Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 85. szám

Esztergom VII. évfolyam

85. S7,ilm.

r

$

Városi s megyei érdekeink közlönyig

RGJEI.ENIK HKTENKINT KÉTSZER!

vasárnap és csütörtökön.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész évre

...................................................6 Hl —

f

él évre .........................................................................3 , —

u

ejíjedévre...................................................................1 „ .r»0

Egy szám óra 7 kr

lcr.

Iiovii »

SZERKESZTŐSÉG:

l;p

zent-^Anna-utca 317.

H7.i>llemi iÓR7.Ht illető l(r)7.loméii

KIADÓHIVATAL:

^SzÉCHENl-TÉR

Iiotií a hivatalos s ii magán hirdetések, a uyilttdroe szánt kOj:- leméiiyeli, elöli/.olósi peiizek és reel a ni iil ás ok intézemiök.

Csütörtök, 1885. október 22-én.

HIRDET ESEK.

FIITATAEOS HIIÍDETÉSIÍIC :

1 ar.ótól 100 szóig — fit 75 kr. 100-200-ig . 1 „ 50 „

200—000-ig . 2 „ 25 „

Rélyeg'iíj 30 kr.

MAGÁNUIMFKmSICK

megállapodás szerint lehető Iégjutányősithhau kOzőlletiiek.

NYII.TTÉK sora 20 itr

Nemzetiségi térképünk.

Esztergom, okt. 21.

Országos kiállításunk anthropologiai múzeumában van egy igen nagybecsű nemzetiségi térkép kiállítva, mely nemzetiségi viszonyainkat a leghívebb színekkel jelzi mogyéink szerint.

Ez a térkép arra tanít minket, hogy Magyarországot szellemileg és nyelvileg is meg kell hódítanunk, mert hatvanhárom megyénkből harminczhat megyében a magyar nemzetiség kisebbségben van.

A közművelődési egyesületeknek tehát nagyon is meg van az értelmük s ha az adatokat összehasonlítjuk, bizony [helyeselnünk kell azt az eszmét, melyet e becses lapokban egy esztergom- imogyei közművelődési egyesület érde- ikében fölvetettek.

Lássuk a nemzetiségi térkép összes állomásait:

Mindeu 100 lakosra esik : Jász- IKun-SzoInokinegyóben : 99 magyar, 1 mémet. Hevasmegyébeu : 98 magyar, Í2 német. Csongrádraegyében : 97 magyar, 3 német. Hajdumegyében : 96 magyar, 4 német. Gy őrmegy ében : 95 magyar, 5 német Udvarhelymegyében : 03 magyar, 2 német, 4 oláh, 1 egyéb »"olasz vagy franczia). Borsodmegyében : Ö3 magyar, 1 német, 5 tót, 1 ruthén. Szubolcsmogyébeu : 91 magyar, 6 tót, 1 német, 1 ruthén, 1 egyéb. Somogy- Dnegyében : 88 magyar, 6 német, 5 «orvát és szerb, 1 egyéb. Csikmegyé- (Oon : 37 magyar, 12 oláh, 1 német. Háromszék : megyében 86 magyar, 13 Mali, 1 német, Fehérinegvéhen • 85

magyar, 12 német, 2 tót, 1 egyéb. Eomáromm^ffyében : 84 mugyai. 8 né »mű,. 8 töt. Veszprém in egy ében : 83

magyar, 10 német, 7 tót. Esztergom megyében : 79 magyar, 12 nemet, 9 tót Csanaduiegyébeu : 73 magyar,

i3 lót, 11 oláh, 3 német. Zalainegyé- beu : 73 magyar, 20 horvát és szm'b, 7 egyéb. Pestmegyében 72 magyar, 2M néniét,, 6 lót, 2 horvát és szeri).

Békésmegyében : 27 magyar, 24 tót,

4 oláh, 2 német. Tolnamegyében : 67 magyar, 30 német, 3 tót. Nógrádme gyében : 66 iiíágyar, 34 lót. Amuij- To ni am egye non : 65 magyar, 30 tót,

5 német. Szatmármegyébeii : 59 magvar, 36 oláh, 4 német, 1 tót. Maros- Tordamegyében : 57 magyar, 34 oláh, 4 német, 5 egyéb. Biharmegyóben : 56 magyar, 42 oláh, 1 német, 1 tót. Baranyamegyében : 54 magyar, 30 német, 10 szerb és horvát, 6 egyéb. Gömörmegyében : 52 magyar, 43 tót, 4 német, 1 egyéb.

Ezekben a megyékben a magyarság még mindig túlnyomó.

A következőkben azonban a magyarság száma kisebb és pedig minden 100 lakosra esik : Vasmegyeien : 49 magyar, 35 német, 6 szerb és horvát, 10 tót és egyéb. Sopronmegyóbon : 48 magyar, 40 német, 12 szerb. Zemplénmegyében : 46 magyar, 38

tét, 12 ruthén, 4 német. Houtniegvé- ben 44 magyar, 50 tót, 6 nmn-l,.

Beingni: 44 magyar, 50 ruthén, 6 német. Bács-bodrogm. : 39 magyar, 30 szerb s horvát, 26 német, 3 tót, 1 ruthén, 1 egyéb. Pozsonymogyóben : 43 magyar, 45 tót, 18 német, 1 rullién. Ugocsamegyében : 35 magyar, 48

ruthén, 12 oláh, 4 német, 1 tót. Szilágymegyóben : 35 magyar, 62 oláh, 1 német, 1 tót, 1 egyéb. Kolosrae- gyében 34 magyar, 58 oláh, 4 német,

1 egyéb ; Ungmegyóben : 33 magyar, 35 ruthén, 32 tót. Barsm^gvéhnn : 31 magyar. 57 tót. 12 néniét. Brassóm.: 30 magyar, 36 oláh, 33 német, 1 egyéb. Kis-Küküllőmegyében : 25 magyar, 52 oláh, 18 német, 5 egyéb, A rád megyében : 24 magyar, 64 oláh, 10 uéruet, 1 tót, 1 szerb. Torda-Aranyosiuegyé- ben : 24 magyar, 72 oláh, 1 német,

3 egyéb. Szolnok Dobokamegyében : 17

magyar, 76 oláh, 3 német, 1 tót 3 egyéb. Mosonytnegyében : 17 magyar, 72 német, 10 szerb és horvát, 1 egyéb. Torontál megyében : 16 magyar, 34 szerb és horvát 30 német, 16 oláh, 2 tót, 2 egyéb. Nyitrame- gvóben : 13 magyar, 73 tót, 10 német, 1 egyéb. Fehérmegyóbeu : 16 magyar, 78 oláh, 4 német, 2 egyéb. Mármarosmegyébeu: 12 magyar, 49 ruthén, £5 oláh, 14 német. Nagy Kü- küllőmegyóben : 10 magyar, 45 német 39 ruthén, 6 egyéb. Temesmegyében 8 magyar 40 oláh 35 német, 14 szerb, 1 tót, 2 egyéb. Hunyudmegyóben : 6

magyar, 89 oláh, 3 tót, 2 egyéb. Besztorcze Naszódmegyében : 5 magyar 65 oláh, 26 német, 4 egyéb. Foga- rasmegyóben 5 magyar 90 oláh,

4 német, 1 egyéb. Zólyom m egyében: 4 magyar, 92 tót, 3

német, 1 egyéb. Sárosmegyében : 4

magyar, 71 tót. 16 ruthén, 6 német. Turóczmogyében ; 3 magyar. 7 ; tót,

20 nőméi. Szebenmegyéheti ; 2 — 3 magyar, 64—65 oláh, 30 német, 8 egyéb. Szepesinogyébeu : 2 magyar, 94 tót 4 német. Krassó Szörény megyében : 2 magyar, 76 oláh, 10 német, 6 szerb és horvát, 2 tót, 4 egyéb. Trencsén- megyébeu : 2 magyar, 94 tót, 4 német. Árvamegyébeu : 1 magyar, 96

tót, 3 német.

Ezek az adatok tehát elég vüágosau arra utalnak, hogy a magyarosító áramlatokra az idő szerint nagy szükségünk van s a nemzet legújabb történetében legszebb diadal műnk lenne, ha a köztünk lakó idegen ajkú elemeket a nemzeti nyelvnek és szellemnek verteién háborúban tudnék meghódítani.

Levél a kiállításról.

Budapest, okt. 19-én.

(Az utolsó gyümölcskiállfiás.)

Midőn a budapesti általános kiállítás országos bizottsága az őszi gyümölcs- és zöldsógkiállitást nemzetközivé nyilvánító, leginkább azon czól lebegett szemei előtt, hogy hazánk gyümölcstermelői megismerkedjenek azon gyakorlati irány nyal, melyet a külföld a jelesebb és nagyban termelésre alkalmas fajok megválasztása által megállapított s másrészt azon eljárásokkal, amelyekkel a gyümölcs feldolgozása s legjobb értékesítése lehető leggyorsabban s legolcsóbbau eszközöl belő.

Egyebekben — mint előre látható volt — a legközelebb megnyitott kiállításon a hazai gyümölcs és konyhakerti termény a túlnyomó s az idei kiválóan kedvező gyümölcstermés a

A férfiasról

) (Vig csevegés, de csak hölgyfüleknek szánva.)

Miután e megjegyzéssel teljesen kizártuk L«y negyedórára a „teremtés lírait“ társaságunkból s teljesen „eutre nous“ vagyunk, síezdjönk bele a legfesztelenebb csevegésbe.

[ Nincs annál természetesebb dolog, miut hogy ha a férfiakról beszéltjük, nem gigjnk őket agyba-főbe dicsérni: minthogy x sem zengedeznek lelkesítő dicsliimuuszo- Jftt rólunk, ha egymás között varnak, az ie,ent ; mert sok, igen, igen sok férfi rosz- cabb mint egy pletyka véuasszony : higyjék [ hölgyeim !

I Persze, van kivétel, de hát nem valami fagyon sok, de az legnagyobb vígasztalának™ szolgálhat és legfényesebb elégtételt ;l mikor látjuk, hogy rendesen a családid iák vagy férjek a mi igazi tisztelőink ; a láármázók csoportúját meg csupa agglegé- l9.ek és agglegényjelöltek teszik ki, a kik- ák nem lévén alkalmak bennünket igazán egismerni, joguk sincs elégedetlenkedni ellünk.

Igaz, hogy a német közmondás valami Tcsaságot mond az öndicséretről ; de hát ifiért ne dicséruők magunkat, ha más úgy inm dicsér P !

tá Mert másban nincs méltányosság, hát mi irrnnünlí se legyen? Jó is volua.

Különben már Krisztus Urunk is meg- moudta : „Adjátok meg mindenkinek a magáét,“ és mi e szent elvből kiindulva, megadjuk magunkuak azt, a mi dukál : az elismerést !

Aztán meg ez nem csak olyan légből kapott állítás, hanem be is tudom bizonyítani, ha tetszik.

Figyeljék csak meg hölgyeim azokat a férfiakat, a kik e tekintetben a legnagyobb szájhősök. Nem találják-e, hogy leginkább ezekből lesznek a papucshősök ? Csodálatos, de úgy van. A ki a legtöbb és legsúlyosabb kifogást tudja tenni ellenünk, az a leggyöngébb velünk szemben, s a ki a legvilágosabban akar látni, annak köti be Amor legvastagabban a szemét. Mi persze kárörvendve mosolygunk magunkban, mikor látjuk, hogy egy-egy férfi házasodni akarva, rettenetesen válogat. Senki se elég tökéletes, méltó neki a.«ra, hogy anmk a nagy boldogságnak osztályrészese legyen, hogy az ő kegyes oldalánál küzdhessen az élet viszontagságaival és változatos bajával, örömével ; mig végre szörnyű megfontoló válogatás után oda lyukad ki, hogy a legkevésbé tökéletest választotta közül fiuk, a kinek aztán rendesen vau arra elég esze, hogy ő beszéljen fennen, s elhallgattassa az egykori hetykélkedő hőst. j Uram fia, ezekből a „lielyre-legéuyek“-ből i milyen alamuszi férjek váluak ! Gyöuyörü- j ség rájuk nézni

Aztán még az a legérdekesebb, hogy !szegény kicsi feje még panaszkodni sem mer, sőt ellenkezőleg : haugosan dicsekszik I szerencsés választásával, nehogy a világ t

mtg'udja a valót és mosolyogjon csalódásán ; a mi egy önérzetes férfi keblet rettenetesen sért.

0 ! mert az az „erősebb nemu szörnvü érzékeny némely dologban! Igen ! Mert minden gondolatuknak, vágyaiknak, ábránd- I jaiknak, terveiknek és tetteiknek csak egy ! indító oka, mozgató rugója, és alapérzelme van: a hiúság !

j Ezt a hiúságot aztán ők, persze csupa hiúságból, elkeresztelik holmi nagy hangzású, tetszetős nevekkel ; pl. ambicziő, önérzet, nemes büszkeség, férfi méltóság, nagyra törekvés, tudvágy, stb. stb., ahogy épen a körülmények magukkal hozzák Mert a francziak zseniális írónője, Georges Sand, nem hiába sóhajt fel egyik világhírű munkájában elkeseredetten : „0 ! férfi hiúság a ;te neved!“

i De úgy is van ! Látom a sok rózsás ajak igenlő mosolyából, a helyeslő fejbólintásból, hogy ; igaza van !“

j Számos frappáns példát lehetne felhozni a férfi hiúságról, de hát bele sem kapok, mert azt sem tudnám, melyiket válaszszara i ki a sok közül? Az életben léptéa-nyomoo 'találunk egy ilyen példát, s már annyira megszokott, közönséges dolog ez előttünk, hogy luég csak mosolyogni sem tudunk már rajta, hanem észre sem veszszük.

Kinek is jutna eszébe osudálk »zni azon, ha X. Y. ur hűtelen lesz kedveséhez csak azért, mert az eseté eg szerény, igénytelen I és solid, mely tulajdonok persze szörnyű unalmasak, miután nem keltenek feltűnést; :»nig ellenben boldog, ha valamely hírhedt i szépségű vagy kaczórságu asszony rabja lehet. ki talán kalandjaival vagy ügyes hódításaival tűd reklámot csinálni magának s megrnérlietlen boldogságnak tünteti fel az utolérhető kegyet, ha valakit vonzalmával kitüntet.

Vagy uem mindennapi eset-e az, hogy közülünk valamelyik, a ki véletlenül se szép se a szellem, kellem Ó3 jellem szent- háromságát uem egyesíti magában, mégis mindenkit meghódít, (már tudniillik az „erős“ nemből) a kit akar ? Bizony ! És ezt a művészetet aztán úgy magyarázzák, hogy „tud a férfiakkal bánni !“

Ugyan hogyan bánik velük, hogy valamennyi raegkódol ?“ kérdeztem a múlt nyáron egy igen csúnya, de kedves kis alföldi leányt, ki mindég féltuczat számra azára- lálgathatta imádóit.

„Hogy mit csinálok, velük ?* kérdezte csintalan nevetéssel. „0, az igen könnyű ! Tudja, a férfiaknak a hízelgés a leggyengébb oldaluk. Olyan borzasztó hiúk, hogy azt ki sem lehet mondani. Ha az ember kedvez nekik, kitünteti őket, sőt úgy tesz, i mintha a kedvükért másokat mellőzne; ha elismeréssel szól az ember minden kiváló és nem kiváló tulajdonságukról ; ha tesz- szfik magunkat, mintha bennük valami eszményi nagyságot fedeztfiuk volna fel és az iránt előszeretettel viseltetünk; egy szóval ; ha egy kis finom ratfinériával kaczérkodunk ! velük: akkor a férfi népség rögtön matt, I mprt a hiúsága találva van ! Tudja, egy férfinak soha sem a szivéhez, hanem a hiúságához kel' közel férkőzni, és meg vau uyerve a játszma.“