 5 frtot, Egy névtelen 2 frlot, N. N. ügyvéd ur 2 frtot, továbbá gr Csáky, ft. Feronczy, Dóczy A. elnök, Döczy Aranka és Hon, Nioiormann A. alelnök, Gyarmati, dr. Kőrösy, Herman J. Kubovics, Londvai és Tátos több rend

. 1

getéseink méltányosaknak ismertettek el 8 már 1884. február 15-én ért esi tett 254. sz. a. k<*lt levőiével a kir. állam- épitószeti hiva.tal ])áratlan buzgóságu és fáradhatatlan fii nők e, M-rcz Imre kir. főmérnök ur, hogy úgy a táilii ut, mint egyéb útszakaszok munkálatát erélye sen foganatba vette. Ezen útszakasszal kapcsolatban . köszönettel kell megemlé keznünk Krnplanicz Kálmán kir. tan. alispán ur 1634. sz. a. kelt leiratáról mely szerint a zsidódi bid fölépítése tár gyában sürgős fid terjesztést tett s au nak folytán városunk és megyénk közjavát szivén viselő főispán ur ő méltósága szorgos és nagy befolyású közben járására 8500 írt állami segéllyel az említett bid fölépítése nem csak meg- igértetott, de végre is hajtatott s ma már a közlekedésnek egyik rég sinylott akadálya elhárítva s a jelentékeny bid a forgalomnak átadva van. Nem Yoln egyéb mint önámitás, ha társulatunk a fentebb elősorol lakat és utaink általános javulását kizárólagos saját ■vívmányának hirdetné, mert az legelső sorban a novezett jeles férfiak érdeme, de megnyugtatásunkra szolgálhat, hogy igyekezetünk és kérelmeinkkel megragadtuk az alkalmat s a siker fényéből egy-kót sugár társulatunkra is vissza vetődik.

Dr. Föídváry István

Állandó ás ám összeköttetés,

Néhány nap előtt több esztergomi js párkányi polgár azon eszmét pen- íitette meg mikép volna lehetséges élen nyáron a vasúttal és Párkánnyal ücsó összeköttetést létesíteni, ezt a következő egyszerű módon vélik életbe éptethetni.

Alakuljon egy részvépytársulat mi- limum 10 — 12000 forint tőkével, ez r,ogvásárol egy oly propellert, mely tó on nyáron kö/.Iekedhétik a következő rányokban 1) az esztergemi hídfőtől hirkányba és vissza összeköttetést lioz- rán létre a túlsó vidékkel. 2) (s ez az színe uj) közlekednék ezen propel leírsz! ergom-Párkány és a kövesdi vasút 1 lomás közt, mi által olcsóbb, rövidobb, •yorsabb és kényelmesebb Tolna az sszeköUe és, mint az esztergom-náuni összeköttetés. Ha a terv sikerűin az ily propellert terhek szállítására i alkalmaznák.

Öl ömmel üdvözöli ük ezen igaza életre való eszmét, mely minden körű! mények közt keresztül vihető, és részvény társulatnak kevés befektetéssé majdnem biztosra vehető nyeremény helyez kilátásba.

Ha, csak kissé gondolunk a zom m seriákra, melyeknek városunk ki va téve télen az által, hogy teljesen e vagyunk szigetelve, hogy az idegen h csak lehet el kerüli városunkat, mei fél az esztergom nánai országúitól

, lio Becsből Esztergom Nánáig az ut női oly fáradságos mint onnét tói időjén Esz torgomba,:* eltekintve attól, hogy a utas meg lesz kiméivé a Dunán val átkeléstől a ladikon, a bérkocsisok é evezősök chieaneriái- és zsarol ássa i tó m9g lesz mentve, még bizony előny i lesz hogy a kövesdi vasúti állomássá az összeköttetés nyáron is és mindéi időben fog igénybe vétetni, mert rövir olcsó és kényelmes lesz, sőt bátran ál Htjuk, hatalmas concurent.iát fog esi ii ál ni a gőzhajónak is, mert igy a Bu dapesttol való Összeköttetés rövidobb é olcsóbb lesz mint a hajón, az idegen ha tudni fogja, hogy Kövesdnél propel Jer várja, mely néhány krajezárért elviszi Esztergomba, szivessebben fogj; felkeresni városunkat, a budapesti va sárnapi kirándulók gyakrabban fogna! idejönni mintáz előtt, mikor Esztergom Nánára érkezve drága pénzen és poros rósz utón kimerüive jönnek Párkányi); itt még esetleg egy óráig várhatnak mert a hid nyitva van.

Minden további találgatás és indokolás nélkül bátran állíthatjuk, hogy az eszme üdvös és életre való, csekély koczkáztatással keresztül vihető, sőt az esetbon ha városi és megyei polgárságunk ismert indolent,iájánál fogva nem akadna elég részvényes, maga a szab. osztr. magy. vasúti társaság, ha ezen összeköttetés fontosságáról felvi Jágosittatiiók, maga érdekében szívesen hozzá fogna járulni a terv kiviteléhez.

Fővárosi levél.

Jó atyai tanácsok és érzékeny búcsúzna után elhelyezkedünk esrv csomó

e'szűrös atyafi társaságában a csónakban,1 s s megkezdődik a zajló Duna jégtáblái i között a kellemes átkelés. f n Hatalmas lulajozás közt, egy félórái 1- kéjesonakázás után meglehetősen át- í a fázva érjük el a párkányi partot, hol i 1 egy légió kocsis rohanja meg az em- ,« t bért ; váltig kinálgatják kocsijukat, i

egyik olcsóbb, mint a másik, migyne- hezen alkura lépünk egyikkel s neiii) sokára tova, robog kocsink a „kitűnő“ 1 1 országúton, hol gondoskodva van, hogy s a az utas szomorú gondolatokba ne merül- I t jön, mert a folytonos zökkenések min- 1 dig Sffölzavárják. í n Do nincs semmi oly hosszú, minek i- végo nem lenne s igy mi is elértük; z az ii)dóházat, hová nemsokára a vonat 1 ó is megérkezett. Belépünk egy coupéba,

s de az itteni unalmas társaság nem 1 igen szórakoztat : a vidék is oly rideg s most téli köntösében ; s igy nem ma- 1 rád más hátra, mint elgondolkodni, a - i mull jövő és jelen képein, lassan bár 1 de mégis múlik az idő, egyik állomást- a. másik után hagyjuk el, végre egy- hosszút fütyül a gőzparipa s megérkeztünk a fővárosba.

s Kisvárosi sötétséghez szokott sze- , műnket vakítja a gőzláng, s nyárspol- f- gárias csendhez szokott idegeinket sa- t. játszeroen ingerli a járókelők élénk f zaja, s a robogó kocsik folytonos zör-1 s

I gése.

i Meglátszik hogy a haute saisonban n -i vagyunk. Bérkocsik és magán fogatok n '[tömegesen robognak az operaház, nem- n zeti és népszínház, kissé később pedig t a vigadó Europas, a. t. báltermek felé. 1 Ritkán van oly valóban vig farsang, n mint ez idén. Egyik bál fényesebb, a mint a másik ; az aristokraczia és kö- ö zeposztály élénken versenyeznek egy t mással ; a jogász bálra az orvos és tech- t nikus bállal felelnek, ott a gentry, itt a polgári elem uralkodik. f< Vig élet van azonban a színházak- k ban is. Az opera házban még mindig ti uralkodik a Turolla-láz, boldog, ki jegy- a hez juthat. z A nemzeti szili házban „Az arany b ember“ valóban aranynak bizonyult, d mert csak úgy bull a pénz minden elő- il adásakor és csak életveszély közt lehet s< jegyei kapui jó pénzen a — hordárok- sí

Mély gyászba öltözött ifjú höfgy bőül s/ivszaggató zokogás közt szeretett érje hol ttot em éré, kit a párbaj gyif- os golyója szivén talált. Az általános észvét nem enyhítheti a fiatal özvegy nérhetien fájdalmát, hisz a társadalmi zokasok ferdesége oly korán fosztotia neg őt boldogságától.

Egész nemzeti minepólylyé fejlődött ^as Gereben földi maradványainak a iazai földbe való elhelyezése. A fáradalom minden osztálya fényesen volt (épvisel vo.

Öröm és bánat igy váltakoznak egymássá1 a főváros napi történetében, s lidőn a vidáman mulató csoportok szem- élése után, egy egy gyászmenettel ta- iálkozunk önkény tel énül eszünkbe jut: „Heute roth, Morgen todt*

OMIKRON.

Farsang,

i.

(Az olvasó-kör farsangi estélye jan. 30.)

(Gy.J.) Az olvasókör estélye igen éiiyesen sikerült, A csinosan diszitett erem asztalánál 114 téri tó '«■ lön el- oglalvji. Az étkezés csekély várakozásai nyolez előtt kezdődött.

Balázs bandája húzta a keservest, nely az igények kielégítésére csak any- yiban szolgált, hogy élvezetet én gyö- yörködtetést csekély mértékben nyuj- ott. Vacsora köztien érkezett meg Mesz- ényi kanonok ő negysága, ki szeretetve- lél lóságával általános örömre hangolta kedélyeket s látszott, hogy maga is riil azon képnek, mely a különböző u.sadalmi elemek barátságos együttar- ísábaii szemei elé tárult.

Dóczy Antal elnök üdvözlő beszéddel )gadta őt, mire ékesszólóan válaszolva, iemolte, mennyire volt barátja és tisz- dője a múltban ilyen polgári körnek, hol legjobban találta magát, ezen érelme — úgymond — ma is teljességen főn áll és le nem lohad mindádig, inig látja és tapasztalja, hogy az yen kör czéljának elérésében a vallá- is eszmék mellőzésére a hithideg koriak következményeként hely nem adu-