Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 10. szám

így rendkívül sok ese'ben vesebán- 1 míinukat liUunk kifejlődni. Civiiile 11a- g;\on érdekesen állitn össze ;i vesebán- tál mák bún sinlődők névsorát, minden időkből, olt szerepelnek : Amyot, Eras in us, Harvey, Calvin, Bakó, Leibnitz Bossuet, Newton, d’Alembert, Buffen, Voltaire stb.

Hevei l ló Parisé szerint a h úgy kő és vpsebántaltnakon kívül a tudósoknál leggyakoribb betegség- a gégekatarrhus, a táplálkozás rendszertelensége, izgató italok (pl. kávé) nagy mértékben való élvezése, éjszakázás, egyedüllét stb. mind olyan momentumok, melyek az agyvelő túlságos tevékenységének deprimáló befolyását még inkább növelik. Tissot mondása, liogy : a ki legtöbbet gon dolkozik, legkevesebbet emészt. Innen származnak a vóredónyok rendszertelen megt.elései és a konok dugulás ; és épen úgy, mint az irodai tevékenységnél az iklérus közönséges jelenség.

A szellemi túlterhelésnek követkéz menyei nem szoktak elmaradni és beköszönve rendesen csak nagy nehezen és hosszabb ide múlva sziini ek meg. Belső szerek többnyire cserben hagynak, szórakoztatás névszerint utazások, nyáron hideg fürdők, télen pedig rendszeres hideffvizkura. tehetősbeknél a tengeri fürdők azon gyógy tényezők, melyektől az „ószmunkások“ megtámadott testi szervezetük minél előbbi és biztos ibb res tu uniti óját elvárhatják.

A fejfájások és a tejszódülések az észmunkásoknál napirenden vannak ; ezek oly tünetek, melyek miatt az illetők leggyakrabban orvosi segélyhez folyamodnak ; óvakodjunk ilyenkor ópiumot vagy más kábító szert rendelni, de még inkább tartózkodjunk az érvá gásoktól ; nem egy észmunkás a helytelen alkalmazott lancet-nek (vágó eszköz; köszönhette korai kimúlását. Az orvosi történelemből tudjuk, hogy Mira- beau, az államférfi és Gassendi, a bölcsész ütérvágásból eredő vérveszteség folytán haltak cl.

Az észmunkások életének tartama átlag véve kedvező számokat mutat; igy Madden tr. szerint Aiigolországbuu a 70 életé vések, Ben oh» ton szerint Fran- cziaországban a 69 évesek és Lombard Svájczbau a 65 évesek rendes képviselői a szellemi munkával foglalkozóknak. — Vájjon ezen statisztikai adatok kifogástalanok e ? kétségbe vonom ; hiszen közelebbi megtekintéskor találjuk, hogy említett tudósok csakis a kitűnőségek között búvárkodtak, adataik akadémikusokra, miniszterekre vonatkoznak ; hogy hány tanító halt ol fiatalon és s/aíkölködös közben, arról említett tudorok niitsom szólnak.

Miként éljenek az „észmunkások“ hogy jó egészségnek örvendezhessenek ? Agyműködésüket, túl ne terheljék ; szellemi munka után pihenjenek, éjjel ne virasszanak, a szeszes italokat mérték Iotesen élvezzék és túlságosan no dohányozzanak. A dolgozó szobájuk világos legyen, jól szellőztetve : az alvás és éberlót közti viszony helyesen legyen meghatározva, ; a testi tisztaságra legnagyobb gond fordittassók, húszén régi közmondás : in corpore sano mens sann est, ép testben csak ép lélek lakik.

Esztergomi levél.

(Czim kérdés.)

Egy nagyon kedves kis olv;isónőm, a ki szép szemeivel minden Esztergomi Levelemet át szokta olvasni, azt ajánlotta nekem, hogy Esztergomi Leveleim melleit más névvel Írjak ezentúl a „Hétről“. Hogy ez sokkal hangzatosabb és többen is olvasnák.

Hát nem merek hozzáfogni, mert elég jó firmának találom az én egyszerű, régi, kopott czégéreniet, mint a többet mondó újat.

Van nekem erre egy eredeti kis históriám is.

Hát volt egyszer egy kis városban egy „Vörös-ökörhöz“ czimezelt vendéglő. Még a franczia világban, mikor ama bizonyos hires iusurrectiós futás esett Győrtől Komáromig- (Az akkori gentryk jobban tudtak haladni, mint a mostaniak.)

A nagy futás után egy melancholilms generális állapodik meg a vendéglő előtt, melynek czimere egy bárgvu vörös ökör volt.

Befordul a lures touristákkal s nagy nyugtalansággal vacsorát sürget. Káromkodása megreszket teli a házat.

Leöltek minden csirkét, megfojtottak minden galambot s figyelmeztetlek minden borjai, hogyha még egy generális találna ide íutamodu', akkor igy meg úgy vége örökre mindeu bőgésnek. Hát jó lesz csendeseu viselkedni.

A generális meg a nagy futonezok pompásan jóllaktak, sőt kegyetlen szavakkal provokálták Napoleon urat és kecskeszakálu Irancziáit, a kik akkor épen Győrött theáz- tak.

Ekkor odasompolyodik a szerény korcs- máros a g< uerálishoz és isle ii félelemmel ezt rebegi:

— Olyan fényes kitüntetés érte fogadómat, a milyen meg soha. Engedje meg ke- gyelmessége, hogy a mai nagy nap emlékére leföstethessem az arczképét s ki tétethessem büszke czimeruek. Minden szomszéd Korcsma beadhatja a pinczekulcsot, ha az én korcsmám ,,A Genycrálishol“ lehet czim.ezve.

" Az egész társaság föllcaczagott a különös kívánság hallatára s a vendéglős fölhasználva a hálás kedély hangulatot, még néhány ősrégi palaczkot bontott az asztalra.

Végre meg volt törve az ut.

A tábornok mindent rózsás színben kezdett látni s különötten dicsérte a vendéglős tűzről pattant Rózsikáját, a ki a XiX. század elejének leghevesebb magyar menyecskéje volt. (Jó hogy Napoleon nem ismerte.)

Ez is kérte az uj czimer tbémáját s akkor a tábornok ünnepélyesen belé egyezett.

Akadt a másik szobában egy mélyen alvó gézengúz vándor piktor, a ki elragadóan tudott filagóriákat festeni.

A fogadós mindjárt be is rohan hozzá s minden bevezetés nélkül legérzékenyebb táján megboxoz-'a.

— Keljen föl mindjárt hallja maga piktor, mert van itt egy nagy ember, a kit le kellene pingálnia !

A szegény piktor valószínű leg rostélyossal álmodhatott, »vert hatalmasakat nyelt. De azért mindjárt kiszedte batyujából a pemzliket s elórakta suvikszos skatulyákban őrzött drága febékéit. Kért azután egy serviertet, azt ki(eszitette egy kis teknőre s azután bement a generálist lefesteni.

Egy óra múlva berohan egy futár, odasúg valamit a megrémült generálisnak s a társaság eszeveszetten iramodik tovább.

(Naj oleon valószínűleg már megtheázott Győrött.)

Es a piktor kibővítette a thémát, tetszés szerint s festett egy riadalmas Toldy Miklóst rettentő bajusszal s szörnyű Ilosvay- féle szomjas ábrázattal.

Néhány nap múlva kint fityegett az uj czimer „Az Gyenyerálisliol.“

A „Vörös ökörhöz“ cziinzett táblát szerencse hozónak megvásárolta egy közeli vendé .dós.

És mi történt ?

A ezimváltozás tönkre tette a generálishoz czimze t vendéglőt s átlódit.otta az ösz- szes törzsvendégeket a másik csapiároshoz.

A generális vendéglő elvesztette régi di- esőségét s az uj korcsma még sem ért annyit, mint a régi. de felkapták, mert tetszett, a régi jó titulus.

Ekkor azután a generálishoz cziinzett vendégfogadósnak uj esz neje támadt.

Ugyanez a gézengúz piktor odapingáltn másnap u népszerűtlen genyerális firma alá, hogy :

— Ez az igazi „Vörös ökör.“

Ez azután megint használt s a régi stamm- gasf.ok visszapártoltak megszokott firmájuk alá. Ez igy tetszett. Eliez már igy szoktak.

Hát megmaradok régi firmám alatt, habár még annyira el is koptattam.

S&SdTmi.

£1 jecj,zö f.

(Krix-kraxok.)

A „jég virága,“ a kit mi egész napi nyilasáról igy nevezünk, már hannad- szor esett el Pompásan felsiknllotr, a mamák egyszerre fölemelkedtek a padokról, pedig a, katasztrófa épen száz lépésnyire történt. A szigeti sétálók nagy érdeklődéssel kisérték az eseményt s a közeli korcsolyázók lesi szeiumekkol fejezték ki részvétüket.

Egy fess nyakkendő« fiatal ember s

légy hadnagy mint a „jég virágának“ szorgalmas bolygói megfagyva állanak a lebukott angyal előtt, a ki még egyszer felsikolt s még egyszer leesik.

A seusatió olyan óriási mérvokot öltr hogy egy cigarette nagyságú deluocske, a ki még sensatió nélkül tanul, igy sóhajt föl mellettem :

— Milyen szerencsés, már harmadszor esett el. Ah, istenem, csak már én tudnék legalább egyszer ilyen érdekesen elesni

*

Egy harmadvirágzásu mama nagy elragadtatással siklik tova egy veszedelmesen sovány katonatiszttel.

Utána siót kedves leánya is, a ki már pompásan meg tud állaui a maga talpán.

A mamának azonban seliogvsem tetszik ez a kíséret s oda kiált a kis bolygónak :

— Ne gy-re hozzánk olyan közel Muczuskám, mert ez a jég a hol most vagyunk, csak két korcsolyázó számára van fagyva.

— Micsoda hát maga még mindig a jég hátán van Gyuszi ur — kérdi a mama nagy ál mél kodással.

Gyuszi ur sohase mulaszt akármeny- nyit is mulaszt, hát szívesen veszik, ha egész nap a jégen kolnyeleskedik.

— Bizony még mindig itt vagyok nagysád, pedig nem is ebédeltem — válaszolja valóságos szikrázaltal — hanem tudja kérem, azt mondta nékem már a mamám másfél éves koromban,, hogy Gyuszikám, te megélsz még a jég hátán is !

*

Az asszony a lányokkal egész nap oda. van.

Oda haza a. szegény férjnek kell ősz szeszidui a cselédeket, megfiiiöszteni’ kis Themistoklost, kiadni a lisztet meg a zsírt, monológot tartani egv szemtelenül füstölgő kályha előtt, megringatni a kis Minerva bölcsőjét, fölvágni a Magyar Bazárt, elolvasni a Fővárosi Lapokat és componálni étlapot.

Délben azután erős szidásokat kap, hogy el van sózva a leves s hogy jajgatásra kényeztette Temistoklest és Minervát.

Este pedig versenyben csiripelnek leányok a mamával fess hadnagyokról, kedves Gyuszikról és pompás Kricsik- ről s unalmasnak találják, hogy a természet már lo nem mond valaha rég^

a mennyit életében az ember elkövetett, halála után kell. hogy bűnhődjék, mikép nyugtot, nem lelve, az embereket háborgatja. Ezárt mondják, hogy valaki holta után haza jár. S akárhányszor hallhatunk a nép között arról beszélni, hogy ha oly valakije halt meg, kit jellemében nem tartott tisztának, azt holta utáu haza jártatja.

Érdekesek azok a babonák is, a melyeket a nép képzelődése a kisértet megjelenésekkel hozott, kapcsolatba.

Ha például lakásában a házi edények csörreuése vagy a bútorok pattanása halat- szott, azt arra magyarázták, hogy az illetők valamely rokona, vagy közeli ismerőse meg fog halni, vagy a messze távolban már meg is halt.

A kísértetek ellen ártalmatlanító szereik is vannak; ilyenek a szentelt viz, valamint a szentelt gyertya ; de némelyek még úgy vélnek a kisértettől megszabadulni, ha erősen szitkolóznak ; szerintük ezt a rossz szellemek nem szeretik.

A kisértethivő ember meggyőződése oly erŐ9, a fantáziája által eléje varázsolt rém látományokban oly vakbuzgóau hisz, liogy ebbeli bitét megingatni, vagy ennek valótlanságáról őt meggyőzni lehetetlen. Volt alkalmam egy ízben egy ily pórral találkozni h beszédemet a kísértetekre vittem által.

A jó öreg hitére állította, hogy o már látott kisfiúétól, még pedig az unokáját s beszélt is vele! S midőn őt ennek lehetet - Emis égéről meg akartain győzni, tagadólag bólint ott a fejével :

— Nem hiszik azt leérem az urak ! De még a/, sem aki nem látta, én láttam, hát én h is zeni is !

Midőn azon kérdést intéztein hozzája, hogy milyen módon jelent meg a kísértet, igy válaszolt ;

— Pont, éjfélkor kérem. Irtózatos lármát csapott az edényekkel s a bútorokkal, melyeket a földhöz vágott s azután eltűnt. Mikor reggel széjjel néztem minden rendben volt.

* *

A nép azt, tartja, hogy a kísérteteknek csak éjféltől éjfél után egy óráig vau hatalmuk, azután már nincs s a melyikük ezen idő után is künu maradna, azt meg lehetne fogni.

A régi időkben, mikor még nem csak a nép, hanem az Írástudók is hittek a kísértetekben, számos élei es „lovag“ telhasználta a babonás hivő sereg félrevezetőiére. A rabló barlangok tele voltak ily „kísérletetekkel“ hol azután szabadon űzhették garázdálkodásaikat. Ha a í'ublö erődre volt szükségük, ezt legkönnyebben úgy szerezhették meg gazdájától, hogy a cselédség egy részével egyetértve „kísértettek“, úgy hogy utoljára a várúr ki sem bújhatott szobájából, anélkül, hegy a „kísértet“ Ütlegeiuek magát ki nem tette volna.

Körülbelül ilyen történet a következő is. a mely azonban még nem is olyan régi. Valami fél századdal ezelőtt Londonban, nem csekély feltűnést keltett egy „kísértet“ váratlan megjelenése. Első feltűnése az 1837. év végén történt. A kisértet különféle változatú alakokat vett uuigá'a. Hol mint lovag piros czipőkbon sancautyrival, hol feliér lepelbe burkolózva, szájából tüzes kék lángot lehelve jelent meg, néha mint ördög, nagy körmökkel és farokkal jelent meg a

ijesztgette a népet. Sokan estek áldozatul a kisértés haszontalan tréfájának. — Többen súlyosan megbetegedlek, mások pedig az ijedtség folytán megtébolvodfak, sőt bele is haltak.

A kisértet áldozatait többnyire a cselédek, varrónők s munkások közül szedte. Sokáig tartott már e tréfa s a londoni lapok is komolyan kezdtek a veszélyes „kísértettel“ foglalkozni.

A nép a kisértetet a Springheleed-Jack- nak (Jakab a sarkantyús ördög) nevezte el; utoljára már a kisértet a londoni lordmayor (polgármester) figyelmét is magára vonta, ki szigorú vizsgálatot rendelt el — de eredménytelenül. A felsőbb körökben valami titkos fogadásról — melynél állítólag több száz font sterlingnvi összeg, nem vagy elnyerése forgott szóban — kezdtek suttogni mely állítólag abban állott, hogy egy megmeghatározott szánni aggszüzet, szakácsnőt, stbt kellett volna láb alól el tétetni.

Még azt is rebesgették, hogy a „kísértet“ nem lehet más, mint bizonyos Waterford marquis.

A megindított vizsgálat semmitsem derített, napfényre.

A vizsgálat után nemsokára eltűnt, de kevés időre ismét egy újabb kísértet kezdett mutatkozni, ez azonban sokkal ügyetlenebbüi végezte „kísértését“ mint elődje s nemsokára egy londoni utozai csavargó személyében sikerült is őt kézre keríteni. Mólló büntetése nem is maradt el.

A ily fajtájú kísértetek már gyakrabban előfordulnak, a melyek ellen már biztos óvó sz erekkel rend e 1 kezünk.

Mivel a kísértetekről vau szó, nem tartok

érdektelennek néhány szót az úgy uevezet- spiritistákról, vagy jobban mondva szellemt idézőkről elmond mi.

A spiritisták szorosan zárt társulatok, a melyek tagjai azt bizonyítják, hogy ők egy bizonyos módon a szellemekkel összeköttetésbe léphetnek s azokkal társaloghatnak.

Századunk elején még nem inogtak úgy tanaik, mint legújabban a bécsi leleplezés óta, de azzal igazolják magukat, hogy Bastian nem vehető komolyan spiitistának, inkább ügyes szenyfómvesztőnek. „De a tudományos világ“ nem ád erre semmit s a Spiritismus lassan népszerűvé kezd válni.

Parisban már rendes spiritist,a klubira k alakultak, melyekben azután megidézik Beu- marcliaist * a nagy Moliéret „egy csesző Ilmára“ a hol már csak úgy csevegnek,, liogy :

— Mikor lehet Ricine-uel beszélni?

S ez újabb kitörése a beteges képzelődésnek többeket arra indít, hogy az emberek jóhiszeműségével visszaéljenek.

Vaunak oly spiritisták is, kik e tanokból meglehetős hasznot húznak, pl. egy szegény anyát becsalnak egy spirilista társaságba, fölidézik eléje gyermekét (persze, hogy sokszor az illető gyermek, atyja is lehetue !) s a szerencsétlen szülő, ha mélyen el vau szomorodva a beszéd által, melyet gyermekével folytatott, rögtön akad egy szánalmas spirilista médium, a ki kijelenti előtte, hogy ha a gyermekével folytatott bőszedet megakarja őrizni, megkaphatja csak —10 franc az ára !

Egy Ízben 111. Napoleon végig akart egy spiritiszta ülést nézni.

Egy spin listát hivatott, ki ududcid«