Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 85. szám
kifliitűst oly széles köretre fektette,' miszerint az időleges csarnoktól eltekintve, az országos bizottság még idejekorán indíttatva érezte magát sokkal tágasabb helyiségről gondoskodni, s e miatt a kiállítás megnyitásának határideje is október 15-ről, 18-ig halasztatott el. A jelenleg megnyílt kiállítás fényes tannságot tesz arról, miszerint Ma gyarország úgy éghajlati, mint különböző talajviszonyainál fogva is a gyümölcstermelésre és a konyhakertészetre felette al'alinas. E gazdag kiállításban képviselve vannak úgy a hazai, mint külföldi asztali és gazdasági gyümölcsfajok ; ezeken kívül a kertészet összes őszi terményei. Egyes vidékek kévé«, de nagyban termelt s máris a külföldre importált gyümölcsfajaikat mnta*jak be, megjelölve a helyes és gyakorlati utat, melyen valamennyi vidék termelőinek haladniok kell, ha a gyümölcstermelést s egyáltalában a kertészetet nem kedvelésből, de jöve- delmezési szempontból kívánják a jövőben folytatni. Mintáu kedvezőbb gyümölcsévekben a termelt felesleg feldolgozása s értékesítése egyike a legfőbb gyümölcs termelési czéloknak, gondoskodva van arról is, hogy a már eddig némely vidék házi iparát képező aszalvány, gyümölcsíz és befőtt gyümölcs is beinti_____JtU . J ~ a •••• A 1 ------..A ~ i.4 é s Belgium is érdekes terményeikkel, ngy, hogy a kiállítás méltán nevez hető nemzetközinek. E kiállítás a nagyobb városi és külföldi gyümölcsfogyasztó közönséget jó és biztos eladási forrásra fogja vezetni, mire annál is inkább szükség van, miután nálunk a gyümölcseladás még nincsen rendszeresen szervezve. A kiállított tárgyak 4 osztályra osztatnak, melyek közül az I. osztály a fris gyümölcsöt, a II. osztály a fi is zöldségféléket, a III osztály a fel dolgozott gyümölcs- és zöldségféléket és végül a IV. osztály az aszaló ke- meuczóket, kertészeti eszközöket és irodalmi termékeket foglalja magában. A jury szabályzat értelmében ezen a kiállításon a következő kitüntetések Ítélhetők meg. 1. öt nagy díszoklevél tekintet nélkül a hazai vagy külföldi kiállítókra. 2. három nagy díszoklevél, csupán hazai kiállítók részére. 3. Kiállítási nagy érmek. 4. Közreműködési érmek. Ezeken kívül az országos kiállítási bizottság részéről a következő tisztelet- és pénzdíjak engedélyeztettek ; 1. Egy nagy tisztelet dij (a kiállításon vásárolt, műtárgy) 300 frank értékben. 2. Két drb 300 frankos pénzdíj 600 frank értékben. 3. Három darab 200 frankos pénzdíj 600 frank értékben. 4. Két db. 150 ■ frankos pénzdíj 300 frank értékben.- összesen 2000 frank aranyban. Fővárosi levél. Budapest, okt 19. Nem volnék jóravaló pennás ember ha nem Jókaival kezdeném meg e heti referedámat. Illetőleg a Fekete gyémántokkal, melyeket egy Arist,ote'esi szabályoktól megcsömörlött, féldühödt kritikus had izzó-porrá akart törni ! Nagy balgaságnak tartom, rózsaszín tárgyakat tekete pápaszetnen át observál- ni de ha már úgy cselekednek műbirák uraimék, akkor legalább viszonosság kedvéért a feketét vörös ekulárén át vizsgálják. De hát — kérem szeretettel — micsoda okoskodás az, a fékéte gyémántokat is ugyancsak sötét szem üvegen át nézik ! Deuique azért tapsban még sem volt hiány. A közönség kivált a fiatalja nem rojté véka alá I lelkesedése lángját Jókai előtt. De Jókai emlékezni is fog arra az estre, — és Márkus Emilia is megemlegeti azt az estét. tattassék; de arról is gondoskodott az országos bizottság, hogy a gyümölcs éri ókesitésre szo’gáló aszalók, gépek és egyéb eszközök is gyakorlati működésben mutattassanak be. A beállt gazdasági válság — valamint a számos helyen constatált phylloxera pusztításával szemben — a hazai gyümölcs- és kertészeti termelésnek mindinkább nagyobb szerepe lesz. A gyakorlati alapra fektetett kertészeti termelés igen fontos forrása lebet nálunk is, mint a nyugoti államokban, úgy az egyesek jólétének, mint az ország gazdasági fejlődésének. A jelenleg megnyílt impozáns gyümölcs- és zöldsógkiállitás tanulmányozásának termelőink nem kis hasznát hasznát vehetik, főleg ha üzleti álláspontra helyezkedve, igyekeznek a nagyban termelést és értékesítést gazdasagaikba behozni. Mint a kiáll.tók névsorából látható, e kiállításon a nagyszámú hazai gyümölcs- és zöldségtermelőn kívül resztvettek a kiállításban Ausztriának majdnem összes tartományai ; Németország A szép, bájos Márkus Emmi, ki Jó kai művének hősnőjét személyesíti, va-! lóságos boszorkányság utasítása szó- riut szőke avagy barna fürtű, köp tsz vagy pnpos legyen — az közönséges dolog. Do már az küiörab virtus, hogy a szép Emília dóvaj, nefelejcskék szemeinek — szerepéhez híven — olyan fekete volt a ragyogása, hogy egynémely rajongó uracska előadás után ha- zahallagiábau azt a nótát dudorászta, hogy ; „Fekete szem éjszakája“, azon csalóka hiszemben, hogy ő most a Márkus Emma szemeiről ábrándozik. Pedig hát annak a szeme olyan kék, hogy kékebb se kék !.. . Megemlegetni podig azért fogja o premiert, mert mialatt ő odalenn a szili pádon Jókainak a fekete gyémántjait adta, az alatt az övét meg valaki elvette — a kölcsönösség kedvéért És — kérdem én — mért ne legyen szabad egy jónevelésű tolvajnak ily kedélyes alkalmi tréfa elkövetése ? . .. ... Ha kul ti válója lennék az úgynevezett „szörnyű szójátékoknak“ azt mondanám, hogy Budapestet e héten herczegovinának kellett volna nevezni, úgy hemzsegett benne a sok herezeg. Itt volt Rezső trónörökös, a walesi herc/eg, Vilmos porosz herczeg, Frigyes főherczeg, Coburg herczeg, Don Miguel, braganzai herczeg, Izmail hasa ez egyptomi ex alkirály és kíséretében Ibrahim Hulmy herczeg s még néhány ebotikus herczogecske! Szóval, roppuu- tul előkelősködtüuk e héten, meg a nemzeti színház is a bagdadi herczeguőt adta! Rezső királyfi a „körösi lányt“ dalol tatta el Blahánóval, Izmail Aiuát adatta elő az operában Don Migiml meg rókát hajszolt a megyeri határban. A herczegi zajgás azonban most már majdnem egészen szertefoszlott. De azért ne tessék hinni, hogy a főherczeg San dor-utcza is csak ennek okáért, csupa kollegialitásból lett halgataggá az imént Nem uraim, hanem igenis azért, mert. honatyusaink ismét pihenni tértek egy kis delegált vakáczióra. Jöttek és el- széledtek, szaporán mint a fergeteg. Mikszáth Kálmán ki oly passióval figu- rázgatja ki íz ő „t. Ház“-át a Pesti Hírlapban, sarokba csapta kalamusát és búnak eresztette fejét. Nem csoda, mikor olyan kegyetlen kedvibon volt, és ime alig ejthetett azon a gyáva Házon egy pár dereka® karczolalot!. .. ős Buda várának diátrumáról kell még egyetmást elmondanom. Beleütött a — lcözösiigy ! A. nemzeti és a népszínház mutyiban játszanak benne. Pau- lay, ki Madách nyomán színpadra szabta Ádá ,ra apánkat (az irás szavai szerint ugyan Adám teremtve és nem szabva lön) tellát röviden ugyanaz a Pau- iy most a hamis Évával trafikál odaát. (Ej. Ej j „Hát ti mit csudálkoztok azon, hogy a várszínházba is belecsapott a közösügy (átkoztassék az 6 neve !) — mordult fel Csanády bátyánk — hisz tudvalevő dolog, hogy Tisza Kálmán ur lakását várbeli pala tája ban egyenest fo- solyó köti össze páliolyával a szomszédos szinházbau ! Nos tudjátok-e már, uiwrről fú a szól ? Azon a folyosón keresztül szivárogtak át azok a duálisti- kus elvek !“ Hátba igaza van ? A vigadóban is történik valami. Élelmen német művészek a csillagos ég titkait, jelenségeit tárják fel gyönyörű optikai mutatványokban a közönség előtt, melyeket valóban érdemes és tanulságos dolog megtekinteni !... De a falragaszaik egy kissé piripocsosan lettek megfogalmazva. Nem furcsán hangzik-e hogy a mennyei események bemutatását hirdetik ökölnyi betűkkel a nagyérdemű publikumnak ? A nőkről s a nőknek. Az elmúl t szerelem emléke olyan mint a virág illata. Megmarad akkor is, mikor a virág már rég el hervadt. * Nincs annak ellensége, a ki akarja. Az ellenség gyűjtéshez is bizouyos tehetség szükséges. * A szép aszonyok Ítélete és véleménye mindig a szívből származik. * Nincs férfi a világon, a ki ne volnál képes életében legalább egy nőt meghódítani. * Saphir szerint a Teremtő két kiválói tulajdonságot adott az embernek: w gondolkodást meg a beszédet. Az elsői ember el is vállalta a gondolkodást ® az első nő a beszédet. Azóta az emben nem igen juthat szóhoz. * Mi különbség van a nőtelen meg* a házas emberek között ? A nőtelenek örökös várőrségre vannak utalva A házasok örökös várfog-; ságra kárhoztatva. * ügy van az már a világ teremtésem Hamiskásan uevetett a szemem közé : „Mit gondol, nem igazolja az én theóriá- mat a gyakorlat eredménye ? ! s evvel ka- czérkodva kacsintott szemközt jövő imádójára, ki majd elolvadt az „isteni“ pillantás hatása alatt. És igaza volt a hamisnak, mert akkor is, mikor én ismertem, három szív égett érte a legrajongóbb imádattal, minden csúnyasága daczára. Igaz, hogy egy szépség még is volt rajta : élénk, villogó barua szemei. De a férfiaknak a hiuság még egyike a legmegbocsáthat,óbb hibáiknak; mert ez által, ha tulságba hajtják, nevetségesek lehetnek ugyan, de az a jó oldala is megvan a dolognak, hogy sokszor szép, nagy dolgoknak a szülő anyja a gyengeség ; sőt ez adja kezébe a férfit leginkább a nőnek, a ki aztán rá köt gyengéden egy selyem szálat erre, a férfiakat domináló jó tulajdonságra, 8 vezeti őket a láthatatlan fonállal, a merre neki tetszik. Ergó : néha az „erősebb“ hiúsága megalapítja a „gyengébb“ boldogságát. Kérem a világért se értsenek félre ; nem azt akarom én mondani, hogy mi csak abban leljük boldogságunkat, ha mi dirigálhatunk ; mentsen isten ! hanem kimondhatatlanul jól eső elégtétel az nekünk, ba a „teremtés urai“, kik maguknak vindikálják a jogot, hogy fölöttünk uralkodjanak, minden kis szabadságérzetünket elnyomják ; ha azok öntndatlanul vagy saját, akaratukból belehajtják fejüket az édes igába, melyet a puha kezecskék szelídítenek, czukroznak meg ; í ó ! az kimondhatatlan áldozat ! Sajátságos, hogy azok a férfiak, a kik túlságosan szeretik a „szép nemet“, a kik mindeu szoknya útin futnak, minden nő kegyére vadásznak : azok beszélnek és gondolkoznak legtiszteletlenebbül a hölgyekről, rneiy szokásuk közös a legdurvább, legcsekélyebb műveltséggel felruházott emberekével. Egy vén roué és egy ember a söpredékből mindig körül-belül egyformán gondolkoznak e tekintetben. Nem egy férfi ajkáról hallottam nagy megvetőleg és sok kicsiny léssel hangoztat»: „Mit, egy nő ? csak egy asszony ! !“ mikor tán valami magasabb képességről beszéltek, mintha a nőket egyenesen az állatok közé akarná sorozni ; és épen ő futóit legszen- vedélyesebbeu utánuk, a hol csak lehetett. Nos! nem nevetséges hennükaz ellenraon- dásolc e véglete?! Persze, persze ! Mikor megtörténik néha, hogy egy-egy férfi huugot ad talán alapos elégedetlenségének a házas életre vonatkozólag, (mert liol van az megírva, hogy mindenki szerencsésen választ ? ! Az ember néha épen abban csalódik, a miben csalhatatlanunk hiszi magát!) mondom, ha egyik-másik kifakad ilyenformán : „Bár meg se házasodtam volna !“ Bolond a ki megnősül“ stb., akkor persze mindjárt talál visszhangot, mert. sok férfi van, a ki ilyenforma enuncziácziók- kal érdekessé szereti tenni magát ; és — 6 szent Kunigunda ! „mit tesznek ők, a harcz keverők“, ha lettre kerül a sor? Alighogy kicsit megözvegyültek, más feleség után néznek és boldogok, ha minél előbb szabadulhatnak a legéuyélettől. A ki már egyszer házas, vagyis feleségos volt, megnősül az harmadszor, negyedszer, de ötödször is, ha özvegyen marad. Alig várja, hogy újra hogy van köztük csókolui való kivétel is hanem persze nem nagy számmal. Hinein azért mindegyikünk a magáéi! annak tartja. Már t. i. ngy értem azt h „magáét,“ hogy vagy minden hölgynek titokban, vagy nem titokbau van egy eszményképe, a kit fel szokott ruházni minden szokatlanul jó tulajdonságokkal és u kire rágondol, mikor azt a nótát hallja : „Nincs több olyau legény a kerek világon“1 stb . .. Nincs igazam ! ? Szinte látom, egy-egy fehér arcz hamvas, lilioma hogyan pirul lassankint rózsává,í hogyan lesz letakarva, a szendén csillogó; szem világa a szempillák selyem felhőivel; vagy miként húzódik hamis kaczagásra az. üde ajak, vagy kiáltja felém a fülbemászó csengő hang : „Igaza van !“ Persze, hogy igazam van ! De ha azt mondom, hogy erről a más gasztos, isteni ábránd bájoló képéről leko*o pik lassankint a himpor, s ideálunk feuséó ges lényét egyszerre a maga fakóságábaim látjuk, ha szivünk kielégítetlen vágya meg ^ hal, forró epedése elenyészik, mely pedig * „oly szükséges neki, mint a madárnak i szárnyak, a világnak a levegő,“ akkor, é1» akkor. . . Nos, akkor ki vagyunk ábrándulva ! Brrr !! Milyen iszonyú szó ez: kiábrámi dulás ! V Pedig mindig ez a vége ! Hiába is ráií& zák hitetlenül azokat a kis optimista fesd jecskéxet ; hiába lüktet tsgadólag az a tál szív, mely csendes boldogsággal r'ng 5 reméuy csillogó, fényes tengerén ; hiába ka<* a rózsái ánczok aranyos szemei tekerődzeueií nyugtalankodó szive köré, s élje azt az édes életet, a hol a „ tündér i álom valóság lesz, s a valóság egy csodaszép álom.“ Alig ismerek özvegy embert, a ki belenyugodott volna a sors mostoliaságába, mely őt egyedül hagyta ezen a sáros földtekén ; kivéve, lia csak nagyon sok apró gyermekkel meg voltak áldva, mely körülmény aztán akadály volt. arra nézve, hogy „kedvükre való“ feleséget kapjanak. Tudják-e, hölgyeim, mi volna jó ? Ha valamely szuverén hatalom, mely belenyúlhatna az ember egyéni szabadságába és azt szabályozhatná vagy korlátolhatná, arra az )kos gondolatra jönne, hogy azok a férfiak, 1 kik már egyszer özvegyen m radtak, ne lázasodhassanak másodszor. Minek házasodjanak azok még az agglegények helyett s ? ! Ha olyan terhes iga, olyan elviselh«taten teher az a házasság, hát minek hajtják )ele magukat e vértanuságba mászodszor s ? ! Nem volt elég a pokolból egyszeri róstoló is ? Többször is beleugrannk ? ! Lássák hölgyeim, ilyenek a férfiak ! Cse- ekedeteik folytonosan ellentmoudauak álli- ásaiknak. Hát határozott jellemre mutat ez ? ! Iát a-/.ép ez tőlük? Iljen az az : „erős iem“ ? ! Ilyen bizony ! Telő vannak hiúsággal, igaztalansággal 1 No, de miután mi jobbak vagyunk, mint ík.. . (Ej ! de ne nevessenek, mintha valami »olondot mondtam volna, mert ez tény.) reliát! miután jobbak vagyunk, ennélfogva gazságosabbak is, s készségesen belátjuk,
