Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 83. szám

emelni ; kitüntetett ogy oly férfiút, aki, akár emberbarát! jó szivét, akár fenekűit szellemi tehetségeit, akár a közjóra irányzott buzgó tevékenységét tekintsük, grófi korona viselésére iga 7.ún méltó; 8 akit kár lett Tolna még tovább is nélkülözni azon tanács­ban, pmelyben a nemzet szine virága legfenségesebb jogát, a törvényhozást gyakorolja. öweo egy hires angol költő, akit a tudósok jeles epigrammáiért britt Mar- tialisnak neveznek azt mondja: Ki­sérje az erényt a dicsőség mint a tes­tet az árnyék; de csak az erény a valami; a dicsőség mint az árnyék magában véve semmi! Méltóságod eró nyeinek, hogy azok körünkben vezér csillagként még fényesebb tündökölje­nek nem volt szükségük sem a grófi koronára, sem a mi szerény ovatiónk ra; de igen is szüksége volt e me­gyének arra, hogy e mai napból egy ölöm ünnepet alkosson, azért hogy ezen ünnepnapon ismételve kifejezhesse Méltsgodnak: mily mélyen tiszteli, mily odaadó ragaszkodással szereti; szüksége volt egy ünnepnapra azért, hogy e terembeu, mint a megyei köz élet szentélyében közös imában kér hesse a Mindenhatótól, hogy Méltósá­god o meirye élén még igen sokáig és igen boldogul Éljen ! Gróf Majláth mélyen meghatva kö­szönte meg a fényes ovácziókat. A szeretet és bizalom ily páratlan nyi­latkozata előtt tisztelettel és hálával hajol meg. Ősei érdemeinek tulajdo­ni tja kitüntetését, melyhez fokozott te­vékenységgel fog fölemelkedni, ügy érzi magát — úgymond — ezen a fényes napon, mint a fizetésképtelen adós. Nem képes most kifejezést adni annak, amivel Esztergom közönségé­nek tartozik. De kijelenti, hogy ezt a napot élete legszebb napjának tartja, melyet örökre meg fog őrizui emlé­kében. Erre harsány éljenzések közt hagyta el a termet s a megyeház balkonjára ment, hogy onnan üdvözölje a ten­gernyi népet s hallgassa a katonai zenekart s a dalkedvelő egyesület szép énekét. A hétfői tüntetések ezekkel véget értek. * Kedden délelőtt Esztergom hatósá­gai, cultur intézetei és egyesületei tisztelegtek a főispán urnái. ségtelen; hogy az elnök előtt ismert egyénné válik. így van az a hirdetésekkel is. Különben a hirdetések nagy horderejét nem csak egyesek, hanem államok s illető­leg államférfiak is felismerték. A mexikói angol konsul, látva, hogy a német kereskedők nagyon befészkelték ma­gukat s az angoloknak kezdenek a fejükre nőni, sürgős jelentést intézett kormányához, melyben a többek között ezeket mondja : — ügy látszik, hogy a német kereske­dőknek sikerült Meiikóban a kereskedői fö­lényt magukhoz ragadni, szivükre kötendő tehát az angol kereskedői czégeknek, hogy erélyes hirdetések utján áruikat ismertessék és terjesszék a mexikói piaczou. Ilyen és ezekhez hasouló számtalan pél­dát hozhatnánk még fel aunak igazolására, hogy koruukban az eszólyes hirdetéseknek mily nagy előnyei vannak, hogy ezek hatal­mával ma úgy a kis, mint a nagy iparnak gzáraoluia kell. A fényes eredményeket tart­sák szem előtt kereskedőink, iparosaink s a vagyon tulajdonai és igyekezzenek a kor­ral lépést tartani e téren is. Még néhány kedélyes adatot soroluuk fel á hirdetések világából. Lapunk egyik barátja nagy előszeretettel olvassa a napilapokban megjelenő hirdeté­seket. A karácsonyi és újévi ünnepek előtt már hetekkel, különösen bő tartalmú a hír­lapok hirdetési rovata és miután a hirdeté­sek már a .felelős szerkesztő“ neve után jelennek meg, azok tartalmáért már nem a |ai> szerkesztősége, hanem kizárólag az il­lető hirdető czégek a felelősek. Igen sokszor fordul elő, hogy olvasók ezemreháuyá^t teazuek szerkesztőknek lap­A tisztelgések tiz órakor kezdődtek s fél egyig tartottak. Az első szónok Majer István püspök ur volt, ki a jó­tékony egyesület s a vörös-kereszt gó- niu zait, a hölgyeket vezette : (Majer István püspök szózatja, Gróf Majláth György üdvözlésekor. A vöröskere-zt- és a jótékony ogye- sület küldöttségének tisztelkedósekor.) Méltóságos Gróf és Főispán ur! Megyénk és városunk lelkes hölgyei­nek e szép koszorúja s társaságukban az úri kör a vöröskereszt- és a Jóté­kony egyesület tagjaiból ál!, azon egye­sületek küldöttei, melynek elsője mél­tósága elnöksége mellett díszük, a má sik pedig nemes föladatában méltósá god nagylelkűsége által támogattatik. Mi is többi polgártársainkkal ősz- hangzókig kívántuk méltóságodnak fe­jedelmi legújabb kitüntetése fölött őszinte örömünket és szerencse kivánatainkat felszín re hozni. Mindkét egyesületnek ugyan rokon nemű a czélja a jótékonyság s evvel együtt az igaz hazafi óságnak' gyakor­lása; ám rendszerint még is két me zőn haladunk ; de mindenkor egyetér­tünk méltóságod érdemeinek fölismerd «ében ; mindig egyetértünk, mikor mél­tóságod iránti hálás tiszteletünk és szeretetünk nyilvánításáról vau szó : mert látjuk, tudjuk, méltóságod az, ki minden hazai jó ügynek meleg barátja s jelesen mól lóságod megyénk és vá rosunk jólétének és társadalmi mozgal mainak leglelkesebb éltetője. Fogadja tehát méltóságos gróf úr mély tiszteletünk és hű ragaszkodásunk mik ezen ünnepi kifejezését kedvesen ; s tiszteletteljesen kérjük méltóságodat, hogy humuuistikus egyesületeinket to­vább is kegyében megtartani, s ben­nünket ueines szive melegével minden szép és jóra lelkesíteni, vezetni, támo­gatni, s boldogítani kegyesen inóltóz- tassók. — Éljen ! A szép deputácziónak a gróf ur ezt válaszolta : Méltóságos Püspök ur, mélyen tisz­telt Hölgyek ! Valóban mélyen meg vagyok indulva midőn Esztergom szegényeinek, árvái­nak s amit az Isten ne adjon a sebe­sült harczosoknak vódangyalait van szerencsém tisztelni, akik ma üdvözle tűkkel tüntetnek ki. A jótékony egyesület már évek óta gyakorolja legszebb hivatását: az em- berszoretet munkáját. És ebben az egyesület a méltóságos Elnök ur te jukbau megjelenő hirdetésekért, melyek so­kat Ígértek és a megrendelőnek keveset nyújtottak. A közönség egy része még mindig abban a biszemben van hogy a szerkesztőt még a hirdetésekért is terheli a felelőség, már pedig, ha oly figyelemmel olvasnák a hir­detések szövegét, mint lapunk említett ba­rátja, a szöveg stílusáról és hangjáról Í3 felösrnerhetnék, hogy a hirdetéshez nincs köze a szerkesztőségnek, különben nem en­gedné meg, hogy oly, gyakran kétségbeejtő stílussal fogalmazott hirdetések megjelenje­nek. Visszatérve említett barátunkra, ez szives volt a hírlapokból kiollózott „furcsa* hirdetések egész sorozatát rendelkezésünkre bocsátani és közlünk is néhányat, olvasóink szórakoztatására. Egyik napilapban az ősz kezdetén követ­kező hirdetés jelent meg : — Csak névaláírással, eladok egy nagy tétel felöltöt stb.e — Felöltők, melyek csak névaláírásból állanak, nem igen mele­gíthetnek. Egy heti lapban közölte egy kereskedő, hogy franczia és olasz borok nála szintén gyári árakon haphatók. — Bizony nincs szebb dolog az őszinteségnél. A kővetkező ollózat már nem a hirdetési, hanem a sürgönyök rovatából került ki. Mikor a Weinrich-c/ukorgvár fizetésképte­lensége oly nagy izgatottságba hozta az egész monarchia üzleti köreit, az egyik ko­moly napilappal megesett, hogy a kataszt­rófa bekövetkezését a következő sürgöny- nyél közölte : ,A tekintélyes Weinrich-czég beszüntette követeléseit. Érdekes végeladási hirdetés jelent meg vékony vezetése által már nagy hala­dást tett. A másik egyesület, a Vörös Kereszt, mely elnöki tiszttel tüntetett ki, még a kezdet akadályainak legyőzésére for­dítja erejét. De minden erőmből azon leszek, hogy az emberbaráti egyesü­let lehetőleg megerősödjék. Köszönöm, hogy megtiszteltek; a Mindenható áldása kisérje továbbra is nemes törekvésüket. A második előkelő küldöttséget, a klérus küldöttségét, Sujánszky Antii apátkanonok vezette. A díszes küldött­ségben láttuk Pellet kanonokot s Ma­jer István püspök urat is. (A kath. klérus üdvözlete.) Sujánszky Antal apátkanonok ékes beszédének tartalma a következő volt: Legyen szabad Méltóságos ur ez örvendetes alkalomból, midőn apostoli királyunk grófi koronával ékesítette fői a Majláthok dicső czimerét, a katlio- likus papság ősziute örömének is ki fejezóst adni. Alkotmányos királyunk e fejedelmi ténye állal a grófi méltóságnak akart újabb díszt kölcsönözni. Méltóságodat a méltó kitüntetés ez az öröme egy ritka nemes szivü gróf­nő, angyali neje körében érte, a bol­dogság otthonában. Adja a minden­ható, hogy a boldogság és dicsőség mindig hi ven kísérje méltóságodat. Mert mióta méltóságod a megye ólén áll, kiválóan nemes tulajdonságainak számtalanszor jelét adta. Tántorithatlan hűsége a király iránt, rendületlen tisz­telete a törvény iránt, meleg buzgalma a megye felvirágoztatása iránt még mindig nem képezik azon ragyogó ér­demek összességét, mely a történelem érczlapjaiu lesz megörökítve. Kísérje méltóságod nemes törekvését a meny- nyei mulaszt áldása s szentelje fen- költ tehetségeit még sokáig a kath. egyház s a haza javára í A lelkesen inególjenzett szónoklatra a gróf ur ezt válaszolta : Nagyságos kanonok ur, mélyen tisz­telt küldöttség ! Nem hiszem, hogy volna nehezebb helyzet annál, amelyben a királyi ki­tüntetést egyesegyediil dicső ősök nagy és hazafias szolgálatának lehet köszön­ni. Ilyen helyzetben vagyok én, mi­dőn a katholikus klérus szives megje- Jénéséért hálás köszönetét mondok. Hathatós támogatásukat kérem jövőre meg csak t> uapokban. „L. özvegy végela­dása folytattatik.“ Ha [az özvegyei] egész- beu olcsóbban lehetne megkapni, a végela­dás gyorsában fejeztetnék be. A karácsonyi és újévi hirdetések közt gyakran olvashatók hirdetések a következő bekezdéssel : 20 forinttal olcsóbban, mint mindenütt 11! A reklám e neme eszünkbe juttatja a kö­vetkező történetet : Egy fiatal uracska a szabónál megrendelt öltözékét váltóval fizette, A szabó, — az öltöuyt elkészítvén — elfogadta a váltót, de mikor az elfogadó a váltét lejáratkor be nem váltotta, a szabó hirdetés utján re­mélte eladhatni váltóját, mely még egy­szersmind boszura is alkalmat nyújtott. És csakugyan, egy kisebb napilap „Nyiltteré“- beu olvasható volt: — X, Y. ur váltói nálam olcsón kapha­tók. Az ily módon pellengér« állított gavallér uem vette rósz néven a dolgot, sőt ugyan­azon lap legközelebbi számába beigtatta a következő hirdetést : — Általam elfogadott váltókat 20 száza­lékkal olcsóbban adok, mint M. M. szabó. Ezermesterség van mai napság a hirde­tések országában. A ki .imeretség hiányá­ban“ .szigorú titoktartás“ mellett nősülni akar, a kinek házra, kertre, pénzre, papa- gályra szüksége van, az berukkol a hirde­tők glédá|ába s nem egyszer tökéletes si­ker koszorúzzu bizalmát és kitartását. Fogadjuk lehát a hirdetéseket mi is na­gyobb bizalommal és serénységgel érdekeink előmozdítására. fs s köszönetem mellé mély hálámat csatolom. Erre a küldöttség miuden egyes tagjának kezet nyújtott. (A közös hadsereg-tisztikara.) A diszo3 deputatiót Waldkirch al­ezredes vezette, ki röviden ugyan, de meleg szavakkal fejezte ki a tisztikar Szerencseidvánatát, mire a gróf ur me­leg német válaszban köszönte meg a kitüntetést s magát a közös hadsereg tisztikarának szives barátságába aján­lotta. (Az állami tisztviselők.) Az állami tisztviselők küldöttségét Szilva Ignácz kir. járásbiró ur vezette. Azon hódolatteljes tisztelet vezérelte ma őket ide, — úgymond a szónok — mellyel a kormányzása alatt levő me­gyében működő állami tisztviselők ki­vétel nélkül sorakoznak szerencsekivá- natuk kifejezésére. Méltóságod megér­demlőd kitüntetése : a grófi korona g az örökös főrendiházi tagság méltóbb és érdemesebb férfiúra nem is ruháztatha- tott volna. Isten éltesse méltóságodat a liiiza, a koronás király, kedves családja s megyénk boldogitására még nagyou, nagyon sokáig. A főispáu ur benső szavakkal köszönte meg az állami tisztviselők ováczióját s megígérte, hogy a derék kar hazafias munkásságát miudeukor istápolni fogja, (Esztergom városa.) Esztergom városát a következő kül­döttség képviselte: Takács Géza fő­jegyző, Sarlay Ede főkapitány, dr. Helcz Antal főügyész, dr. Földráry István alügyósz, Niedermaim József aljegyző, Frey Ferencz, Brenner József, Magyary László, Szóda Mihály és Szálkái Tóth Ferencz városi képviselők. A városi küldöttség vezetője magyar disz ruhában Takács Géza főjegyző volt, ki a főispánt a következő szép szó­noklattal üdvözölte: Méltóságos gróf, csász. és kir. kama­rás, megyei főispáu ur ! Nemzetünk ezred éves történetének utóbbi három századán keresztül, úgy az orsz.ágos mint a törvényhatósági le­véltárak évkönyveiben, egy fényes név­vel találkozunk, a mely névhez, ren- dithetlen hazafiság, tántorithatlan alatt­valói hűség, mély vallásosság és igaz­ság szeretet fűződnek jellemzéskép; ez a fényes név méltósá od családneve. A Mailáthok családi jellemének most érintett alapvonásai, úgy a nemzet mint a korona előtt egyaránt fényesen ér­vényesültek, nemis említve azon vár­megyéket melyekben a legmagasabb hi- l vatalokat töltötték be a Mailáthok, ne- « mis szólva arról, hogy az akkori ren- « dek hány Mailáthot kőidének törvényt i hozni az országgyűlésekre, — méltó- • ságod ősei már a 17 és 18-ik század- • ban királyi szemólynököket, tárnok ós i Ítélő mestereket országbirákat és ál- - látni minisztereket adtak a hazának, , | különösen méltóságod családfáját ala- - pitó első Majláth József, — a régi i Majláth család minden erényeinek örö- - köso,— 18 ik század elején egy új {j I családi ág fényét kezdó ragyogtatni é8 8< már fiában első Györgyben, — az egy--) korú körök, — a legmagasabb ítélő szó-'-í kék biráját tisztelők ; az őt követő sar-j-i jak pedig az országbirák sorozatát nyi--j tották meg és hagyományos igazság sze-jrí retetük és jellem szilárdságukból kifo-l« lyólag ezen országos méltóságot min-ln tégy családi örökséget őrizték meg§( egész napjainkig a dicső emlékű 3-ik Györgyig. Az érdemek ilyen sorakózásában, századokat átfutó következotes jellemsii-ia lárdságbati, a nemzet és a korona meg-5 találta mindazon biztosítékokat, melyekie a kipróbált hazafiság és hűség zálogául u szolgálnak a jövőre nézve, éaa bölcselő

Next

/
Oldalképek
Tartalom