Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 10. szám
Esztergom VII. évfolyam. 10. szám. Vasárnap, 1885. február 1-én Városi s megyei érdekeink közlönye. Megjelenik; heten kint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre ...........................................................6 frt — lcrl l O V :V SZERKESZTÖSEG: jSzENT- yÁ.NN A - UTCA 317. fél évre H«jrye<lévH'e 3 ;o Euyhs szám ára 7 ki. s'/.i;llmni részéi- illatő közloinéiiyak l(iililumI3le KIADÓHIVATAL: ^SzÉCHENl-TÉR ^ry, ho.Tií a liivnt.íilQs s a magán hinlel.éselc, a nyílticvoe szánt l(öz- iLMiiónyeli, elíílizetési pénzelt ás vedamiiksok inlózemlők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS imtDIíTRSIíK : 1 szótól 100 szóig — fi t 75 ki. ] 00—200-ig . 1 „ 50 „ 200—‘100-ig . 2 „ 25 „ Ilélyegilíj 30 Icr. MAflANimiDKTBSKK megállapodás szerint lehelő legjutáuyosablnui kő/öltatnak. NYIÍiTTlUt sora 20 sr Nevelési szarvashiba. Esztergom, jau. 30. Sokan hangoztatják, hogy mninapság már nincsenek gyermekek. Mert anyák sincsenek. A nevelőintézetbe járó fejletlen kis leányt a mama elviszi az estélyek vi galmába, a táncmulatságok zajába, de még a jégre is és szerepelteti, mint egész felnőtt leányt, a ki rövid idő múlva az időtlenség valóságos monstrumának növi ki magát. Az apró jószág nagy leányaink szokásait és modorát sajátítja el, megjegyzéseket tesz házaspárokra és ol- jegyzettekre, sőt örökre megbocsáthatatlan nak tartja, ha rendes gavallérjai valahogy ülve feledik. A mama még a fiatal asszonyok számába akar menni s mikor a hódolatokat fogadja, megfeledkezik anyai szerepéről s teljes őrizetlenül hagyja csodálatos magzatát. Azt szokták akkor suttogni, hogy nézd meg az anyját ! Ezek a szánalomraméltó apróságok azonban rendkívüli komolysággal virrasztó nak át rigai inas éjszakákat, romantikusan lejtik a második négyest és különös igényekkel érvényesülnek a női választó tancz közben. Másnap azután hiábavaló minden könyv, a csűri delnő blazirt, sápadt, fáradt s olyan reminiscentiákkal van saturálva, melyek egy résignált vén leány becsületére válhatnának. Ez a mi gyermek nevelésünk egy rendkívül nagy szarvashibája. Nem egy Ízben hangoztattuk ezt a veszélyes kinövést még színházi szemléinkben, mikor Sardou vagy Csiky apró közönsége ellen felszólal koztunk s azt ajánltuk a kedélyes kis mamáknak, hogy tartsák csak szépen odahaza apró jószágaikat, a kik helyesen még csak az Írás olvasás gyakorlására lennének hivatva. Do fokról fokra halad a veszedelem. Tekintsünk csak körül és találkozni fogunk olyan apró felnőtt leányokkal, a kik egy menyecske világnézetétől nem messze állanak, sőt speciális tapasztalatok dolgában túlszárnyalják leg- routinozottabb hajadonainkat, is. Ugyan ki fog ezekre egykoron ref- lectálni ? Mire valóságos nagykorúságukat megérik, elbervadnak, elfonuyadnnk. Meg unják a bálozást, csömört kapnak a vigadó terem örömeitől s unalmasnak találják a küszöbön várakozó gyönyörüket. Társadalmunknak ezek a szánalmas torzalakjai azután idejekorán vénlányokká satnyulnak. A nevelés ez ellen a szarvashibája ellen itt az ideje nyíltabban síkra szál- lae.i s figyelmeztetni a másod és harmad-virágzás szédítő élveibe merülő kis mamákat, hogy hagyják a gyermeket gyermeknek se ne fakasszák föl a bimbót idejekorán, mert satnya és korán hervadó virág lesz belőle. Olvasó-körünk. Régóta nagy figyelemmel kisérjük ; népünk ezt a nevezetes culturális tényezőjét s mindig örömmel registráljuk azt az érdeklődést, mellyel iránta a nagy közönség viseltetik. A nép-kör elvégre túl van a kozdet veszélyes akadályain s létének gyökerűi jó földben erősödtek meg. Ideje volna tehát arról gondolkodni, hogy nagyobb alapokra fektessük s jövőjét egyszersmindenííorra biztosítsuk. Erre nézve nekünk a következő program- műnk vap. Az Olvasó-körben nem szabad sohase politikai vitázást szítani. Oda tanulni, nemesedni és társulni járjon a mi népünk. Azon kellene azután dolgozni, hogy rendkívül jutányos tagsági dij mellett a tagok számát sokkal inkább megsza- p oritsuk. Az olásókor csakis úgy teljesíthetne valódi missiót, ha gazdag könyvtárral rendelkezve, népünket a jó könyvek olvasására édesgetné s erre majdnem díjtalanul kecsegtetné. Rendezzen az Olvasó-kör sorsjátékot egy külön ház építésére, a melyben tágas olvasó-, értekező-, mulató-terem s könyvtári helyiség lenne. Éhez a sorsjátékhoz nemcsak főpapságunk nemeslelkü pártfogása, de az egész müveit esztergomi polgárság bizalma is csatlakoznék s rövid idomulva az Olvasó-körnek a nép között külön háza és saját alkalmas felszeielésű helyiségei lennének. Akkor azután még jobban meg lehetne nyerni népünket a közművelődés legfontosabb tényezőinek. Orvosi levél. (Az ész munkás ok betegségei.) II. (Dr. M. F.) Beethoven tnagaba mélyedéséhez bizonnyal jelent >s ok volt, hogy atyja részeges, korhely életet ólt. Rousseau misantropiája érthető, ha megmondjuk, hogy testvérei lelkibetegek voltak, inig Lord Byronról ismeretes, hogy nagyon excentrikus, szenvedélyes családból származott, Czakó Zsigmondiul köztudomású, hogy szüleinek az al- chimia iránti vonzalmát annak tévtauai- val örökölte. Épeu a legnagyobb szellemi lierosok — Sophokles, Shakspere, Voltaire, Gröthe Schiller és sok más, kiknek képzelnie talán sokkal gazdagabb volt mindazo- kénál, kiknek később lelkűk elhomályosult, jelentős kiindulás pontokul szolgálnak a statisztikai adatok megczáfo- lására. Tehát nem a költői teremtő erőt, nem a képzelet túl csírázását kell okolnunk, ha egy Schumann, egy Lenau tragikus sorsa fölött gondolkozunk, hanem ama szerencsétlen véletlent, mely már bölcsőjüknél őrködött, a kedvezőtlen körülményeket, melyek életükbe belejátszottak. A fa, mely már csiráiban beteg volt vagy alkalmatlan talajba, plántálva, rövid virágzás után el* hervadt és időnek előtte kiszáradt, nőm azért pusztul el, mert virágzott — talán tovább is él, ha virágai csekély életerejét, mely rendelkezésére állt, teljesen fel nem emésztik — de virágzás nélkül sem kerülhette volna el enyészetét. Hasonlóan történik ez a szellemekkel, kiknek testi szervezetük, természeti erőik nem felelnek meg hivatásuk követelményeinek, hajlamuknak, nem ellensúlyozhatják szenvedélyeiket. Más betegségi okozatok, melyek habár csupán másodlagosan, mégis fontos szerepet játszanak a betegségi folyamat j 1 okalisatiójára nézve, fejlődhetnek az J u. n. szemlélődő életmódok mellett, jkülönösen sok illés következtében, miáltal az anyagcsere pangása jő létre. As „Esztergom ósVidéke“ tárcája, Hozzá lehet szokni Minden rosszhoz, bajhoz, S hogyha már ma tudjuk, Hogy a holnap bajt hoz : Könnyebb elviselni, Mintha hirtelen jő, Miként nyári égeu A v llámos felhő. Hozzá lehet szokni... Oh én hozzászoktam ! A mi még reám vár, Elvárom nyugodtan. — Lesz-e kárpótlása Anuyi szenvedésnek ? Szebb uapjaim vájjon Meddig m Inak, késnek ? Nem keresi lelkem. — — — Jöjjön a mi jön még ! Békén elviselem Az élőt keresztjét. Valami úgy bíztat, Valami úgy mondja, Hogy Kinek a kicsi Féregre van gondja, Hogy Az a halandót Vég kép el nem hagyja : — Benned bízom Atyám, Jó M g örök Atyja ! LÁNYI ADOLÁR. izettcfneíizöt. (Szellemeskedések.) Ha valaki e tárgyról kimerítően, hosz- szasau s még szellemesen is akarna Írni, hát nem nagyobb munkát teljesítene, in intha — a görög bölccsel tartva — azt kutatná, hogy hol van a földnek tulajdonlcépeui tengelye, hogy azt kiemelve — az egész világrendet fölforgassa. Valóban legkevésbé sem csodálkozhatunk azon, hogy a régiek annyira hittek a babonákban; hisz nem volt más tudományuk, mint az, a melyet az egyes népek éléukebb vagy hidegebb fantáziája teremtett. Az északi népek mythologiája nem oly tulcsapongó, sokfél# istensége., mint a déli néptörzseké. Az elsők vallási fantáziája komolyabb, isteneik nem oly számtalanok s s babonás szertartásaik szükkörilebbek; mig ■ az utolsók, a Himalaya és Ganges között elterülő vidéktől kezdve Afrika és Európa örökké tavasz síkjain a legforróbb képzelő- 1 déssel telt mythologiát teremtették. S vallásuk eszméit rajongóbbau is követték, | mint a zordibb éghajlat által mérsékelt fantásiájuakká lett testvéreik. | Az emberben egy láthatatlan, magasabb vagy ördöugös existentia iránti fogalom akkor létesült, mikor szellemi emelkedése folytáu megszűnt alantibb tárgyakat vagy személyeket tisztelni. Midőu az emberben ezen tan átszellemült, képzelete egyúttal számos ideált alkotott s ezekben födözte fel saját éu-jéuek létezését is. Megszüleinlett a lélek vándorlás tana. Brahma a nagy isten, számos tőle átszellemült kisebb másodrendű istenséggel, kit a hindu vallása legbeusőbb rajongásával tisztelt, hogy halálakor kebelébe térhessen, de az örökké tartó boldogságra nem rnél- jtatta a túlvilág. A Szvarga (menyország) és |a Navara (pokol) hová a földi halandók hol- ! tűk után, a szerint, a mint erre magukat | érdemesekké tették jutottak, nem tartja so- | káig a befogadott lelkeket, hanem idővel ismét vissza dobja az életbe. így vándoroltutták ők a szellemet. * * * Hogy a keresztény vallások, tanai közéj hogy került a kisértetek hite, azt nem lehet kifürkészni. Lehet, hogy mert a keresztény tanok bölcsője is Ázsia földje s onnan *ett az hozzánk áthozva ; vagy hogy a hinduknak a lélek vándorlásról szóló tana volt az, a mely ezeu fautastikus eszméket azokkal közénk hintette ? De még hihetőbe azon érv, hogy ezen eszmék a keresztény vallás azon tanából eredtek, mely a lélek halhatatlanságáról szól. Az emberi fantázia, mely az első századokban a vallást iparkodott a lehetőségig homályba burkolni, ebből azon meggyőződést merítette, hogy a halál perezében az emberi test orgánumai meg szűnnek ugyan működni, de a létek — mely a hit tanai szerint abból kiköltözik — megtartja a test physíkúi alakját s szabadságát. Ez a nép — hite, a melyet át örököl az atyától a fiú, hogy ismét tovább terjessze leendő övéi között. A gyermek mielőtt beszélni, vagy érteni tanulna, az anya vagy dajka emlőin, az él” tető tejjel szívja magába a kisértetek rém tanait. Az első szó, melyet ajkai kibocsátanak a „bubus“, ha szenved s fajdalmában felfel sikítva, a gondozóját háborgatja, egyedüli csititó-szerül, _ elég helytelenül ezt a szót használják s az ily gyermeknél, mely később a vele közvetlen érintkező személyektől egyes meséket is hall, készek a kísértetekről merített mystikus sejtelmek. És ha már egyszer ezek képzeletünkkel megbarátkoznak, abból többé azokat gyökerestől kiirtani ritkán sikerül. Tegyük fel pl., hogy egy dús fantasiájú, oly emberrel van dolgunk, ki az előbbi módozatok szerint hatolt be a kisértet hívás homályos világába. Ezen ember, egy sötét szobában fekve, miután már képzelete megtelt a kisértetek és rémlátoraányok egész özönével, félelmes hangokat, majd lépéseket vél hallaui ; az, a mi ezeu hangokat okozta talán egy kutya vagy más valami ártatlanabb állat, de az ő beteges rémlátása a szedőmet varázsolja eléje s ha már az agy rendetlen működése a kisértetet varázsolja leiki szemei elé, az egyre izgatottábbá váló funtásia föl ruházza azt egyszersmind feliér lepellel, lángoló tüzes szájjal és szemekből, mély túl világi hauggal atb. is. S megbolygatott elméje, ezer különféle változatosságban állítja eléje a kisértetek és rossz szellemek egész seregét. A népies fantásiu legfogékonyabb az ily kisértet jelenések és a szellemek létezése iránt. A nép azt tartja, hogy a már élettelen testből a lélek azon bűnök halmaza sz érint,
