Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 83. szám

Városi s tneqvei érdekeink közlönye. JA BGJBIBNIK HETEN KINT KÉTSZERI VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: •génz évre.................................................... fél évre ........................................................... n egyedévre ................................... Eny mént ár« 7 kr 6 frt — 3 , ­i , no SZERKESZTŐSÉG: SzENT-yAlNNA-UTCA 317. HIRDET ESEK. kr­liOTÁ ft It.p ezelleiiii részét illető közlemények küldendők­KIADÓHIVATAL: HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 szóig — frt 75 l;r. MAO ÁNIIIRDET ESEK megállapodás szerint lehető 100—200-ig 1 „ 50 „ legjutányosnbhau közül telnek. f JSzéchbni-tér v^., 200—300-ig . 2 „ 25 „ — • hont a hivatalos r a inasán hirdetések, a nyiltKrne szánt köz­Bólyegdíj 30 kr. NYIf/ITEK sora 20 tcr leméinek, előlizeWsi pénzek őr reolamiilapok intézendő!;. —------------------------1------------------­M Mtl Oft. Esztergom, okt. 14. (Dr K. L.)Föisp4nuuk,Majláth György [ kitüntetéséhez városunk és megyénk x minden fia őszinte s/ivvel gratulált. Amióta a törvényhatóság élén áll, b azóta meghódította a közönséget ro­il kouszenves modorával, előkelő szives- g ségével, kiváló tehetségeivel és komoly ft fiatalságával. Parányi megyénk ügyeit s Uaindig olyan szépen, olyan szeretet­té tel s olyau odaadással vezette, hogy h mindenütt csak nagyrabecsülést tudott :b szerezni. Fényt és nimbuszt lehet csinálni, b de népszerűséget nem. Székhelyi Maj­ái láth György carriereje első éveit Esz- tetgom ősi foispár.i székében kezdte [& el s azalatt a rövid idő alatt uemcsak hl fényt és nimbuszt, de népszerűséget ai is szerzett régi uevéuek. A Majláth név korona nélkül is el fejedelmi hangzású Magyarországon. íA Aubyi tekintélye és nimbusza volt, iái miut kevés névnek. A fejedelmi kegy most grófi korona ;ÍB alá foglalta. Ragyogó a foglalat, de tof még ragyogóbb, ami benne van. A Bti nagyemlékű országbíró családja most ca főrendiház választottjai közé léphet, odbogy uj ragyogást szerezzen az ősi lélfónyü névnek. Örömmel és szeretettel üdvözöljük 95í<8zeretett főispánunkat, aki annyira emmeg tudta hódítani szivünket, hogy (evTele örülünk s vele lelkesedünk. Kitüntetése olyan természetes és ;9£imegérdemelt, mint kevés kitüntetés. Épen azért tiszta szívből örvendünk Jemeki s szívesen leróttuk érzelmeinket. A tüntetéseket őszinte öröm rendezte s Esztergom város és megye lakossága önkényt csatlakozott azokhoz, akik a szeretet meleg nyelvén gratuláltak. Nekünk, helyi sajtónak, kedves föl­adatunk kifejezést adni annak a szép harmóniának, melylyel az ünnepély végig folyt. Annak a szeretetnek és tiszteletnek, melyet a derék főispán iránt mindannyian osztatlanul érzünk. De annak az emelkedett várako­zásnak is, melyet megérdemelt kitün­tetéséhez kapcsolunk. Székhelyi gróf Majláth György fő­ispántól most még többet váruuk,- mint azelőtt s az ő tevékenysége ha­táskörének nagyobbodásával Esztergom megye és városa érdekeinek előmozdí­tásában bizonyára fokozódni is fog. Gróf Majláth György főispán ismeri Esztergom rnegyo és városa szebb jö­vőjének nagy hiányait s óriási aka­dályait. Az ő szava és akarata az első és leghathatósabl) ezen hiányok betölté­sére és ezen akadályok legyőzésére. Nincsenek jobblélünk programújában kivihetetlen ábrándok. Amit szellemi és anyagi érdekeink követelnek, ahoz nem is kellene egyél) csak egy olyan tehetségű s befolyású férfiú jóakarata, amilyennel ez idő szeriut Székhelyi gróf Majláth György főispán ur reu delkezik. Éltesse őt sokáig a magyarok istene hazánk és megyénk javára : Esztergom felvirágoztatására ! Székhelyi gróf Majláth György fogadtatása. Főispánunk, Székhelyi gróf Majláth György ő méltósága a fejedelmi kitün­tetés után, mint gróf héttőn este ér­kezett először körünkbe, hol az öröm és lelkesedés legősziutébb tüntetésével fogadták. Az esztergom-nánai pályaházban me­gyei és városi kitűnőségeink közül hétfőn délután öt órakor szép számban gyülekeztek össze, hogy a megérkező főispánt az öröm első kitörésével üd­vözöljék. Ott láttuk Majer István püspököt, Andrássy János megyei főjegyzőt, Sar- lai Ede városi főkapitányt, Reviczky Győző központi szolgabirót, Matt.ya- sovszky Vilmos inu/slai szolgabirót diszmagyarban, Niedermann Józsefet, Saaghy Vendel muzslai plébánost, Fe­hér ebedi plébánost, Forster János kir. tanácsost, továbbá Nagy-Öl ved, Karva, Köböl kúth, Bátorkesz, Muzsla, Ebed, Náua, Karva és Párkány kül­döttségeit A vonat hatodfélkor érkezett meg s amint a főispán lelépett, Mattya- sóvszky Vilmos üdvözölte őt legelő­ször a járás nevében, melynek határain 7 an. Amint a kitüntetett férfiú a közön­ség körébe érkezett, Majer István püs­pök köszöntötte néhány meleg szólal, mire a főispán meghatottau mondott hálát. A város nevében Sarlay Ede főka­pitány mondott néhány őszinte szót, amit a főispán látható örömmel foga­dott. Ekkor a körülbelül húsz kocsiból álló menet megindult. Párkány pompásan illuminált. Nem volt utszéli ház, melynek ablakaihau ki nem gyultak volna az öröm láng­jai. A püspöki fogatban ülő grófot több helyütt zajosan megéljeuezték. A pár­kányi tűzoltók a városháza előtt sor­falat képeztek égő fáklyákkal s egy zenekar indulót játszott. Esztergom imposáusan ki volt vi­lágítva. Az ablakokból uemcsak fény sugárzott, de virágok is ékeskedtek s különösen hatalmas volt a városház homlokzatának kivilágítása, mely a gróf mouogracnmját ragyogtatta. A megyeház utczáját több ezernyi ember zsúfolta be. Viharos éljenzés fogadta a szeretett főispán megérkező* sót, kit az alispán vezetett föl a lép­csőkön. A virágokkal s szép nőkkel díszí­tett nagy terem megtelt volt Eszter­gom megyéje és városa színével, ja­vával. Amint a főispáu a terembe lépett, lelkes éljenek harcai)tak föl s Krupla- nicz Kálmán kir. tan. alispán a kö­vetkező szónoklattal üdvözölte az ün­nepeltet : Várva-vártuk e mai napot, mert már régen el volt terjedve azon ör­vendetes hir, miszerint 0 cs. s ap. királyi Felsége Méltóságodat a grófi és főrendiházi kettős méltóságokkal legközelebb ki fogja tüntetni. S miért vártuk oly epedve ezen erömhir meg­valósulását ; miért örül ma oly any- nyira Esztergom megye közönsége, hogy mltságodat uj dicsfénnyel koszo­rúzva körében tisztelheti? —örülünk először azért, mert ezen kitüntetések­ben szeretve tisztelt főispánunk része­sült, de örülünk azért is, mert a feje­delmi jogar igazsság szeretető egy oly férfiút tüntetett ki, aki nagy őseinek dicső nevét még nagyobb fényre fogja „EsiiergomésVidéke“ tárcája.- - - ---------------------------------------------­Valami a hirdetésektől. V Vannak világhírű angol, angol, franczia és imámét c/égek, melyek csakis a hirdetések- áoiek köszbuik millióikat. A kitünc czikkek- jíoiek manapság reklámot kell cs'Dálni. A mi alá van rejtve, azt nemlátja a világ s a yiifairől nem bestóluek vagy nem olvasuak az )dnmberek, zz teljesen egyértékü a nem lóte- leviovel. A A magyar közönség is hozzá kezd lassan í>ÖT$rődni a hirdetés rendszeres műveléséhez 8 latuannak országos firmáiuk, melyek ezreket sobldoznak évenkint készítményeik és termé- áieyeik .ajánlására. hl Városunkban még nincs teljesen kifejlődve ,-iid hirdetés érzéke, pedig számtalan példa i am rá, hogy a pártolásra érdemes keres- íefndelrai vagy ipar- czikkek nagyobb kelet- >')k örvendenek, ha a nagy közönség élénk ilef jyelmét hirdetésekkel vonják magukra. lörf Több Ízben szóltunk már lapuukbau a qrdrlapi hirdetések horderejéről, nem mu- vjsíztván el ugyanannyiszor a magunk véle- ^vüéuyét eklatáns példákkal és tekintélyek IJ^f ilatkozataival támogatni. 61< J|í a midőn ismét e tágyról mondunk el _je yo^-raást, talán azt hozhatnák fel ellenünk, v:gy fáradságunk felesleges, mert a hirde- tiCiOgy hazáukban is teljesen ki van fejlődve vlo oly rohamosan terjed, hogy a mellett Bzót emelni nem szükséges. De ez uem áll. Ezt csak azok mondják, a kiknek látókö­rűk szűk s a kik nem ismerik máp államok ebbéli óriási haladását. Angolország, Amerik:» valóságos csodákat miveinek hirdetéseikkel s nekünk alig vau fogalmuuk arról a tömérdek pénzről, me­lyet. egyesek hirdetésekre költenek. Virágzó telepek, óriási gyárak, százezer példányban megjelenő hírlapok, mind a hir­detések lankadatlan terjesztésének köszönhe­tik létüket és felvirágzásukat. De a hirdetések ily nagyszerű eredmé­nyei férfias bátorságot, törhet.Ien vállalko­zói szellemet s miudenekfeWt számitó észt feltételeznek; s oly gondolkozás módot, mely nem riad vissza százezreket „kidobói* azon biztos reményben, hogy azok busás kama­tokkal térülnek vissza egykoron. Akadémikus fejtegetések helyett azonban idézzük az angol miniszterelnöknek a hír­lapi hirdetések ügyében nyilvánított nézetét s felhozott példáit. — Tagadhatlan, — úgymond az angol kormány férfiú — hogy az észszerűen foly­tatott hírlapi hirdetések nagy fontossággal birnak. A uyoratatott hirdetések hatalma felette nagy s a benyomás, melyet azok az olvasóra gyakorolnak tisztán attól függ, hányszor Került az illető hirdetés már szeme elé. Ebbéli nézetét a nagy államférfin, kővet­kező példákkal illusztrálta : Ha korunkat joggal nevezzük a hirdetések korának, akkor az általánosan ismert londoni labdacs-gyá­ros Holloway nagyon értett hozzá, miként kell a korszellemet kizsákmányolni. S az ő szavai, melyek szerint hosszú gyakorlat után, folyton-folyvást, nagyobbitott hirdetési Kia­dásaival még most sem képes elérni azi a pihenő, poutot, a hol a hirdetés által igé­nyelt költség már nem fizetné ki magát, mint e téren első rangú kapaczitás szavai, hirdetés ügyünknek bizonyos aktuális jelle­get kölcsönöznek. Holloway azt mondja, hogy nem képes any- nyit költeni hirdetésekre, a mennyi aránvla- gos hasznot ne hoznának házátak. Első hirdetését, melyben az ő „páratlan és minden gyemorbajt kigyógyitui képes labdacsait“ ajánlotta, 1837. október 15-én tette közzé. Bámulatos előrelátással bízva ügyében, az első reklám eredménytelenségéu el nem csüggedve, a gyártás mellett főgond­jává az lett, mi módon és mily eszközök által terjessze hirdetését s hozza azt annyi­szor forgalomba, hogy minél több ember s minél többször olvashassa. Nem törődött azon nagy összeggel, me­lyet ezen eszméje keresztülviteléhez áldoza­tul kel le hozuia, de azzal sem, hogy vagyo­nának utolsó töredékét is odafizette. És a következmények fényesen igazolták, hogy számítása helyes volt. Azon arányban, a melyben üzlete na­gyobbodott és terjedt, növekedett a hirde­tésekért fizetett összeg is úgy, hogy mig 1842-ben a közölt hirdetések dijszámlája 100,000 frt volt, 1845-ben ez összeg csak­nem megkétszereződött. Látva, bogy minél többet költ a hirdetésekre, aunál inkább szaporodik jövedelme is, nem állapodott meg, hanem hirdetési kiadásait még nö­velte annyira, hogy 1851-beu 400,000, 1855-beu pedig 600,000 irtot költött rá. Jelenlegi évi kiadásai pedig meghaladják a 800.000 forintot. E rendszer megalapítója Holloway ur, már porladozik, de virágzó házas az általa hátrahagyott 20 millió foriutnyi vagyona ékes bizonysígot tesznek róla, hogy az áruknak hirdetések utján való észszerű ter­jesztése eszélyes dolog s a korszellemnek kifolyása. Még egy másik példát is mondott az an­gol állarnférfiú. Az eset teljesen hasonló az előbbihez, Ayer J. sebészeti szerek gyárosa Massa- chusettes-ben Amerikában őrült módon köl­tekezett hírlapi hirdetésekre s az által gyárt­mánya annyira elterjedt, hogy nem hosszú élete alatt több mint 8,000,000 frt va­gyonra tett szert. A Gladstone által felhozott példákon kí­vül ideigtatiuk még a hires hirdető, Bonner Róbert esetét is, ki mint a New-yorkLLed- ger szerkesztője, a hirdetések terjesztésében nagy mesternek bizonyult s ki ezen teheti sógének hiruevéu kívül nagy vagyont is köszönhet. Nem le9z érdektelen Bonner következő praktikus, hasonlatna foglalt nézetét elragnr dani, melyet egy vele vitatkozó legyőzésére nyilvánitott: — Ha önt — mondá Bonner — egy ötszáz tagú küldöttség elén bemutatják az Egyesült-Államok elnökének, lehet hogy ké­sőbb találkován vele, uera fog önre emlé­kezni ; de ha ez alkalommal hivatkozik arra, hogy ekkor — meg akkor már be lett mu­tatva s ha kivált ezt többször ismétli, két*

Next

/
Oldalképek
Tartalom