Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 84. szám

Esztergom VII, évfolyam 84. szám. Vasárnap, 1885. október 18-án.

“~———— “ ' f

Városi s megyei érdekeink közlönye.

MsG.IKI.ENHC HETEN KI NT KÉTSZERI

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR;

®génz évre

.................................................6 frt —

f

él évre............................................ • 3 t —

n

egyedévre..................................................1 . 50

Egy szám éra 7 kr.

SZERKESZTOSEG:

Szent- Anna-utca 317.

hővé

lap

szellemi részét illető közlemények küldendők.

^ZÉCHBNl'TÉR

Iiotií u hivatalos 8 n magén hirdetések, a nyílttérié szánt, köa- leinények, elölizetési pénzek és reelainiíKsok iutózeiidok.

HIVATALOS IMRDIOTtóSEK :

1 szótól 100 szóig _ frt 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „

200-300-ig . 2 „ 25 „

Bélyegdíj 30 kr.

MAGÁN Hl UDETÉSRK

megállít,[mdás szerint lehető legjután yosald)uit közöltetmrk.

NYIÍilTIÜLi sora 20 ur

Szent-lstván ünnepe,

(Az országgyűlés előtt.)

Szent-lstván szülővárosának az ősi Esztergomnak tudomásul kell vennie minden aprólékos részletet, arai az elöő magyar király cultusára vonatkozik.

Ilyen érdekes részlet az, hogy egy országgyűlési képviselőnk a napokban az országgyűlésen interpellácziót intézett a miniszterelnökhöz s a cultusz- miuiszterhez Szent-ístván ünnepének országos ünneppé tétele ügyében.

Az interpelláció fölvetésekor fölmerült ellenvélemények nyomban alakot is öltöttek néhány észrevételben, melyeket olyan jellemzőnek tartunk, hogy nem hagyhatjuk ki czikküuk keretéből.

Az interpelláló Komlóssy Ferencz volt, kinek ultra antisemitismusáért ugyan sohogyse lelkesedünk, de a Szeut István cul túsza érdekében mostani felszólalásáért mégis hálával tartozunk

K o ip 1 o s s y Ferencz interpellaczi- óját indokolva, azzal kezdte, hogy Magyarország fönnállását szt- 1st ; áimak köszönhetjük.

T h a 1 y Kálmán közbeveti, hogy Árpádnak köszönjük ! Nem kell meghamisítani a történetet! (Zaj és derültség.)

K o m 1 ó s s y, mint a „mérsékelt ellenzék antiszemita párt tagja“ (Nagy derültség) kötelességének tartja megkérdezni, hogy minő állapotban van jelenleg az István nap törvényhozás utján nemzetivé tétele ? Csodálkozik a fölött, hogy a kormány ez irányú törekvéseinek azon a czimen szegültek némelyek ellene, rniutáu ők a szenteket nem imádják.

T h a 1 y Kálmán ismét közbeszólal : Bizony nem: (Nagy derültség.)

Komlóssy: a ház derültsége | között tettein számrehányást a minisztereknek, hogy szt-István napján miért járnak Ozteudóbe, s a külföldre ta- ' nulinány utakra, midőn itthon volna tanulmányozni való : a vidéki tanítók nyomorúságos helyzete.

T r e f o r t Ágost : Azokat úgy

is ismerem ! (Derültség.)

Komlóssy B’ereucz : Ennek következtében a következő interpellácziót terjeszti elő :

Tekintettel azon kegyeletre, mely- lyel a magyar nemzet a keresztén magyar állam megalapítója szt-István, első apostoli királyunk emléke iránt viseltetik, amely magyar állam néhány év múlva ezredéves fennállását ünnep- leudi;

tekintettel továbbá arra, hogy egy általános nemzeti ünnepnek a törvény- hozás utján való behozatala a haza ! polgárai között való solidaritás érzetének ápolására, s ekkép a magyar állameszmének megerősödésére lényegesen befolyna ;

s tokintettel végül arra, hogy más czivilizáit szabad nemzetek is történelmük legkiválóbb eseményeinek évfordulóját általános nemzeti ünnepként ülik meg :

Kérdem a t. miniszterelnök urat, mint 'belügyminisztert, és a t. vallás és közoktatási miniszter urat:

vájjon szándékoznak e, s ha igen, mikor, törvényjavaslatot beterjeszteni

az iránt, hogy szt-István király napja általános nemzeti ünneppé deklarál- tassék.

F3gg*lék

méltósággal legkegyelmesebben felruházni méltóztatott, a jelölt tanintézet, az esíter- gom városi kereskedelmi testület, és az ezen nevű kereskedelmi és iparbank egyesület képviseletében szerencsések vagyunk méltóságod üdvözlésére örömmel megjelenni és a legmélyebb tisztelet tiszta érzésével üdekiváuataiukat és hódolatunkat bemutatui.

(Székhelyi gróf Majláth György ünnepélyéhez.)

Múlt számunkban közöltük gróf Majláth György főispán ur üdvözöl tetésé- uek eseményszerű ünnepélyét. Lapunk szerény terjedelménél fogva azonbau négy szónoklat szövegét kénytelenek voltunk mai számunkba hagyni.

Az üunepóly leírásának teljessége végett közöljük tehát a következő szónoklatokat.

(A reáliskola, az Iparbank s a Kereskedelmi Tár- snlat küldöttségének szónoka, Dr. Feiehtinger Sándor kir. tan. ur a következő szónoklattal üdvözölte a főispán arat :)

Móltóságos Gróf sász. kir. kamarás, megyei főispáu ur!

Midőn Esztergom megye és városuuk közönsége öáömtelt érzéssel fogadja méltóságodnak a polyitikai pályán szerzett érdemeinek jutalmául a magyar magas grófi rangra és a főrendiház örökös tagjául való legkegyelmesebb királyi kiueveztetését ; Esztergom szab. kir. városnak reál tanodája ugyan ezen nevezetű kereskedelm és ipar- bank egyesülete, valamiut a kereskedelmi testület is és azoknak minden egyes tagjaik kik egyúttal szerencsések méltóságodnak atyai bölcs kormányzása alatt élhetni és a közügyek terén a közjóiét előmozdítására való fáradhatatlau törekvéseinek hálás szemlélői és tanainak lehetne ez átalános és köz örömben kegyeletes tisztelettel részt vesznek.

Ezeu mélyen érzett örömnek és felséges koronás királyunk iránt viseltetett liodoló háladatosságnak kétségtelen kifejezést adók, — hogy méltóságodat szeretve tisztelt megyei főispánunkat az említett díszes kettős

Határtalan háladatossággal viseltetik méltóságod iránt városi reáliskolánk, mely előtt örökké feledhetetlen marad méltóságodnak a magas kormány előtt tauodáuk érdekében és javára kifejtett sikeres tevékenysége és pártfogása. Valamint büszkélkedve emlékszik meg az Esztergomi kereskedelmi és iparbank azon közel múlt szép időre midőn méltóságod Esztergom megyei főispánságáuak első éveibeu egyesületi tulajdon házuuk alapkövének letétele és azt követi ünnepélynél fényes jelenléte, magas személyiségének és politikai kittünő állásának tekintélye által intézetünk emeléséhez és felvirágzásához járulni kegyeskedett.

Miért az idő rombold érczkeze soha sem iesz képes Esztergom városa és vidéke hálás lakosainak sziveiből kitörleui azon mélyen gyökerezett szeretetet, melyet méltóságod szelíd és kegyes modora, ‘nyájassággal párosult tett erős buzgalma, törhetlea hazafisága, polgári és haza fiúi erényei, va- lamiut egyébb ritka örökség gyanánt nagy emlékezetű dicső őseitől méltóságodra át szállott jeles lelki tulajdonai által, azokba öuteui tudott.

Fogadja tehát kegyesen méltóságod ez ünnepélyes alkalomból állandó ragaszkodá“ suuk, hálás tiszteletünk és Ő3ziute örömünk szívből fakadt kifejezését; és méltassa ezek után is magas kegyeire — a városi és vidéki polgári elem mivelődésére irányuló tanintézetünket, szerencséltesse hathatós pártfogásával az esztorgomi kereskedelmi testületet, ás a virágzásnak induló kereskedejmi és iparbank egyesületünket, melyek után teljes szivünkből kívánjuk, hogy a mennyei gondviselés méltóságodat, felséges királyunk és a haza hiv szolgálatára, öcsi családjának dicsőségére és őrömére számos éveld" tartsa, éltesse. Éljen.

Az „Esiter^mésVidéks“ tárcája.

Pnviaesia.

Már akárki mit beszéljen,

(A beszéd csak szó fia !)

Nincs kedvesebb, áldottabb hely, Miut a hű proviuczia.

Az ember itt békében él S járva is csak helyt marad : Pipázgatva nézegetjük,

Hogy a világ mint halad.

Szép a mozgás, szép a pezsgés S hogy’ hódit a munka, tett! Ám a dolog strapáczió S unalmas az egyszeregy.

Eltátjuk a szánkat szépen, Áhítozunk nagyokat ;

(Tátott szájba — régi mondás — Beröpti! a sült galamb.)

Várjuk hát a sült galambot,

Mig a száukba beröpül :

A jó ég a várakozást Adta nekünk gyönyörül.

Majd jön idő, fraég joui kell“ Mint nagy költőnk mondaná, Várjuk csak a jobb időket,

Időnk bőven van reá.

Egykor, egykor ! Érjük csak meg A jövendő századot:

A mi most csak csetlik-botlik, Egyszer-akkor menüi fog.

Egy-egy század elég lesz rá,

S felszikkad az uteza-sár,

Hosszabb lesz a tudomány és Rövidebb a csizmaszár.

Épülünk is, szépülüuk is,

Lesz jó reud meg tisztaság, Pálinkabűz nem nyomja el A virágok illatát.

Botrányosat, uudoritót Nem látunk akkor soha, Alacsonyabb lesz a börtön, Magasabb az iskola.

Pletyka helyeit cselekedünk,

Tetté lesz a könnyű szó,

S nem kártyával, de eszmékkel Áll elő a kasziuó.

Ám addig is, mig ez meglesz,

Mig ez mind, mind végbement: Aludjuuk jó vidékiek,

S hortyogjuk át a jelent!

ENDRŐDI SÁNDOR.

(Mutatvány a Művészeti Szemléből.)

A hatvanas évek vége óta, mintha köd ölte volua meg szépirodalrouukat, elsötétedik rajta minden, ami arra emlékeztet, hogy — nemzeti.

Mintha a kozmopolitizmus dere csípte volna meg. sem hangja, sem alakja nem a miénk és őszinteségének háánya bántón juttatja eszünkbe azt a jellerazetességet és plaszticzitást, melyek költészetünknek az ötvenes években kiváló tulajdonságai voltak.

És ha ép az ötvenes évek költészeti alkotásaival kell összevetnünk mai költészetünket, bátran mondhatjuk azt is, hogy a történelmi fejlődés folytonossága látszik benne megszakadni.

A magyar versforma, a helyett, hogy Petőfi és Arany nyomain tovább-tovább hóditana, mindinkább több tért enged a nyugati versalakoknak és poési sülik nyelve, a helyett, hogy tovább is eljárna erőt és' üdeséget meritek a nép nyelvéhez és a történelmi nyelvhez, hovatovább egy olyan nyelvet alkot magának, mely a közönséges hirlnpirói uyelvtől csak uagyou kevésben fog külőubőzni.

Kirívóbb lenne a jelzett fordulat, ha apróra szedhetuok azokat az eszméket, me- j lyeken a hatvanas évek költői lelkesedtek és szembe állítanék azokkal, melyek a köz- vetetlenül titánok élő nemzedéknek adnak inspirácziót.

Óri isi a különbség és a kettő . között fekvő nagy utat nem a kiküzdött politikai szabadság s nem a visszanyert állami függetlenség nagy aktusa tötti be, —- hauera ott vannak egymás mellett : a gondolkodás nemessége, a történelmi tradicziók és jogok tisztelete, a múlt ismerete, a joleu vágyainak distiukcziója, ízlés, erkölcs és miud ezek fölött valamelyik aesthetikai irányelv uralkodása.

Nem irodalmi pártokat értünk ez utóbbi alatt: ez egynek most sem vagyunk híjával, hanem értjük a költői felfogás közösségét, mely költői iskolákat teremt. írói felekezetek nélkül szűkölködik mai irodai*- inunk.

Aesthetikai meggyőződések és hitvallások nélkül dolgoznak Íróink ; a mit írnak, azt a pillanat benyomása, a kedélyhangulat szeszélyes alakulása szeriut írják meg.

Vannak költőink, kik egy-egy nevezetesebb mű inspirációja alatt hol az idealis- raus, hol a uaturalismus karjaiba dobják magukat, szégyeuletesen bizonyítva, hogy uem tudnak egyebet, mint épen irui, a szó fizikai jeleutményéuek értelmében.

Innen vac azután, hogy általában tekintve szépirodalmunkat, a benyomás, melyet a legmélyebbre ható vizsgálódás utáu is gyakorol, nem maradandó. i

Fiatalabb Íróink közül alig vau .egy-kettő, kinek egyéuisége is belevósoduék munkájába és jellemzetes képet adna költészetéről.

Ritka közöttük az, a ki mást is adna fantáziája csapongásainál és nemcsak kedélyünket érintené, de megtermékenyítené értel- I m üuket is.